*Minri POV*
Örültem, hogy a vezetőnk végre magára talált. Eddig tényleg csak vegetált, ami az egész csapatnak nem volt jó. Azt hittem, a fellépéstől jobb kedvre derül, de még csak rosszabb lett.
Mindegy, végül is ez már a múlté.
Épp a válogatóra készültem. Pénteken öt órára béreltük ki a tornatermet. Hát, az hatalmas volt, mert épp a Big Bangnek volt akkor próbája. De Nana valahogy elintézte. Fogalmam sincs, hogy miért pont ő, de kifejezetten ő akarta.
Suli után hazamentem, mivel nem menzás voltam, és megkajáltam. Kicsit messze lakok az iskolától, de pont időben sikerült visszaérnem.
Amint beléptem a bejárati ajtón egy csapat lány haladt el mellettem.
- Nagy égés lesz nekik, igaz? - kérdezte az egyik vihogva.
- Az biztos! Alig várom, hogy megnézzem a videót.
- Ja, milyen lesz majd az arcuk, amikor rájönnek, hogy senki nem megy el? - szólt hozzá a harmadik is, ugyanolyan idegesítő vihogás kíséretében.
Nem értettem, de nem is akartam vele foglalkozni. A torna terem felé vettem az irányt, és már vártam, hogy hemzsegjenek a diákok.
De el kellett képednem, mert senki nem volt ott. A torna teremben egy lélek sem volt, leszámítva Arit, Rint, és Nana-t.
- Miért nincs itt senki? - kérdeztem. A hangom sokáig visszhangzott.
- Szerinted mi tudjuk? - kérdezett vissza Nana.
Aztán hirtelen leesett.
Erről beszéltek a lányok, akik kimentek. És akkor van itt valahol egy kamera is. Gyorsan körbenéztem, és meg is találtam szinte azonnal. Az egyik sarokban volt felragasztva a falra.
Mosolyogva lépkedtem a kamera elé, és belenéztem.
- Ezt nektek, édeseim. És azt üzenem, hogy a húzásotok nem tett nekünk keresztbe - mondtam, és bemutattam nekik.
- Minri... te megőrültél? - kérdezte Rin, és elindult felém. Teljesen a kamera elé álltam, szóval ők nem láthatták, így azt hiszem, ezért néztek hülyének.
- Gyertek ide mind, és mondjátok el a véleményeteket - invitáltam őket a kezemmel.
A következő öt perc nagyon vicces volt, rettenetesen sokat nevettem. Azt hiszem, nem illik elmondani, hogy miket műveltünk.
Na, majd ezen nevessetek lányok.
- Lányok, bocsi, hogy késtem, de nagyon durva dolgot hallottam a WC-ben, és csak most tudtam szabadulni - rohant be ChoMin.
- Arra gondolsz, hogy felvesznek minket kamerával, hogy utána kiröhögjenek? Ezt már mi is tudjuk - legyintettem nevetve.
- Tulajdonképpen igen... de nem fogjátok kitalálni, hogy ki áll a háttérben.
- Nem a Big Bang? - néztem rá értetlenül. Mástól nem számítottam erre.
- Nem... hát...
- Na, bökd már ki! - szólt rá Nana erőteljesen.
- A Beast - mondta suttogva.
Néma csend állt be.
ChoMinre meredtem, és nem tudtam felfogni, hogy mit mondott. A Beast? Nem, ez hülyeség. Ők sosem tudnának nekünk ártani.
Olyan mértékű dühöt éreztem, mint még soha. Kirohantam egyenesen az udvarra, és leroskadtam a fal tövében.
De hát annyi időt töltöttünk együtt! Akkor miért ne akarnák, hogy sikeresek legyünk? Hiszen barátok voltunk!
És DooJoon...
Nem érdekel már többé. Sajnos be kell ismernem, hogy kezdtem gyengéd érzelmeket táplálni iránta, és néha úgy vettem észre, hogy ő is, de ezzel a húzással örökre leírta magát nálam.
- Minri! Hol vagy? - kiabálták a többiek, de nem szóltam.
Csak ültem ott, és magam elé meredtem. Még mindig nem tudtam elhinni.
Egy fiú suhant el előttem, de nem méltattam egy pillantásra sem, tovább elmélkedtem.
- Minri? Te? Itt? - kérdezte tőlem a fiú. Dühösen kaptam fel a fejemet, mert DooJoon volt az.
Mérgesen felpattantam, és elindultam felé, miközben fenyegetően feltartottam az ujjamat.
- Hogy képzeltétek? Most komolyan, hogy volt hozzá merszetek?! Azt hittem, barátok vagyunk! - kezdtem el hangosabban.
- Tessék? Nem értem, miről beszélsz...
- Ne add itt az ártatlant! Nem tudsz átverni, soha többé!
- Kérlek, beszélj úgy, hogy én is értsem.
- Mondtam már. Ne tegyél úgy, mintha nem tudnál semmiről.
- Akkor kérlek mondd el, hogy miről kellene tudnom.
- Tudtad, hogy most van a válogatónk, de ti mégis elhívtátok valahová az összes jelentkezőt! Még én sem tudtam, hogy kik azok!
- Mi? - nézett rám teljesen értetlenül. Belenéztem a gyönyörű szemeibe, és láttam, hogy nem hazudik.
Vagy csak nagyon jól csinálja.
- Hagyj - indultam el befelé.
- Minri, nem tudom, mi folyik itt, de nem mi csináltuk! - kiáltott utánam, de nem foglalkoztam vele. Visszamentem a terembe, ahol épp egy lány táncolt. Továbbra is kevesen voltunk, de már egyel többen. A lányok integettek nekem, én pedig odamentem hozzájuk mosolyogva.
- Ki ő? - kérdeztem suttogva.
- A neve Lee Hyun-sil. Másodikos, és eddig az énekkarban volt, de idén kilépett - adott rövid választ Rin.
Csak bólintottam, és tovább figyeltem. Kinézetre inkább mondtam volna fiúnak, mint lánynak, de rettenetesen jól táncolt. Vagyis voltak egy kissé kétes mozdulatai, de a ritmusérzéke a helyén volt.
Miután befejeződött, hatalmas mosollyal az arcán jött oda hozzánk.
- Na, milyen volt? - kérdezte.
- Szerintem nagyon klassz voltál! - vágtam rá, mire Nana figyelmeztetőleg rám nézett. Aztán Arira, jelezve, hogy ő mondja el a véleményét.
- Szerintem is nagyon jól táncolsz. Örülnénk, ha csatlakoznál hozzánk - mondta ki mosolyogva.
- De jó, de jó, de jóóó - kezdett el ugrálni örömében. Azt hiszem, meg van, ki lesz az energiabomba a csapatban.
Örültem, hogy nekem még van egy évem itt. Bár eléggé különös lesz, amikor nem lesz itt Nana és Chomin.
Miután nem jött senki, elkezdtünk pakolni, és már épp indulni akartunk, amikor befutott még egy lány.
Őt ismertem. Jövőre lesz végzős, és az iskolában a háta mögött csak úgy hívják, hogy pénzeszsák. Nyílt titok volt, hogy annyi pénzük van, amit még az idolok is megirigyelhetnének. Hófehér bőre volt, és hatalmas szemei. Összhatásában gyönyörű volt.
De nem értettem, hogy mit keres itt.
- Már vége a válogatónak? - kérdezte hirtelen, minden bevezető nélkül.
- Igen.
- Nem! - vágta rá egyszerre Nana és Ari.
- Ha nem jött el időben, nem számíthatunk rá teljes mértékben. Itt ülünk egy fél órája, és még csak most érkezett meg. Mi lesz, ha egy előadásról fog késni? - kérdezte Nana.
- De adnunk kell neki egy esélyt - vágott vissza Ari. Úgy beszéltek Min Ji-ről, mintha nem is lenne ott.
- Akkor? - kérdezte, miközben a keresztbe tett karján kezdett dobolni.
- Gyere nyugodtan - mondta Ari mosolyogva, és mindenki visszaült a helyére.
- Rövid bemutatkozást kérnénk - szólalt meg Rin.
- A nevem Yu Min Ji, és harmadikos vagyok. Tíz éve táncolok, az első két évben egy zenekarban voltam vokalista, de idén feloszlott.
Min Ji-re mindenki hamar felfigyelt, már akkor is, amikor elsősök voltunk. De nem értettem, miért bomlott fel az együttesük, nagyon "híresek" voltak. Legalábbis itt, a suli keretei között.
Ari berakott egy zenét, amire elkezdett táncolni. Azt hiszem, balettal kezdhette még annó a táncot, mert meglátszik rajta. A mozdulatai feszesek voltak, és kemények.
Legalábbis egy ideig. Aztán a refrénnél hirtelen váltott, és sokkal könnyedebben kezdett el táncolni. Elkerekedett szemekkel figyeltem, mivel lenyűgöző volt. Ezt hogyan tudta eddig titkolni?
- Na? - állt oda elénk. Most Ari szólalt meg először.
- Nagyon jól táncolsz! Ha van kedved csatlakozni hozzánk, akkor minden további nélkül befogadnánk - mondta mosolyogva. Szinte szárnyalt a boldogságtól, hogy ilyen tehetséget találtunk.
Bár mi tagadás, ha választanom kellene, hogy Min Ji, vagy Hyun-sil a jobb táncos, nem tudtam volna mit mondani. Hyun-sil táncán látszik, hogy milyen az egész lány - szeretetteli, és mindig mosolyog. Min Ji pedig nagyon komolyan veszi az egészet.
A lényeg, hogy mind a ketten nagyon jók.
Aztán tényleg elkezdtünk öltözködni, és indultunk haza.
 |
| Min Ji |
 |
| Hyun-sil |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése