 |
- Helló - szólt bele Rin a telefonba, a saját érdekes hangsúlyozásával.
- Szia. Estére van már valami programod?
- Nincs, miért?
- Van kedved eljönni velem egy partira?
- Csak és kizárólag akkor, ha az nem egy görög parti. Tavaly a szüleim elrángattak, de soha többé olyat!
- Nem, nem, ez nem az - feleltem nevetne. - Hyuna új számát ünnepelnénk meg a kávézóban. Monica hívott, én meg nem szerettem volna egyedül menni.
- Amúgy sem lettél volna egyedül. De nagyon szívesen - egyezett bele. A hangján már hallottam, hogy majd' kicsattan az örömtől. - De van egy kis problémám. Mit illik ide felvenni?
- Jó kérdés...
- Mit szólnál, ha átjönnél később és egy csajos, világmegváltós beszélgetés előtt kiválasztanánk?
- Nem is tudom. A világot szerintem előtte kellene megváltanunk...
Egyszerre nevettünk fel, pár másodperc kivárás után.
- Akkor ezt megbeszéltük - jelentette ki.
- Majd akkor ebéd után érkezek - mondtam, majd elköszöntünk egymástól és letettük.
A délelőttöm folyamán a felhalmozódott rendetlenség alól alig látszó szobám romjait takarítottam. Tudtam, hogy minél előbb fel kellene hívnom anyuékat, hogy megbeszéljem velük a munkavállalásomat, de jobb ötletnek tűnt halogatni. Vasárnap úgysem lesz majd semmi dolguk, és ha esetleg mérgesek lesznek, nem megy el a kedvem az estétől sem.
Délben rendeltünk pizzát, első alkalommal. Monicának nem volt kedve főzni, Jiyong pedig nem volt valami nagy mester a konyhában. Ismét nagyon jó hangulatban telt el az ebéd, de Jiyongot behívták, így hamar el kellett mennie.
- Nem gond, ha átmegyek Rinhez, kiválasztani a ruháját? - kérdeztem meg Monicát ebéd után.
- Dehogy, menj csak nyugodtan - mosolygott rám biztatóan.
- Te mit fogsz felvenni?
- Valami egyszerűt. Nem komoly rendezvény, de azért nem szakadt nadrágba szoktak felöltözni.
- Értem. Köszi.
Gyorsan átöleltem, majd felrohantam a szobámba. Egy táskába belepakoltam a legfontosabb dolgaim, majd elindultam Rinék házához.
A választás elég nehéz volt. Rin nem akart túl hivalkodó lenni, de ami megfelelt volna, azt hétköznapinak tartotta. Végül egy fehér felsőt, egy szürke szoknyát választott, kék kézitáskával és fekete szandállal kiegészítve.
 |
- Eszméletlen vagy - jelentettem ki, miközben csillogó szemekkel néztem rajta végig.
- Azt gondolod? - Költői kérdésnek szánta, közben a tükörben igazgatta a már így is tökéletesen álló ruháját.
- Pont annyira vagy eszméletlen, mint egy béka.
Rin továbbra is magát nézte, úgy tűnt, meg sem hallotta, amit mondtam. De pár perc után elkerekedett szemekkel fordult felém.
- Béka? - kérdezte karba tett kezekkel.
- Csak kíváncsi voltam, hogy a Földön vagy-e még - vontam meg vállaimat.
- Jelentem parancsnok, igen. És most indulok hozzátok, hogy neked is válasszunk megfelelő szerkót - vigyorgott rám.
- Jó tudni róla - mosolyogtam vissza.
Rin szülei engedékenyek voltak, így nem csak eljöhetett velünk, de ott is aludhatott. Az apukája titokban még azt is megígértette velem, hogy nagyon vigyázzak rá. Komolyan bólintottam, ez számomra nem volt kérdéses.
Az én esetemben már hamarabb készen lettünk, mivel tudtam, mit akarok felvenni. Egy fehér csipkés, combközépig érő ruhát, hozzá egy fehér topánkát.
Hat óra körül indultunk el, Jiyong sofőrjének a szolgáltatását igénybe véve. Mire odaértünk, már többen is ott voltak. Bent Monica eleinte velünk beszélgetett, majd csatlakozott a munkatársaihoz. Rinnel beálltunk egy sarokba, és miközben az italunkat szürcsölgettük, mindenféléről beszélgettünk.
- Jó estét, hölgyeim - lépett elénk Dongwoon, majd parádésan meghajolt. Kitartotta a kezét, de mivel Rin teljesen lefagyott, én csúsztattam bele a sajátom.
- Öröm ismét önt látni, uram - szólaltam meg. Próbáltam komoly maradni, de nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak.
Dongwoon adott egy kézcsókot, majd végigmért minket.
- Szabad két tizenéves lánynak ilyen csinosnak lennie? - kérdezte, miközben fél szemöldökét felvonta.
Rinre néztem, így pont elkaptam, ahogyan elvörösödött arcát lehajtja.
- Mások is nagyon csinosak - jelentette ki. Bár félénken viselkedett, a hangját megtalálta, amiért irigyeltem. Nekem nem volt ennyi lélekjelenlétem az első találkozások során.
- Ahh, ők már öregek - legyintett Dongwoon, mire mind felnevettünk.
- Kik az öregek? - lépett oda hozzánk még valaki.
- Hyunseung! - kiáltottam fel, majd megöleltem.
- Rég találkoztunk, Tina - ölelt át szorosan.
Eltávolodtam tőle, majd lazán megvontam a vállam.
- Minden rendben? - kérdeztem érdeklődve.
- Persze - vigyorodott el.
- Ő a legjobb barátnőm, Rin - mutattam rá.
- Örülök, hogy megismerhettelek - hajolt meg mélyen Rin.
- Én is - hajolt meg kissé zavartan Hyunseung. A szemét alig tudta levenni az igen csinos barátnőmről, amit magamban megmosolyogtam.
- Tina! - szólított meg Junhyung, mire felé fordultam. Szélesen mosolyogva öleltem meg őt is.
- Milyen jó erőben vagy - ütöttem játékosan a vállába, miután elengedtük egymást.
- Mindig ilyen erős voltam - vont vállat.
- Kondizik - szólt közbe Dongwoon, mire felnevettünk.
- Csak így tovább - kacsintottam rá kacagva.
Junnak is bemutattam Rint, és ismét beszélgetni kezdtünk. Egyre többet nevettünk, így sokan csatlakoztak a társalgásunkhoz. Még G.NA-val is sikerült pár szót váltanom, aminek nagyon örültem.
- Kirohanok friss levegőt szívni - suttogtam Rinnek, mire csak egy megrovó pillantás volt a válasz.
Bár kabát is volt rajtam, remegni kezdtem a hideg miatt.
Hát igen, nem kellene ősszel egy miniruhában feszíteni...
A táskámból elővettem a cigis dobozt a gyújtóval együtt, majd rágyújtottam. Az eget néztem, kerestem a csillagokat, de a város fényeitől egy sem látszódott.
- Nem is tudtam, hogy cigizel - hallottam meg Yoseob hangját nem messze tőlem.
- Nemrég szoktam vissza - vontam meg a vállam.
- És a hajad is befestetted.
- Helyes megállapítás - bólintottam.
- Hogy megy a suli? - kérdezte csevegve.
- A történelem nehéz, mivel én nem tanultam eddig a koreai töriről sokat, de a többi tárgy egész jól megy - feleltem.
- Ne is mond. Mindig is utáltam a történelmet.
- Pedig nem nagy cucc. Van benne logika, csak a jó szemszögből kell nézni.
- Ezzel most arra célzol, hogy nincs logikám?
Sokat mondó pillantást vetettem rá, mire lebiggyesztette az ajkait. Egyszerre nevettünk fel, és fordultunk el egymástól.
Teljesen őrült vagyok, amiért belekezdtem ebbe a beszélgetésbe. Legutóbb annyira érzéketlen voltam, de mintha ezer évvel ezelőtt történt volna. Nagyon jól esett vele csevegni, de nem akartam tovább kettesben maradni vele. Egy hamutálhoz sétáltam, ahol elnyomtam a csikket, majd elindultam be. Kicsit meglepett, mikor mellém lépett, és beérve is végig mellettem maradt. A társaságunk továbbra is jó hangulatban csevegett, amibe nem volt nehéz bekapcsolódni.
Hyuna kapott végül egy nagy tortát, miközben felvágta azt, a saját dala szólt a háttérben. Mindenkinek jutott egy szelet, miközben ettünk, Rinnel ismét félrevonultunk.
- Mi történt kint? - kérdezte halkan.
- Csak kérdezte, mi van velem - feleltem, meg sem kérdezve, kire gondol.
- Ennyi?
Válaszként csak bólintottam, mire ő enyhén elmosolyodott.
- Miért érzem azt, hogy még nincs vége?
- Rin, hagyd abba - szóltam rá kicsit morcosan. - De inkább te beszélj. Mi történt, míg nem voltam itt?
- Semmiről nem maradtál le. Csak beszélgettünk, ugyanúgy, miután visszajöttetek.
- Hyunseung jól megnézett magának - vigyorogtam rá.
- Tina, hagyd abba - szólt rám ugyanolyan hangon, ahogyan én az előbb.
Felnevettem, majd átöleltem.
- Úgy szeretlek - jelentettem ki boldogan.
- Lányok, zavarok? - kérdezte Dongwoon kissé zavartan.
- Dehogy! - vágtuk rá egyszerre, majd ismét felnevettünk.
- De nem lesznek féltékenyek a srácok? Folyton velünk lógsz...
- Kit érdekelnek azok a tagok?
- Tinának igaza van... mi csak ismeretlenek vagyunk itt.
- Először is, Tina nem ismeretlen. Nagyon jó barátom. És aki az ő barátja, az enyém is - mosolygott szélesen a barátnőmre, mire az elpirulás, szemlesütés kettőst kapta meg. - Egyébként is, velük vagyok egész nap, veletek meg keveset lehetek.
- Dongwoon... te egy kincs vagy - mondtam, miközben a vállára raktam a kezem.
- Tudom jól.
- A plafon maradjon azért - kacsintottam rá.
Woonie durcás arcot vágva fordult el tőlem.
- Ez nem volt szép tőled.
- De igaz volt. Ugye Rin?
- Én semleges vagyok, nem állok senki pártjára.
- Mit csinálsz holnap? - kérdezte hirtelen az énekes.
- Nem tudom.
- Van kedved eljönni velem?
- Hát... hová?
- Mondjuk moziba és utána elmehetnénk enni valamit - vigyorgott Dongwoon.
A háttérbe húzódtam, miközben nem tudtam megállni, hogy ne vonjak párhuzamot. Yoseobbal ugyanezt csináltuk az első randinkon...
Megráztam a fejemet, kiűztem minden rossz gondolatot. Junhyung odajött hozzám, miközben valami kis apróságról beszélgettünk végig a két barátomat figyeltem. Úgy tűnt, már letisztázták a randi körülményeit, valami másról beszélhettek. Rin szégyenlős mosolya mögött igazi boldogság bujkált, aminek nem tudtam őszintén örülni. Akármelyik fiúval történt volna meg, nem lenne bennem rossz érzés, de féltettem, hogy ugyanabba a helyzetbe kerül, mint én.
Akkor döntöttem el, hogy nem fogom hagyni, hogy bármi is beárnyékolja Rin boldogságát. Senki nem nézhet rá rossz szemmel, ha valaki mégis megteszi... nos, nem vállalok felelősséget a tetteimért ez esetben.
Pár órát még maradtunk, majd Móni jött hozzánk. Neki másnap délutános műszakja volt, megértem, hogy valamennyit szeretett volna aludni előtte.
Taxit hívtunk, az vitt haza minket. Előbb Rin zuhanyzott le, majd én. Sokáig fent maradtunk, természetesen csak Dongwoonról beszéltünk. Boldogan vettem észre, hogy Rin egyáltalán nem rajongóként áll hozzá a randijukhoz, teljesen normálisan kezeli az énekest. Persze bevallotta, hogy földöntúli boldogságot érzett eleinte, de mikor kettesben maradtak, megtetszett neki a fiú személyisége.
Hajnali egy felé csörgött a telefonom. Épp a jövőről beszélgettünk, élvezettel hallgattam Rin képzelgéseit.
- Vedd fel - szólt a rezgő masinára ránézve.
- Nem - ráztam meg a fejem, közben kinyomtam a hívást, meg sem nézve, ki keresett.
Rin noszogatott egy kicsit, hogy hívjam vissza, de nem volt nehéz visszaterelni az eredeti témánkhoz.
Boldogan feküdtem le. Még ha nem is voltam teljesen sikeres aznap, büszke voltam magamra. Talán még egy kis erőfeszítés, és végre sikerül elfelejteni Yoseobot végleg...
Persze akkor még nem tudtam, mi fog következni. Nem figyeltem a lenémított telefonomra, ami csak egyszer csörgött azután. Nem gondoltam arra, hogy valami fontos dolog történt. Azt hittem, hogy éjszaka mindenki más is nyugovóra tért, mint mi. Épségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése