Misa POV ~
A szálloda parkolója jóval nagyobb volt, mint a seoul-i. Ami azt illeti, minden sokkal nagyobb volt és modernebb. Bár a másik épület sem volt szegényes, de az angol kifinomult stílust követő hotel kicsit megrémisztett.
Mióta visszatértem a szüleimhez, újra megtanultam bánni a pénzzel. Azelőtt azt vettem, amit csak akartam, majd Sehun is próbált mindenfélével elhalmozni. Két hónap alatt viszont a hivalkodó életmód eléggé soknak tűnt.
- Tetszik? - kérdezte Sehun.
- Igen. Nagyon szép - feleltem hevesen bólogatva.
Nevetve húzott magához közelebb, miközben a hátsó bejáratot használtuk. A szobájába vezetett, amit már magamtól is megismertem, hiába nem volt olyan otthonosan berendezve. A zárt fürdőszoba ajtó, egy öltöny a szék karfáján és persze pár fénykép róla, a barátairól meg a családjáról a szekrényen. A cipőit továbbra sem pakolta el, csak nagy összevisszaságban hevertek az előszobában.
Alig tudtam körülnézni, mikor Sehun felkapott az ölébe és bevitt a hálóba. Szélesen mosolyogva karoltam át a nyakát.
Letett az ágyra, közben hevesen csókolt meg.
Istenem, hogy nekem mennyire hiányzott már...
Azt gondoltam, hogy sürgető vággyal fog magáévá tenni, de a szenvedélyes csók után behúzta a féket. Úgy ismerkedett a testemmel, mint az első alkalommal. Miután elengedte az ajkaimat, az arcélemen vándorolt egyre lentebb. A kulcscsontom körül egészen addig körözött, míg megtalálta ismét azt a pontot, amit imádok. Lágyan beszívta a bőrömet, gyengéden harapott meg. Gondolkodás nélkül a hajába túrtam, lehunytam a szemeimet és felsóhajtottam.
Ez a férfi teljesen elvarázsolt engem. Hiába voltam már együtt számtalan másikkal, ő volt az, aki még a képzeletemet is felülmúlta.
A kabátomat, a pulcsimat, majd a pólómat mind egyesével, kínzó lassúsággal vette le rólam. A melltartómat jó ideig rajtam hagyta, csak szájával tolta le a vállamról a pántokat.
Viszont ismét felébredt bennem a vágy, hogy én kényeztessem. Egy pillanat alatt kicsúsztam alóla, mire értelmetlenül, kissé ijedten nézett rám. Huncut vigyorra húztam az ajkaimat, miközben ismét közelebb kúsztam hozzá, de már felette helyezkedtem el. Akkor hagyta először, hogy én irányítsak.
Legalább olyan lassan vettem le a pólóját, mint ő az enyémet. Tökéletesen kidolgozott felső testével milliméterről milliméterre ismerkedtem meg, végre az ajkaimmal is. Mindenhol elhalmoztam csókokkal, néhol lágyan megharaptam. Kezemmel az oldalát cirógattam, majd nemsokára hallottam, ahogy ő is felsóhajt.
Imádtam. Hevesebbek lettek a mozdulataim, többször akartam hallani. Hiányzott a hangja, a mosolya, az egész lénye. Hiába ismerem csak kevéssé, csak ő képes betölteni bennem az űrt.
Soha nem szerettem a számmal kielégíteni másokat, de Sehunnal mindent ki akartam próbálni. Egy pillanat alatt lehúztam róla a nadrágot, sietve hajoltam férfiassága felé. Bár már érintettem, de nem úgy igazán. Felpillantottam rá, de csak azt láttam, ahogy hátrahajtott fejjel szaporán veszi a levegőt.
Először végignyaltam rajta, mire hirtelen a boldogság bombaként robbant fel bennem. Kezeimmel és ajkammal együtt kezdtem el munkálkodni, a legkellemesebb pedig az egyre erősödő nyögései voltak. Képtelen voltam visszafogni magam, mindent beleadtam, így mikor egy idő után elélvezett a számban, boldogan mosolyogtam rá.
Megpróbált bocsánatot kérni, de azonnal leintettem. Gyorsan elintéztem magam a fürdőben, mikor visszamentem hozzá, még ugyanabban a pózban volt. Ajkába harapott, lehunyt szemekkel lélegzett gyorsan.
- Soha... én soha... nem... ez... - képtelen volt egy értelmes mondatot összerakni, de nem tudtam érte hibáztatni, hisz én is ugyanezt éreztem, mikor először elégített ki.
A felesleges ruhadarabokat lekaptam magamról, majd visszamásztam hozzá az ágyra. Meglepetten nézett rám, amit egy széles vigyorral viszonoztam. Elég volt pár mozdulat, igazán fel sem kellett készíteni magamat, annyira vágytam már rá.
Lovagló pózban helyezkedtem el, lassan vezettem magamba. Visszafojtottam a lélegzetem, semmi értelmesre nem tudtam gondolni. Az érzések annyira átvették felettem az irányítást, hogy automatikusan kezdtem el mozogni rajta. Sehun fél kézzel a csípőmre markolt, végig hagyta, hogy én diktáljam a tempót. Nem sokáig kellett mozognom, hogy érezzem, egyre közelebb kerülök a csúcshoz. Sehun keze is egyre erősebben markolt, illetve éreztem alsó tagján is.
Egyszerre nyögtünk fel és értük el az orgazmust. Már megszoktam, hogy szereti a levezető mozgást, így csak azután dőltem le mellé az ágyra. A mellkasán helyezkedtem el, olyan boldogan vigyorogtam rá, ahogy már rég nem sikerült.
- Mi ennyire vicces? - kérdezte hihetetlenül mély és egyben szexi hangon.
- Mindig te voltál a domináns, igaz?
Kicsit gondolkozott, majd utána válaszolt.
- Szerintem te vagy a második barátnőm, aki nem volt szűz.
- Fura - szólaltam meg elmerengve. A mellkasára néztem, apró mintákat kezdtem rá rajzolni az ujjammal.
- Mi?
- Hogy a barátnőd vagyok. Olyan... szokatlan.
Sehun POV~
Nem akartam megijeszteni, és olyat mondani, hogyha rajtam múlik, már nem sokáig lesz csak a barátnőm.
De ez a gondolat még számomra is fura volt. Nem akartam Misa nélkül élni a továbbiakban, így higgadtan gondolkodva a házasság magától értetődő volt.
- Majd megszokod - feleltem inkább egyszerűen.
Közelebb húztam magamhoz, egy puszit nyomtam a homlokára.
- Írnom kellene a szüleimnek - szólalt meg halkan.
- Nem ér rá?
- Ha most nem írok, később sem fogok felállni. És ha reggel nem találnak otthon...
Nem feleltem. Misa egész életében menekült mindenhonnan és mindenki elől. Bár néha elveszettnek tűnik, nagyon ügyesen veszi az akadályokat. Hihetetlenül erős nő, ez nem kétséges.
Pár pillanat múlva, egy kelletlen sóhaj után felállt és a táskájához lépett. Míg gyorsan írt egy SMS-t, az alakjában gyönyörködtem. Soha nem láttam még hozzá hasonló szépséget. Rajta minden tökéletes volt, egyetlen hibát sem találtam rajta.
- Konkrét lyukat égetsz a hátamba - szólalt meg pajkosan, meg se fordulva.
- Az egykori rajztanárom mondta, hogy ami szép, azt nézni kell.
Bár nem így fogalmazott, de ez jelenleg csak részletkérdés.
Letette a telefont, gyorsan visszaszaladt hozzám. A fejem mellé könyökölt, csillogó szemekkel nézett engem.
- Akkor ezentúl le sem veszem a szemem rólad - suttogta.
- Kétlem, hogy szép lennék.
- Igaz - ujjával lágyan simított végig az arcomon, tekintetével végig követte mozdulatát. - Sokkal több vagy annál.
Lehajolt hozzám, ajkaink találkozásánál ismét az a kellemes érzés volt a mellkasomban. Mellette minden rendben volt, pont úgy, ahogyan annak mindig is lennie kellett volna.
* Egy év múlva*
Misa POV~
- Viccelsz velem, Alexandro? - kérdeztem idegesen.
- Sajnálom, de elveszett a papír... - szabadkozott csendesen.
- Két perc és ott vagyok - feleltem, majd leraktam a telefont.
- Hol leszel ott két perc múlva? A ruhaszalonban, nem máshol! - szólt rám Yuzu.
- Nem, be kell mennem a boltba.
- Nem.
- Yuzu...
- Akkor egy perc múlva ott leszünk, és fél percet kapsz arra, hogy elintézd. Talán onnan fél perc alatt megvan a szalon.
- Inkább te hívd fel a szalont, meg a sminkest is, csak fél óra késést mondj.
A barátnőm csak sóhajtott, de már kapta is elő a telefonját.
Az autóban a sofőrnek nem is kellett mondanom a címet, már látta rajtam, hogy hova kell menni. A bolt előtt megállt, megvárta, míg kiszállok. Yuzu a kocsiban maradt, közben próbált közös nevezőre jutni a koreai szakemberekkel angolul.
Az utcán csak egy pillanatra megálltam, ahogy mindig.
Craving Könyvesbolt
Mindenki idiótának nézett, mikor előálltam ezzel a névvel, de egyvalaki megértett. Hogyan is ne értett volna meg, hisz végig ugyanazt érezte, amit én, ugyanazon mentünk keresztül. Tényleg érdekes névválasztás, de ennek az érzésnek, a sóvárgásnak köszönhetem életem legszebb időszakát.
Két hete vettük meg a helyszínt, de a munkások valamit mindig elszúrnak. Néha rossz könyveket hoznak, de a legtöbbször csak nem tudják, hova kell őket rakni. Írtam egy listát, de a kedves spanyol segédem ismét elveszítette. Az ötödiket sorozatban.
- Suzumi, én úgy sajnálom - szabadkozott ismét, már az ajtóban.
Csak mosolyogva leintettem, közben bementem. Amint megtudtam, melyik könyvek érkeztek meg, gondolkodás nélkül adtam meg az instrukciókat a munkásoknak. Ott maradtam, hogy lássam, pontosan úgy pakolják, ahogy az a terveimben szerepelt.
Fél óránál is többet maradtam ott, végül Yuzu ráncigált el.
- Ha elkésel az esküvődről, nem tudom ki lesz a legmérgesebb. Én, a szüleid, Sehun szülei, vagy maga Sehun.
- Ő nem lesz mérges - mondtam boldogan, már az autóban ülve. - Ismer.
- Szóval te sem lennél mérges, ha ő késne el.
- Én is ismerem. Számára lehetetlen valahonnan elkésni.
A szalonban felvettük a ruhát, egy segítő csatlakozott hozzánk. A sminkes viszont már kicsit idegesebb volt, mivel feltartottam a sort. A fodrászt Yuzu odahívta, így meg kellett próbálniuk egyszerre dolgozni rajtam. A végeredményt szemlélve a tükörben megálltam és csak bámultam magam.
- Wow - szólalt meg Yuzu mellőlem.
- Wow - ismételtem el.
Mintha teljesen más állt volna a helyemben. Forgattam az arcomat, de kétségtelen, én voltam.
Őszinte reakciómat látva kissé lenyugodtak a szakemberek, de mikor fizettem, már csak mosolyogtak rám. Természetesen, mint a legtöbb ember, csak a pénzre gondolnak. Nem foglalkoztam velük, siettem vissza az autóhoz.
A sofőr elvitt a helyszínre, ami Seoultől nem volt messze, az Oh család egyik rezidenciája. Óriási kert, ahol már fel volt állítva a sátor. Tegnap volt szerencsém megnézni, hogy az asztalok, székek és minden más is a helyén van. Ezt a részt leginkább anyám irányította és nem kellett benne csalódnom. Sehun meg is jegyezte este, hogy csodálja, miért nem kereskedő anyám, amilyen parancsolgatási "tehetsége" van.
A házban a számunkra kijelölt szoba felé vettük az irányt. Az öltöztető segített nekem is az óriási ruhát felvenni, majd Yuzunak is. Minden olyan hihetetlenül gyorsan történt, hogy fel sem fogtam.
Az egész nap egy egyszerű foltnak tűnt, egy képlékeny mozdulatsornak. Már a tükör előtt álltam, és próbáltam a gondolataimat is helyre pofozni.
- Most jön az a rész, hogy meg akarsz szökni? - kérdezte Yuzu nevetve.
Csak összeszűkült szemekkel meredtem rá.
- Jó, oké, vágom, ez nem volt jó vicc. De tényleg, minden oké?
- Csak minden olyan gyors...
- Tudom, én is így éreztem. - Láttam, ahogy visszagondol a saját esküvőjére. - És a többi része is ilyen lesz - vigyorgott rám.
- Azért remélem valamire emlékezni fogok - sóhajtottam.
- Ó, ne reménykedj. Csak a fájó lábadra fogsz emlékezni.
Nevetve dobtam hozzá egy párnát, mire ő is felkacagott.
- Ez lesz életed legszebb napja - jelentette ki komolyan. - A világ legrendesebb férfija vár téged az oltárnál.
- Tudom.
- Szóval felejtsd el ezt a mélabús képet, mosolyogj és indulás!
- Máris?!
- Ja, mindjárt elkezdenek zenélni.
Az ajkamba haraptam, gyorsan megöleltem a barátnőmet.
- Köszönöm - suttogtam.
Yuzu is ugyanezt mondta nekem az esküvőjén, de akkor még nem értettem. Most már tudom, hogy képtelen lettem volna végig csinálni ezt nélküle.
- Bármikor - ölelt vissza.
Az ajtó előtt már apám várt rám. Yuzu előttünk indult el, én pedig belé karoltam, majd hagytam, hogy vezessen.
- Szeretem őt - jelentettem ki.
- Más esetben itt sem lennénk - felelt halkan.
Nos igen, apám nem kedveli igazán Sehunt, amit nem egyszer az orrára is kötött, hiába próbálkozott a kedvesem mindennel. Az egyetlen, amivel el tudta nyerni a bizalmát, az a feltétlen szerelme, amit irántam érez. Hosszú, igazán hosszú harcot kellett vívni vele, hogy engedélyezze az esküvőt, de végül elértük a célunkat, és csak ez számít.
A nagy terembe belépve kissé elfogott a lámpaláz. Rengetegen fotóztak, a zene is túl hangos lett hirtelen számomra. A sok arc, hiába ismertem őket, csak zavarba hozott. Sehun mellett megszoktam, hogy felfigyelnek rám az emberek, de ez mégiscsak sok volt. Háromszáznál is több vendég, akik csak engem figyelnek. Szorosabban markoltam apa karját, Sehunt kerestem, de még egy kanyarban be kellett fordulnunk. Az a pár lépés, azt hittem az örökkévalóságig tart.
Mikor végre megpillantottam, ismét megszállt az a kellemes nyugalom, mint mindig. Szélesen vigyorgott rám, talán soha nem láttam még ilyen boldognak. Képtelen voltam nem viszonozni a mosolyát, addigra már nem érdekelt az óriási vendégsereg.
Apám megeresztett egy gyengéd mosolyt, miközben átadott Sehunnak. Ezen mindketten annyira meglepődtünk, hogy még fel is nevetett az öreg.
Csak egy pillanatig tartott, utána ahogy egymásra néztünk, ismét csak őt érzékeltem. Olyan undorítóan szerelmesnek éreztem magam, amit ha másoknál látok, inkább elfordulok. De benne élni a legszebb dolog, ami valaha történhetett velem.
A pap hosszú beszédére egyáltalán nem figyeltem, csak a legfontosabb részre.
- Kijelented-e, Oh Sehun, hogy az itt jelen lévő Miko Suzumi-val jóban, rosszban, egészségben és betegségben együtt leszel?
- Igen - felelt Sehun magabiztosan.
Csak néztem a csodálatos barna szemeit, a szívem olyan hevesen dobogott, hogy úgy éreztem, menten kiugrik a helyéről.
- Kijelented-e, Miko Suzumi, hogy az itt jelen lévő Oh Sehunnal jóban, rosszban, egészségben és betegségben együtt leszel?
Végre eljött a pillanat.
- Igen - jelentettem ki hangosan, meg sem várva a pap instrukcióit Sehun nyakába ugrottam és megcsókoltam.
A násznép egy emberként nevetett fel, de csak gyenge háttérzajként hallottam.
Onnantól kezdve már nem egyedül voltam, semmilyen értelemben. Mellettem volt egy férfi, aki vigyázott rám, aki velem maradt, és akárhányszor elmentem, utánam jött. Nem felejtette el a problémáimat, végig segített, hogy megoldjam őket.
Köszönöm, Oh Sehun. Szeretlek.
__________________
Nos, szóval itt lennénk. És igen, ELNÉZÉST, csupa nagy betűvel, mert ilyen összecsapott lett a vége. De egy éve nem telik el hónap, hogy ne jutna eszembe ez a történet, és nem tudtam lezáratlanul hagyni. Számtalan gondolat jutott még eszembe, és őszinte leszek, nem akartam tovább fűzni, de ez nehéz volt, szóval csak gyorsan túl akartam lenni rajta. Igen, nyugodtan megölhettek...
Igen, és ha esetleg valahol fura nyelvtani szerkezeteket láttok, kérek szóljatok, csak három hete kizárólag angolul beszélek, és bár nem felejtettem el magyarul, kicsit azért más lehet. Tényleg szóljatok és akkor kijavítom.
Akik pedig végigolvasták ezt a rövid történetet, pláne azok, akik az eleje óta velem tartanak, kapnak egy óriási KÖSZÖNÖMöt. Tényleg, le a kalappal előttetek. Mindig gyönyörű véleményeket kaptam, örülök, hogy ilyen kedves olvasóim vagytok. Imádlak titeket <3
(((És aki figyelmes, az a napokban találhat mást is majd az oldalon :D )))
