*Ari POV*
Nagyon dühös voltam Nanára. De be kell ismernem, hogy egyben hatalmasat csalódtam. Szégyelltem magam, amiért ilyen naivan megbíztam benne.
Visszamentem végül az iskolába, és a fal mellé álltam. Semmi kedvem nem volt táncolni.
- Figyelj. Kedvesebb leszek veled - jött oda T.O.P. Mit akar még ez az állat?
- Nem érdekel.
- Komolyan gondoltam.
- Semmibe sem néztél, és egyáltalán nem azért jöttem veled össze, mert én akartam.
- De mondom, hogy kedvesebb leszek.
- Akkor most itt fogsz hagyni - néztem kíméletlenül a szemébe. Láttam rajta, hogy legszívesebben megint elrángatna, és megzsarolna, de rájöttem, hogy csak azért akar ennyire, mert engem nem kaphat meg. Mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb.
Valahogyan mégis be kell ismernem magamnak, hogy tetszett, ahogy reggelente megfogta a kezemet, vagy megcsókolt mások előtt. Azonban ez mind csak színjáték, aminek ha egyszer az áldozata leszek, soha többé nem fogok tudni kitörni.
Az iskolaváltás számomra sokkal ominózusabb volt, mint másoknak. Ez az iskola tényleg különlegesebb, mint a többi. És most már úgy éreztem, kezdtem beilleszkedni.
Tabi nem próbálkozott tovább, hanem otthagyott - szerencsére. Pont ekkor láttam, ahogy Nana kirohan az udvarra.
Fogalmam sincs miért, de követtem. A lábaim maguktól mozdultak, és keltek útra. Bár Nana rendesen megbántott, nem tudtam nem segíteni neki. Hagyni, hogy egyedül legen a gondjával - ami kivételesen látszott az arcán. Persze próbálta szabályozni, de én már láttam rajta, hogy nincs minden rendben.
Pontosan, ahogy kiléptem az ajtón, elhalkult a zene. Most az eredményhirdetés volt a legkisebb problémám.
- Arra mehetett - szólalt meg mellőlem Rin. Hatalmasat ugrottam, és a hevesen dobogó szívemre szorítottam a kezem.
- Megijesztettél.
- Induljunk, ha még ma el akarjunk kapni - állt oda ChoMin is.
- Ha itt beszélgetünk, tényleg nem megyünk semmire - nevetett halkan Minri. Itt volt mindenki, aki számított. Végignéztem a kis csapatunkon, és elmosolyodtam.
Együtt indultunk el. A tornaterem melletti kis részen találtuk meg. A fal tövébe roskadva sírt Nana.
Nem mondtam semmit, csak leültem mellé. Riadtan pillantott fel rám.
- Mit keresel itt? - kérdezte durván. Meg se lepődtem már ezen.
- Érted jöttünk - ült le a másik oldalára Minri.
Nana nem mondott semmit, csak megnézett minket. Még hagyta, hogy az utolsó csepp könnye leguruljon, aztán rögtön le is törölte.
- De ha mi itt vagyunk, senki nincs ott az eredményhirdetésen - mondta halvány mosollyal az arcán.
- Milyen helyes meglátás! - állapította meg Chomin, mire mindannyian nevetni kezdtünk.
- Nem arról szól a csapat, hogy megnyerjünk holmi díjakat. Hanem rólunk - szólaltam meg én is.
- Együtt leszünk utána is, de most menjünk. Hátha még elcsípjük a végét - állt fel Nana. Követtük a példáját, és visszamentünk.
A csend hatalmas volt. Amikor kinyitottuk az ajtót, mindenki minket nézett. Szerettem volna elbújni, de Nana figyelmeztetően a szemembe nézett. Nyeltem egy nagyot, és előrébb léptem.
- De ha itt vannak, akkor most mi lesz? - érkezett egy kérdés a hátsó sorból, mire hatalmas hangzavar keletkezett.
- Hé, te! Mi történt? - állított le egy szeplős fiút Nana. Szegény azt se tudta, hol van, annyira megrémült. - Használhatatlan vagy - legyintett egyszerűen. - Te meg tudod mondani? - kérdezett meg egy másik fiút. Ő elhadarta, hogy mi a helyzet.
Holtversenyben mi lettünk a első helyezet, a Big Bang-el együtt. Még soha nem alakult ki holtverseny, így nem tudták a bírák, hogy mit csináljanak. Az második a Beast lett, a harmadik pedig a 4minute. Sajnáltam, hogy nem a Secret.
A Big Bang pedig kérvényezte, hogy mivel nem jelentünk meg az eredményhirdetésen zárjanak ki minket.
Volt egy tippem, hogy ezt kinek köszönhetjük.
Nem gondolkodtam, csak elindultam. A színpad felé vettem az irányt céltudatosan.
- Azért csak finoman - szólt utánam Nana nevetve. Nem is tudom, mikor hallottam utoljára így, igazán nevetni.
- Lehetetlent nem ígérhetek - mondtam, miközben egy pillanatra hátrafordultam, és rákacsintottam.
A lépcsőn felmentem, és minden megszeppent pillantását elviselve léptem oda a mikrofonhoz álló "műsorvezetőhöz".
- Most már itt vagyunk, igazán átadhatnák a díjat - mondtam elbűvölően mosolyogva.
- Még mit nem! Több mint fél órát késtetek! - lépett rögtön előre T.O.P.
- Nem hiszem, hogy olyan sok idő lett volna - fordultam rögtön felé.
- A lényeg, hogy nem voltatok itt. Fogadjátok el, hogy kiestetek - nézett a szemembe keményen. Már elmúlt az az idő, amikor rettegtem tőle, így nem hatott meg.
- Veszítettünk? Szerintem csak félsz, hogy jobbak vagyunk nálatok, és bármikor le tudnánk győzni - mondtam ki merészen. A feszültséget szinte tapintani lehetett, a közönség is némán figyelt minket.
- Cöh - színlelt nevetést Tabi. - Azt gondolod, hogy pont tőletek félnék?
- Akkor itt a tökéletes alkalom, hogy bemutassátok ezt. Mindkét csapat adjon elő egy számot, és meglátjuk, kit szeret jobban a közönség. Az lesz az igazi nyertes - jelentettem ki. A lányok ki fognak nyírni, amiért ezt kitaláltam. De bíztam bennük.
- Mi? Ez hülyeség - nézett a zsűrire, de ők némák maradtak.
- Szóval mégis csak félsz - mondtam gúnyosan.
- Nem! Akkor hajrá, kezdjünk neki - mélyen a tekintetembe fúrta a sajátját.
Bólintottam, és lesétáltam a színpadról.
- Ari, te teljesen megőrültél? - kérdezte tőlem idegesen Rin.
- Én csak… - kezdtem bele, de nem tudtam folytatni. Nincs is koreográfiánk…
- Jó döntés volt - szólalt meg Nana. Ránéztem, és elismerést láttam a szemében. Hálásan mosolyogtam rá, mire leintett.
- Ne bárgyún mosolyogj, hanem mond, hogy mi legyen - adta ki a parancsot. Igaza van.
Lázasan kezdtem el törni a fejemet. Aztán mintha csak felkapcsolták volna villanykörtét a fejemben, minden tiszta lett.
- Hol van NiTae? - kérdeztem hirtelen.
- Rám célzol? - hallottam a hangját mögülem. Rögtön megfordultam, és a nyakába ugrottam.
- Segítened kell! - mondtam komolyan.
- Mégis miben? - kérdezte mosolyogva.
- Egyszer azt kértem, hogy énekelj majd nekünk. Most jött el az a pillanat.
- Micsoda? Ezt nem gondolhatod komolyan! - felelte hülledezve.
- De, mert ezt muszáj lesz megnyernünk. Kérlek, bármit megteszek!
- Rendben - sóhajtott egy nagyot, mire a lányok elkezdtek örvendezni. - Melyik számra gondoltál?
- G.NA-tól a 2hot - mondtam ki végül.
- Szerintem menni fog - nézett oldalra, és láttam rajta, hogy már pörögnek a kerekek az agyában. Király, minden úgy tűnik, hogy összejön.
- Lányok, emlékeztek, amikor a múltkor hülyültünk az egyik számra? Az lesz most a koreográfiánk - fordultam ismét a csapatom felé.
- Az? - kérdezte elkerekedett szemekkel Minri.
- Pontosan - bólintottam.
Egy kisebb kört alkottunk, és közben folyamatosan magyaráztam. Az időnk azonban túl hamar járt le, és következett a Big Bang. Ismét a színpad mellől néztem az előadásukat.
Tökéletesek voltak.
Mintha mindannyiukat a színpadra teremtették volna. A hangjuk, a táncuk, és az összhangjuk. Hatalmas bulit csaptak, a közönség szinte tombolt. Nehéz lesz überelni, az egyszer biztos, de nekünk sikerülni fog.
Öt percig tapsolt a közönség, miután lementek. Most következünk mi.
A színpadra lépni ismét mesés érzés volt. Most kicsit de ja vu-m volt, pontosan úgy éreztem, mint amikor először IU elrángatott a bulira, és táncoltam a többiek előtt. De ez most más volt.
Most csapatban vagyok.
A sötétséget hirtelen megtörte egy reflektor, és a zene is felhangzott. NiTae-nak gyorsan csináltunk egy sminket, ami mesésen állt neki. Magabiztosan állt ki, és kezdett bele a nem túl könnyű dalba.
Bár már hallottam a hangját, most mégis sokkal jobb volt.
Őrületes partit csináltunk. A táncunk nagyon jól sikerült, bár többször belerontottunk, mégis sikerült megcsinálnunk úgy, hogy senki ne vegye ezt észre. A mostani sokkal jobban sikerült, mint az előző.
A végén mindannyian meghajoltunk, és ott maradtunk a színpadon. Szerintem pont ugyanúgy tapsoltak meg, mint a fiúkat. A Big Banges srácok is csatlakoztak hozzánk, meg a műsorvezető. Kérte, hogy a zsűri döntsön. Kicsit igazságtalannak találtam, de ez van.
Be kell vallanom, a szívem végig a torkomban dobogott. Nagyon szorosra sikeredett. A lányokkal megfogtuk egymás kezét, és vártuk az eredményt.
- Meg van, hogy idén ki nyerte meg a versenyt - szólt bele a mikrofonba végre a srác. - Aki nem más, mint…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése