Jinah POV ~
Az utolsó simításoknál jártam, már nem hiányzott sok. Miután hullámossá tettem az utolsó tincsemet is, elégedetten néztem magamra a tükörben. Eddig nem sokszor sikerült az, hogy egyedül ilyen jól megcsináljam a hajamat, de ma különösen jó lett. Talán a sors ezzel akarja jelezni, hogy a mai éjszaka különleges lesz.
Felálltam, hogy átmenjek és megnézzem Minnie-t, de pár lépés után csörögni kezdett a telefonom.
Talán Kyu lesz az, és valami oltári nagy idiótaságot akar közölni velem. Ahogy szokta. - gondoltam. Kicsit el is mosolyodtam, majd felvettem.
- Igen, tessék? - szóltam bele vidáman.
- Jinah ma este be kell jönnöd - tört azonnal a lényegre a főnököm.
- Micsoda? Hiszen mondtam, hogy ma este nem jó!
- Doori kidőlt, YooNam pedig nem tud beállni. Csak te maradtál.
- És az nem jöhet szóba, hogy ma este bezárunk? - kérdeztem egy nagy sóhaj kíséretében.
- Vasárnap este van! Ez a legforgalmasabb napunk! Nem! Szó sem lehet róla!
- Értettem - szóltam közbe, mielőtt még két óráig arról áradozna, hogy nem lehetséges. Elsőre is megértettem. - Egy óra múlva ott vagyok.
- Tíz percet kapsz - vágta rá, majd kinyomott.
Még ilyet! Két hete leszögeztem, hogy ma este nem dolgozok, erre behív, és még neki áll feljebb. Hihetetlen ez az ember, komolyan...
A táskámba dobtam a telefont, közben Minniehez mentem.
- Jinah, a legjobbkor... - Felém fordult elkeseredett arccal. Csak félig volt kész a sminkje, de az is katasztrófa volt.
Egy pillanatra lehunytam a szemeimet. Nem érdekel, hogy késni fogok, de tudom, hogy mennyit jelent neki a mai este. Nem hagyhatom cserben.
Nem szóltam semmit, csak lemostam a sminkjét, és összedobtam neki egy gyorsat.
- Ha lesz időnk, akkor megtanítalak. Azt szerettem volna egyébként mondani, hogy ma nem tudok veled menni. A főnök behívott melózni...
Minnie felkapta a fejét, majdnem beleértem a szemébe a tussal.
- Igen, tudom, nem a legjobb az időzítése... de nem kockáztathatom meg, hogy kirúg, szóval bemegyek. Majd mond meg Kyunak, hogy bepótoljuk. - Rámosolyogtam, közben pedig elraktam a kellékeit.
- De én azt hittem, hogy ott leszel mellettem - suttogta alig hallhatóan.
- Nyugi, minden a legnagyobb rendben lesz. És ha ott lettem volna sem hiszem, hogy sokat lettünk volna együtt. - Játékosan rákacsintottam, majd felálltam. - Most viszont rohanok, mert elkések. Üdvözlök mindenkit.
Nem vártam meg, míg válaszol, hanem a bejárat felé rohantam. Egy pillanat alatt felkaptam a cipőmet, a következő pillanatban pedig már az utcán rohantam a metró felé.
Kicsit késtem, de a főnök nem szólt semmit. Azt hiszem, csak nem akarta kiprovokálni a felmondásom.
A pult mögé ültem be, és némán vártam. A legnagyobb forgalom, mi? Senki nem vásárolt semmit... magányosan ültem, és az órára pillantottam. A koncert már elkezdődött, a fiúk minden erejüket beleadva énekelnek, táncolnak. Mivel még csak az elején járhatnak, nem hiszen, hogy máris hülyéskednének. Bár belőlük bármit kinézek...
Köhintést hallottam, így azonnal felpattantam. Az első vásárlóm.
- Na végre, már egy fél órája itt állok - szólalt meg, majd flegmán levágta elém a chipset.
- Nem értem az embereket. Ha szidalmazásra kerül a sor, mindenki hangos, de ha esetleg szólni kellene, akkor... néma - Az utolsó szónál ránéztem, és egy ragyogó mosolyt villantottam fel. - De persze ez rád nem érvényes. Hiszen szóltál... csak biztos nem hallottam.
- Jinah? - kérdezte kissé megszeppenve.
- Igen, ez a nevem. - Mutattam a pólómon lévő névjegykártyára.
- Nem emlékszel rám? Gimiben osztálytársak voltunk.
- Persze, persze.
- Komolyan beszélek! Minsoo vagyok.
- Szuper - bólintottam. Beütöttem a pénztárgépbe, majd odaadtam neki.
- Hát te aztán nem változtál semmit... ugyanolyan pokróc maradtál.
- Szerintem akkor is, és most is egy ember vagyok, de ahogyan gondolod.
- Nem tudom, ki lehet az az őrült, aki felvesz téged eladónak. - Megcsóválta a fejét, majd elment. Lehettem volna vele kedvesebb, ez tény, csak az a nagy helyzet, hogy nem akartam. Sosem kedveltem őt, mindig piszkáltuk egymást. Ezt a részét nem is értettem - az idő nem szépíti meg az emlékeket. Talán nem tűnik olyan kaotikusnak a sok dolgozat, de az emberekről ugyanaz maradt a véleményem. Akkor is szörnyű alak volt, most is az.
Néha bejött egy-egy vevő, de egyébként három órán keresztül csak egy helyben ültem. Sajnáltam, hogy nem hoztam magammal könyvet, azzal legalább el tudtam volna ütni az időt.
Hallottam, hogy kinyílt az ajtó, de nem néztem oda. Előbb-utóbb úgyis idejön hozzám, hacsak nem szándékozik lopni.
- Elnézést, csak azt szeretném kérdezni, hogy lehet itt kapni...
Mivel azonnal felismertem a hangját, nem engedtem, hogy befejezze. Szinte átugrottam a pulton, és a nyakába ugrottam.
- Hát te meg mit keresel itt? - kérdeztem tőle, miközben még jobban magamhoz húztam.
- Valaki hiányzott nekem - felelte azzal a tipikus Kyu mosolyával.
A nyaka köré fontam a kezeimet, és közelebb hajoltam hozzá. Azonnal lecsapott az ajkaimra, szenvedélyes csókot adott nekem. A nyelveink összhangban, pergő táncot jártak, az eltompult érzékeimmel csak azt fogtam fel, hogy itt van velem. Imádtam, hogy képes egyetlen mozdulatával olyan érzelmeket kelteni bennem, amikre senki más nem képes.
De a csók nem tartott örökké. Elhúzódtam tőle, és a mellkasára hajtottam a fejemet.
- Milyen volt a koncert? - kérdeztem tőle mosolyogva.
Kyu a pult mögé lépett velem, a karjaiban tartva engem, majd leült arra a székre, ahol én is ücsörögtem az elmúlt órákban, közben pedig beszélni kezdett.
- A koncert maga jó volt, szinte mindenki felpörgött. Henrynek volt egy szólószáma, akkor kezdődött minden. Látnod kellett volna, mekkora jelenet volt a koncert után. Azért is késtem. Ha hazamész, majd nézd meg Minniet.
- Mi történt? - kérdeztem kihűlten, és eltávolodtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Majd úgyis hallani fogod. Röviden annyi, hogy neked volt igazad végig, és Henry képtelen felfogni, hogy valami nem lehet az övé.
- Nem erről van szó, te is tudod.
- Hát persze, de tömören ennyi.
- Szegény Yesung...
- Te nem Henrynek szurkoltál? - kérdezte meglepetten.
- Olyan hülyén érzem magam, hogy ilyeneket mondunk - vágtam egy furcsa fintort. - Ő Yesungnak szurkol, ő meg Henrynek. Ez hülyeség. Én csak azt szeretném, ha boldogok lennének.
- Ilyet se hallottam még tőled - felelte nevetve.
- Hé! - Gyengén megütöttem a vállát, mire csak még jobban nevetett.
- És a többiek?
- Ki fogsz akadni, de Hae és Hyukkie kapcsolata egyre... nem is tudom, hogy írjam le. Szerintem már mindketten levágták, hogy nem csak barátság, ezért egyre viharosabb.
- Miért akadnék ki ezen? Hiszen várható volt.
- Komolyan? Mégis honnan tudtad?
- Onnan, hogy nő vagyok. Észreveszem az ilyen dolgokat.
- Valamit nem mondasz el nekem...
Röviden felnevettem.
- Amikor volt a házavató bulink, akkor egyszer kimentem a WC-re.
- Ne folytasd, nem akarom hallani. Szeretem a fiúkat, és elfogadom őket, de... a részletekre igazán nem vagyok kíváncsi.
Ismét felnevettem, majd hozzábújtam.
Kyu az egész éjszakát velem töltötte, mivel nem jött senki, így nem volt veszélyben. Reggel együtt mentünk el, csak hívott egy taxit, és felvitt magához.
Remélem Minnie még rendben lesz két óráig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése