- Menjünk be, mert nem tudom, mi lesz, ha elmegy a hangod - szakítottam meg a csókunkat. Elmosolyodott, és behúzott maga után.
- Ez meg mit akar jelenteni? - hallottam meg Kyuhyun hangját.
- Pont azt, amire gondolsz - válaszolta Jonghyun.
Odafurakodtam, hogy lássam, mi ez az egész felfordulás. Jonghyun Gi Bo kezét fogta, és egymás mellett álltak szorosan, előttük pedig Kyu.
- Akkor ti is együtt vagytok? - vonta fel a szemöldökét a maknae. Miért érzem az újabb esküvő illatát?
- Igen - jelentette ki Jonghyun. Ösztönösen elmosolyodtam, mert a barátnőm ennyire jó barátot talált magának.
- Akkor itt és most összeadlak titeket!
- Mintha az előbb mondtam volna, hogy NINCS több házasság. Esküszöm, nincs még egy ilyen vállalat, ahol ennyi esküvő lenne - csóválta a fejét SooMan. Pedig ahogy láttam, Kyuhyun-t már semmivel sem lehetne leállítani.
- Mindenki a helyére, valaki kísérje az oltárhoz a menyasszonyt!
- De hé, meg sem kértem a kezét! - szólt közbe Jjongie.
- Akkor hajrá, gyorsan - csapta össze a tenyereit Kyu. Megáll az eszem, ez hihetetlen.
Jonghyun pedig letérdelt Gi Bo előtt, és felnézett rá.
- Kim Gi Bo, nagyon örülök, hogy megismerhettelek, és ha ez nem is törvényes házasság, kérlek, hozzám jönnél?
- Mi az, hogy nem törvényes?! Csak más törvények szerint érvényes...
- Amik nem is léteznek - szólt közbe SooMan, mire mindenki nevetni kezdett.
- Igen! - mondta a barátnőm figyelmen kívül hagyva SooMan és Kyu kis vitáját, és Jonghyun nyakába borult. Luhan vállára hajtottam a fejemet, és elmosolyodtam. Igazán aranyos pár voltak.
- Nami, odakísérsz az oltárhoz? - jött oda hozzám Gi Bo. Az ajkamba haraptam, és visszafojtva a könnyeimet bólintottam. Ennél szebbet még sosem kértek tőlem.
Odasétáltunk a templom kapujához, és amikor újra elkezdtek énekelni, mi elindultunk. Gi Bo végig mosolygott, és nevetett, aminek nagyon örültem. Ő volt az én igazi barátnőm, és talán jobban is örültem az ő sikereinek, mint a sajátomnak.
Jó pót-apa módjára szigorúan néztem Jonghyunra, mikor átadtam neki a barátnőmet, aki csak mosolygott ezen. De amikor észrevette, hogy komolyan gondolom, ő is fegyelmezte az arcvonásait, és nagyot bólintott.
Ha megtudom, hogy csak egy picit is megbántotta Gi Bo-t... na, ne rontsuk el ezt a szép pillanatot. Visszasétáltam Luhanhoz, és leültem mellé.
Kyuhyun végigmondta a kis szövegét - ami talán nem is volt olyan kicsi.
A második esküvőt is ugyanúgy ünnepeltük meg, csak már bent maradtunk. Megettük az étel maradékát, aztán SooMan mondta, hogy ideje lenne hazatérni. Fáradtan bólintottam, aztán elindultunk kifelé. De amit kint láttunk... az a nagy semmi.
- Mégis hol van az autó? Mondtam, hogy maradjon itt! - dühöngött Kyuhyun.
- Hívd fel őket - javasoltam szelíden. Megfogadta a tanácsomat, és rögtön előkapta a telefonját.
- Jó estét, itt Kyuhyun... igen, a Super Junior maknae-ja, ügyeletes szexistene, az évszázad legviccesebb embere... mondja, maga nem is ismer? ... Jó, ez engem nem érdekel. Rendeltem egy kocsit, de elment, minden szó nélkül. Ezt meg mire véljem? ... Mi az, hogy halkabban? Tán fáj a füle? Sikálja ki ... Valami baj van a modorommal? ... Nem, magával van gond! ... Halló? Halló! Letette - az utolsó mondatot nekünk szánta. Végig csak nevettem rajta.
Tehát az egyetlen járművünk SooMan autója volt, de akárhogyan nézem, egy nyolc személyes autóban lehetetlen elférnünk.
Öt perc alatt rendeződött a felállás. Akiknek holnap fellépésük lesz, az autóba ültek, bár így is voltak tízen. Mi pedig, akik kint maradtunk, kénytelenek voltunk sétálni. A tömegközlekedést sajnos már nem vehettük igénybe, mert már éjfél is jóval elmúlt, taxit pedig senki nem akart rendelni.
A dormig vezető út alapból beletelt volna vagy két órába, de több nyűgös, fáradt idolról van szó, így fél négyre értünk haza.
Kész megváltás volt, amikor a liftben álltam, majd leragadtak a szemeim. Luhan velem együtt szerencsétlenkedett, és egymásnak nyafogtuk. Így kezdődött az első házas napunk.
Fáradtan csoszogtam az ajtónk felé, de Luhan hirtelen állított meg.
- Nem is kívánsz jó éjszakát? Milyen feleség vagy te? - kérdezte. Persze ez nem szemrehányás volt, sőt, még ő is mosolygott rajta.
- Kellemes, szép álmokban teli hajnali alig két óra alvást kívánok neked, jóságos férjem - mondtam végig. Fogalmam sem volt, hogy van-e ennek értelme, de jó lenne, ha végre mehetnék aludni.
Luhan a derekamnál fogva húzott magához, és adott egy puszit a számra. Természetesen nem értem be ennyivel, rögtön csókká mélyítettem.
- Jó éjt - suttogta, megszakítva ezzel a csókot, majd bement a szobájába. Elmosolyodtam, aztán végre én is elmentem lefeküdni.
______________
Tudom, tudom, nagyon rövid lett, és nagyon sokat kellett rá várni, sajnálom >< de egyenlőre érjétek be ennyivel, hamar próbálok hozni folytatást :3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése