Még nincs teljesen kész....
Egy csodaszép lány figyel rám. Menyasszonyi ruhát visel, és szikrázik a tekintete a boldogságtól. A szőke haja fel van tűzve, de nem teljesen. Enyhe loknik hullanak a vállára. A szája mosolyra görbül. Álomszép - gondoltam.
A lány arca megváltozik, hirtelen hitetlenkedő lesz. Elkalandozik a tekintete a ruháján; pánt nélküli felső részét gyöngyök díszítik. A szoknya része nagyon sok réteg tüllből áll, olyan, mint egy hercegnő. A ruhát mintha csak rá szabták volna, tökéletesen illik a testére, kihangsúlyozva minden szépségét.
Irigy leszek. Én sosem lehetnék ilyen szép. A lány arcára enyhe pír költözik. Egy tincs lóg a szemembe, és felemelem a kezem, hogy kisöpörjem onnan. A lány előttem ugyanazt teszi. Elkerekedik a szeme, ahogyan az enyém is. Idegesen felnevetek, biztos csak játszik velem. Ő ugyanazt teszi.
Majdnem elsírom magam, amikor rájövök, hogy én vagyok az a lány a tükörben. A hajamat tökéletesen beállítom, de még mindig a saját arcomat fürkészem. Hihetetlen…
Mögöttem kinyílik az ajtó, és egy öltönyös fiú oson be rajta. Amikor bezárja maga mögött, hallgatózik egy kicsit, majd felém fordul. Az állam majdnem leesett. Az Angyalom áll teljes életnagyságban előttem. Fekete öltönye kiemelte haja barnaságát, ami még most is kócos. Persze ő állította be így. Az öltönye zsebében egy fehér rózsa pihent - a tisztaság jelképe. Utoljára hagyom az arcát. Gyönyörűen metszett ajka, mint mindig, most is hívogat. A zöld szemében teljesen elmerülök.
- Gyönyörű vagy - leheli, majd átszeli a szobát, és megáll előttem. Az arcomat a kezébe veszi. Amikor ismét felnézek az arcára, döbbenek csak rá, hogy mennyivel magasabb nálam. A homlokát az enyémnek támasztja.
- Valami baj van? - kérdezi. Nem tudok megszólalni. Szó szerint lélegzetelállító ez a fiú előttem. De valami zavart. Amit persze rögtön meg is kérdezek.
- Mit keresel itt?
- Jó is lenne, ha a saját esküvőmön nem lennék ott. Anyám biztos megnyúzna…
- A saját… esküvődön?
- Kérlek, ne tettesd a hülyét. Ez a mi esküvőnk. - Nem akartam elhinni, amit mondott. Lehetetlen. Én, és ez az Angyal? Együtt vagyunk? És el akar engem venni?
Erővel elfordítottam róla a tekintetem. Ismét a tükörbe néztem. Ő is azon át kémlelte az arcom. Be kellett ismernem, mintha csak egymásnak teremtettek volna minket. Az egyik keze lassan lecsúszott az arcomról, a vállam ívét követve oldalt a kezemen. Ahol megérintett, libabőrös lettem. Aztán lazán átkulcsolta az ujjainkat. A szépséges pár láttán, még mindig nem hittem el.
- Minden rendben? Vagy nem akarod ezt az egészet? Ha gondolod, még lemondhatjuk. Bár a legénybúcsúm fergeteges volt…
- Amiről én nem akarok hallani - vágtam rá ösztönösen mosolyogva. Az államat fogta meg. A fejem búbjára hajtotta a fejét. A tükörben lévő pár teljesen összetartozott. A lány keze elindult felfelé. Akaratlanul is meg akartam érinteni az arcát. Hogy tudjam, igazi.
Megérintem. Ismét felé fordulok. Még mindig a tekintetemet keresi. Végül megtörtem.
A nyaka köré fonódott a karom, és lehúztam magamhoz. Gyengéden akartam megcsókolni, ehelyett olyan hévvel tapasztottam rá az ajkaim, mint még soha. Elengedte az összekulcsolt kezünket, és a derekamra helyezte a kezét. Olyan ismerős volt ez a helyzet. De most minden meg volt benne, amit csak akartam. Miután levegőhiány miatt elhúzódtam, a szemébe néztem.
- Nem lenne szabad látnod. Egy menyasszonyt, ha meglát a férje az esküvői ceremónia előtt, feöltözve, balszerencsétlenség éri őket.
- Anyám is erről papolt nekem, amikor elindultalak megkeresni. Gyanítom, hogy ezért dugott el ide. De megtaláltalak - felelte, és újra megcsókolt szenvedélyesen.
- Nem gondolod, hogy elég volt már nekünk a szerencsétlenségből? Csak egy kicsit kellett volna várnod.
- Viccelsz? Keveset? Éjfélig nem csókolhatlak meg.
- Miért? A ceremónián nem fogsz megcsókolni?
- Az nem számít csóknak. Ez nem olyan, mint ez - suttogta, és ismét megcsókolt. - Az emberek előtt nem csókolhatlak így meg. Anyám szívbajt kapna.
- Van benne valami… de utána teljes egy hétig a tiéd leszek.
- Egyedül ezért mentem bele ebbe a hosszú herce-hurcába.
- Az előbb még valami legénybúcsút emlegettél…
- Az semmi nem lesz ahoz képest, amit veled fogok csinálni. - Sokszor tett már nekem ilyen megjegyzéseket. És én mindig el is pirultam, ahogy most is. Nem tudtam a szemébe nézni. Mi történik velem? Az előbb még alig ismertem rá, most meg a karjaiban vagyok, és azon gondolkozom, hogyan tudnánk hamarabb meglógni.
- Min töröd a buksid? Nem lesz annyira durva, ha félsz…
- Nem attól félek… - Ismét jött az érzés. Bár a karjaiban voltam, még is egyre távolibbnak éreztem. - Ettől - mondtam mosolyogva. Megint kifutottunk az időből.
A homlokomat ráncolva húztam a fejemre a takarót. A vekker ismét eljátszotta a táncot, amit minden reggel. Utáltam. Életem talán legszebb álmából ébresztett fel. Meg is lepődtem, hogy ilyen sokáig tartott…
Natalie dünnyögve kapcsolta ki azt az ördögi gépet. Kikelt az ágyból, és az első útja a fürdőbe vezetett. Megdörzsöltem a szemem, és én is nekikezdtem az újabb napnak.
Ma van a beavatásom. Az utóbbi két nap eseménytelenül telt el. Sem Mark-kal, sem Katharinával nem találkoztam. Emellett sokkal közelebb kerültem a bandához. Maria lett a második legjobb barátom. Jake és Natalie még mindig tétováztak, pedig tistán látszott, hogy kölcsönösen éreznek egymás iránt. Majd elbeszélgetek vele, hogy kivel is menjen a Vörös Vámpír Estre.
Ha már itt járunk. Alig két napja hirdették ki, máris minden körülötte forgott. Egyedül a tanórák maradtak meg ugyanolyannak. Lassan sikerült felvennem a fonalat. Csak a vámpíros tantárgyakból kellett felzárkóznom, mert a többivel, az egyszerűbbeken szinte ugyanott jártunk, mint a bentlakásos iskolában. A démonológia lett a kedvenc tantárgyam.
Miután kiderült, hogy Pallasz Athéné az Istennőm, valami megváltozott bennem. A 12 fő istenség egyike volt az, aki beszélt velem. Tényleg kiválasztottnak éreztem magam. Gondolom, ma őt fogják nekem választani. Legalábbis nagyon remélem. Natalie azt mondta, hogy Pallasz Athéné még senkit sem választott ki hívéül. Ez nagy boldogsággal töltött el.
Ez volt azóta az első álmom ismét az Angyalomról. Az utóbbi két napban hiányoltam is. De ismét láttam, és ez szintén örömöt okozott nekem. A csókjai emlékétől még ébren is libabőrös leszek. Szóval hogy koncentrálni tudjak, elrejtettem az álmot az elmém hátsó felébe.
Az ebédlőben ültünk, a szokásos helyünkön. Katharina, mint egy igazi hercegnő, belibegett az ebédlőbe. Minden fiú tekintete rá tapadt. El kell ismernem, tényleg nagyon gyönyörű volt. Irigyeltem.
Hirtelen maró félelem nyúlt bele a szívembe.
Azt ígérte Pallasz Athéné, hogy hamarosan találkozok az Angyalommal. Szinte biztos voltam benne, hogy a Vörös Vámpír Esten fogunk találkozni. De ott lesz Katharina, aki sokkal szebb, mint én. Mit fogok csinálni, ha vele fog flörtölni?
Nem, erre nem gondolhatok. Az álomkép ugrott a szemem elé, amikor a tükörben magunkra néztem, és teljesen összetartoztunk. Megnyugodva folytattam a reggelim.
- Micsoda egy ribanc - suttogta Maria. Bólogattam.
- Van egy arca, az biztos.
- A nagybátyámmal fog eljönni a Vörös Vámpír Estre - jelentette ki Steve. Mindenki rámeredt. - Igen, jól hallottátok. A nagybátyám mindig is nagy csajozós volt, de most üzleti ügy miatt jön vele. Mert apa, meg Katharina apukája valamire készülnek. Mivel apa tudta, hogy én Karával megyek mindenképpen, hozzá fordult. Persze amint meglátta Katharina fotóját, rögtön belement.
- Pedig azt hittem, van egy kis sütnivalója. A képen amit mutattatok, szerintem elég helyes - mondta Maria. Vajon vele is járt az a titokzatos nagybácsi? Nekem úgy hangzik, mintha drogdíler lenne. De hogy helyes? A képzeletemben a Keresztapa című film főszereplőjeként szerepelt. Elfintorodtam. Hát ő aztán nem helyes!
- Van is! Csak kihasználja Katharinát. Meg is írta nekem üzenetben. Semmi hosszút nem tervez vele.
- De várjunk! Akkor eljön? - Clara mintha csak most ébredt volna fel.
- Mégis mit gondoltál? Kihagyna egy olyan alkalmat, amikor nem csajozhat? Össze lesz zárva több mint száz ártatlan kislánnyal. Kíváncsi vagyok, kinek fogja összetörni a szívét - nevette el a végét.
- De Steve! - pirított rá Kara. Hosszasan egymás szemébe néztek, majd Kara Stevehez dörgölőzött. Mindig ezt csinálták, már kezdtem megszokni. Natalie viszont szokatlanul csendesnek tűnt.
- Ma lesz Tina beavatása! Már annyira kíváncsi vagyok, kit fog kapni - ujjongott Maria. Mindenki rám nézett, és mosolyogva mondták el a véleményüket. A tippeiket hallgatva, nevetnem kellett. Egyikük sem tippelt Pallasz Athénéra. Nat erre szintén elmosolyodott, és sokatmondó pillantást váltottunk. Ezt sem mondtuk el a többieknek. Kicsit furcsa volt, ilyen fontos információkat elhallgatni előlük, de ezt kérte tőlünk az Istennő.
Mindannyian elmentünk az óráinkra. Én ókori görög mitológiával kezdtem. Elmerengve ültem le a helyemre a teremben. Az óra elkezdődött.
- Gyerekek, a mai óránkon folytatjuk a fő istenségek megismerését. Múlt órán, ki tudja, kit vettünk? - Nem emeltem fel a kezem. Nem is strapáltam magam.
- Aphroditét!
- Igen, Melanie. A mai anyagunk nagyon hosszú, szóval megúsztátok a felelést. Ma Pallasz Athénéről fogunk beszélgetni. - Erre rögtön felkaptam a fejem.
- Zeusz és Métisz leánya, akit Zeusz tulajdon fejéből hozott a világra - kezdte Ms. Angela. - A bölcsesség, a kézművesség, a győztes, igazságos háborúk, a város, a civilizált létforma istennője, a jog és a művészetek pártfogója, a tizenkét főisten egyike. Zeusznak nagyanyja Gaia megjósolta, hogy Métisztől először egy leánya születik, aki bölcsesség dolgában felülmúlhatatlan lesz, de ha Métisz ismét teherbe esik, egy fiút fog szülni, aki a sors rendelése szerint ledönti majd atyját trónjáról. Erre Zeusz Métiszt ágyába csalva hirtelen lenyelte, ezzel megelőzve az uralomváltás lehetőségét. Métisz mivel halhatatlan volt, tovább élt Zeusz belsejében és bölcs tanácsokkal látta el urát. Mikor elérkezett az ideje Zeuszt tébolyító, őrült fejfájás fogta el, szét akart repedni a feje és ordított fájdalmában. Hívatta fiát, Héphaisztost és megparancsolta neki, hogy ékkel és kalapáccsal lékelje meg a koponyáját. Mikor Héphaisztosz eleget tett atyja kérésének, a lékből harci kiáltás közepette, teljes fegyverzetben ugrott elő Athéné, fején sisakkal, kezében dárdával és pajzzsal, miközben atyja aranyesőt hullatott. A halhatatlanok csodálkozva nézték a káprázatos istennőt és még Héliosz is megállította gyors fogatát. Mivel Zeusz egyedül hozta világra, ezért legkedvesebb gyermeke lett, gyakran tanácskozott vele, semmit nem titkolt előtte, és gyakran kivételezett vele, kedvezett neki, olyankor is, amikor másoknak megtiltott egyet s mást. Athéné egyszerre volt Métisz és Zeusz leánya, születésétől fogva egyesítette magában anyja erényeit és apja hatalmát. Alakjában testesült meg a szépség és félelmetesség, a lelkesítő nőiség és megközelíthetetlen szűziesség, a tudás és az erő összessége. Mint a tudás és a kézművesség istennője, számos dolgot talált fel, többek között az ekét, a zablát, az igát, a kocsit, a hajót, a gereblyét, a kürtöt, a fuvolát, az égetett agyagedényt, és ő tanította meg az embereknek a számok tudományát, a festészetet, a kelmefestést, az aranyművességet, a szövést és a fonást is. Hadistennő létére gyűlölte a véres harcokat és csatákat, inkább a viszályok eltörlésében és a törvények oltalma alatt virágzó békében lelte kedvét. Ám, ha harcolni kényszerült mindig győztesként távozott és még az őrjöngő, vérszomjas Árész is mindig a rövidebbet húzta, ha Athéné volt az ellenfele. A hadvezérek mindig a stratégiákban és taktikákban jártas Athénét próbálták megnyerni ügyüknek, akinek elméjét soha nem homályosította el a vak indulat, mint a vad Arésznak. Vakító pajzsa félelmetes fegyver volt, hisz közepére Medusza feje, a félelmetes Gorgó-fő volt erősítve, amely kővé dermesztette azt, aki rátekintett. Rengeteg isten és titán vágyott a fenséges és szép Athéné szerelmére, de ő minden közeledést visszautasított, nem kedvelte Aphrodité könnyed játékait. A legelső volt a szűz istennők között, ezért Parthenosznak, „Szűznek” is nevezték. Kedvelt városa Athén volt, ami miatt Posszeidónnal keveredett vitába. Mindketten maguknak akarták a várost és Poszeidón párviadalra hívta ki Athénét, aki a kihívás elől ugyan nem hátrált meg, de Zeusz nem hagyta, hogy fegyverrel döntsék el a kérdést, hanem az ügyet az istenek elé vitte, hogy határozzanak közösen a város sorsa felől. Zeusz kihirdette, hogy azé lesz a város és arról kapja majd nevét, aki hasznosabb ajándékot tud adni az embereknek. Poszeidón szigonyával sós vizű forrást fakasztott az Akropolisz szikláján és ütésére a földből előtermett az első ló, Athéné pedig az első olajfát sarjasztotta a talajból. Az istenek Athéné ajándékát hasznosabbnak találták, és így neki ítélték a várost, amelyet az istennő saját magáról nevezett el Athénnak. Athéné és Poszeidón máskor is összetűzésbe kerültek, pl. akkor, amikor a tengerek ura beleszeretett a legszebb Gorgóba, a halandó Meduszába. A leány kacéran menekült Poszeidón elől, majd mikor az utolérte Athéné egyik templomában rejtőztek el, és adták át magukat a szerelem gyönyöreinek. Athéné megharagudott rájuk, hogy épp az ő templomában szerelmeskedtek és a szentségtörő Meduszát megfosztotta szép alakjától és borzalmas külsővel „ajándékozta” meg. Kígyók nőttek ki a haja helyén és rémisztő pillantása kővé dermesztette azt, aki ránézett. Az iszonyú Gorgót Perszeusz hős ölte meg, akit e vállalkozásában Athéné támogatott, és aki Medusza levágott fejét pajzsára erősítette. Athénét Bagolyszemű, Legyőzhetetlen, Zsákmányt szerző, Győztes, és Városvédő mellékneveken tisztelték. Szent állata a kuvik és a kígyó, kedves fája az olajfa volt, amelyet ő teremtett. Holnapra egy két oldalas dolgozatot kérnék mindenkitől, ami arról szól, hogy milyen kapcsolat fűzi össze Héphaisztoszt, és Athénét - fejezte be pont a csengő előtt. Arra mindenki elkezdett pakolni, és szállingózni a teremből. Vajon a sors, hogy pont ma volt róla szó?
Még egy órám volt. Szombatonként mindig csak az első két óra volt megtartva. Eléggé idegesített, de elmentem. Egy fizikát kellett végigszenvednem.
Utána a szobánkba mentem. Natalie még nem volt ott, és én a szekrényemben kezdtem turkálni. Natalie azt mondta, hogy valami feketét vegyek fel.
Végül egy fekete blúzra esett a választásom, egy ugyanolyan színű csőnadrággal párosítva. Egy topánkát vettem fel, mert abban még véletlenül sem tudok elesni.
Leültem az ágyamra, és Pallasz Athénén járt az eszem. Ő a megtestesült szűziesség. Ha én vagyok a kiválasztottja, akkor ver mindig hevesebben a szívem, ha az Angyalomra gondolok? Miért lesz mindig libabőrös a bőröm, ha eszembe jutnak a csókjai?
Az érzéseid tesznek azzá, aki vagy. Ha nincs meg benned valamilyen érzés, nem lehetnél a Kiválasztottam. A szerelem a lelked része. Lehet, pontosan ezért esett rád a választásom.
Azt Istennő szavai ismét megnyugvást váltottak ki belőlem. Nem gondoltam, hogy ennyire figyelemmel kíséri a gondolataimat. De örültem, hogy legalább erre a kérdésemre válaszolt. Hirtelen kivágódott az ajtó, és egy összekócolt hajú Natalie jelent meg benne. Bevágtatott a szobába, hangosan becsapva maga mögött az ajtót. A szekrényéből előhúzott egy ruhadarabot, és már el is tűnt a fürdőszobában. Meglepettem bámultam utána. 10 perc kellett neki, és teljes egészében ott állt. De a zaklatottság még mindig ott volt az arcán.
- Történt valami?
- Majd este elmondom - felelte komoran, és eindult az ajtó felé. Követtem.
A szertartás-terem ezúttal teljesen tele volt. Kicsit meg is ijedtem, mert ők mindannyian azért jöttek, hogy engem nézzenek.
Read More
Egy csodaszép lány figyel rám. Menyasszonyi ruhát visel, és szikrázik a tekintete a boldogságtól. A szőke haja fel van tűzve, de nem teljesen. Enyhe loknik hullanak a vállára. A szája mosolyra görbül. Álomszép - gondoltam.
A lány arca megváltozik, hirtelen hitetlenkedő lesz. Elkalandozik a tekintete a ruháján; pánt nélküli felső részét gyöngyök díszítik. A szoknya része nagyon sok réteg tüllből áll, olyan, mint egy hercegnő. A ruhát mintha csak rá szabták volna, tökéletesen illik a testére, kihangsúlyozva minden szépségét.
Irigy leszek. Én sosem lehetnék ilyen szép. A lány arcára enyhe pír költözik. Egy tincs lóg a szemembe, és felemelem a kezem, hogy kisöpörjem onnan. A lány előttem ugyanazt teszi. Elkerekedik a szeme, ahogyan az enyém is. Idegesen felnevetek, biztos csak játszik velem. Ő ugyanazt teszi.
Majdnem elsírom magam, amikor rájövök, hogy én vagyok az a lány a tükörben. A hajamat tökéletesen beállítom, de még mindig a saját arcomat fürkészem. Hihetetlen…
Mögöttem kinyílik az ajtó, és egy öltönyös fiú oson be rajta. Amikor bezárja maga mögött, hallgatózik egy kicsit, majd felém fordul. Az állam majdnem leesett. Az Angyalom áll teljes életnagyságban előttem. Fekete öltönye kiemelte haja barnaságát, ami még most is kócos. Persze ő állította be így. Az öltönye zsebében egy fehér rózsa pihent - a tisztaság jelképe. Utoljára hagyom az arcát. Gyönyörűen metszett ajka, mint mindig, most is hívogat. A zöld szemében teljesen elmerülök.
- Gyönyörű vagy - leheli, majd átszeli a szobát, és megáll előttem. Az arcomat a kezébe veszi. Amikor ismét felnézek az arcára, döbbenek csak rá, hogy mennyivel magasabb nálam. A homlokát az enyémnek támasztja.
- Valami baj van? - kérdezi. Nem tudok megszólalni. Szó szerint lélegzetelállító ez a fiú előttem. De valami zavart. Amit persze rögtön meg is kérdezek.
- Mit keresel itt?
- Jó is lenne, ha a saját esküvőmön nem lennék ott. Anyám biztos megnyúzna…
- A saját… esküvődön?
- Kérlek, ne tettesd a hülyét. Ez a mi esküvőnk. - Nem akartam elhinni, amit mondott. Lehetetlen. Én, és ez az Angyal? Együtt vagyunk? És el akar engem venni?
Erővel elfordítottam róla a tekintetem. Ismét a tükörbe néztem. Ő is azon át kémlelte az arcom. Be kellett ismernem, mintha csak egymásnak teremtettek volna minket. Az egyik keze lassan lecsúszott az arcomról, a vállam ívét követve oldalt a kezemen. Ahol megérintett, libabőrös lettem. Aztán lazán átkulcsolta az ujjainkat. A szépséges pár láttán, még mindig nem hittem el.
- Minden rendben? Vagy nem akarod ezt az egészet? Ha gondolod, még lemondhatjuk. Bár a legénybúcsúm fergeteges volt…
- Amiről én nem akarok hallani - vágtam rá ösztönösen mosolyogva. Az államat fogta meg. A fejem búbjára hajtotta a fejét. A tükörben lévő pár teljesen összetartozott. A lány keze elindult felfelé. Akaratlanul is meg akartam érinteni az arcát. Hogy tudjam, igazi.
Megérintem. Ismét felé fordulok. Még mindig a tekintetemet keresi. Végül megtörtem.
A nyaka köré fonódott a karom, és lehúztam magamhoz. Gyengéden akartam megcsókolni, ehelyett olyan hévvel tapasztottam rá az ajkaim, mint még soha. Elengedte az összekulcsolt kezünket, és a derekamra helyezte a kezét. Olyan ismerős volt ez a helyzet. De most minden meg volt benne, amit csak akartam. Miután levegőhiány miatt elhúzódtam, a szemébe néztem.
- Nem lenne szabad látnod. Egy menyasszonyt, ha meglát a férje az esküvői ceremónia előtt, feöltözve, balszerencsétlenség éri őket.
- Anyám is erről papolt nekem, amikor elindultalak megkeresni. Gyanítom, hogy ezért dugott el ide. De megtaláltalak - felelte, és újra megcsókolt szenvedélyesen.
- Nem gondolod, hogy elég volt már nekünk a szerencsétlenségből? Csak egy kicsit kellett volna várnod.
- Viccelsz? Keveset? Éjfélig nem csókolhatlak meg.
- Miért? A ceremónián nem fogsz megcsókolni?
- Az nem számít csóknak. Ez nem olyan, mint ez - suttogta, és ismét megcsókolt. - Az emberek előtt nem csókolhatlak így meg. Anyám szívbajt kapna.
- Van benne valami… de utána teljes egy hétig a tiéd leszek.
- Egyedül ezért mentem bele ebbe a hosszú herce-hurcába.
- Az előbb még valami legénybúcsút emlegettél…
- Az semmi nem lesz ahoz képest, amit veled fogok csinálni. - Sokszor tett már nekem ilyen megjegyzéseket. És én mindig el is pirultam, ahogy most is. Nem tudtam a szemébe nézni. Mi történik velem? Az előbb még alig ismertem rá, most meg a karjaiban vagyok, és azon gondolkozom, hogyan tudnánk hamarabb meglógni.
- Min töröd a buksid? Nem lesz annyira durva, ha félsz…
- Nem attól félek… - Ismét jött az érzés. Bár a karjaiban voltam, még is egyre távolibbnak éreztem. - Ettől - mondtam mosolyogva. Megint kifutottunk az időből.
A homlokomat ráncolva húztam a fejemre a takarót. A vekker ismét eljátszotta a táncot, amit minden reggel. Utáltam. Életem talán legszebb álmából ébresztett fel. Meg is lepődtem, hogy ilyen sokáig tartott…
Natalie dünnyögve kapcsolta ki azt az ördögi gépet. Kikelt az ágyból, és az első útja a fürdőbe vezetett. Megdörzsöltem a szemem, és én is nekikezdtem az újabb napnak.
Ma van a beavatásom. Az utóbbi két nap eseménytelenül telt el. Sem Mark-kal, sem Katharinával nem találkoztam. Emellett sokkal közelebb kerültem a bandához. Maria lett a második legjobb barátom. Jake és Natalie még mindig tétováztak, pedig tistán látszott, hogy kölcsönösen éreznek egymás iránt. Majd elbeszélgetek vele, hogy kivel is menjen a Vörös Vámpír Estre.
Ha már itt járunk. Alig két napja hirdették ki, máris minden körülötte forgott. Egyedül a tanórák maradtak meg ugyanolyannak. Lassan sikerült felvennem a fonalat. Csak a vámpíros tantárgyakból kellett felzárkóznom, mert a többivel, az egyszerűbbeken szinte ugyanott jártunk, mint a bentlakásos iskolában. A démonológia lett a kedvenc tantárgyam.
Miután kiderült, hogy Pallasz Athéné az Istennőm, valami megváltozott bennem. A 12 fő istenség egyike volt az, aki beszélt velem. Tényleg kiválasztottnak éreztem magam. Gondolom, ma őt fogják nekem választani. Legalábbis nagyon remélem. Natalie azt mondta, hogy Pallasz Athéné még senkit sem választott ki hívéül. Ez nagy boldogsággal töltött el.
Ez volt azóta az első álmom ismét az Angyalomról. Az utóbbi két napban hiányoltam is. De ismét láttam, és ez szintén örömöt okozott nekem. A csókjai emlékétől még ébren is libabőrös leszek. Szóval hogy koncentrálni tudjak, elrejtettem az álmot az elmém hátsó felébe.
Az ebédlőben ültünk, a szokásos helyünkön. Katharina, mint egy igazi hercegnő, belibegett az ebédlőbe. Minden fiú tekintete rá tapadt. El kell ismernem, tényleg nagyon gyönyörű volt. Irigyeltem.
Hirtelen maró félelem nyúlt bele a szívembe.
Azt ígérte Pallasz Athéné, hogy hamarosan találkozok az Angyalommal. Szinte biztos voltam benne, hogy a Vörös Vámpír Esten fogunk találkozni. De ott lesz Katharina, aki sokkal szebb, mint én. Mit fogok csinálni, ha vele fog flörtölni?
Nem, erre nem gondolhatok. Az álomkép ugrott a szemem elé, amikor a tükörben magunkra néztem, és teljesen összetartoztunk. Megnyugodva folytattam a reggelim.
- Micsoda egy ribanc - suttogta Maria. Bólogattam.
- Van egy arca, az biztos.
- A nagybátyámmal fog eljönni a Vörös Vámpír Estre - jelentette ki Steve. Mindenki rámeredt. - Igen, jól hallottátok. A nagybátyám mindig is nagy csajozós volt, de most üzleti ügy miatt jön vele. Mert apa, meg Katharina apukája valamire készülnek. Mivel apa tudta, hogy én Karával megyek mindenképpen, hozzá fordult. Persze amint meglátta Katharina fotóját, rögtön belement.
- Pedig azt hittem, van egy kis sütnivalója. A képen amit mutattatok, szerintem elég helyes - mondta Maria. Vajon vele is járt az a titokzatos nagybácsi? Nekem úgy hangzik, mintha drogdíler lenne. De hogy helyes? A képzeletemben a Keresztapa című film főszereplőjeként szerepelt. Elfintorodtam. Hát ő aztán nem helyes!
- Van is! Csak kihasználja Katharinát. Meg is írta nekem üzenetben. Semmi hosszút nem tervez vele.
- De várjunk! Akkor eljön? - Clara mintha csak most ébredt volna fel.
- Mégis mit gondoltál? Kihagyna egy olyan alkalmat, amikor nem csajozhat? Össze lesz zárva több mint száz ártatlan kislánnyal. Kíváncsi vagyok, kinek fogja összetörni a szívét - nevette el a végét.
- De Steve! - pirított rá Kara. Hosszasan egymás szemébe néztek, majd Kara Stevehez dörgölőzött. Mindig ezt csinálták, már kezdtem megszokni. Natalie viszont szokatlanul csendesnek tűnt.
- Ma lesz Tina beavatása! Már annyira kíváncsi vagyok, kit fog kapni - ujjongott Maria. Mindenki rám nézett, és mosolyogva mondták el a véleményüket. A tippeiket hallgatva, nevetnem kellett. Egyikük sem tippelt Pallasz Athénéra. Nat erre szintén elmosolyodott, és sokatmondó pillantást váltottunk. Ezt sem mondtuk el a többieknek. Kicsit furcsa volt, ilyen fontos információkat elhallgatni előlük, de ezt kérte tőlünk az Istennő.
Mindannyian elmentünk az óráinkra. Én ókori görög mitológiával kezdtem. Elmerengve ültem le a helyemre a teremben. Az óra elkezdődött.
- Gyerekek, a mai óránkon folytatjuk a fő istenségek megismerését. Múlt órán, ki tudja, kit vettünk? - Nem emeltem fel a kezem. Nem is strapáltam magam.
- Aphroditét!
- Igen, Melanie. A mai anyagunk nagyon hosszú, szóval megúsztátok a felelést. Ma Pallasz Athénéről fogunk beszélgetni. - Erre rögtön felkaptam a fejem.
- Zeusz és Métisz leánya, akit Zeusz tulajdon fejéből hozott a világra - kezdte Ms. Angela. - A bölcsesség, a kézművesség, a győztes, igazságos háborúk, a város, a civilizált létforma istennője, a jog és a művészetek pártfogója, a tizenkét főisten egyike. Zeusznak nagyanyja Gaia megjósolta, hogy Métisztől először egy leánya születik, aki bölcsesség dolgában felülmúlhatatlan lesz, de ha Métisz ismét teherbe esik, egy fiút fog szülni, aki a sors rendelése szerint ledönti majd atyját trónjáról. Erre Zeusz Métiszt ágyába csalva hirtelen lenyelte, ezzel megelőzve az uralomváltás lehetőségét. Métisz mivel halhatatlan volt, tovább élt Zeusz belsejében és bölcs tanácsokkal látta el urát. Mikor elérkezett az ideje Zeuszt tébolyító, őrült fejfájás fogta el, szét akart repedni a feje és ordított fájdalmában. Hívatta fiát, Héphaisztost és megparancsolta neki, hogy ékkel és kalapáccsal lékelje meg a koponyáját. Mikor Héphaisztosz eleget tett atyja kérésének, a lékből harci kiáltás közepette, teljes fegyverzetben ugrott elő Athéné, fején sisakkal, kezében dárdával és pajzzsal, miközben atyja aranyesőt hullatott. A halhatatlanok csodálkozva nézték a káprázatos istennőt és még Héliosz is megállította gyors fogatát. Mivel Zeusz egyedül hozta világra, ezért legkedvesebb gyermeke lett, gyakran tanácskozott vele, semmit nem titkolt előtte, és gyakran kivételezett vele, kedvezett neki, olyankor is, amikor másoknak megtiltott egyet s mást. Athéné egyszerre volt Métisz és Zeusz leánya, születésétől fogva egyesítette magában anyja erényeit és apja hatalmát. Alakjában testesült meg a szépség és félelmetesség, a lelkesítő nőiség és megközelíthetetlen szűziesség, a tudás és az erő összessége. Mint a tudás és a kézművesség istennője, számos dolgot talált fel, többek között az ekét, a zablát, az igát, a kocsit, a hajót, a gereblyét, a kürtöt, a fuvolát, az égetett agyagedényt, és ő tanította meg az embereknek a számok tudományát, a festészetet, a kelmefestést, az aranyművességet, a szövést és a fonást is. Hadistennő létére gyűlölte a véres harcokat és csatákat, inkább a viszályok eltörlésében és a törvények oltalma alatt virágzó békében lelte kedvét. Ám, ha harcolni kényszerült mindig győztesként távozott és még az őrjöngő, vérszomjas Árész is mindig a rövidebbet húzta, ha Athéné volt az ellenfele. A hadvezérek mindig a stratégiákban és taktikákban jártas Athénét próbálták megnyerni ügyüknek, akinek elméjét soha nem homályosította el a vak indulat, mint a vad Arésznak. Vakító pajzsa félelmetes fegyver volt, hisz közepére Medusza feje, a félelmetes Gorgó-fő volt erősítve, amely kővé dermesztette azt, aki rátekintett. Rengeteg isten és titán vágyott a fenséges és szép Athéné szerelmére, de ő minden közeledést visszautasított, nem kedvelte Aphrodité könnyed játékait. A legelső volt a szűz istennők között, ezért Parthenosznak, „Szűznek” is nevezték. Kedvelt városa Athén volt, ami miatt Posszeidónnal keveredett vitába. Mindketten maguknak akarták a várost és Poszeidón párviadalra hívta ki Athénét, aki a kihívás elől ugyan nem hátrált meg, de Zeusz nem hagyta, hogy fegyverrel döntsék el a kérdést, hanem az ügyet az istenek elé vitte, hogy határozzanak közösen a város sorsa felől. Zeusz kihirdette, hogy azé lesz a város és arról kapja majd nevét, aki hasznosabb ajándékot tud adni az embereknek. Poszeidón szigonyával sós vizű forrást fakasztott az Akropolisz szikláján és ütésére a földből előtermett az első ló, Athéné pedig az első olajfát sarjasztotta a talajból. Az istenek Athéné ajándékát hasznosabbnak találták, és így neki ítélték a várost, amelyet az istennő saját magáról nevezett el Athénnak. Athéné és Poszeidón máskor is összetűzésbe kerültek, pl. akkor, amikor a tengerek ura beleszeretett a legszebb Gorgóba, a halandó Meduszába. A leány kacéran menekült Poszeidón elől, majd mikor az utolérte Athéné egyik templomában rejtőztek el, és adták át magukat a szerelem gyönyöreinek. Athéné megharagudott rájuk, hogy épp az ő templomában szerelmeskedtek és a szentségtörő Meduszát megfosztotta szép alakjától és borzalmas külsővel „ajándékozta” meg. Kígyók nőttek ki a haja helyén és rémisztő pillantása kővé dermesztette azt, aki ránézett. Az iszonyú Gorgót Perszeusz hős ölte meg, akit e vállalkozásában Athéné támogatott, és aki Medusza levágott fejét pajzsára erősítette. Athénét Bagolyszemű, Legyőzhetetlen, Zsákmányt szerző, Győztes, és Városvédő mellékneveken tisztelték. Szent állata a kuvik és a kígyó, kedves fája az olajfa volt, amelyet ő teremtett. Holnapra egy két oldalas dolgozatot kérnék mindenkitől, ami arról szól, hogy milyen kapcsolat fűzi össze Héphaisztoszt, és Athénét - fejezte be pont a csengő előtt. Arra mindenki elkezdett pakolni, és szállingózni a teremből. Vajon a sors, hogy pont ma volt róla szó?
Még egy órám volt. Szombatonként mindig csak az első két óra volt megtartva. Eléggé idegesített, de elmentem. Egy fizikát kellett végigszenvednem.
Utána a szobánkba mentem. Natalie még nem volt ott, és én a szekrényemben kezdtem turkálni. Natalie azt mondta, hogy valami feketét vegyek fel.
Végül egy fekete blúzra esett a választásom, egy ugyanolyan színű csőnadrággal párosítva. Egy topánkát vettem fel, mert abban még véletlenül sem tudok elesni.
Leültem az ágyamra, és Pallasz Athénén járt az eszem. Ő a megtestesült szűziesség. Ha én vagyok a kiválasztottja, akkor ver mindig hevesebben a szívem, ha az Angyalomra gondolok? Miért lesz mindig libabőrös a bőröm, ha eszembe jutnak a csókjai?
Az érzéseid tesznek azzá, aki vagy. Ha nincs meg benned valamilyen érzés, nem lehetnél a Kiválasztottam. A szerelem a lelked része. Lehet, pontosan ezért esett rád a választásom.
Azt Istennő szavai ismét megnyugvást váltottak ki belőlem. Nem gondoltam, hogy ennyire figyelemmel kíséri a gondolataimat. De örültem, hogy legalább erre a kérdésemre válaszolt. Hirtelen kivágódott az ajtó, és egy összekócolt hajú Natalie jelent meg benne. Bevágtatott a szobába, hangosan becsapva maga mögött az ajtót. A szekrényéből előhúzott egy ruhadarabot, és már el is tűnt a fürdőszobában. Meglepettem bámultam utána. 10 perc kellett neki, és teljes egészében ott állt. De a zaklatottság még mindig ott volt az arcán.
- Történt valami?
- Majd este elmondom - felelte komoran, és eindult az ajtó felé. Követtem.
A szertartás-terem ezúttal teljesen tele volt. Kicsit meg is ijedtem, mert ők mindannyian azért jöttek, hogy engem nézzenek.
