Lassan nyitogattam a szemeim, és az első, ami feltűnt, hogy süt a nap, tehát elállt az eső.
Rögtön utána a második, hogy Yoseob karjai között aludtam. Nem akartam mocorogni, de egyszerűen képtelen voltam megállni, amivel felkeltettem őt is.
- Jó reggelt - motyogta álmosan.
- Sajnálom, nem akartalak felkelteni - szabadkoztam rögtön.
- Semmi baj, legalább az első dolog, amit láthatok, az a csodálatos mosolyod - mondta.
- Pabo - néztem félre elpirulva.
Adott egy puszit a homlokomra.
- Ma be kell mennem. Mondanám, hogy gyere velem, de nem szabad. Délután gyere be a kávézóba, és ott majd kitalálunk valamit - mondta, miután felült.
- Rendben. De akkor… - kezdtem bele még jobban elvörösödve. Lehajolt hozzám, és egy puszit adott az ajkaimra.
- Igen. Minden a legnagyobb rendben - felelte.
- Oké - mosolyodtam el.
Adott egy hosszú, mély csókot, majd utána elbúcsúzott. Amint kilépett az ajtómon, azon kezdtem el filózni, mégis hogyan talált meg. Ez lehetetlen.
Ugye nincsenek olyan marhaságok a való életben, hogy a "szerelem ereje" meg hogy " a szíve vezérelte" meg ilyesmi?
Ezek csak mesékben vannak…
Inkább hagytam a fenébe, és lementem a konyhába. Szerencsére csak Mónit találtam ott.
*Móni POV*
Reggel korán keltem, ezért lementem valami finomat készíteni. Sajnos, már lassan két napja, hogy a kis világom a feje tetejére állt.
Fogalmam sem volt, hogy honnan szedhette azt Seung Yo, hogy megcsaltam. Egy könnycsepp gurult le az arcomon. Tényleg szerettem. Képtelen voltam felfoldogzni, hogy az együtt eltöltött idő csak ennyit jelentett számára. Egy pletyka miatt képes volt eldobni engem.
De ezek szerint nem is szerettük egymást igazán. Így visszagondolva csak barátok voltunk, akik három éven át hitegették magukat azzal, hogy szerelmesek.
Ez a váratlan fordulat engem lepett meg a legjobban. Az, hogy itt lehetek, és az, hogy Jiyong tegnap meg is csókolt.
Életem legszebb csókja volt - mégis én szakítottam meg. Képtelen voltam még elfelejteni a férjemet, még akkor is, ha "csak" három éve voltunk együtt. Ma már küldte az üzenetet, hogy holnap be kell mennem a hivatalba aláírni a papírokat a válásról.
Nem szomorkodhatok. Csak fel kell fognom, hogy ez elmúlt. És legfőképp - hogy valami új veszi kezdetét.
De nem is leszek olyan bolond, hogy azonnal egy új kapcsolatba vessem be magam. Ismét rá kell jönnöm arra, hogy ki is vagyok én egyedül.
Tina slattyogott be a nappaliba, megszakítva a gondolatmenetem. Boldognak tűnt, ezért nem is bántam meg, hogy én mondtam el YoSeobnak, hol vagyunk. Felhívta Sohyunt, aki megadta neki az én számomat. Hihetetlen, mikre nem képes ez a fiú, ha a szerelemről van szó.
Bár hallottam, amikor a főnök azt mondta, hogy nem tesz jót az imidzsének egy kapcsolat. Egy hét sem kell hozzá, hogy beteljen nála a pohár, és bejelentse a sajtóban, hogy együtt vannak. Legalábbis én ennyit jósolok.
- Jó reggelt. Hallottam, éjszaka volt egy látogatód - fordultam felé egy hatalmas mosollyal.
- Jó reggelt. Igen, de fogalmam sincs, hogyan talált meg YoSeob. Nem mondta el - felelte nyúzott arccal.
- Majd el fogja - mondtam. - Egyébként kérsz rántottát?
- Jöhet!
Kiraktam egy tányérra, majd csak megszokásból kidekoráltam, és elé raktam. Ismét elkerekedett egy kicsit a szeme, de rögtön elkezdte befalni. Hihetetlen, mekkora éhsége van ennek a csöppnyi lánynak.
- Egyébként, Jiyong hol van? - kérdezte hirtelen.
- Nem tudom. Ma még nem láttam - mondtam el neki az igazat.
- Ohh, értem. Egyébként ma délután bemegyek hozzátok a kávézóba.
- Rendben. Ma délutános vagyok, szóval a délelőttöt tölthetnénk együtt. Elmehetnénk megvenni az iskolai kellékeket neked - mondtam. Láttam, ahogy kicsit elborzad a mondatom hallatán. Én is ennyire utáltam annak idején az iskolát?
Tina végül befejezte, majd elment öltözni, és taxival mentünk be a városba. Miközben nézelődtünk, nagyon sokat beszélgettünk. Örülök, hogy ilyen rendes unokahúgom van, még akkor is, ha igazából nem az.
Miután megvettük a tancuccokat, hagytam, hogy becsábítson a ruhaboltokba is.
- Móni, ezt fel kell próbálnod - nyomott a kezembe hirtelen egy ruhadarabot.
- Mégis mi ez?
- Csak próbáld fel - biztatott mosolyogva. Megadtam magam, és bementem a próbafülkébe.
A hossza elég rövidnek tűnt nekem első látásra, viszont a csipkés, hosszú ujja lenyűgözött. Első látásra szerelem volt. Otthon van egy fehér gyöngyláncom, ami tökéletesen illene ehhez a ruhához.
Kimentem, hogy megmutassam Tinának, aki amint meglátott, leesett az álla.
- Ezt meg kell venned - jelentette ki.
- Nem is tudom…. mikor tudnám felvenni?
- Majd biztos lesz rá alkalom.
- Most, hogy mondod, jövő héten ünnepeljük a kávézó első szülinapját. Akkor tökéletes lenne - mondtam mosolyogva.
- Na látod - mosolygott már ő is.
Fogalmam sem volt, hogy honnan szedhette azt Seung Yo, hogy megcsaltam. Egy könnycsepp gurult le az arcomon. Tényleg szerettem. Képtelen voltam felfoldogzni, hogy az együtt eltöltött idő csak ennyit jelentett számára. Egy pletyka miatt képes volt eldobni engem.
De ezek szerint nem is szerettük egymást igazán. Így visszagondolva csak barátok voltunk, akik három éven át hitegették magukat azzal, hogy szerelmesek.
Ez a váratlan fordulat engem lepett meg a legjobban. Az, hogy itt lehetek, és az, hogy Jiyong tegnap meg is csókolt.
Életem legszebb csókja volt - mégis én szakítottam meg. Képtelen voltam még elfelejteni a férjemet, még akkor is, ha "csak" három éve voltunk együtt. Ma már küldte az üzenetet, hogy holnap be kell mennem a hivatalba aláírni a papírokat a válásról.
Nem szomorkodhatok. Csak fel kell fognom, hogy ez elmúlt. És legfőképp - hogy valami új veszi kezdetét.
De nem is leszek olyan bolond, hogy azonnal egy új kapcsolatba vessem be magam. Ismét rá kell jönnöm arra, hogy ki is vagyok én egyedül.
Tina slattyogott be a nappaliba, megszakítva a gondolatmenetem. Boldognak tűnt, ezért nem is bántam meg, hogy én mondtam el YoSeobnak, hol vagyunk. Felhívta Sohyunt, aki megadta neki az én számomat. Hihetetlen, mikre nem képes ez a fiú, ha a szerelemről van szó.
Bár hallottam, amikor a főnök azt mondta, hogy nem tesz jót az imidzsének egy kapcsolat. Egy hét sem kell hozzá, hogy beteljen nála a pohár, és bejelentse a sajtóban, hogy együtt vannak. Legalábbis én ennyit jósolok.
- Jó reggelt. Hallottam, éjszaka volt egy látogatód - fordultam felé egy hatalmas mosollyal.
- Jó reggelt. Igen, de fogalmam sincs, hogyan talált meg YoSeob. Nem mondta el - felelte nyúzott arccal.
- Majd el fogja - mondtam. - Egyébként kérsz rántottát?
- Jöhet!
Kiraktam egy tányérra, majd csak megszokásból kidekoráltam, és elé raktam. Ismét elkerekedett egy kicsit a szeme, de rögtön elkezdte befalni. Hihetetlen, mekkora éhsége van ennek a csöppnyi lánynak.
- Egyébként, Jiyong hol van? - kérdezte hirtelen.
- Nem tudom. Ma még nem láttam - mondtam el neki az igazat.
- Ohh, értem. Egyébként ma délután bemegyek hozzátok a kávézóba.
- Rendben. Ma délutános vagyok, szóval a délelőttöt tölthetnénk együtt. Elmehetnénk megvenni az iskolai kellékeket neked - mondtam. Láttam, ahogy kicsit elborzad a mondatom hallatán. Én is ennyire utáltam annak idején az iskolát?
Tina végül befejezte, majd elment öltözni, és taxival mentünk be a városba. Miközben nézelődtünk, nagyon sokat beszélgettünk. Örülök, hogy ilyen rendes unokahúgom van, még akkor is, ha igazából nem az.
Miután megvettük a tancuccokat, hagytam, hogy becsábítson a ruhaboltokba is.
- Móni, ezt fel kell próbálnod - nyomott a kezembe hirtelen egy ruhadarabot.
- Mégis mi ez?
- Csak próbáld fel - biztatott mosolyogva. Megadtam magam, és bementem a próbafülkébe.
A hossza elég rövidnek tűnt nekem első látásra, viszont a csipkés, hosszú ujja lenyűgözött. Első látásra szerelem volt. Otthon van egy fehér gyöngyláncom, ami tökéletesen illene ehhez a ruhához.
Kimentem, hogy megmutassam Tinának, aki amint meglátott, leesett az álla.
- Ezt meg kell venned - jelentette ki.
- Nem is tudom…. mikor tudnám felvenni?
- Majd biztos lesz rá alkalom.
- Most, hogy mondod, jövő héten ünnepeljük a kávézó első szülinapját. Akkor tökéletes lenne - mondtam mosolyogva.
- Na látod - mosolygott már ő is.
- És téged is nagyon szívesen látnánk ott - néztem rá mosolyogva.
- Tényleg? - kérdezte félénken. Fogalma sincs, mennyire megkedvelték már most az emberek odabent. Még Sihyung is elmosolyodik, ha Tina kerül szóba, pedig ez nem jellemző rá.
- Nem kötelező persze. De én nagyon örülnék, ha eljönnél, és szerintem sokan mások is. Nagyon szeretnek téged, például a minap mondta Sohyun, hogy találkozni szeretne megint veled - meséltem.
- Ohh, jókor szólsz - felelte nevetve.
- Bocsánat, kiment a fejemből… - néztem félre.
- Semmi baj. Keresünk nekem is egy szép ruhát - válaszolta sunyi vigyorral.
Miután levettem a ruhát, és kifizettük, rájöttem, hogy Tinánnak nem olyan könnyű megtalálni a ruhát, mint nekem. Két óráig keresgéltünk, amikor talált valamit.
Nem próbálta fel, és nekem meg se mutatta, csak megvette. Azt mondta, meglepetésnek szánja.
Miután végeztünk, végre hazamehettünk. Otthon még pihentünk egy kicsit, majd készítettem ebédet. Miután befejeztük az evést, bementünk a kávézóba, ahol én munkába álltam.
- Tényleg? - kérdezte félénken. Fogalma sincs, mennyire megkedvelték már most az emberek odabent. Még Sihyung is elmosolyodik, ha Tina kerül szóba, pedig ez nem jellemző rá.
- Nem kötelező persze. De én nagyon örülnék, ha eljönnél, és szerintem sokan mások is. Nagyon szeretnek téged, például a minap mondta Sohyun, hogy találkozni szeretne megint veled - meséltem.
- Ohh, jókor szólsz - felelte nevetve.
- Bocsánat, kiment a fejemből… - néztem félre.
- Semmi baj. Keresünk nekem is egy szép ruhát - válaszolta sunyi vigyorral.
Miután levettem a ruhát, és kifizettük, rájöttem, hogy Tinánnak nem olyan könnyű megtalálni a ruhát, mint nekem. Két óráig keresgéltünk, amikor talált valamit.
Nem próbálta fel, és nekem meg se mutatta, csak megvette. Azt mondta, meglepetésnek szánja.
Miután végeztünk, végre hazamehettünk. Otthon még pihentünk egy kicsit, majd készítettem ebédet. Miután befejeztük az evést, bementünk a kávézóba, ahol én munkába álltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése