Love Affair 21. rész (GiKwang) - END

Akkor itt is lennénk, a végén. Ez nem hozza éppen a megszokott színvonalat, de van egy jó hírem is: a történet folytatódni fog. Nem Kiki és Tori lesz a középpontban, sőt, még nem is tudom, mi fog történni velük. De a Beast srácok közül lesz valaki :D Amint megírtam az első fejezetet, máris kirakom ide. Addig is,élvezzétek^^

Reggel öt órakor keltem. Összesen aludtam maximum három órát. Végül is, a hosszú repülőúton lesz rá időm.

Felvettem a kikészített cuccomat, és a táskámba raktam a pizsimet. A bőröndjeim indulásra készen álltak az ajtó mellett. Még lefényképeztem utoljára a szobámat, majd indultam.

A családom csak kivitt. Elbúcsúztak tőlem, de már mentek is a dolgukra. Leültem az egyik padra, és onnan nézelődtem, a fiúkat keresve. Még tegnap megírtam nekik SMS-ben, hogy mikorra jöjjenek ki. Lehet, hogy ők fognak késni? Bár DooJoont jól ismertem, és nem kételkedtem benne.

- Elnézést kisasszony, azt hiszem eltévedtünk. Egy kedves magyar lányt keresünk hosszú, barna hajjal - szólalt meg a fülem mögött egy férfi.

Hatalmasat ugrottam ijedtemben. Persze csak HyunSeung volt az.

- Azt hiszem, megtalálták - mondtam.

- Nagy ölelés! - kiáltott fel Seobie, mire mind az öten letámadtak. Mosolyogva öleltem meg mindannyiukat. Máris elkezdtem sírni.

- Ne sírj! Úgy sem fogunk békén hagyni! - mondta Jun, de láttam rajta, hogy ő sem akarja, hogy elmenjek. Tényleg nagyon jó barátok lettünk ez alatt a fél év alatt. Szinte mindent megtudtunk egymásról.

Mosolyogva töröltem le a könnyeimet. Nagyon fognak hiányozni.

- Én akarok először elbúcsúzni! - mondta Seobie. Megpróbált lelkesnek tűnni, de nem sikerült, mert szomorú volt.

- Gyere ide - válaszoltam, és megöleltem. Erre azt a szokásos madárhangját hallottam meg a fülemben. Csak nevetni tudtam rajta.

- Vigyázz magadra - mondta. Most először láttam komolynak.

- Vigyázni fogok. Te meg keress magadnak egy barátnőt! - válaszoltam.

- Meglesz - felelte, majd helyet adott az őt követő HyunSeungnak. Ő is jó erősen megölelt.

- Ígérd meg, hogy mindig divatosan fogsz öltözködni.

- HyunSeung, eddig is meg volt a divatérzékem, de azért figyelni fogok mindig.

- Sose vegyél sem csíkosat pöttyössel, vagy kénytelen leszek utánad menni.

- Értettem, őrmester!

Woonie volt a következő.

- Majd főzz nekünk máskor is. Nyáron el kell jönnöd! - suttogta.

- Ha nem égetem le a konyhátokat megint, minden további nélkül.

DooJoon ölelt meg utána.

- Hiányozni fog a sok bajkeverésed. Unalmas lesz, ha mindig, mindenki ott lesz időben.

- Majd meglátod, hogy ha YoSeobnak lesz barátnője, ő fog mindig elkésni - mondtam fülig erő szájjal.

- Hé! - szólt közbe az említett.

Miután DooJoon elengedett, rá és Wooniera néztem.

- Fogadjatok meg egy tanácsot. Ha egy idegen lány van a szobában, ne kezdjetek el "párnacsatázni" - mondtam, mire mind a ketten nevetni kezdtek. A többiek nem értették.

Jun maradt utoljára. Ő fog nekem a legjobban hiányozni. Ő a legjobb barátom.

Sokáig csak ölelt, és nem mondtunk semmit.

- Majd hívni foglak. - Ő szólalt meg először.

- Majd fel fogom venni.

- Rendben, mert ha nem veszed fel, tudod mi lesz - mondta mosolyogva.

- Persze-persze. Kérlek, vigyázz rá. - Az utolsó mondatot komolyan mondtam.

- Vigyázni fogok. Bár nem ismertem nála nagyobb barmot.

- Ne mond ezt - válaszoltam nevetve. Ismét letöröltem a könnyeim. - Csak annyit adj át neki, hogy köszönöm.

Miután eltávolodtam tőle, a többiekkel egy kört alakítottunk ki.

- Ja igen, azt el ne felejtsem, hogy szerintem… - kezdtem bele, de nem tudtam végigmondani.

- Kérek minden utast, hogy szálljon fel a Budapestre tartó gépre haladéktalanul. 5 perc a indulásig - szakított félbe a gépies női hang.

- Akkor sziasztok! - mondtam, és már nem érdekelt, hogy a könnyek lefolytak az arcomon. Még egyszer mindenki megölelt, és elkísértek egy ideig. Kicsit nehezen jutottam át megint az ellenőrző pontokon, mert nagyon nem örültek, hogy két bőröndöm van. De egy teljes évet töltöttem itt. Hogy is fért volna bele csak egybe?

A srácok integettek nekem. Mosolyogva integettem vissza.

Aztán felszállt a repülőm. Az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy Kiki betoppan, és mint a filmekben szerelmet vall. Nem tudom, hogy megbocsájtottam-e volna neki, de nagyon jól esett volna.

A fülembe bedugtam a zenét, elutasítottam a Stewardess mogyoró ajánlatát, majd lehunytam a szemem, és hátradőltem. Igen, egy korszak véget ért. Az életemnek igen jelentős korszaka volt, de egyszer minden véget ér.

De megérte. Mindent pont ugyanúgy csináltam volna akkor is, ha visszaforgathatnám az időt. Boldog voltam, mert ilyen jó barátot szereztem, mint Jun. És az első kapcsolatomért is hálás voltam Kikinek. Bár még egyszer meg akartalak csókolni, mielőtt elmentem.


________________________


Háttérinfók /Nem akartam külön bejegyzést/


Szóval ma reggel rávettem magam, és újra-olvastam a történetet. Számos dolog jutott eszembe, amik a háttérben történtek, és nem sikerült leírnom. Most ezekre kerül sor^^

1. Amikor Tori és Kiki korcsolyáznak Japánban.

Ugye Seobie hívja fel, és DooJoon őrjöng a háttérben. Itt egy kis kimaradt jelenet, méghozzá Hana szemszögéből:

- Ezt nem hiszem el - mormogott DooJoon.

- Mi a baj? - kérdezte YoSeob. Épp a hátánál húztam át a póló alatt a mikroportot.

- Tori és GiKwang. Ha két percen belül nem érnek ide, felakasztom magamat. Persze, miután velük is végeztem - mondta a leader. Szinte füstölgött a feje.

- Szerintem erre nincs semmi szükség - szóltam közbe. Mind a ketten értetlen pillantást vetettek rám. - Mármint, már a huszonegyedik században élünk. Feltalálták a telefont is. Ha felhívjátok őket, biztos azonnal idejönnek - mondtam mosolyogva.

- Igazad van - kapta elő máris a kezébe DooJoon a mobilját.

- Szerintem jobb lenne, ha YoSeob telefonálna. Ráérsz őket utána is elintézni - tettem még hozzá óvatosan. 

- Legyen - dobta oda YoSeob kezébe a telefont, aki elkezdett tárcsázni. 

Ennyi lenne :D 

2. Eredetileg Tori barátjának, Yonnie-nak nagyobb szerepet szántam. El akartam intézni, hogy ő jöjjön össze YoSeobbal, de aztán jobb ötletet kaptam, és így egyből beugrott Hana. Ő már a legelejétől ott volt a háttérben, bár egyszer sem írtam róla. De így Yonnie-t kiírtam a történetből xD

3. És akkor itt van a kimaradt "párnacsata" jelenet, DongWoon szemszögéből.

Nyalóka, nyalóka, nyalóka. Egyetlen méterre vagyok már csak tőlük. Már csak pár centi...

De hangos csörömpölésre a nyalókák eltűnnek, és helyettük a hotelszoba falával találom magam szembe.

GiKwang egy jól irányított dobással eltalálta a hang forrását. Mikor valami leesett, felültem. Valamit beszélgettek, de én csak azt tudtam, hogy vissza akarok térni a nyalókáimhoz.

Kivettem a párnát a fejem alól, és rádobtam. Ezután a takaróm következett, majd én is ráugrottam, magam alá temetve.

A fejét kidugta a kupac alól.

Oldalra néztem, és láttam, hogy GiKwang tökéletesen eltereli Tori figyelmét.

Mosolyogva néztem a leaderre. Mivel a keze alám volt temetve, nem tudott irányítani. Így jelezve, hogy mit szeretne, megnyalta a szája szélét. Engem pedig nem kellett félteni, éhesen csaptam le mézédes ajkaira.

Miután elváltunk, kiengedtem magam alól. Adott egy puszit az arcomra, és kiment a szobából, én pedig elkezdtem vissza rakosgatni a cuccaimat az ágyra. 

Én így képzeltem el :D

4. Az utolsó fejezeteken teljesen átrepültem, így nem volt időm leírni, hogyan is kapta meg pontosan Tori a gyűrűt. Most itt lenne. 

- Gyere velem - suttogta hirtelen a fülembe.

- Mégis hova? - kérdeztem nevetve.

- Csak el...

- Rendben - mondtam. A kinyújtott kezébe csúsztattam az enyémet, és felálltunk. Felvettem a papucsomat, és elindultunk. Az utcákon végig nevetve, és mosolyogva haladtunk végig. 

Egy kis parknál álltunk meg. Az árnyékot nyújtó fa tövébe telepedtünk le.

- Tori, mondanom kell valamit - fordult hirtelen felém komolyan.

- Ugye nem azt, hogy van egy eddig eltitkolt ikertestvéred, és végig vele voltam? - kérdeztem vissza rémülten. Persze, csak vicc volt az egész.

- Senkinek nem adnám oda a veled töltött napjaimat, semmi pénzért - válaszolta, és megcsókolt. A csók után nem húzódott el, hanem olyan közel maradt hozzám. Elvesztem a tekintetében.

- Szeretlek - mondta. A szemembe könnyek szöktek.

- Még sosem mondtad - szipogtam. 

- Mert egy különleges alkalomra tartogattam - válaszolta a szokásos mosolyával. Hirtelen hátranyúlt, és elővett valamit a zsebéből. - Ugye tudod, hogy ma vagyunk 100 naposak? - kérdezte csillogó tekintettel.

Hogy a fenébe ne tudnám. 100 napja ismerem ezt az őrültet.

- Persze, hogy tudom. Felejthetetlen volt, amikor 100 napja elraboltál. Tisztán emlékszem az első mondatodra. "Nyugi, nem vagyok igazi rabló" - mondtam nevetve.

- Más nem jutott eszembe - nevetett ő is. 

- Nekem bejött - feleltem. A kezébe vette az ujjaimat, és felhúzta rá a gyűrűt. Elvettem tőle az övét, és én is felhúztam rá.

Mennyei pillanat volt.

Elég romantikusra sikeredett, és ezzel csak bekavartam volna a történetbe. Ezért nem is raktam bele^^

5. A történet legelső, és egyik legfontosabb momentuma. Hogy miért is kellett a biztonsági őrnek elterelni Junról a figyelmet, amivel Kiki megismerhette Torit. Jun szemszögéből íródott.

- GiKwang, segíts nekem - suttogtam. Ő az utolsó reményem.

- Mire gondolsz? - kérdezte. 

- A biztnsági őrnek el kellene terelni a figyelmét, amíg kisurranok - válaszoltam.

- Bízd csak rám - mondta, és rám kacsintott. Csak bólintottam, és visszamentem a helyemre. GiKwang hirtelen kiszaladt.

- Te mégis mit csinálsz? - kérdezte mennydörögve a security-s. 

- Elrabolom a csinos lányt az utcán - kiáltotta, mire az őr a nyomába szegődött. Most, vagy soha.

Szintén kifutottam az ajtón, de a másik irányba fordultam. 

Le a lépcsőn, ki az utcára. Minden tiszta.

- Eljöttél? - kérdezte csillogó szemekkel. 

- Nézd, ezt meg kell beszélnünk - szögeztem le, még mielőtt a nyakamba ugrott volna.

- Mit kell ezen megbeszélni? - nézett rám ártatlan szemeivel.

- Nekem barátnőm van, akit szeretek. Neked pedig saját életed, amit nem forgathatok fel - jelentettem ki.

- De tudom, hogy te már nem szereted Harát - jelentette ki Suzy. 

- Mégis honnan tudod? Már egy éve együtt vagyunk!

- És az mit jelent? Számomra csak egyet: hogy addig nem ismertük egymást. Ha engem hamarabb ismersz meg, nem jössz össze vele - suttogta. Tudtam, hogy igaza van. De már nincs visszaút.

- Lehetséges. De már ez megtörtént. Nem fogok szakítani Harával, csak miattad. Szerintem nem kellene többet találkoznunk - mondtam, és vissza fordultam. Indultam is befelé, de a hangja megállított.

- Ennyi? Ennyivel lerendezed? - kérdezte megtörten. - Rendben. De JunHyung, esküszöm neked az egy elő Istenre, hogy ezt meg fogod még bánni. Térden állva fogsz nekem imádkozni, hogy vissza fogadjalak. És tudod mit fogok csinálni? Ki foglak nevetni - mondta sírva, majd elfordult, és elfutott.

Ezzel én is visszamentem a próbaterembe. 

Ha olvassátok a BCQ-t, akkor abban Hara két év múlva bevallja, hogy sokat veszekednek Junnal. Kettőt tippelhettek, miért. Egyébként ez a Suzy, a Miss A tagja. 

6. Tori első Beast konertje után elment egy kávézóba. GiKwang onnan tudta, hogy Torival egy szatír beszélget, hogy felhívta a volt exe. Ő bérelte fel a pasast.
Aztán egy ideig békén hagyta őket. De a mozipremieren újra mozgásba lendült. Azt mondta, ha nem csókolja meg őt GiKwang, akkor elintézi, hogy amikor Tori hazarepül, gondoskodjanak a jólétéről. GiKwang még senkinek nem mondta el az igazat, de nem is akarja. Majd egy szép napon, talán elmondja Torinak.

7. GiKwang hangosan gondolkozott, hogy hová vihetné el következő randira Torit, miután megismerték egymást. Egész nap csak róla beszélt, amiből egyből levették a többiek, hogy ez első látásra szerelem.
Hana javasolta, hogy menjenek el együtt a strandra, mert akkor Tori megimserheti a többi srácot. Tudta, hogy Gikwangnak az egyik legfontosabb, hogy a barátnője jól kijöjjön a bandatagokkal, és ez egy remek lehetőség volt számára.

8. GiKwangnak eleinte bejött Hayde (persze akkor még nem ismerte Torit). Be akart nála próbálkozni, de amint megtudta, hogy YongGuk barátnője, rögtön lemondott róla.

9. Bár ez nem teljesen háttér-információ, de meg kellene említenem.
A történet úgy született meg, hogy éjszaka nem tudtam aludni. Megláttam azt a képet, ami most a háttere az oldalnak, és elgondolkoztam azon, milyen klassz is lenne, ha egyszer elrabolna. Ez volt a kiinduló ötlet, és mivel nem tudtam aludni, tovább fűztem a gondolataimat. Másnap ahogy leültem a gép elé, rögtön elkezdtem gépelni, mivel csak ezen kattogott az agyam.

10. Eredetileg Torit teljesen a saját képemre akartam formálni. Innen származott a szerencsétlensége. Akkoriban még kék hajam volt, ezért a történet elején azért bámulták meg Torit. De megláttam Hanna Beth képeit, és rögtön tudtam, hogy igen, Torinak így kell kinéznie.

11. Sokszor be akartam fejezni az írását, de nem tettem, mert megtekintések száma végig tartotta bennem a lelket. Az, hogy nem lesz happy end a vége, már az elején tiszta volt nekem. Nem kristálytiszta, de éreztem.
És akkor itt illendő elmondanom: ÉN NEM MÁSOLTAM SENKIRŐL!
Ezt a történetet teljesen az én őrült agyam szülte, nem vettem el semmilyen ötletet. Sem filmből, sem más történetekből. Mostanában sok ilyen gond van, ezért találtam fontosnak megemlíteni.

Nos, ennyi lenne. Remélem tetszettek a háttér információk, én örültem, hogy végre kiírhatom magamból :D

Read More

Love Affair 20. rész (GiKwang)

A következő napok kínkeservesek voltak számomra. Egyedül a zenébe tudtam menekülni, nem foglalkoztam semmi mással. Egy hét eltelt, és én semmit nem változtam. A hangulatom nem lett se jobb, se rosszabb.

Megpróbálták kihúzni belőlem, de egyszerűen leráztam mindenkit. Nekem csak magányra volt szükségem.

Egy hét után rájöttem, hogy hiányzik Kiki. És utáltam magam ezért az érzésért. Utálnom kellene, de csak a hiányát éreztem.

Úgy viselkedtem, mint egy élő hulla. Ettem, ittam, ha kérdeztek válaszoltam, de ennyi is volt. Szánalmasnak éreztem magam, hogy ennyire nem tudok túllépni egy szakításon.

Kicsit szerencsétlennek éreztem magam, hogy az első igazi kapcsolatomat ennyire megsínylettem.

A második héten próbáltam meg élni ezzel a tudattal, és csak a szépre emlékezni. Vagyis inkább nem is gondoltam rá.

Próbáltam inkább a barátaimra gondolni. Szinte minden nap velük voltam, és kiélveztem ezt a maradék időt. Azt hiszem, sikerült pár maradandó kapcsolatot létesítenem.

Az utolsó héten, utolsó előtti napján keresett fel Jun.

Neki felvettem a telefont.

- Szia - szóltam bele vidáman.

- Szia, rég beszéltünk - mondta.

- Hát igen… de szinte mindig elfoglalt vagyok.  A barátaimmal találkozgatok. Holnap fogok visszautazni Magyarországra.

- Micsoda? És ha nem is hívlak, nem szólsz? Hogy fogok én így elbúcsúzni tőled?

- Holnap kijöhetnél a reptérre. Ott könnyekig meghatódva tudnánk elköszönni - mondtam nevetve.

- Én is megyek! - szólt bele YoSeob.

- Hé, ki vagyok hangosítva? - kérdeztem tetetett mérgességgel a hangomban.

- Mi szeretünk téged! - mondta Woonie is.

- Én is szeretlek titeket.

- Akkor holnap mind az öten kimegyünk- szögezte le DooJoon. - De ha lehet, a saját repülődet ne késd le.

- Most nem lesz, aki lefoglaljon! - mondtam kicsit elkenődve. Síri csend következett, majd hallottam, hogy náluk nyílik az ajtó.

- Jó reggelt - hallatszódott elmosottan Kiki hangja is. - Ti meg mit csináltok? - kérdezte. Ekkor nyomtak ki a srácok. Volt eszük.

Attól függetlenül, hogy mi történt, örültem, hogy utoljára hallhattam a hangját.

Egész éjjel sírtam. Így sikerült véglegesen lezárni ezt a kapcsolatot.

Read More

Love Affair 19. rész (GiKwang)

Az idő szórakozott velem. Amíg nem ismertem meg Kikit, rémesen lassan akart eltelni az az egy félév. De mióta együtt vagyunk, úgy gondolta, ledolgozza az eddigi lemaradását.

Szinte repült az idő. Egy hónap, két hónap… Mire észbe kaptam, már csak egy hónapunk volt. Elkezdtem idegeskedni.

Az iskola véget ért, már csak a nyári szünet van hátra. Kikivel szinte minden nap találkoztunk. Minden félét csináltunk, de legfőképp csak nevettünk. Egyetlen egyszer sem veszekedtünk azóta, aminek nagyon örültem.

A srácokkal is nagyon jóba lettem. Szinte folyton együtt lógtunk.

Éppen náluk ültem a kanapén, és gondolkoztam. Nem akartam elmenni.

- Minden rendben? - kérdezte Kiki.

- Aha persze, csak azon gondolkoztam, hogy már csak három hetünk van - mondtam ki.

- Majd utána is megoldjuk valahogy - válaszolta mosolyogva. Irigyeltem, hogy ilyen optimista. De én csak az akadályokat láttam. Magyarország túlságosan messze van innen.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd hazamentem.

*Másnap*

Egy mozi filmbemutatójára voltunk hivatalosak. Engem is meghívtak, mivel Kikivel együtt vagyunk már majdnem egy fél éve. A gyűrű, amit adott, mindig ott volt a kezemen. Egyetlen egy pillanatra sem vettem le.

Sosem felejtem el, milyen boldog voltam, amikor odaadta. Egy kis parkba vitt el, és szerelmet vallott. Az volt az első alkalom, hogy kimondta. A szívem repesett az örömtől.

Szóval most is olyan ruhát választottam, amihez kiválóan illett.

Hétre jöttek értem a srácok. Az autóban is végig nevettünk egymáson. Már simán együtt tudtam velük nevetni, nem csak, mint egy külső szemlélődő figyelni őket.

Végig fényképeztek minket, míg beértünk. Ezt sosem fogom megszokni.

Bent sok más híresség is volt. Már többször voltunk olyan eseményeken, mint a pénteki nap, ezért sok más embert is megismertem.

Még a film előtt kimentem a WC-be. Amikor visszamentem, minden megváltozott. Minden. Az egész életem.

GiKwang elrejtve állt a fal mellett, és épp egy másik lánnyal smárolt. Nem akartam látni, hogy ki az. Nem voltam rá kíváncsi.

A kezével a lány nyakát fogta. A gyűrű megcsillant rajta a gyér világításban. Az én kezemen viszont ólomnyi súlyú lett.

De nem sokáig. Lehúztam az ujjamról, és teljes erőmből hozzá akartam vágni - csak épp nem találtam el. A feje mellett koppant a falon. De a hangjára figyelmes lett, és figyelte, ahogy a gyűrű leesik a földre. Ijedten nézett körbe, és szúrt ki engem.

Csak dacosan a szemébe néztem, majd sarkon fordultam. Méltóságteljesen sétáltam végig az emberek előtt, és a főkapun keresztül mentem ki. A piócák persze rögtön letámadtak, hogy mi történt, miért egyedül vagyok.

Nem válaszoltam, csak haladtam tovább előre. Ha most megállok, akkor pontosan az lesz, mint ami a strandnál volt. Gyenge vagyok, és nem akarok szórakozni a büszkeségemmel sem. Mivel van nekem is.

- Tori, várj egy pillanatot! - hallottam meg a hangját. Ennyi időbe telt, míg utánam jött? Szinte meg tudtam volna fojtani. Biztos úgy búcsúzott el a másik csajtól, hogy "Mindjárt jövök", azzal a mosolyával, amit nekem szokott csak megmutatni. Legalábbis ezt hittem, eddig.

A taxik készen álltak, így csak bepattantam egybe, és mondtam, hogy gyorsan vigyen haza.

Kikinek esélye sem volt megmagyarázni, amit nem bántam.

Otthon kiszálltam, és felvágtattam a szobába. A "szüleim" nem értették, mi történt, miért vagyok ilyen mérges, vagy egyáltalán, hogy miért jöttem ilyen korán. A harmadik családom szinte nem is foglalkozott velem. Csak adták folyton a zsebpénzt, de nem kérdeztek semmit, ami nem is zavart jelen pillanatban.

Fél óra múlva kopogtattak, és csengettek a házba. Az utolsó családom már rég elment lefeküdni, de nem is volt szükség arra, hogy kinyissák. Mert én akartam lezárni ezt a kapcsolatot.

Letöröltem a könnyeimet, és úgy nyitottam ajtót. Persze, hogy GiKwang állt ott.

- Nézd, csak annyi történt, hogy… - kezdett el magyarázkodni.

- Nem vagyok rá kíváncsi. Nem is akarok megbocsátani. Felesleges elmondanod egy valószínűleg jól kitalált mesét, ez engem nem érdekel. Csak annyit kérek, hogy menj el innen, és soha többé ne keress - mondtam hűvösen. A szavaim még nekem is fájtak. Sőt, szerintem nekem sokkal jobban fájtak, mint neki.

- Tényleg ezt akarod? Így befejezni? - Ismét elkezdtem sírni.

- Még te kérdezed? - nyöszörögtem. Nem én voltam az, aki megcsalta a másikat. Ami azt illeti, nekem meg sem fordult a fejemben.

Letöröltem a könnyeimet. Nem akartam, hogy többé gyengének lásson.

- Még egyszer megkérlek, hogy menj el. Nem szeretnélek soha többé látni. - A szívem helye megszakadt. Mert nekem már nem volt olyan, hogy szív. Azt már rég elrabolták, de most össze is taposták.

Nem mondott semmit, csak elfordult, és elindult a saját taxija felé. A tekintetéből semmit sem tudtam kiolvasni.

Az ajtófélfához támaszkodtam, és lecsúsztam a földre. A vállam is rázkódott, úgy zokogtam. Szóval ennyit jelentettem neki. Ő nem optimista volt, csak tudta, hogy semmi többet nem akar tőlem.

Azt sajnáltam a legjobban, hogy ennyire bedőltem neki. Pedig ő is pont ugyanolyan férfi volt, mint a többi.

Ismét a szobámba vánszorogtam. Ledőltem az ágyamra, és zenét hallgattam. Kemény rockot, most csak az tudott megvigasztalni.

Mert úgy éreztem, a világ, amiben eddig éltem, 180°-os fordulatot tett, a beleegyezésem nélkül.

Read More

Love Affair 18. rész (GiKwang)

Pipirippiiipiii ~

Ez egy ébresztő? Ha igen, nem hogy leverem a földre, hanem kidobom a 10. emeletről is.

- Mit akarsz? - szólalt meg a fejem felett GiKwang. Szóval csak egy telefon volt.

Csak annyit hallottam, hogy beleszólt egy ideges hang, majd egy kis csend, és egy nyugodtabb. Fél percig magyarázott valamit.

- Rendben, sietünk - morogta Kiki, majd lerakta.

A mellkasán feküdtem, és az ő álla a fejem búbjánál volt. Egy puszit adott a homlokom tetejére.

- Jó reggelt. Indulnunk kell, vagy lekéssük a repülőt - suttogta kedvesen.

Menyit aludhattunk? Fél órát? Az édes kevés volt, ráadásul így még fáradtabb lettem.

- És ha egy későbbivel megyünk? - kérdeztem kicsit nyafisan. Semmi hangulatom nem volt megtörni a pillanatot. Ahogy láttam, neki sem, mert nem mozdult meg.

- Kérlek ne tiltakozz. Így nekem is nehezebb - felelte mosolyogva.

Hát jó. Ha már ilyen szépen kérte…

Megpróbáltam felülni. Nagy nehezen sikerült is. Kimásztam az ágyból, és megkerestem a ruháimat. Kimentem a fürdőbe, hogy legalább az arcomat moshassam meg. A tükrön kívül másra nem néztem, mert elég érdekes dolgok voltak ott. Kikinek persze nagyon tetszettek, de szerencsére sikerült hamar elterelnem róluk a figyelmét.

A tükörben az arcomat néztem.

Semmi nem változott. Vagyis csak az a boldogság, ami ott lengett körülöttem. Nem tudtam nem mosolyogni.

Még nem volt sosem egy nagyobb kapcsolatom. Soha nem mertem megbízni senkiben annyira, hogy le merjek vele feküdni. De ez most megtört. És nagyon kellemes volt.

Sietve megmostam az arcom, a kezem, és már mentem is ki. Kiki még mindig az ágyban feküdt. Az a látvány… csak félig volt rajta a takaró, és ő is úgy mosolygott, mintha kényszerítenék. De ez sokkal szebb volt, mert magától mosolygott. Ő is boldog volt.

- Gyere, indulnunk kell - ismételtem el, amit ő mondott nekem.

- Biztos muszáj mennünk? - kérdezte. Elkezdtem nevetni. A sarokból összeszedtem a nadrágját, és a felsőjét, majd rádobtam.

- Gyerünk, gyerünk. Különben DooJoon tényleg kinyír minket - mondtam még mindig nevetve. Már így is elég borsot törtünk szegény srác orra alá.

Csak felöltözött, és indultunk elfele. Az ajtóból még egyszer visszanéztem. Nem is volt ez annyira rémes hely…

- Majd egyszer még visszajövünk, ha szeretnéd - suttogta a fülembe.

- Nem kell! - vágtam rá. Lehet, hogy következőnek nem tudnám így elterelni a figyelmét azokról az "eszközökről". Én pedig még csak bele sem mertem gondolni, hogy némelyikkel mit kell csinálni. Nagyon perverzek a japánok…

Kijelentkeztünk, majd fogtunk egy taxit, ami kivitt minket a reptérre. A többiek már a repülőn ültek, nekünk épphogy csak sikerült elérnünk a felszállást. Az utaskísérők így is jól megnéztek minket.

Hármas ülések voltak. Mi úgy ültünk, hogy Jun ült az ablak mellett, középen én, szélen pedig Kiki aludt a vállamon. Ismét egy zenét hallgattunk.

- Nocsak, nocsak, meg sem kérdezem, hogy hol voltatok - mondta sunyin mosolyogva Jun. Ha lehetséges, még a lábujjam is elpirult.

- Mi… mi... az úgy volt, hogy… - kezdtem magyarázkodni, de nem tudtam tovább mondani. Még én sem tudtam felfogni.

- Enyje, JunHyung, esetleg féltékeny vagy, hogy nekem ilyen király barátnőm van? - szólalt meg Kiki. Tehát még sem alszik a kis sunyi.

- Nem féltékeny vagyok, csak kijelentettem a nyilvánvalót. Toriról kilométerekről meg lehet mondani, hogy veled volt.

- Micsoda? - sikoltottam fel. Én ezt miért nem vettem észre?

Jun csak nevetett, Kiki pedig elmosolyodott.

- Hát igen, aki mester, az mester. De azért te sem panaszkodhatsz - mondta Kiki, és egy puszit adott az értetlen arcomra.

Seobie hátra fordult az ülésén, hogy tudjon velünk beszélgetni.

- Jól hallottam? Kipróbáltátok azokat a Hotelokat? Milyenek? - kérdezte érdeklődve, minden gátlás nélkül. Én elpirulva próbáltam süllyedni.

- Igazából nagyon sok érdekes dolog van ott! - kezdett bele Kiki. Hirtelen az összes tag minket nézett. Ne már, hogy ilyenek érdeklik… - De egyet sem próbáltunk ki. Mert valaki - erősen rám nézett - Nem engedte.

Ha lehetséges, még mélyebbre próbáltam süllyedni.

- De azért jó volt? - nézett rám Woonie. Mégis milyen kérdés ez?

- Hagyjátok már szegényt, látjátok mennyire zavarban van! - DooJoon, a megmentőm! - Szóval ennyire nyilvánvaló, hogy GiKwang szörnyű az ágyban. - Vagy mégsem. Ne reménykedjek, hat férfival utazok. Hangsúly a férfin.

- Ohohó, én? Akkor nem hiszem, hogy ilyen… - A kezemmel befogtam a száját. Nem, nem akarom, hogy mindenki hallja, hogy miket csináltam. Még én is szégyellem magam érte egy kicsit.

- Nézzétek GiKwang nyakát! - mondta HyunSeung nevetve. Rémülten kaptam oda a pillantásom, majd rögtön el is néztem. A kezemmel eltakartam a szemem, és teljesen lesüllyedtem.

Egy hatalmas kiszívott folt volt ott. Kiki még csak meg sem próbálta elrejteni.

- Igen, nézzétek! - mutatta meg nekik büszkén.

Rendben, a további beszélgetésre nem vagyok kíváncsi. Bedugtam mindkét fülembe a zenét, és lehunytam a szemem. Néha hallottam, ahogy hangosan felnevetnek, de megpróbáltam kizárni. Nem, ez nem velem történik meg. Ennyire nem lehetek szerencsétlen.

Aludni akartam a repülőn. De az a hat hülye nem hagyott. Mindent megpróbáltam, de nem sikerült. Már épp feladtam, amikor leszállt a gép. Végre véget ért ez a lehetetlen hosszúságú repülőút.

Amikor leszálltunk, ismét a kis megszokott buszunk felé vettük az irányt. Engem vittek haza először. Kiki elkísért az ajtóig.

- Köszönöm… - Nem tudtam befejezni, mert magához húzott, és megcsókolt. Sajnos meggondolatlanul belementem.

- Hé, én még ma akarok hazaérni! GiKwang itt hagyunk, ha nem jössz most! - kiáltott oda DooJoon. Kiki nevetve távolodott el.

- Én köszönöm. Majd hívlak - mondta, és adott még egy puszit, majd elindult. Szinte már a védjegyévé vált, hogy még egyszer hátrapillantott, és intett egyet.

Kizártam mindent. Nem foglalkoztam semmivel. Berohantam a házba, köszöntem, majd fel a szobámba. Beugrottam az ágyba, és próbáltam nem sikítani.

Lilára csipkedtem a kezem, hogy felébredjek, de nem sikerült. Nem álom volt.

Read More

Love Affair 17. rész (GiKwang)

Azt hiszem, mivel ez csak célozgatás, belefér a normális korhatárokba^^ Szóval, élvezzétek. Jelentem, már csak max. 4 fejezet van hátra :D

Az idegenvezető azt gondolta, ezzel el is végezte a dolgát, szóval lelépett.

- Akkor, hova menjünk? A hotelbe már nem tudunk visszamenni aludni- mondta Jun. Látom, neki is sok kedve volt korizni. De ő volt jelen pillanatban a megmentőm… egy pillanatig

- Nem mehettek sehová. Én felügyellek titeket - szólt egy mély hang a hátunk mögött. Egy hatalmas gorilla biztonsági őr volt az.

Ne már! Most komolyan végig kell szenvednem megint azt  két órát?

Összenéztek a többiek, és mélyet sóhajtva elkezdtek befelé menni. Szóval feladták. Reménykedtem benne, hogy Kiki nem.

- Hé, mit szólnál, ha… - kezdtem bele, de egy "száj" lihegett a fülünk közé.

- Hallhatnám én is? - kérdezte a sátán gyermeke.

- Mit szólnál, ha most nem engednéd el a kezem? Nem szeretném, ha nekem jönnének megint - fejeztem be angyali arccal. De amikor ránéztem a fattyúra, minden rosszindulatomat/fáradtságomat/kimerültségemet belesűrítettem abba az egyik pillantásba.

Kiki azon nevetett, amit mondtam, a gorilla meg azon, ahogy néztem. Mindkettőt majdnem megtalálta fojtani a kezem.

Csak egy apró reménysugár maradt nekem.

Amikor bementünk, és kikölcsönöztük a korikat, leltünk felhúzni. Sokatmondóan néztem Kikire. Remélem értette. A benga állat csak egy pillanatra fordult el, de már sprinteltem is kifelé. Remélem csak Kiki követett, nem a szumós pasas.

De amikor kiértünk, láttam, hogy ő is futott utánunk. Mit futott? Gurult.

Eddig egyetlen egyszer sem kaptak el. Most sikerült neki. Nem értettem, hogy miért pont a hájkolosszusnak sikerült.

Épp egy kis utcán fordultunk be, amikor elkapta a grabancunkat, a pólónknál fogva rántott vissza minket. Engem, mint a pihét, Kiki már kicsit nehezebben.

- Mégis mit gondoltatok? - kérdezte mennydörögve.

- Kérem, ne öljön meg! Olyan fiatal vagyok még - nyöszörögtem. Kiki elkezdett nevetni, de egy pillantással beléfojtották.  

Ebben a pillanatban telt be a pohár. Az egy dolog, hogy el akarja rontani a pihenésemet, de hogy megakadályozza a világ legszebb dolgát - ez már sok volt.

- Hé, te! - Teljesen megváltozott a hangom.

- Beszóltál fiatalka?

- De még hogy! Most azonnal, rakjon le, vagy…

- Vagy? - vágott a szavamba.

- Kirúgatom az állásából, és sehova máshova nem fogják felvenni! Ha nem lehet biztonsági őr, mégis mit kezd maga? Ezzel az alkattal… azt hiszem, profi birkózó már nem lehet - Ki beszélt? Ja, hogy én? A fenébe, még meg fogom bánni, hogy ekkora szám van.

- Tessék? - Csak ennyit kérdezett.

- Úgy van. Minden szavamat higgye el. Mondja, maga nem volt még fáradt? Olyan fáradt, hogy leszakad a gerince, a csípője, és a dereka egyszerre? Na, most én ilyen állapotban vagyok! Azt sem tudom, milyen nap van, csak az ágyamat akarom! És ha nem kapom meg 10 percen belül, bármire képes leszek érte. Bármire. - Az utolsó szót olyan hangsúllyal ejtettem ki, hogy még az ő keze is megremegett egy kicsit.

Hiszek benne, hogy minden nőben megvan az az erő, amivel bármilyen férfit le tud állítani. Csak tudni kell megtalálni a gombot.

- Attól tartok, mindenki volt már fáradt.

- Igen? - Egy szó volt, mégis gyilkos kiejtéssel.

És egyszerűen elengedett minket. Mosolyogva megfordult, és visszadöcögött. Tényleg sikerült?

Oldalra döntöttem a fejem, és úgy néztem utána.

- Félelmetes tudsz lenni - mondta Kiki nevetve, de azért hallottam a hangjában a komolyságot.

- Ohh, ez még semmi - mondtam mosolyogva, és nyújtóztam egyet.

- Már csak az a kérdés, mit csináljunk. - Tényleg. Ez egy tökéletes kérdés. A padon csak nem aludhattunk.

- Öm, semmi ötletem…

- Nekem van! - csillant fel a szeme. Biztos csak valami őrültség.

- Mi lenne az? - kérdeztem mosolyogva. Elkezdett nevetni, majd a hátam mögé mutatott.

Basszus, Japánban minden második sarkon Love Hotel van?

A falhoz dőltem, és szépen lecsúsztam. Hirtelen tényleg nagyon fáradtnak éreztem magam. De el kell ismernem, ez tényleg tökéletes alkalom lett volna.

De valami meghittebb helyre gondoltam.

- Csak vicceltem. Nem kell komolyan venned - mondta, és letérdelt mellém. Összefűzte az ujjainkat.

- De… - Nem tudtam, hogyan is kezdjek bele. - Amit reggel mondtak a fiúk. Hogy te… - totálisan elpirultam. Hajlamos vagyok elfeledkezni róla, hogy nem vagyunk egyidősek. Neki vannak valamilyen elvárásai.

- Ha tudnád, most milyen aranyos vagy! De ne foglalkozz azokkal a hülyékkel. Azt mondanak, amit akarnak. Inkább nekem higgy! - mondta mosolyogva. A szemébe néztem, és láttam, hogy igazat mond.

Szinte elolvadtam. Van egyáltalán ilyen pasi a világon?

Én magam ráncigáltam be abba a Hotelba. Mert a helyszín nem számít, csak az, hogy kivel vagyok. 

Read More

Love Affair 16. rész (GiKwang)

Pont kikaptam a matek ötös dogámat, amikor hirtelen a tanár kezében egy lábas jelent meg, és a fakanállal elkezdte püfölni.

Morgolódva fordultam a másik oldalamra. Szuper, hülye álom, most felébredtem.

De még mindig zsongott a fülemben az az idegesítő hang. GiKwang megmozdult mellettem, és kivette a fejem alól a párnát, majd egy gyakorlott célzással eltalálta a hang forrását. Hallottam a fakanál koppanását a földön.

- Ha már éber vagy, hogy fejen dobj, akkor már fel is kelhetnétek - szólt DooJoon.

Hirtelen ültem fel az ágyam. Ő most komolyan azt csinálta, amire én gondolok?

Igen, ott volt a kezében a hatalmas lábas.

Megfojtom. Soha, de soha nem kaptam ki egy matek ötös dolgozatot, és most egy karnyújtásnyira voltam tőle.

- Jó reggelt - mondta mosolyogva. Már készültem volna felállni, amikor hátulról kapta fejbe egy párna, aztán egy takaró temette maga alá, plusz még egy DongWoon is.

A végkifejletet nem láttam, mert Kiki eltakarta a szemem, és visszahúzott magához.

- Nem neked való percek következnek - suttogta a reggeli mély hangján, és még közelebb húzott a mellkasához.

Most arra céloz, amire én gondoltam?

Megpróbáltam lefejteni magamról a kezét, de ezzel csak azt értem el, hogy még szorosabban ölelt magához. Ismét, mint amikor Junnal beszélgettem, átfordított a másik oldalra.

Felkönyökölt, hogy még véletlenül se láthassam. A fejemet próbáltam fentebb emelni, és kilesni a teste mögül, de a számra tapasztotta az övét, amivel sikeresen elfeledtette velem nem csak, hogy mit akartam nézni, hanem azt is, hogy hol vagyunk.

Nagyon édes volt a csókunk. Nem volt túl sietős, pont megfelelő. Már nem tudtam utálni a reggeleket - legalábbis mellette nem. Még DooJoon "ébresztőjéről" is teljesen megfeledkeztem.

Mire a csókunk véget ért, DooJoon eltűnt a szobából. Csak Woonie pakolta vissza az ágyára, amiket ledobált.

- Meg ne kérdezd - suttogta Kiki a fülembe, még mielőtt kinyithattam volna a számat. Igaz, végül is lehet, hogy annyira még nem vagyunk jó barátok.
Miután elkészültünk, tejesen megfeledkeztem erről. Kiderült, hogy reggel nyolc óra volt. Tehát legjobb esetben is, csak maximum hat órát aludhattam. Ami édes-kevés volt nekem.

Lementünk reggelizni, és úgy néztem ki, mint egy hulla. Gabonapelyhet csináltam magamnak, amit mikor harmadjára kiöntöttem, már Kiki vitt az asztalunkhoz.

Próbáltam nem a fejemet támasztani az asztalon, de nem nagyon akart összejönni. Ahogy láttam, a többiek sem sokkal jobbak. Egyedül DooJoon tűnt feldobottnak, de mindenki más velem egy cipőben járt. Seobie úgy nézett ki, mint egy halott madár, Jun a szemüvegében, mint egy rossz csöves, HyunSeung meg mint egy divattervező, aki egész éjjel dolgozott. Wonnie csak simán kimerültnek tűnt.

- Mit szólnátok, ha reggeli után még aludnánk? - kérdeztem.

- Sajnos nem jó. Elviekben el akarnak minket vinni még valahova, azért keltettem fel mindenkit - mondta DooJoon.

Egy furcsa, nyávogós hangot kiadva magamból, Kiki vállára dőltem.

- Ezt csináld még egyszer! - mondta felcsillanó szemekkel.

- He? - néztem rá. Neki még van kedve viccelődni ilyen kora hajnalban?

- Kérlek, kérlek! - szinte könyörgött a szemével.

Inkább lehunytam a szemem. Egy ujj érintését éreztem meg a homlokomon.

- Szerintem meghalt - mondta Seobie, valószínűleg az ujj is hozzá tartozott.

- Tegnap fárasztó napunk volt - mondta Kiki.

- Hosszú lehetet az éjszaka, mi? Megvártátok, míg kimegyünk, és utána kezdtétek el a piszkos kis dolgaitokat - szólt bele HyunSeung. Hirtelen hogy felébredt. Felkattant a szemem, és úgy meredtem rá.

- Olyan nehéz elhinni, hogy nem történt még közöttünk semmi olyan? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Rólad nem, de róla - GiKwangra nézett sokatmondóan. - Már sokkal nehezebb elképzelni.

- Hé, én kedves úriember vagyok! - emelte fel a kezeit védekezőn nevetve.

- Pedig ráértetek volna. Én úgy aludtam , mint a bunda. Biztos nem keltem volna fel, ha…

- Ne. Mond. Ki. - utasítottam DongWoont a szavába vágva.

Mindenki elkezdett nevetni. Rendben, feladom! Beszéljék csak ki a szexuális életem… nekem már úgy is mindegy.

Becsuktam a szemem, és ismét Kiki vállára hajtottam.

Szerintem nem publikus, hogy miről beszélgettek még a fiúk. Maradjunk annyiban, hogy ők sem azok az ártatlanok, mint amilyennek sokszor mutatják magukat.

Fél óránk volt. Utána felmentünk a szobába, hogy összepakolhassunk. Csak leheveredtem az ágyra, és két perc alatt el is aludtam. Nem akartam sehová menni!

De Kiki felkeltett.

Ismét a mini busszal mentünk. De most egy ismerős környékre. Amikor megálltunk a kori pálya előtt, azt hittem, hogy ott halok meg.

- Akkor egy kis szórakozás maradna a túránk végére - mondta az idegenvezető mosolyogva. Megölöm. 

Read More

Love Affair 15. rész (GiKwang)

A csók után kézen fogva sétáltunk oda a többiekhez. Mindannyian fel voltak dobva. Ahogy észrevettem, nagyon szerették a rajongók reakcióit.

Míg átöltöztek, és kint vártam a folyosón.

Egy ideig nem tudom, mit fogok csinálni. Mivel most volt vége a koncertnek, pár VIP-es taggal beszélgetnek, és csinálnak képeket. Volt kb. vagy 20 szerencsés.

Nekem pedig nem volt kedvem lábatlankodni. Felkaptam a kabátom, és leraktam a kalapot, majd el is indultam. Ha végeznek, biztos felhívnak.

Amint kiértem az utcára rögtön eláztam, mivel eleredt az eső. De nem is kicsit. Mintha dézsából öntötték volna, úgy zuhogott. A sapim nem bírt sokat, ezért a közeli kávézóba futottam, ami szinte zsúfolásig tele volt.

Vettem magamnak egy kappuchinot, majd kerítettem magamnak egy helyet.

Felhívtam a legjobb barátnőmet, és mindenről beszámoltam neki. De mivel náluk kb. hajnali két óra volt, ezét hamar letettük.

Unatkozni kezdtem.

Már szinte mindent csináltam. Még a telefonos játékaimmal is játszottam.

- Bocsi, leülhetek? - kérdezte egy srác. Egy kétfős asztalnál ültem egyedül, szóval csak bólintottam. Ő is egyedül volt.

- Amúgy honnan jöttél? - kezdett el beszélgetni. Csak a szokásos kérdések. Ha már nem kérdezték meg ezerszer, egyszer sem.

- Magyarországról. Epurópa közepén található.

- Nem rég óta vagy itt, igaz? - Elég gyorsan beszélt, japánul pedig nem tudtam annyira jól.

- Én nem itt lakok, hanem Koreában. A barátaim koncertjére jöttem el.

- Ja, akkor beszélhetünk koreaiul is - váltott nyelvet. Ennek örültem.

- Szuper - mondtam mosolyogva.

- Egyébként akkor hogy-hogy itt vagy? - kérdezte kedvesen.

- A barátaim koncertjére jöttem el.

- Kik ezek a barátaid, ha megkérdezhetem?

- A Beast. - Nagyon büszke voltam magamra. A Beast, mint a barátaim. Örültem, hogy kijelenthetem.

- Ők azok, akiknek itt volt a közelben az a hatalmas koncertjük, igaz?

- Igen, ők azok.

- És hogy ismertétek meg egymást? Persze, ha csak nem vagyok elég tolakodó. - Pont ekkor csörgött a telefonom.

- Elnézést - néztem rá. Csak mosolyogva ingatta a fejét.

- Ha… - szóltam bele, de rögtön félbeszakítottak.

- Mégis hol vagy? Mi az, hogy egy szó nélkül eltűnsz? - kérdezte felháborodva Kiki. Elmosolyodtam.

- Hiányzok, igaz?

- Ez most mellékes. Hol vagy? - Mi az hogy mellékes?

- Nem lényegtelen, ha csak most veszed észre? - kérdeztem egy kicsit hűvösen. Nem válaszolt. - Egyébként itt vagyok a közeli kávázóban.

- Akkor gyere vissza. - Mint valami kutya. Mérges lettem rá.

- Talán - mondtam, és lecsaptam. Na ja, az első veszekedésen is túl kell lenni egyszer. De nem örültem neki, sőt, szomorú lettem. Nem értettem, miért kellett így nekem ugrani.

- Elnézést, még egyszer - néztem a fiúra bocsánatkérően.

- Tényleg semmi baj - mondta még mindig mosolyogva. Kicsit furcsa, hogy így beszélgetek vele, nem szokásom idegenekkel szóba állni.

- Szóval hol is jártunk? Ja igen, hogy hogy ismertem meg őket. Hát, tulajdonképpen úgy, hogy… - de ismét nem tudtam befejezni, mert kinyílt a kávézó ajtaja. Egy ideges GiKwang lépett be rajta.

- Ö, bocsánat, de most mennem kell - mondtam, és felkaptam az összes cuccomat, és már mentem is a hátsó ajtó felé. Nem szerettem magam olyan könnyen kapatni.

Nem sok kedvem volt ismét az esőbe kimenni. De nem is akartam bent maradni, ahol minden bizonyossággal megtalált volna Kiki.

Még az utca végén sem jártam, amikor meghallottam, hogy a nevemen szólít. A fenébe, észrevett.

Még egyszer hátranéztem, és elkezdtem futni. A szerencsémet ismerve, két lépést sem tudtam megtenni, máris elcsúsztam.

- Aú! - kiáltottam fel fájdalmasan. Még mindig fájt a fenekem a korizás után.

Kiki hamar beért, és szinte reszketve ölelt át. Elkerekedett szemekkel figyeltem.

- Kérlek, máskor ne menj el így szótlanul, ráadásul ne egy idegen országban - suttogta. Mintha aggódna.

- Miért, történt valami? - kérdeztem.

- Az ilyen nagyszabású koncertekre szoktak… rossz emberek jönni. Hogy kifogják az olyan védtelen lányokat, mint te. Mondanom sem kell, hogy 10 kilométeres körzetben te kifogtad az egyetlent - mondta még mindig halkan. Ez komoly? A kedves pasas? Végül is, ha belegondolok, mégis ki ült volna le, beszélgetni velem? Kicsit sokat is érdeklődött rólam…

- De honnan tudod, hogy ő az volt? - kérdeztem. Kicsit hibásnak éreztem magam, hogy így válaszoltam neki a telefonban, mikor ő csak jót akart nekem.

- Nem lényeges. Csak az, hogy nincs semmi bajod - nézett a szemembe. Ez volt az első alkalom, hogy láttam, nem viccel, csak értem aggódik.

Könnyekig meghatódtam. Értetlenül pillantott rám.

- Mégis csak történt valami? - kérdezte, készen arra, hogy visszamenjen, és kiverje még a lelket is abból az emberből.

- Nem, csak nagyon sajnálom - mondtam szipogva, és magamhoz húztam. Szorosan magamhoz öleltem, mintha sosem akarnám elengedni.

- Nincs mit sajnálnod, nem tudhattad - ölelt vissza már mosolyogva. Úgy vettem észre, nagy kő esett le a szívéről. Csak három hete ismerjük egymást, de teljesen úgy viselkedünk, mintha évek óta együtt lennénk.

Kicsit eltávolodott tőlem, de csak azért, hogy megcsókoljon.

- Áhh, megvannak! Ki sem találnátok, mit csinálnak! - hallottuk Seobie hangját. - Na de egy sikátorban? Ott van a meleg hotelszobánk is! - mondta mosolyogva. Én elpirulva elhúzódtam volna, de Kiki (már szokásszerűen) nem tartotta jó ötletnek, hogy elengedjen.

Mire felkászálódtunk, már odaértek a többiek is.

- Elárulnátok, hogy mi történt megint? - kérdezte idegesen DooJoon. - Tudjátok mit? Inkább ne. Szinte elkéstek a koncertről, mert fogalmam sincs, hol voltatok. A koncertet teljesen felforgatjátok, és ez a ti hibátok is - nézett egy pillanatra a többiekre - aztán Tori eltűnik, GiKwang keresi, telefonál egyet, és idegesen elrohan. Szerintetek tudni akarom, mi történt? - Nem várt a válaszra. - Szerintem se.

- Engem érdekelne - mondta mosolyogva Woonie. DooJoon csak egy gyilkos pillantást vetett rá, de ez látszólag nem hatotta meg DongWoont.

- Ellógtunk, és elmentünk korizini. Azért késtünk annyit, mert Tori még soha nem korcsolyázott.

- Ezt egy szóval sem mondtam. Csak azt, hogy nem tudok - szóltam közbe. Ahogy rám nézett, tudtam, hogy ezt még majd ki kell magyaráznom.

- Na igen, és utána taxival jutottunk el a stadionig. Utána Tori lelépett, én sem tudom miért, és belefutott a környék egyetlen szatírjába.

- Szatírok nem az idősebb férfiak szoktak lenni?

- Akkor nevezd pedofilnak, vagy aminek akarod. A lényeg, hogy ha nem jövök el, nem lennél most ilyen boldog. - Nézett a szemembe szigorúan GiKwang. Tényleg aggódott értem.

- Áh, így már minden tiszta. A hős herceg megmentette szíve választottját a gonosz cukros bácsitól - összegezte szépen Jun.

- Ja, röviden ennyi lenne - mondta Kiki.

Ekkor kezdett el vacogni a fogam. Még mindig zuhogott az eső.

- Menjünk vissza a hotelba. Amilyen hirtelen elrohant mindenki, a menedzserünk biztos szívbajt kapott - mondta Seobie.

Mindenki bólogatott, majd elindultunk. Hívtunk egy taxit, és visszamentünk a hotelba. Mivel a mi szobánk volt a legnagyobb, mindenki oda gyűlt össze. A három szépen ült DooJoon, Jun, és HyunSeung, én és Kiki az ágyunkon,  Woonie is a sajátján, Seobie pedig mellette.

Hajnalig viccelődtünk. Már nem tudom, hogy mikor aludtam el, de abban biztos voltam, hogy Kikivel szinte egyszerre aludtunk el.

Még egyszer felkeltem később, de akkor már csak Woonie volt a szobánkban, az ágyán, mi pedig betakarva feküdtünk. Mosolyogva aludtam vissza, a megmentőm karjaiban.

Read More

Love Affair 14. rész (GiKwang)

Átlagos hosszúságú fici lett^^ remélem tetszik :D akkor most elkezdem jelezni: már közeledünk a végéhez. Ami, mint sejthetitek, nagyon nem valószínű, hogy happy end lesz...

Életemben nem rohantam még úgy, mint akkor. A pálya mellett sikerült elfognunk egy taxit. A sofőr megértette, hogy sietnünk kell, ezért rendesen átlépte a határokat. Két perc alatt odaértünk a nagy stadionhoz. Számos rajongó várakozott még kint, tehát nem késtünk el.

Szinte kiugrottunk a taxiból, és rohantunk. Amint felfedeztek, sikítozva rohantak felénk, de szerencsére gyorsabbak voltunk. A hátsó ajtón futottunk be. DooJoon már várt minket.

- Majd a koncert után még beszédem lesz veletek, de most GiKwang, te rohanj átöltözni. Tori, tedd le valahova a kabátod, aztán megmutatják, hol tudsz bemenni a közönség soraiba. - Kiki már épp indult volna el, de ennél a mondatnál lefékezett.

- Micsoda? Közönség sorai? - kérdezte meglepve.

- Majd egyszer elmagyarázza, de ha most nem húzol el öltözni, nem leszek sokáig ilyen kedves - mondta gyilkos tekintettel DooJoon. Kiki még gyorsan odakocogott hozzám, és a számra adott egy puszit. Csókot akart volna, de DooJoon a derekánál fogta meg, és kezdte ráncigálni az öltöző felé.

- Majd megtalállak! - kiáltotta még GiKwang.

Mosolyogva néztem utánuk. Aztán rögtön letámadott két sztaffos. Elvették a kabátom, adtam egy kalapot, hogy kevésbé ismerjenek fel.

Eszembe se jutott, hogyha meglátnak az őrült fanok, mi történhet velem.

Felvettem a kalapot, és követtem az egyik embert. Egy rejtett folyosón vezetett végig, és engedett be. Azt mondta, hogyha találok helyet, bárhol leülhetek. Mondhatom bíztató…

De végül sikerült találnom magamnak.

Mellettem a fanok felállva kiáltoztak már a fiúkért. Ha jól számoltam, még úgy két perc lehetett. Normális esetben én is állva maradtam volna, de nem volt normális eset, hogy több mint két órát korcsolyáztam, és életem legjobb sprintjén vagyok túl. Tehát nyugodtan helyet foglaltam a székben.

Szerencsére a rajongók egy pillantásra sem méltattak, csak simán elkönyveltek egy lusta hülyének. Ennek (jelen esetben) nagyon örültem.

Volt egy kisebb kijáró, és az első sorban a mellett. Reménykedtem benne, hogy Kiki nem fog kiszúrni. De nem mertem kételkedni a képességeiben.

Amikor a koncert elkezdődött, én is felálltam.

Egy pörgősebb számmal indítottak, a Soom-mal. Amikor meghallottam Jun hangját, csak mosolyogtam.

Hihetetlen volt az egész helyzet. Hogy ingyen jutottam be, GiKwang barátnőjeként, és ismerem mindegyik srácot. Még álmomban sem gondoltam volna erre.

Ahogy haladtak előre, láttam, hogy Kiki nagyon keres a sorokban. De egyenlőre nem szúrt ki.

Eddigi koncerteken nem vettem észre, de most mintha látványosan szívatták volna. Még Seobie is.

Amikor Jun és Seobie közös száma, a Thanks To volt, akkor a tömeg sírva éljenzett. Még nekem is könnyek szöktek a szemembe.

De megtörtént a végzetes hiba - Jun a kis kilépőre jött. Így akaratlanul is kiszúrt. Egy egész sort szinte csak nekem énekelt.

Meg tudtam volna fojtani. Ennél nem is tehette volna nyilvánvalóbbá.

A következő számot DooJoon és DongWoon énekelte, a When the Door Closest. Aztán jött HyunSeung és Kiki.

Eleinte Kiki úgy tett, mintha nem is látna. Talán nem vette volna észre?

A következő blokk a kicsit lassabb dalaikról szóltak. Kikin kívül már minden srác kiszúrt.

Vagyis azt csak hittem.

Amikor jött a következő pörgősebb szám, és nem volt koreográfia, össze vissza "futkároztak". GiKwang "véletlenül" csak előttem énekelt. Szinte már produkálta magát.

Ekkor értettem meg, amit Woonie még a szobában mondott. A fanok tényleg ott sikítoztak mellettem, amikor Kiki szaltózott egyet. Vagy amikor pont rám mutatott az egyik szerelmes résznél. Amikor a "Szeretlek" szöveg volt, még egy szívet is mutatott nekem. Csak elpirultan lesütöttem a szemem, és a fent kalimpáló kezemet kicsit visszahúztam.

Szóval egy egész őrült koncert volt. Ráadásnak három számot énekeltek. Amikor elkezdett a tömeg, én is megpróbáltam lelépni.

- Amúgy figyelted, hogy mennyire bejöttünk a srácoknak? - kérdezte a mögöttem álló, a barátnőjétől. Ezen mosolyognom kellett. Én is pont ezt mondtam volna.

- Igen, de - a követező résznél lehalkította a hangját. - Neked nem ismerős ez a kalapos csaj? Én mintha már láttam volna valahol - suttogta.

A fenébe, őrült fanok.

Mielőtt bármi történhetett volna, a másik csaj válaszát meg sem várva elkezdtem előre tolakodni.

- Bocsánat, elengednétek? Nem vagyok jól - mondtam síri hangon. Eléggé fehér lehettem, mert szinte utat nyitottak előttem.

Mielőtt még észrevették volna, hogy ki is vagyok, kisurrantam a rejtett folyosóra. Rohantam volna tovább, de egy kar megragadott, és magához ölelt szorosan.

Ki is lett volna, ha nem az én Kikim. Szorosan hozzábújtam. Ez a koncert nagyon sokat jelentett nekem. Alig voltam képes felfogni, hogy ilyen pasim van.

- Hogy tetszettem? - kérdezte suttogva. Nem csodálom, hogy többre nem futotta - kiénekelte az összes hangot a torkából.

- Te voltál a legjobb! - mondtam.

- Bevallom, az elején nagyon nem találtalak meg…

- Igen, azt láttam - feleltem nevetve. - De örültem is neki. Addig nem akartam szívrohamot kapni, de utána már menthetetlen voltam - folytattam elpirulva.

- Mindig is csak egyetlen egy lánynak akartam énekelni. És végre itt vagy te - mondta, és megcsókolt.

Abban a pillanatban meg akart szakadni a szívem. Legszívesebben én is kitéptem volna, és eldobtam volna. Mert az a tudat, hogy itt kell hagynom, fájdalmasabb volt mindennél, ezen a világon.

Mert teljesen belészerettem, minden gondolatom csak körülötte forgott. 

Read More

Love Affair 13. rész (GiKwang)

Itt a megígért hosszú fejezet ^^ remélem tetszik, lehet olvadozni :D

Két órát kellett várnom a fiúkra.

Épp twittereztem, amikor hangos dudálás hangzott. Nagyon megijedtem, szinte leestem az ágyról. Az ablakhoz rohantam - és láttam a már jól megszokott minibuszt.

Fogtam a táskám, és lementem a földszintre. Elbúcsúztam, majd már indultam is.

A minibusszal elmentünk a reptérig. Ott felszálltunk a nekünk megfelelő repülőre, és indultunk is. GiKwang mellém ült. Együtt hallgattuk a zenét, majd rádőlt a vállamra, és csöndesen elkezdett aludni. Szinte olvadoztam, olyan aranyos, és meghitt pillanat volt.

3 óráig utaztunk (nem tudom, mennyire reális, de most ennyi xD - a szerző). A "programunk" szerint el kell foglalnunk a szállást, és utána tartanak nekünk egy kisebb körbevezetést a városban. Szuper…

Kicsit nyúzott volt mindenki, miután leszálltunk. A kis buszunk megint előkerült, és az vitt el minket a hotelba.

Ma este lesz a koncert, és holnap délben tervezzük a visszaindulást.

A szobabeosztás a következő volt: DongWoon, GiKwang és én; HyunSeung és DoooJoon; JunHyung és YoSeob.

Az elején ismét kicsit kellemetlenül éreztem magam, mintha nem tartoznék oda. Mint egy külső ember. De a fiúk hamar elfeledtették velem ezt az érzést, mert folyton ugrattak.

- A városnéző túra öt perc múlva kezdődik - mondta DongWoon a szobánkban. Én nem pakoltam ki, csak ledobtam a táskám az ágyra.

- Mit szólnál, ha ellógnánk? - nézett rám felcsillanó szemekkel Kiki.

- Micsoda?

- Csak el kell terelni az idegenvezető figyelmét - jelentőségteljesen DongWoon-ra nézett.

- Mit szeretnél? Én is raboljak el egy lányt? - kérdezte. Mindenki nevetett.

- Igazad van. JunHyung úgyis tartozik nekem a múltkorival - mondta Kiki elgondolkozva. Majd felállt, és kiment a szobánkból.

- Amúgy gratulálok nektek. Nagyon aranyosak vagytok együtt - mondta Woonie. Mondanám, hogy te vagy az aranyos, de biztos félreértené. Azért nagyon örültem a dicséretnek.

- Köszönjük - Hihetetlen, milyen mértékű boldogság keletkezett bennem, hogy ezt kimondhattam. Hivatalosan is járok GiKwanggal.

- Egyébként honnan szeretnéd nézni a koncertet? - kérdezte kedvesen. Micsoda? Ez még meg sem fordult a fejemben. Mégis honnan nézhetném? A nézőtérről, nem?

Értetlen pillantásom láttán felnevetett.

- A színpad mellett mindig van hely, ahol a sztaffosok járkálnak. Ha szeretnéd, biztos nézhetnéd onnan is.

- Hát, nem tudom - pirultam el, miután elmagyarázta. - Sajnos még sosem voltam Beast koncerten. És ha ez lesz az első, szeretném ugyanolyan szemmel látni, mint a többi, normális rajongó.

- Akkor a melletted állók biztos élvezni fogják a koncertet - mondta mosolyogva.

Épp kérdeztem volna, hogy mire gondol, amikor Kiki visszajött.

- Feladat elintézve. JunHyungra bíztam, hogy mit fog csinálni, de majd elintézi, abban biztos vagyok. - Megfogta a kezem, és felhúzott. Együtt mentünk ki, és találkoztunk a szobák előtt a többiekkel.

- Köszöntöm Önöket Japán nagyra becsült városában. Időszámításunk előtt… - eddig tartott a figyelmem. A festményeket kezdtem el szemlélni inkább.

Egy kezet éreztem meg a hátamon. Elkerekedett szemekkel sikítottam fel röviden.

Mindenki rám nézett, Kiki pedig szakadt a röhögéstől. Unalmában ő sem tudott mást kitalálni…

- E-elnézést - néztem az idegenvezetőre. - Félek a… a… - Gyerünk, találj ki gyorsan valamit! - a bogaraktól! - mondtam. Már az egész banda nevetett rajtam.

- Én itt nem láttam bogarakat - említette meg még a pasas, de magyarázott is tovább. Pár perc múlva elindultunk kifelé. A kis mikrobusz felé akarta venni az irányt.

Én és Kiki hátul mentünk. Jun egyszer csak hátranézett - és Kikivel bizalmas pillantást váltottak.

Már nem láttam, mit csinált, mert Kiki elkezdett futni, engem is maga után húzva. Kicsit arra emlékeztetett, mint amikor az első nap menekültünk a biztonsági őr elől.

Az idegenvezetőnk is hamar rájött, hogy amit Jun csinál, csak egy figyelemelterelés, ezért üldözőbe vett minket.

Az emberek megbámultak. De nem zavart, én csak nevetve követtem az ismeretlenbe Kikit.

Most kicsit hosszabb távot kellett lefutnunk. De mivel mi fiatalok voltunk, simán lehagytuk azt az embert. Volt egy olyan érzésem, hogy ezét még kapni fogunk.

- Két óránk van a koncertig - nézett az órájára Kiki. - Tökéletes - mondta.

- Micsoda?

- Most fogom kihasználni, hogy tartozol nekem. - Pontosan egy Love Hotel előtt álltunk meg. Nem, ezt nem hiszem el. Az arcom felvette a jól megszokott vörös színt.

- Né-nézd. É-é-én nem hi-hiszem, ho-ho-hogy ennek most itt lenne az i-ideje - dadogtam.

Összeráncolt szemöldökkel nézett hátra - és amikor kiszúrta a hotelt, elkezdett nevetni. De úgy, mint még soha. Mint amikor a kisgyerek élete első igazi viccét hallja.

- De aranyos vagy! - mondta, és összeborzolta a hajamat a sapi alatt. - De nyugi, nem erre gondoltam. - Egy kisebb (10 tonnás) szikla esett le a vállamról. - Arra nézz inkább - mondta, és balra mutatott. Követtem a tekintetét - és egy kori pályát szúrtam ki.

- Honnan tudtad, hogy nem tudok korizni? - kérdeztem eltűnődve.

- Nem tudsz? - nézett rám kérdőn.

- Ohh, mégsem tudtad? Pedig azt hittem…

- Akkor itt az ideje, hogy megtanítsalak - mondta, és elkezdett a pálya felé húzni. Hogy mennyire meg fogom n ezt bánni…

Kölcsönöztünk két pár korcsolyát. Már a felhúzás sem ment. GiKwang kötötte meg helyettem a fűzőt. Bár hatrétegnyi ruha volt rajtam, még így is megrészegített a közelsége.

Ha valaki nem tudta volna, a jégnek van egy olyan tulajdonsága, hogy csúszik. De nagyon.

Kikinek nemhogy a kezemet kellett fogna, hanem a derekamat is, ha nem akarta, hogy elessek. Még 10 "lépést" sem tudtam menni, amikor csak a kezemet fogta, de máris elestem. Nem volt egy nagyobb tömeg a pályán, de azért rögtön behúztam a kezem, nehogy valaki rámenjen.

Nem is ő lett volna, ha nem nevet ki. Csúnyán néztem rá, majd négykézláb elkezdtem mászni a palánk felé. Erre csak még jobban nevetett. Kisebb forgalmi dugót képeztem, de nem érdekelt - csak az, hogy végre valami szilárd felületet foghassak, ami nem csúszik.

Amikor elértem, és sikerült feltápászkodnom, Kiki könnyedén mellém siklott, és simán lefékezett. Ebben a pillanatban nagyon irigyeltem.

- Próbáld kicsit jobban behajlítani a térded. Ne legyél ennyire merev - adta az instrukciókat.

- Könnyű mondani - válaszoltam felháborodva.

- Megcsinálni sem nehéz. Csak figyeld - mondta, és elindult. Olyan könnyedén siklott a jégen, mint egy hattyú a vízben. Nem tudtam a technikájára figyelni, csak lenyűgözve néztem, ahogy ebben is, mint minden másban, lenyűgöző. Alig tudtam feleszmélni, már újra mellettem volt.

- Figyeltél? - kérdezte.

- Hát…

Csak mosolygott, és adott egy puszit az arcomra. Most így sokkal könnyebb lesz koncentrálnom, igazad van.

Ismét félig átölelt, és elindultunk. A fél kezem görcsösen szorongatta a hátán a kabátot, a másik pedig a palánkba kapaszkodott.

- Engedd el a palánkot. Vigyázok rád. - Eszem ágában sem volt elengedni. - Bízz bennem - suttogta a fülembe.

Reszketve engedtem el a biztonságot nyújtó felületet. Persze azonnal teljesen átöleltem. Szinte remegett a lábam.

- Hajlítsd be a térded - ismételte meg. Behajlítottam - de túlságosan, ezért megcsúsztam. Még jobban magamhoz szorítottam, és becsuktam a szemem, várva az újabb fájdalmas találkozást a jéggel.

De ő szilárdan állt. Majd szintén magához ölelt. Nagyon kellemes volt.

Ő szakította félbe a pillanatot.

A fél kezét levette a hátamról, és újra megpróbált elindítani minket.

- Nem mehetnénk inkább vissza a hotelba? - kérdeztem kicsit nyafisan. Láthatólag egyáltalán nem ment nekem a kori.

- Ha megtanulsz egyedül menni a végére, megint megcsókollak. - Utáltam, hogy pontosan tudta, milyen ösztönzés kell nekem. Egy hete egyetlen egyszer sem csókolt meg. Kisebb puszikat kaptam, de azok akkor sem volt csókok. Nem ugyan az a kettő.

Nem válaszoltam, csak eltökélten a fejembe vettem, hogy menni fog. (Nagyon nehezen) elengedtem. A kezemet teljesen levettem róla.

Csúsztam egyet - és nem estem el. Szinte büszke voltam magamra. Aztán még egy, és még egy. Egyre jobban ment.

Megpróbáltam megint behajlítani a térdem, és egy kicsit előre is dőltem. Tényleg sokkal könnyebb volt így.

Egyedül mentem tovább. Nem jött utánam, hanem kiált a palánk mellé, és pont úgy nézett, mint én őt.

Amikor a harmadik embert is leütöttem a vadul kalimpáló kezeimmel, inkább a zsebemre raktam. Annyira ringatózott a felsőtestem, hogy úgy éreztem magam, mint egy idióta.

Nagyon lassan akart sikerülni az az első kör. De valahogy csak ment. Már csak öt méter kellett, hogy elérjem a fülig érő szájú Kikimet - amikor könyörtelenül nekem jöttek. Szinte nem is vettem észre hogyan, de ismét a palánkhoz kerültem. A testem szinte teljesen felkenődött rá. Eleinte nem éreztem fájdalmat, majd nagyon elkezdett fájni a vállam. Olyan béna voltam, hogy a szám is kicsattant.

A srác sűrű bocsánatkérés közepette segített felállni. Persze csak mosolyogva mondtam, hogy semmi baj, mindenkivel előfordul. De a gondolataim olyan gyilkosak voltak, amit senki nem akar hallani.

Amikor sikerült ismét stabil lábakon megállnom, újra elindultam Kiki felé. De már nem mosolygott, hanem aggodalmasan méregetett.

- Minden rendben? - kérdezte, amikor odaértem hozzá.

- Ja, csak eltörött pár bordám, megzúzódott a karom, kicsattant a szám. Ha, meg pár fogam ki is esett - mondtam színlelt fájdalommal, pöszén.

Harsányan felnevetett. Nem állt teljesen közel hozzám.

Miután befejezte a nevetést, egyszerűen odahajolt hozzám, és megcsókolt. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy milyen jól csókol. Meg a reakciómat is. A térdem, mintha csak elvarázsolták volna, összecsuklott. Megint ismerkedtem a jéggel. A sok találkozásunk után, már azt hiszem, mondhatom magunkat barátoknak is.

Nevetve állított fel, és teljesen magához ölelt, nehogy megint elessek. Ismét megcsókolt. A kezeimet átfontam a nyakán, ezzel elmélyítve a csókot.

De egy telefoncsörgés zavart meg minket. Még pedig az enyém volt.

- Igen, tessék? - szóltam bele mosolyogva. Pedig belül leszedtem volna a fejét, amiért megtörte ezt a csodás pillanatot.

- Nem tudom hol vagytok, de 10 perc múlva kezdődik a koncert. Ha GiKwang késik, nem hiszem, hogy megélitek a holnapot - mondta YoSeob. A háttérből hallottam DooJoon mérges kiabálását "Add ide azt a *sííp* telefont! Ha a kezem közé kerül az a kettő, komolyan mondom, hogy…" Ennyi elég is volt.

- Azonnal ott vagyunk - mondtam, és leraktam.

Kikinek nem kellett mondanom semmit. Mivel elég messze voltunk a bejárattól, nem kockáztatott. Simán felkapott az ölébe, és úgy vitt el odáig. Amikor kiértünk sem rakott le.

Gyorsan levettük a korinkat, és visszavittük. A bejárat előtt még egyszer megcsókolt. De ezt most én szakítottam meg, mivel DooJoonnal nem szeretnék szórakozni.

Tudom, hogy nem ők vannak a képen, de ez ihletett meg ^^

Read More