Pár napja a húgommal beszélgettem, és azt mondtam, hogy szívesen eltöltenék egy napot Baekhyunnal, de csak egyet. Arra gondoltam, hogy ezt le is írhatnám, tehát itt lenne a történet :D
Egy angol étterembe vitt el, mivel villásreggelihez volt kedve. Közben végig viccelődött velem, pont olyan volt, amilyennek elképzeltem.
- Mihez lenne kedved? - kérdezte, miután fizetett és az utcán sétáltunk céltalanul.
- Nem is tudom...
Én már annak is örültem, hogy mellette sétálhatok, az mindegy volt, mivel ütjük el épp az időt.
- Akkor mit szólnál, ha elmennénk az állatkertbe? Már nagyon régen voltam ott.
Bólogatni kezdtem az ötletére, mire rám nézett és ismét utánozni kezdett. Felnevettem rajta, még a reggelinél is többször leutánozta a mozgásomat, vagy a szavaimat.
- Az nincs messze, szóval sétáljunk - jelentette ki.
- Rendben.
- Szóval mit csinálsz, amikor épp nem tanulsz vagy hozzám hasonló jóképű srácokkal vagy?
Kuncogni kezdtem, de végül válaszoltam.
- Szeretem a számaitokat hallgatni és közben rajzolni vagy festeni.
- Miket szoktál rajzolni?
Elpirultam, mielőtt válaszoltam volna.
- Titeket.
Bár nem volt teljesen igaz, mert néha elefántokat, vagy a szobám különböző pontjait örökítem meg, de túlnyomó részben tényleg az arcmásukat rajzolom.
- Ugye rólam van a legtöbb rajzod?
Ha lehetséges, még vörösebb színt vett fel az arcom, miközben bólogattam.
- Egész aranyos vagy, mikor így zavarba jössz. A koncertjeinkre is el szoktál jönni?
Alig kaptam levegőt. BaekHyun tényleg azt mondta rám, hogy aranyos vagyok?
Rendezni próbáltam a vonásaimat és nagyot nyeltem, mielőtt feleltem.
- Igen.
- Az nagyon klassz. Köszönöm, hogy támogatsz minket.
Az volt az első, hogy komolyan nézett a szemembe és nem viccelt. Megálltam, annyira meglepődtem. Csak néztem ezt a tökéletes embert, majd vigyorogni kezdtem.
- Mi az? - kérdezte vidáman.
- Csak örülök, hogy olyan vagy, amilyennek elképzeltelek.
- Egyáltalán nem ilyen vagyok.
Továbbra is mosolygott, de az én azonnal megfagytam.
- Ho-hogy tessék?
- Biztos akarod, hogy válaszoljak?
Mit sem veszítve látszólagos vidámságából félrenézett és zsebre dugta kezeit.
- Igen.
- Nem ilyen vagyok - ismételte el magát egy vállvonás kíséretében. - Senki sem olyan, mint a kamerák előtt. Észre sem veszed, de megváltozol. A legtöbb rajongó elhiszi ezt, mi pedig nem akarjuk megbántani őket. Mindegy, kivel és hogy találkozunk, de ugyanúgy viselkedünk, mintha filmeznének minket.
- De miért?
- Mert szeretünk titeket és nem akarunk megbántani.
Hiába volt szép és jó, amit mondott, úgy éreztem, egy egész világ tört össze bennem.
- Tehát az álmos babának még altatódalt is énekeltek - jelentettem ki komolyan.
BaekHyun a szemembe nézett, de nem mosolygott többé.
- Igen - felelte szemrebbenés nélkül.
Jó pár pillanatig néztem, majd észre sem véve magam elindultam. Baek követett engem, nem mondott semmit. Nem tudom miért, de továbbra is az állatkert felé tartottunk. Mikor odaértünk, a fiú vett kettőnknek jegyet és csendesen indultunk meg nézelődni.
- Tudtad, hogy a lajhárok olyan lassan mozognak, hogy algák meg hasonló dolgok zavartalanul nőnének a bundájukon? - kérdezte, miközben az említett állat előtt álltunk.
Fél szemöldökömet megemelve néztem rá, mire ő csak vigyorgott. Pár pillanat múlva ismét próbált utánozni, de beleütöttem a karjába, mire feljajdult.
- Ya, ezt miért kaptam?
- Inkább miért csak ilyen későn? - tettem fel a költői kérdést.
- Jó-jó megérdemeltem... De azért többet ne üss meg, jó?
- Még meglátom.
Sarkon fordultam, tovább indultam. Hamarabb ért utol, mint az gondoltam, tovább fárasztott a furcsa vicceivel. Legtöbbször csak a fejemet fogtam, de fél óra múlva már hangosan nevettem a butaságain.
Már délután közepe felé járt az idő, mikor végeztünk az összes állattal. Az oroszlánok előtt még közös képet is csináltunk, amit elküldött valakinek.
- Kinek küldöd? - kérdeztem azonnal.
- ChanYeolnak. Azt mondta, hogy ne küldjek neki semmit.
- De miért?
- Mert én ma kaptam egy ingyen szabadnapot, neki meg egész nap gyakorolnia kell - felelt vigyorogva.
- Gonosz vagy Byun BaekHyun.
A fiú csak vállat vont, közben tovább sétáltunk. Kiértünk az állatkert elé, mire megéheztem.
- Olasz vacsora? - kérdezte, mintha csak a gondolataimban olvasna.
- Benne vagyok.
Sikeresen elkapott egy taxit, majd egy újabb étterem címét mondta a sofőrnek. Meglepődtem, mennyi helyet ismer, de nem tettem szóvá.
A hotel bejárata előtt álltunk, BaekHyun szája csak nem akart beállni. Nem bántam, hallgattam amit összehordott. A fiú igazi arca talán még jobban tetszett, mint amire számítottam, bár még mindig mérges voltam rá a hazugságok miatt.
- Azt hiszem, ideje lenne mennem - mondta, miután egy pillantást vetett az órájára.
Kissé elkeseredve néztem rá, hiszen egy igazán jó nap állt a hátunk mögött. Szerettem volna még egy kis időt vele tölteni.
- Bár, arról volt szó, hogy egy egész napot töltünk el - mondta, közben gondolkozott. - Még csak nyolc óra, szóval még van hátra négy óránk.
Rám vigyorgott, amit szinte azonnal viszonoztam. A hideg levegőről bementünk a fűtött hotelba, de mivel ott rengetegen voltak, végül a szobámban kötöttünk ki. A kanapén foglaltunk helyet, közben tovább beszéltünk.
Egészen addig, míg BaekHyun közel hajolt hozzám és egy puszit adott a számra. Kicsit eltávolodott, mire meglepődve néztem szembe vele.
- Te is szeretnéd, nem? - kérdezte félszegen.
Annyi minden jutott eszembe, hogy hogyan tudnám visszautasítani. Értelmetlen és számomra kicsit sértő kérdés volt ez. Legalábbis ezt gondoltam, mielőtt kiéhezett pillantása végig vándorolt a testemen és megnyalta a száját.
- Byun BaekHyun... te hazug, perverz, kicsit sem vicces törpe - suttogtam, közben az ölébe ültem.
- Te nem hívhatsz törpének, még nálam is alacsonyabb vagy - vágott vissza azonnal a számat súrolva.
Ajkaink ismét találkoztak, de már nem csak egy ártatlan puszi volt. Alsó ajkamat fogai közé vette, lágyan megszívta a bőrt, ami meglepően jó érzés volt.
Nyaka köré fontam a kezeim, közelebb hajoltam hozzá és elmélyítettem a csókot.
Nyelveink találkozásánál valami felrobbant bennem - azonnal akartam őt. Kezei a csípőmet ölelték, olyan közel húzott magához, amennyire az csak lehetséges. Durván túrtam bele a hajába, ő hasonló hévvel mélyesztette ujjait a hátamba. Nem bántam, hogy ilyen erőszakos, sőt, még inkább felkorbácsolta a bennem lappangó szenvedélyt.
Heves csókunkat megszüntette, de csak míg levette a felsőmet. A sajátját is száműzte a szoba másik végére, mire ajkamba harapva szemléltem meg tökéletesen kidolgozott mellkasát. Kezeim azonnal elkalandoztak rajta, hamar az ajkaimmal is követtem a már bejárt utat. Míg én ízlelgettem bőre puhaságát, kikapcsolta a melltartómat és a halmaimat kényeztette kezeivel. Eleinte csak markolászta, de amint rátalált egy érzékenyebb pontra, egy elégedett sóhaj szökött fel belőlem. Nem kerülte el a figyelmét, tovább kényeztetett.
Vállaimra tette a kezét, magához vont fel. Sietős csókja után szája a kulcscsontomon keresztül a mellemre vándorolt. Nem én voltam az első nő az életében, így hozzáértően vette birtokba kebleimet. Újabb sóhajokat váltott ki belőlem ügyködésével, egészen felizgatott már akkor. Hátra hajtottam a fejemet, közben ujjaim ismét visszataláltak a hajához.
Még lentebb akart érni ajkaival, de az ülő pozíciója miatt ez nem sikerült. Felálltam, ujjaimat a nadrág szélébe akasztva a bugyimmal együtt lehúztam a nem kívánatos ruhadarabokat. Szemei minden mozdulatomat végig követték, ugyanúgy megnyalta a száját.
Elé térdeltem, a segítségével megszabadítottam őt is a maradék ruhától. Már enyhén felálló férfiasságára fogtam rá, kezeimet lassú tempóban kezdtem el fel-alá mozgatni.
- Szórakozol? - kérdezte kissé ingerülten.
Csintalan mosollyal az arcomon pillantottam fel rá, de közben gyorsítottam a tempón. Feléledő tagja miatt halkan nyögött fel. Hirtelen lassítottam le ismét, mire ismét morogni kezdett, de amint megérezte ajkaimat maga körül, nem szólt be.
Éreztem, ahogy egyre nő férfiassága, így ismét dinamikus mozgásba kezdtem bele. Nyögései egyre hangosodtak, már éreztem, hogy nem sok hiányzik neki. A vágy még az én elmémet is elködösítette, BaekHyun keze a hajamat markolászta, nem hagyta, hogy megálljak vagy akár csak lassítsak is egy pillanatra.
Nedvét megéreztem a számban, gondolkodás nélkül lenyeltem. Nem szerettem, de amint felnéztem rá, a maradék akaraterőm is elhagyott, hogy kimenjek a fürdőbe.
Ismét felvont magához, de sürgető csókja közben maga alá nyomott. Biztos voltam benne, hogy sebesre csókolja a szám, miközben ujjaival odalent kezdett el kényeztetni. A testem gyorsan reagált erre, már épp kezdtem igazán élvezni, mikor abbahagyta.
Kis helyezkedés után nyitott lábaim közé térdelt. Mellettem támaszkodott meg fél karján, a másikkal a bejáratomhoz illesztette saját tagját.
Vágyakozva tekintettem rá, egyre jobban akartam, hogy már csinálja. Először hirtelen hatolt belém, mélyen merült el, mielőtt mozgott volna. Hagyta, hogy megszokjam a méretét.
Mikor készen álltam, a tarkójára vezettem kezem és cirógatni kezdtem. Értette, így gyors tempóba fogott bele. Nem számítottam erre, kénytelen voltam megkapaszkodni a hátában. Hosszú körmeimet a bőrébe mélyesztettem, erre morgás hagyta el az ajkait. Hevesen szedtem a levegőt, de egyszerűen képtelen voltam felvenni vele a ritmust. Lehunytam a szemeim, csak a jóleső érzésekre hagyatkoztam. Sóhajaim hamar nyögésekké alakultak át, amik BaekHyunéval együtt megtöltötték a szobát, habár nem is figyeltem rá.
Mozgása egyre gyorsult, már képtelen voltam ép gondolkodásra. Egyre közeledtem a csúcshoz, a nevét nyögve élveztem el. Baek nem sokkal később követett engem, majd pár utolsó lökés után kihúzódott belőlem és rám dőlt.
- Lassan itt az éjfél - szólaltam meg, mikor már képes voltam normális lélegzésre.
- Te most komolyan ki akarsz engem dobni? Engem? Byun BaekHyunt? - kérdezte felháborodva.
Hihetetlen, hogy még ilyenkor is képes veszekedni.
- Csak egy napra lettél lefoglalva - feleltem mosolyogva.
BaekHyun a könyökére támaszkodott, morgós tekintetével szinte felnyársalt.
- Kitaláltam valamit - mondta hirtelen. - Ha sikerül megnevettetnem téged, akkor maradhatok reggelig.
- A próbálkozásaiddal akár két hét is eltelhet.
- Biztos, hogy EXO-L vagy?
- Haha. - Összeszűkült szemekkel néztem rá, de nem vette el a kedvét ez sem.
- Két csokoládé leesik az asztalról. "Jaj, nekem két bordám eltört" panaszkodik az egyik, mire a másik annyit mond; "Az hagyján, én a mogyorómra estem".
Olyan édes, gyermeki vigyorral nézett engem, hogy képtelen voltam nem nevetni. Pedig ez volt a valaha hallott legrosszabb vicc életemben, mégis úgy kacagtam, mint kislány koromban.
BaekHyun lemászott rólam, nyújtózott egyet, majd az ölébe kapott. Elkerekedett szemekkel néztem, de ő csak tovább mosolygott.
- Én jobban szeretek az ágyban aludni, te nem tudom hogy vagy vele.
Elnyomva egy sóhajt a vállára hajtottam a fejem, mosolyogva töltöttem el vele az utolsó ébren töltött perceket.
Read More
Reggel jóval az ébresztő megszólalása előtt már fent voltam. Izgatottan álltam meg a bőröndöm felett, és hiába terveztem el már jó előre, mit fogok viselni, az utolsó pillanatban még sem találtam tökéletesnek. Kiterítettem az ágyra, ujjamat harapdálva néztem jó pár percig, mire rájöttem, hogy teljesen lényegtelen, mert úgy sincs más ruhám. Nagyot sóhajtva öltöztem fel, majd leültem a tükör elé, hogy elkészítsem a tökéletes sminket. Természetesen ez nem jött össze, remegő ujjaim folyton közbe szóltak. Fél órás maszatolás után mégis elégedetten néztem magam, hisz azt hittem, ennél sokkal rosszabb lesz.
Vagyis... mi az a folt a bal szemem sarkánál? Miért van sokkal több rúzs az alsó ajkamon, mint a felsőn? A bronzosító pedig azt a hatást kelti, mintha koszos lenne az arcom.
Remegni kezdtek az ajkaim, nem sok kellett, hogy elsírjam magam. Hosszú körmeimet erősen vájtam bele a tenyerembe, mert már nem volt időm újabb sminket megcsinálni, ami valószínűleg még pocsékabb lett volna.
Komoran sétáltam le az étkezőbe, hogy legalább egy finomat egyek, de a lift tükrében mérhetetlenül dagadtnak láttam magam, így inkább csak egy csésze tea mellett döntöttem.
Kim SooHee vagyok, húsz éves egyetemista. Apám elég befolyásos ember, így fogalmam sincs hogyan, de elintézte, hogy egy teljes napot Byun BaekHyunnal tölthessek, a kedvenc énekesemmel. Két napja volt a szülinapom, ez pedig a legszebb ajándék volt, amit valaha kaphattam.
A megbeszéltek szerint kilenc órakor a hotel előtt vártam rá, bár akkor már legalább húsz perce ott álltam. A késő téli időjárás nem tett jót nekem, egyre inkább úgy éreztem, hogy egy jégcsap vagyok, nem is ember.
Idegesen nézegettem az órámat, már öt perce elmúlt kilenc. Hintázni kezdtem a lábamon, hátha úgy jobb lesz, de a jeges szél ugyanolyan hideg maradt. Lehunytam a szemeim, mélyen a sálamba temetkeztem, hogy ne érje levegő az arcom.
- Szia, te vagy Kim SooHee?
Nem néztem rá azonnal, kiélveztem, hogy az a csodás hang csak hozzám szól. Nem akartam azonban hülyének tűnni, így mosolyogva néztem fel rá.
- Igen - feleltem, közben hevesen bólogattam.
- Örülök neked, én Byun BaekHyun vagyok - mutatkozott be.
- Örülök, hogy megismerhetlek - mondtam őszintén.
Szélesen vigyorodott el, bólintott felém.
- Mit szólnál, ha reggelivel kezdenénk?
- Rendben - feleltem, bár ételre gondolni sem tudtam.
A taxik felé indultunk el, összekulcsoltam az ujjaimat, hogy ne remegjenek annyira.
- Hány éves vagy? - kérdezte aranyosan felém pillantva.
- Két napja töltöttem be a húszat.
- Tényleg? Akkor boldog szülinapot! - mondta lelkesen, majd halkan énekelni kezdte a dalt, amit már jó párszor hallottam.
De BaekHyun előadásában teljesen más lett, majdnem előbújt a rajongó énem és felvettem. De fékeztem magam, így lemaradtam a dal felvételéről, amit képes lettem volna életem végéig hallgatni. A végén ismét rám villantotta vigyorát.
- Köszönöm. - Meghajoltam, hálásan néztem a szemébe.
Tartotta a szemkontaktust, átható tekintete csak engem figyelt. Hamar az ajkamba haraptam és félrenéztem.
- Még iskolába jársz, igaz? - folytatta a beszélgetést, figyelembe sem véve, hogy mennyire zavarba hozott.
Akkor jöttem rá, hogy talán nehezebb lesz a mai nap, mint az elképzeltem előre.
- Igen, a Seoul Egyetemre járok külkereskedelmi szakra.
- Akkor te nagyon okos lehetsz.
Fülig elpirultam, lehajtottam a fejem, de épp elértünk egy taxit, aminek sikeresen nekimentem. Egy pillanatig nem fogtam fel, csak abban a pózban maradtam mozdulatlanul.
Lassú, robotszerű mozdulattal fordítottam BaekHyun felé a fejem, aki ugyanolyan meglepetten állt. A szemén láttam, hogy mosolyog, majd ugyanúgy eljátszotta, hogy felkenődik a kocsira.
Halkan nevettem fel, de a baki miatt érzett szégyen továbbra is bennem volt.
Egy angol étterembe vitt el, mivel villásreggelihez volt kedve. Közben végig viccelődött velem, pont olyan volt, amilyennek elképzeltem.
- Mihez lenne kedved? - kérdezte, miután fizetett és az utcán sétáltunk céltalanul.
- Nem is tudom...
Én már annak is örültem, hogy mellette sétálhatok, az mindegy volt, mivel ütjük el épp az időt.
- Akkor mit szólnál, ha elmennénk az állatkertbe? Már nagyon régen voltam ott.
Bólogatni kezdtem az ötletére, mire rám nézett és ismét utánozni kezdett. Felnevettem rajta, még a reggelinél is többször leutánozta a mozgásomat, vagy a szavaimat.
- Az nincs messze, szóval sétáljunk - jelentette ki.
- Rendben.
- Szóval mit csinálsz, amikor épp nem tanulsz vagy hozzám hasonló jóképű srácokkal vagy?
Kuncogni kezdtem, de végül válaszoltam.
- Szeretem a számaitokat hallgatni és közben rajzolni vagy festeni.
- Miket szoktál rajzolni?
Elpirultam, mielőtt válaszoltam volna.
- Titeket.
Bár nem volt teljesen igaz, mert néha elefántokat, vagy a szobám különböző pontjait örökítem meg, de túlnyomó részben tényleg az arcmásukat rajzolom.
- Ugye rólam van a legtöbb rajzod?
Ha lehetséges, még vörösebb színt vett fel az arcom, miközben bólogattam.
- Egész aranyos vagy, mikor így zavarba jössz. A koncertjeinkre is el szoktál jönni?
Alig kaptam levegőt. BaekHyun tényleg azt mondta rám, hogy aranyos vagyok?
Rendezni próbáltam a vonásaimat és nagyot nyeltem, mielőtt feleltem.
- Igen.
- Az nagyon klassz. Köszönöm, hogy támogatsz minket.
Az volt az első, hogy komolyan nézett a szemembe és nem viccelt. Megálltam, annyira meglepődtem. Csak néztem ezt a tökéletes embert, majd vigyorogni kezdtem.
- Mi az? - kérdezte vidáman.
- Csak örülök, hogy olyan vagy, amilyennek elképzeltelek.
- Egyáltalán nem ilyen vagyok.
Továbbra is mosolygott, de az én azonnal megfagytam.
- Ho-hogy tessék?
- Biztos akarod, hogy válaszoljak?
Mit sem veszítve látszólagos vidámságából félrenézett és zsebre dugta kezeit.
- Igen.
- Nem ilyen vagyok - ismételte el magát egy vállvonás kíséretében. - Senki sem olyan, mint a kamerák előtt. Észre sem veszed, de megváltozol. A legtöbb rajongó elhiszi ezt, mi pedig nem akarjuk megbántani őket. Mindegy, kivel és hogy találkozunk, de ugyanúgy viselkedünk, mintha filmeznének minket.
- De miért?
- Mert szeretünk titeket és nem akarunk megbántani.
Hiába volt szép és jó, amit mondott, úgy éreztem, egy egész világ tört össze bennem.
- Tehát az álmos babának még altatódalt is énekeltek - jelentettem ki komolyan.
BaekHyun a szemembe nézett, de nem mosolygott többé.
- Igen - felelte szemrebbenés nélkül.
Jó pár pillanatig néztem, majd észre sem véve magam elindultam. Baek követett engem, nem mondott semmit. Nem tudom miért, de továbbra is az állatkert felé tartottunk. Mikor odaértünk, a fiú vett kettőnknek jegyet és csendesen indultunk meg nézelődni.
- Tudtad, hogy a lajhárok olyan lassan mozognak, hogy algák meg hasonló dolgok zavartalanul nőnének a bundájukon? - kérdezte, miközben az említett állat előtt álltunk.
Fél szemöldökömet megemelve néztem rá, mire ő csak vigyorgott. Pár pillanat múlva ismét próbált utánozni, de beleütöttem a karjába, mire feljajdult.
- Ya, ezt miért kaptam?
- Inkább miért csak ilyen későn? - tettem fel a költői kérdést.
- Jó-jó megérdemeltem... De azért többet ne üss meg, jó?
- Még meglátom.
Sarkon fordultam, tovább indultam. Hamarabb ért utol, mint az gondoltam, tovább fárasztott a furcsa vicceivel. Legtöbbször csak a fejemet fogtam, de fél óra múlva már hangosan nevettem a butaságain.
Már délután közepe felé járt az idő, mikor végeztünk az összes állattal. Az oroszlánok előtt még közös képet is csináltunk, amit elküldött valakinek.
- Kinek küldöd? - kérdeztem azonnal.
- ChanYeolnak. Azt mondta, hogy ne küldjek neki semmit.
- De miért?
- Mert én ma kaptam egy ingyen szabadnapot, neki meg egész nap gyakorolnia kell - felelt vigyorogva.
- Gonosz vagy Byun BaekHyun.
A fiú csak vállat vont, közben tovább sétáltunk. Kiértünk az állatkert elé, mire megéheztem.
- Olasz vacsora? - kérdezte, mintha csak a gondolataimban olvasna.
- Benne vagyok.
Sikeresen elkapott egy taxit, majd egy újabb étterem címét mondta a sofőrnek. Meglepődtem, mennyi helyet ismer, de nem tettem szóvá.
A hotel bejárata előtt álltunk, BaekHyun szája csak nem akart beállni. Nem bántam, hallgattam amit összehordott. A fiú igazi arca talán még jobban tetszett, mint amire számítottam, bár még mindig mérges voltam rá a hazugságok miatt.
- Azt hiszem, ideje lenne mennem - mondta, miután egy pillantást vetett az órájára.
Kissé elkeseredve néztem rá, hiszen egy igazán jó nap állt a hátunk mögött. Szerettem volna még egy kis időt vele tölteni.
- Bár, arról volt szó, hogy egy egész napot töltünk el - mondta, közben gondolkozott. - Még csak nyolc óra, szóval még van hátra négy óránk.
Rám vigyorgott, amit szinte azonnal viszonoztam. A hideg levegőről bementünk a fűtött hotelba, de mivel ott rengetegen voltak, végül a szobámban kötöttünk ki. A kanapén foglaltunk helyet, közben tovább beszéltünk.
Egészen addig, míg BaekHyun közel hajolt hozzám és egy puszit adott a számra. Kicsit eltávolodott, mire meglepődve néztem szembe vele.
- Te is szeretnéd, nem? - kérdezte félszegen.
Annyi minden jutott eszembe, hogy hogyan tudnám visszautasítani. Értelmetlen és számomra kicsit sértő kérdés volt ez. Legalábbis ezt gondoltam, mielőtt kiéhezett pillantása végig vándorolt a testemen és megnyalta a száját.
- Byun BaekHyun... te hazug, perverz, kicsit sem vicces törpe - suttogtam, közben az ölébe ültem.
- Te nem hívhatsz törpének, még nálam is alacsonyabb vagy - vágott vissza azonnal a számat súrolva.
Ajkaink ismét találkoztak, de már nem csak egy ártatlan puszi volt. Alsó ajkamat fogai közé vette, lágyan megszívta a bőrt, ami meglepően jó érzés volt.
Nyaka köré fontam a kezeim, közelebb hajoltam hozzá és elmélyítettem a csókot.
Nyelveink találkozásánál valami felrobbant bennem - azonnal akartam őt. Kezei a csípőmet ölelték, olyan közel húzott magához, amennyire az csak lehetséges. Durván túrtam bele a hajába, ő hasonló hévvel mélyesztette ujjait a hátamba. Nem bántam, hogy ilyen erőszakos, sőt, még inkább felkorbácsolta a bennem lappangó szenvedélyt.
Heves csókunkat megszüntette, de csak míg levette a felsőmet. A sajátját is száműzte a szoba másik végére, mire ajkamba harapva szemléltem meg tökéletesen kidolgozott mellkasát. Kezeim azonnal elkalandoztak rajta, hamar az ajkaimmal is követtem a már bejárt utat. Míg én ízlelgettem bőre puhaságát, kikapcsolta a melltartómat és a halmaimat kényeztette kezeivel. Eleinte csak markolászta, de amint rátalált egy érzékenyebb pontra, egy elégedett sóhaj szökött fel belőlem. Nem kerülte el a figyelmét, tovább kényeztetett.
Vállaimra tette a kezét, magához vont fel. Sietős csókja után szája a kulcscsontomon keresztül a mellemre vándorolt. Nem én voltam az első nő az életében, így hozzáértően vette birtokba kebleimet. Újabb sóhajokat váltott ki belőlem ügyködésével, egészen felizgatott már akkor. Hátra hajtottam a fejemet, közben ujjaim ismét visszataláltak a hajához.
Még lentebb akart érni ajkaival, de az ülő pozíciója miatt ez nem sikerült. Felálltam, ujjaimat a nadrág szélébe akasztva a bugyimmal együtt lehúztam a nem kívánatos ruhadarabokat. Szemei minden mozdulatomat végig követték, ugyanúgy megnyalta a száját.
Elé térdeltem, a segítségével megszabadítottam őt is a maradék ruhától. Már enyhén felálló férfiasságára fogtam rá, kezeimet lassú tempóban kezdtem el fel-alá mozgatni.
- Szórakozol? - kérdezte kissé ingerülten.
Csintalan mosollyal az arcomon pillantottam fel rá, de közben gyorsítottam a tempón. Feléledő tagja miatt halkan nyögött fel. Hirtelen lassítottam le ismét, mire ismét morogni kezdett, de amint megérezte ajkaimat maga körül, nem szólt be.
Éreztem, ahogy egyre nő férfiassága, így ismét dinamikus mozgásba kezdtem bele. Nyögései egyre hangosodtak, már éreztem, hogy nem sok hiányzik neki. A vágy még az én elmémet is elködösítette, BaekHyun keze a hajamat markolászta, nem hagyta, hogy megálljak vagy akár csak lassítsak is egy pillanatra.
Nedvét megéreztem a számban, gondolkodás nélkül lenyeltem. Nem szerettem, de amint felnéztem rá, a maradék akaraterőm is elhagyott, hogy kimenjek a fürdőbe.
Ismét felvont magához, de sürgető csókja közben maga alá nyomott. Biztos voltam benne, hogy sebesre csókolja a szám, miközben ujjaival odalent kezdett el kényeztetni. A testem gyorsan reagált erre, már épp kezdtem igazán élvezni, mikor abbahagyta.
Kis helyezkedés után nyitott lábaim közé térdelt. Mellettem támaszkodott meg fél karján, a másikkal a bejáratomhoz illesztette saját tagját.
Vágyakozva tekintettem rá, egyre jobban akartam, hogy már csinálja. Először hirtelen hatolt belém, mélyen merült el, mielőtt mozgott volna. Hagyta, hogy megszokjam a méretét.
Mikor készen álltam, a tarkójára vezettem kezem és cirógatni kezdtem. Értette, így gyors tempóba fogott bele. Nem számítottam erre, kénytelen voltam megkapaszkodni a hátában. Hosszú körmeimet a bőrébe mélyesztettem, erre morgás hagyta el az ajkait. Hevesen szedtem a levegőt, de egyszerűen képtelen voltam felvenni vele a ritmust. Lehunytam a szemeim, csak a jóleső érzésekre hagyatkoztam. Sóhajaim hamar nyögésekké alakultak át, amik BaekHyunéval együtt megtöltötték a szobát, habár nem is figyeltem rá.
Mozgása egyre gyorsult, már képtelen voltam ép gondolkodásra. Egyre közeledtem a csúcshoz, a nevét nyögve élveztem el. Baek nem sokkal később követett engem, majd pár utolsó lökés után kihúzódott belőlem és rám dőlt.
- Lassan itt az éjfél - szólaltam meg, mikor már képes voltam normális lélegzésre.
- Te most komolyan ki akarsz engem dobni? Engem? Byun BaekHyunt? - kérdezte felháborodva.
Hihetetlen, hogy még ilyenkor is képes veszekedni.
- Csak egy napra lettél lefoglalva - feleltem mosolyogva.
BaekHyun a könyökére támaszkodott, morgós tekintetével szinte felnyársalt.
- Kitaláltam valamit - mondta hirtelen. - Ha sikerül megnevettetnem téged, akkor maradhatok reggelig.
- A próbálkozásaiddal akár két hét is eltelhet.
- Biztos, hogy EXO-L vagy?
- Haha. - Összeszűkült szemekkel néztem rá, de nem vette el a kedvét ez sem.
- Két csokoládé leesik az asztalról. "Jaj, nekem két bordám eltört" panaszkodik az egyik, mire a másik annyit mond; "Az hagyján, én a mogyorómra estem".
Olyan édes, gyermeki vigyorral nézett engem, hogy képtelen voltam nem nevetni. Pedig ez volt a valaha hallott legrosszabb vicc életemben, mégis úgy kacagtam, mint kislány koromban.
BaekHyun lemászott rólam, nyújtózott egyet, majd az ölébe kapott. Elkerekedett szemekkel néztem, de ő csak tovább mosolygott.
- Én jobban szeretek az ágyban aludni, te nem tudom hogy vagy vele.
Elnyomva egy sóhajt a vállára hajtottam a fejem, mosolyogva töltöttem el vele az utolsó ébren töltött perceket.
