- Ari, örülnék, ha figyelnél az órámon - rángatott vissza a tanár a valóságba.
- Elnézést tanárnő - szabadkoztam azonnal.
- Máskor ne forduljon elő - mondta nagyot sóhajtva, és folytatta az anyag leadását.
Az osztálytársaim szúrósan néztek rám, mivel ha már nem figyelt, minimum egy órák utáni büntetés járt, én pedig megúsztam ennyivel. Nem tehetek róla, a kémia tanár akaratlanul is kedvel, mert jó vagyok belőle.
Ellenben az énektanárral. Nem érdekli, hogy az osztályfőnökünk, ő nyíltan utál. Van egy olyan érzésem, hogy azért, mert megvertük a kis kedvencét. Nyílt titok az iskolában, hogy Kwon Jiyong a suli legjobb énektanárának a kedvence - úgy, hogy ő a rapper szerepét tölti be a bandában.
Nos, ez az élet rendje. Nem sokáig foglalkoztatott a dolog.
A táblára írtakat gyorsan lekapartam a füzetembe, és ismét a gondolataimba mélyültem.
Úgy éreztem, kezdünk kifutni az időből. Már két hét telt el a verseny óta. Az iskolában persze már mindenki megismer, aminek nem feltétlen örülök.
Mi pedig gőzerővel gyakorolunk, de hogy mire, azt még mi sem tudjuk. Már a második koreográfiánkat fejezzük be, de nincs semmi tervem. Mivel én félévkor jelentkeztem át, az idő is egyre szorosabb, mert két tagunk el fog ballagni.
Nevezetesen Nana és ChoMin. Rin jövőre ballag, ahogyan Minri is. Tehát mire végzős leszek, egyedül fogok maradni. Nincs semmilyen ötletem.
A két hét alatt azért kezdtek megnyugodni a kedélyek. A Big Bangeseket nem is látom, szerintem kerülnek minket.
Ami pedig a péntek délutáni elfoglaltságokat illeti… mi megjelentünk, ők pedig nem. Később derült ki, hogy az igazgatóval megbeszélték, hogy ha kell, inkább esténként segítenek a takarítóknak, de nem akarnak ott lenni.
És az igazgató belement.
Nekem ez már nagyon gyanús volt, de nem tudtam mit tenni ellene. És mivel ők nem jöttek, a mi büntetésünknek lőttek, ezáltal szabadak a péntek délutánjaink.
Miután az órának vége lett, kimentem a folyosóra, és bamba arccal haladtam előre.
Túl kevés az időnk…
Jövőre már lehet jobb lenne, ha nem is lenne csapat. Erre az egy fél évre tökéletes volt, de ennyi is volt.
- Minden rendben? - kérdezte Minri tőlem, miközben megfogta a karomat, és magához rántott, ezzel megmentve a biosz laborosoktól, akik egy ficánkoló békával rohantam végig a folyosón.
- Igen, csak gondolkoztam - feleltem.
- Azt láttam, de min? - kérdezett vissza rögtön, miközben elindultunk.
- Azon, hogy mit csinálhatnánk. Ha Nana és Chomin el fognak ballagni, mi lesz velünk? - néztem rá kétségbeesetten.
- Keresünk új tagokat. Mindig lesznek itt táncosok, és mi pedig segítünk nekik. Aztán átveszik a mi feladatunkat, és ők is segíteni fognak a következő generációnak. Ez már csak így működik - válaszolta egyszerűen.
A szemeibe néztem, és hittem neki. Elmosolyodtam.
- Köszönöm - mondtam hálásan.
Most volt az ebédszünet, mi pedig leültünk a szokásos asztalunkhoz. NiTae és YoSeob már ott voltak, velük pedig a Beast. Azt hiszem, a két csapat már nagyon összeszokott, szinte nem telik el olyan hétvége, hogy ne lennénk együtt.
- Figyeljetek - futott oda az asztalhoz DooJoon. Észre sem vettem, hogy nincs ott.
- Hallgatunk - néztem rá.
- De… nincs itt mindenki - futtatta körbe a tekintetét.
Pont ekkor érkezett meg Nana és Chomin, és leültek. Már csak Rin hiányzott. Végül ő is befutott, kicsit ziláltnak tűnt.
- Na szóval, most hívott az apám - kezdett bele a Beast vezetője komoly hangon.
- És? - kértem türelmetlenül, hogy folytassa.
- Nyugi. Arról lenne szó, hogy minket hívtak az egyik iskola pénteki ünnepségére, hogy fellépjünk. De mit szólnátok, ha együtt lépnénk fel?
Elkerekedett szemekkel néztem rá. De hát itt a megfelelő alkalom! Hogy ismét megmutassuk magunkat! Ennél jobb nem is történhetne velünk.
- Lányok? - néztem végig rajtuk. Mind bólintottak. - Szuper, akkor benne vagyunk. Mikor is lenne?
- Hát.. ami azt illeti, most pénteken…
Most péntek… azaz még három nap.
- Ezt nem gondolhatod komolyan - hülledeztem.
- Egy másik bandát hívtak, ami hirtelen lemondta. Szóval nagyon jól kell tejesítenünk - nézett eltökélten a szemeimbe.
- Sikerülni fog! - jelentette ki Minri. Kérdőn néztem rá, mire bizalmasan nézett rám.
Nem kételkedhetek a képességeinkben.
- Rendben - bólintottam.
A délutáni órák után a pincében találkoztunk, ami igazából nem is pince volt. Egy próbateremnek volt mondható, mindenhol üvegek voltak végig a falon.
Mivel NiTae már a csapatunk tagja, míg mi bemelegítettünk a lányokkal, ő megbeszélte a fiúkkal, hogy mit fognak énekelni. Ha olyan lesz, mint amilyennek megálmodjuk, sokkal jobb lesz, mint akármelyik produkció ebben az iskolában.
Fél óra múlva azonban a pokol tört elő. Képtelenek voltunk összehangolni a mozgást a zenével, és lépten-nyomon egymásba ütköztünk.
- Tartsunk öt perc szünetet - szólaltam meg, miután már semmi nem jött össze.
- Jó - bólintotta a többiek. Mindenki leült a földre, és néma csendben gondolkoztunk.
Valami jó ötlettel kellene előállnom. A padlót bámultam, és próbáltam kiüríteni a gondolataimat.
A fán két kis csík haladt önmagában, aztán elhalványodtak, hat másik bukkant fel, és utánuk megint kettő. Aztán végül mind feltűnt, és hullámozva, együtt haladtak tovább.
Miért is nézem ezt? Megőrültem?
És pont akkor pattant ki a fejemből az ötlet.
- Megvan! - kiáltottam fel, és felugrottam.
- Micsoda? - néztek rám kérdőn.
- Nehéz lenne elmagyarázni, ezért próbáljuk meg. Mindenki álljon fel, és kövessétek az utasításaimat - mondtam, ők pedig azt tették, amit mondtak.
- Először is, mivel GiKwang kezdi, gyere mellém. Kezd el énekelni a részedet - mondtam, ő pedig úgy is tett. A kezemet a vállára raktam, és úgy mentünk be a színpadnak képzelt térre. Hamar felvette a fonalamat, és követte a mozdulataimat.
- Most DongWoon, YoSeob, DooJoon, és Minri, Chomin, meg Nana jöjjön fel - adtam a következő utasítást, miután GiKwang része véget ért. Mi nem sétáltunk le a "színpadról", csak hátrább álltunk.
Ők hatan feljöttek, és pontosan azt csinálták, amire gondoltam. Meg sem kellett szólalnom, szinte kitalálták.
Többé nem kellet utasításokat adnom, mindenki értette a feladatait. Következőnek Junhyung és Nitae következtek. Be kell ismernem, nekem ez a rész tetszett a legjobban. Jun és NiTae hangja komoly kontrasztot adott, de mesésen egybeillőek voltak mégis. A rap és az ének szerintem mindig is tökéletesen összeillet, és ők ezt élőben is megvalósították.
Aztán következett a refrén. Mindannyian ott táncoltunk, és az utolsó ilyen blokkban volt benne HyunSeung és Rin. Mivel Rin bámulatosan mesés táncos volt, olyan táncospárt alkottak Hyunseunggal, amilyet még nem láttam.
Minden tökéletes volt, és az egész káoszból egy hihetetlenül jó előadás kerekedett ki.
Minden nap ezt próbáltuk, és a pénteki előadáson élőben is tökéletesen kiviteleztük.
Fáradtan sétáltam le a színpadról, de nagyon jól éreztem magam. Ilyen fellépésen még sosem volt részem, mindent beleadtam. Az egyik tanteremnek kialakított öltözőbe mentünk, ahol nem várt vendégek voltak.
- Nos, azt hiszem gratulálnunk kellene. Egész jól helyettesítettetek minket, de tudnotok kell, hogy a nyomunkba sem érhettek - mondta gunyorosan. Nekem címezte, én pedig álltam a tekintetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése