.jpg)
A városközpontban lakhattunk, mert gyalog indultunk el a mozihoz, és nem is sétáltunk többet egy negyed óránál. Bent megvettük a popcornt, majd beültünk a terembe. A film viszonylag jó volt - legalábbis amennyit láttam belőle. Az idő legnagyobb részében YoSeobot néztem.
Furcsa őt így látni. Elmegy a moziba az egyik barátjával… olyan különös. Tudom, ő is ember, de számomra eddig pontosan olyan volt, mint a legtöbb rajongónak - távoli. Akit nem érinthettem meg, nem szólhattam hozzá, és még csak nem is láthattam élőben.
Elmosolyodtam, mert én voltam az a barát, akivel eljött. Sőt, GiKwang előtt még azt is mondta, hogy randizunk. Talán túl tökéletes volt ez az egész.
- Tina, nem megyünk? Vagy itt akarsz maradni? - zavart fel az álmodozásomból.
Ja, hogy véget ért a film...
- De, menjünk- pattantam fel. De a kólámat sikeresen ráborítottam az előttünk lévők nyakába.
A kopasz fejű férfi mérgesen fordult felénk.
- Futás - kiáltottam fel, és elkezdtem futni. Szinte minden embert felborítottam, de a férfi is futott utánunk.
Felelőtlenül viselkedtem, akár tíz évet le is tagadhattam volna a koromból. De ahogy a folyosón lélekszakadva rohantunk végig, mosolyogni támadt kedvem. Olyan irreális volt az egész, túlságosan is álomszerű.
Aztán YoSeob hirtelen megfogta a kezem, és berántott az egyik forduló után egy kis sarokba. Megfordult a fejemben, hogy bármit megtennék, csak ne kelljen felébrednem.
Megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy a férfi csak fut tovább egyenesen.
- Ezt megúsztuk - fújtam ki a bent tartott levegőt.
- Vicces veled lógni - mondta nevetve. Mikor felpillantottam rá, csak akkor vettem észre, hogy milyen közel is vagyok hozzá. Alig volt pár centiméter...
Megszeppenve néztem bele mélyen a barna szemekbe. Nem kellett sokáig várnom, hogy megszüntesse a kettőnk közötti távolságot. Lehajolt hozzám, és gyengéden csókolt meg. A szemeimet lehunytam, a nyaka köré fontam a karjaim, és közelebb húztam magamhoz.
Édes csók volt, csak szerényen ismerkedtek egymással az ajkaink. Nem volt eget rázó földrengés, nem akart minden elégni a tűzben. Olyan volt, mint egy kis patak, csendesen csordogált, de rengeteg érzelmet sodort magával. Mint ahogy a víz kialakítja magának a földben a helyét, Yoseob pontosan úgy lopózott be a szívembe.
A hosszúra nyúlt csók után halkan lihegve néztünk egymás szemébe, majd elpirultan a nyakába fúrtam az arcom.
Ilyen érzés lehet, amikor valóra válik valakinek az az álma, amiről nem csak beszélni nem mert, de félt elképzelni is, nehogy csalódnia kelljen.
A derekam köré fonta a karjait, és átölelt.
Éreztem a leheletét a nyakamnál, és hallottam, ahogy a szíve dobog.
Csodálatos pillanat volt, amit soha nem fogok elfelejteni, míg élek.
Aztán adott egy puszit a fejem búbjára, és maga után húzott. Mosolyogva mentünk végig a plázán, miközben belékaroltam.
- Én éhes vagyok. Nem megyünk el valahová enni? - kérdezte YoSeob.
- Én is éhes vagyok - bólintottam. Egy gyorsétteremben ültünk le, és vettünk valamit. Míg ettünk, nevetve beszélgettünk.
- Sziasztok, nem baj, ha leülök hozzátok? - kérdezte Min, a Miss A-ből. Azt hiszem, már meg sem kellene lepődnöm azon, hogy a sztárocskák csak úgy potyognak az égből.
- Dehogy - mondtam. Ő YoSeob mellé ült le. Egy kicsit féltékeny voltam, de ez csak természetes.
- Amúgy, Min vagyok - mutatkozott be.
- Én pedig Tina - nevettem.
- Tina?
- Hát, igazából nem, mert Tóth Valentina a teljes nevem. Csak sokkal jobban szeretem, ha mindenki a becenevemen szólít.
- Szuper. Egyébként, honnan ismeritek egymást? - kérdezte kedvesen.
- A Cube kávézójában dolgozik az unokanővérem.
- És randira hívtam - egészített ki YoSeob, és rám kacsintott. Csak mosolyogni tudtam.
- Ohh, én akkor nem is akarok zavarni - állt fel rögtön Min.
- Dehogy zavarsz! - vágtam rá gyorsan, mire nevetve visszaült.
- Akkor jó. És... ez az első randitok? - Nem volt félénk, csak nem szeretett volna tolakodónak tűnni. Azonnal megkedveltem.
- Valaki itt nagyon kíváncsi - döntötte oldalra a fejét YoSeob, mire nevetésben törtem ki.
- Igen, ez az első - válaszoltam helyette.
- Akkor gratulálok nektek! Legyetek jó sokáig együtt - kacsintott Min is.
Ahogy ezt kimondta, egyre valóságosabbnak tűnt. Eddig olyan volt ez a gondolat, mint valami, ami túl szép, és meg szeretném óvni, mert ha túl sokat gondolok rá, szertefoszlik. Előfordul, hogy a magamfajták, akiknek mindenért harcolnia kellett, nem hiszi el, hogy egy ajándék csak úgy az ölébe pottyanhat.
Hogy leplezzem a pillanatnyi zavarom, elvettem egy sült krumplit, és pont be akartam tenni a számba, amikor YoSeob hirtelen áthajolt az asztal felett, és előttem bekapta.
- Hé! - kiáltottam fel nevetve.
- A tiéd sokkal finomabb, mint az enyém - állapította meg cinkos mosollyal az arcán.
- Akkor ezt most elveszem - nyúltam le tőle egyet, de azt is megette előttem.
- Azt nem szabad! - dorgált meg.
- Elnézést kérek - hajoltam meg.
- Gondolkozok rajta, hogy megbocsássak-e. Azért ez mégis csak egy hatalmas bűn - nézett félre, komoly arcot vágva.
- Omo, nagyon aranyosak vagytok együtt! - szólalt meg Min. Vele is pont úgy jártam, mint tegnap Gikwanggal - csak akkor vettem észre, hogy még ott van, amikor megszólalt. Úgy tűnik, hajlamos vagyok arra, hogyha Yoseobbal vagyok, megszűnik a világ számomra körülöttünk.
- Ennyire nem kell túlozni - sütöttem le a szemeimet elpirulva. De nagyon megörültem, hogy valaki ezt mondja.
- Mi vagyunk a világ legszebb, legaranyosabb, legkirályabb, legklasszabb és utánozhatatlan párosa! - kiáltott fel YoSeob, mire mindenki minket nézett.
Minnel csak nevettünk, és a fejünket fogtuk.
- Na, most mondjátok, hogy nem igaz - nézett rám YoSeob, azzal a cuki tekintetével.
Csak egy aprót bólintottam.
Miután befejeztük, felálltunk. Min elkísért minket a kijáratig, utána pedig elköszönt, és az ellenkező irányba indult el.
YoSeob összekulcsolta az ujjainkat.
- Kedvelem Mint, de alig vártam, hogy újra kettesben legyünk - jelentette ki. Játékosan a vállába ütöttem.
- Barátok vagytok, nem? Inkább örülj annak, hogy találkoztatok!
- Találkozok én vele épp eleget a forgatásokon. Ma pedig csak veled akartam lenni.
- Azt hiszem, lesz még időnk arra, hogy együtt legyünk - nevettem fel.
- De mi lesz, ha elkezdődik neked a suli? Ha lesz egy nálam is aranyosabb osztálytársad?
Na, most erre mégis hogyan válaszoljak? Az elég furcsán hangzana, hogyha azt mondanám, hogy a világ leghelyesebb pasija sétál mellettem, szóval nála aranyosabb nem is létezhet…
- Ez elég abszurd kijelentés volt a te szádból - mondtam inkább ezt.
- De én mindent megteszek, hogy a többi pasira ránézni se tudj - bólogatott komolyan.
Már beesteledett, így a kivilágított városban sétáltunk kézen fogva. Meglepően sokan lézengtek még az utcákon.
- Hé, ő az én barátnőm, jó? - mondta az első velünk szembe jövő férfinak.
Csak nevetve tapasztottam be a száját a kezemmel, és kértem elnézést a férfitól. Zavarodott pillantással, szinte elrohant.
YoSeob lefejtette a kezemet a szájáról, és azt az enyémekre helyezte. Az újabb csók váratlanul ért, de ez nem az jelenti, hogy nem viszonoztam.
A vállamnál fogva magához ölelt, és elmélyítette a csókunkat.
A hasához nyúltam, és megcsikiztem, mire nevetve húzódott hátra. Kibontakoztam az öleléséből, és elkezdtem futni.
- Állj meg! - kiáltott, és a nyomomba szegeződött. Hátrapillantottam, és láttam, hogy rémülten pillant rám. Mégis miért?
A következő pillanatban megtudtam.
Egy kéz fonódott a karomra, és állított meg. Riadtan kaptam oda a fejem - a kopasz pasi volt az, a moziból.
- Szóval ráöntjük másra a kólát, és elrohanunk, mi? - kérdezte mérgesen.
- Én… én.. - kezdtem el dadogni. - Elnézést, nem volt szándékos!
- Kérem, engedje el a barátnőmet - jött oda YoSeob is.
- Mégis miért tenném?
- Miért ne? - próbálkoztam be egy kis mosollyal.
- Először kárpótlást kérek - mondta makacsul. Elkerekedett szemekkel néztem YoSeobra.
- Valami probléma van itt? - jött oda hozzánk GiKwang is. A srác hamar felmérte a helyzetet, és elengedett.
- Dehogy, csak beszélgettünk - mondta unott hangon, zsebre dugott kezekkel.
Beszélgetni, mi? Szebbnél szebb gondolatok jártak a fejemben.
Az ismeretlen férfi nem mondott semmit, csak elindult.
Gikwanghoz fordultam, és a nyakába ugrottam.
- Köszönöm, egy pillanatig tényleg azt hittem, hogy végem lesz - suttogtam.
- Én vagyok Seoul hőse, minden ártatlant megmentek - mondta mosolyogva.
- Nekem is ment volna - nézett oldalra duzzogva Seobie.
- Tudom - öleltem át őt is.
- Egyébként mit kerestél erre felé? - kérdezte gyanúsan Yoseob, mire Gikwang felmutatott egy szatyrot.
- Elmentem a boltba, és indultam volna haza, amikor megláttalak titeket.
- A lényeg, hogy nem történt semmi - szólaltam meg mosolyogva.
Gikwang és Yoseob hazakísért. Az ajtóm előtt kaptam egy puszit még Yoseobtól, majd elbúcsúztak.
Fáradtan dőltem le az ágyra. Bár az őrült nap után csak úgy pörögtek az agyamban a gondolatok, végül mégis azzal aludtam el, hogy soha nem fogom elfelejteni az első randinkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése