Hyomin POV ~
A fejfájás hamarabb tudatosult bennem, mint ahogy kinyithattam volna a szemeimet. Az álmom és a valóság közötti különbség nagyon kicsi volt, arra ébredtem, hogy könnyek csorognak végig az arcomon.
Amint felültem, a takaró lehullott a testemről, a bal kezemmel a fejemhez kaptam, a jobbal pedig a könnyeimet törölgettem le.
- Rosszat álmodtál? - érkezett a kérdés, ami teljesen meglepett. Azt hittem, egyedül vagyok.
- Én csak... - szólaltam meg félénken, de nem tudtam befejezni. Azon kezdtem el morfondírozni, hogy hogyan került az ágyamba Eunhyuk, aki fent volt, és Donghae, aki még az igazak álmát aludta. Semmire nem emlékeztem a tegnap éjszakából.
- Mond el nyugodtan, nem jó, ha magadban tartod - felelte a táncos, és szórakozottan beletúrt a barátja hajába. Amolyan tiltott mozdulat volt ez, senki nem tudott róla, mégis mindenki.
- Igazából annyi történt, hogy egy autóban ültem, az anyós ülésen.
- Hát igen, én sem szeretek ott ülni - vágott közbe, mire elmosolyodtam.
- Először az anyám ült mellettem, és magyarázott valamiről. De aztán se szó, se beszéd, eltűnt. Aztán én ültem saját magam mellett... és az, aki a kormány mögött ült, szintén nekem beszélt. De ő is eltűnt, az autó pedig megállt. Talán ekkor kezdtem el sírni. Apám volt a következő, aki hirtelen mellettem termett, de ő néma csendben vezetett. Amikor eltűnt ő is, Jinah váltotta fel a helyét, de ő sem maradt sokáig. Aztán következett....
- Yesung - vágott közbe ismét.
- Honnan tudtad? - kérdeztem vissza elkerekedett szemekkel.
Eunhyuk arcára széles mosoly ült ki, ami azt sejtette, hogy többet tud a tegnap éjszakáról, mint én.
- Mi történt tegnap? - kérdeztem először nyugodtan, de csak szélesebben mosolygott. - Mi történt tegnap? - A hangom sokkal erőteljesebb lett, Donhae mocorogni is kezdett.
Eunhyuk ujjai az arcára révedtek, és lágyan végigsimítva rajta nyugtatta meg. Csak utána nézett fel rám, de nem mosolygott.
- Én annyiról tudok, hogy egyszer csak Yesung a karjába kapott, és kivitt az erkélyre. Nagyon sokáig voltatok ott kettesben, de amikor ezt Henry megtudta, kirohant, és olyan arccal hozott el onnan, mint aki gyilkolni is képes. Tudod, olyan halálosan nyugodt, de egy jéghegyet képes lenne a puszta nézésével odébb toszítani...
- Eunhyuk, a lényeg! - sürgettem.
- Jó-jó, nyugi. Henry kirohant veled a folyosóra, és röpke három órára teljesen eltűntetek.
- És Yesung? - kérdeztem félve.
- Hát miután ő visszajött, le sem lehetett lőni. Nem tudom, mit csinálhattatok kint, de egy biztos. Régen nem láttam ennyire ragyogni.
Magam elé meredtem, és idegesen kezdtem el tördelni az ujjaimat.
Mi történt tegnap?
Kérdeztem idegesen magamtól. Sajnos semmire nem mentem vele, továbbra sem ugrott be semmi a tegnapról. Csak halovány érzések, pillanatképek, és egy...
CSÓK?!
Lehetséges lenne, hogy én és Yesung... de hiszen én még soha, senkivel nem...
A gondolatba teljesen belepirultam.
- Eszedbe jutott? Ez már engem is érdekel - szólalt meg Hae csillogó szemekkel. Tehát végig fent volt a kis sunyi.
- Én azt hiszem, hogy mi...
- Hogy ti...
- Hogy az erkélyen...
- Az erkélyen...
- Mi ketten....
- Az istenért, fejezd be ezt a mondatot Min, vagy én komolyan...! - Hyukjae felkiáltott szinte, de nem fejezte be a mondatot.
- Csókolóztunk - böktem ki végül, egész a lábujjamig elvörösödve.
- Ennyi? - kérdezte csalódottan Hae.
- Ennyi? - A hangom szinte felismerhetetlenné vált. Ez egyáltalán nem olyan dolog, amit félvállról lehet venni!
- Tehetséges lehetsz, ha Yesung ennyitől már így nézett ki - mondta Eunhyuk teljesen figyelmen kívül hagyva, és elrévedve nézett felfelé.
- Te-tehetséges? - dadogtam.
Donghae röhögni kezdett, aztán felült, és a pólóját kezdte el keresni. Ami történetesen pont mellettem volt.
Két ujjal fogtam meg, és dobtam felé.
- Ya! - kiáltott fel, mivel pont a fején landolt. Elvesztette az egyensúlyát, és visszaborult az ágyra, pontosabban Eunhyukra.
Kuncogni kezdtem, de hamar felálltam én is, és a ruháim között akartam keresgélni, csak az az eszméletlen fejfájás közbeszólt.
- Így járnak azok, akik először rúgnak be - szólalt meg Heechul a padlóról.
- Jézus, mennyien vagytok még? - kiáltottam fel. Az EunHae páros felőli oldalról egy kéz emelkedett a magasba.
- Én vagyok még itt - mondta teljesen álmos hangon Sungmin.
- A fél Super Junior az én szobámban aludt. Szuper - nyugtáztam egy nagy bólintással.
- Más lány a fél karját adná, ha kiejthetné ezt a mondatot, te meg... - Hyukkie imitálni próbálta az arcomat, de a válaszom erre csak egy párna volt, ami az arcában landolt.
- Henry soha nem említette, hogy ilyen erőszakos lennél - szólalt meg ismét Heechul, de gyilkos pillantásomra inkább fülét-farkát behúzva lapult meg.
Végül sikeresen magamhoz vettem a kívánt ruhadarabokat, és már indultam volna kifelé, amikor egy eléggé fontos tényezőről megfeledkeztem. Félénken fordultam vissza, és szólásra nyitottam a számat, de Sungmin feltartotta a kezét.
- Nincs miért aggódnod, mindenki tudja, hogy történt közöttetek Yesunggal valami, de mi tartjuk a szánkat, és a többiek fantáziájára bízzuk, hogy mi - mondta megnyugtató hangon. - Ami jelen esetben lehet, nem a legjobb megoldás, hiszen Kyuhyunról beszélünk, Siwonról, Leeteukról, Kanginról és Shindongról.
- Wookie-t kihagytad - szólt közbe Hae.
- Ryeowook szerintem azt hiszi, hogy csak szemeztek - felelte Minnie, mire nevetni kezdtek a többiek.
A beszélgetésük folytatódott, de én a fürdő felé vettem az irányt. Ott dübörgött a gondolat a fejemben, hogy akkor én most megcsaltam a férjemet, de erőszakosan távol tartottam magamtól. Még nincs itt az ideje annak, hogy filózzak azon, hogyan is legyen tovább.
Fel se merült bennem, hogy kopognom kellene, csak simán benyitottam a fürdőbe. Előbb hallottam a csörgést, csak aztán néztem fel, és...
Egy félmeztelen Yesunggal találtam szembe magam. Az ajkaim szétváltak, képtelen voltam máshová nézni. Egy pillanatig ő is csak engem nézett, majd kicsit elvörösödve fordult el tőlem, és csatolta be a nadrágja övét.
Én is észbe kaptam, és azonnal hátat fordítottam neki, próbáltam nem teljesen elvörösödni - mondanom sem kell, nem jött össze.
- Öhm, visszafordulhatsz - szólalt meg halkan.
Lesütött szemekkel tettem úgy, ahogy ő mondta, és a csaphoz léptem.
- Ami a tegnapit illeti... - szólalt meg, de elakadt a szava.
- Nagyon sajnálom, hogy ekkora gondot okoztam - suttogtam.
- Gondot?
- Nem emlékszem tisztán, hogy mi történt, mert... hát eléggé készen voltam, és rettenetesen szégyellem magam - feleltem ismét ugyanolyan hangerővel, mint az előbb. Nem tudtam ránézni.
- Figyelj, itt még a falnak is füle van - kezdett bele, mire egy hangos ciccegést hallottam az ajtó felől - szóval délután találkozhatnánk. Anyámék kávézója előtt négykor, rendben? - kérdezte, és reménykedve pillantott rám. Ahogy belenéztem a szemeibe, el sem tudtam képzelni, hogy nemet mondok.
Hangosan nem sikerült kipréselnem magamból egy igent, így hát bólintottam.
Yesung, az arcán egy felhőtlen mosollyal, kisétált a fürdőszobából, magamra hagyva.
A figyelmemet lekötöttem azzal, hogy egy apró repedést szemléltem a kagyló oldalán elrejtve. Azon gondolkoztam, hogyan kerülhetett oda, miközben villámgyorsan átöltöztem.
Jinah POV ~
Ujjakat éreztem meg az arcomon, amik éppen hogy csak hozzám értek. Nem nyitottam ki a szemeimet, tovább színleltem, hogy alszok. Az ujjak játszadozva indultak el lefelé, az ajkaimat csak futólag érintették. Az arccsontomat követve táncoltak el a fülemig, majd a hajamba túrtak.
Ekkor már nem bírtam tovább, felnyitottam a szemeim. Egy eszméletlenül szexin elvigyorodó Kyuhyunnal találtam szembe magamat, aki alig volt pár centire távolabb tőlem. Elmosolyodtam, és a nyaka köré fontam a kezemet, majd lehúztam magamhoz. Ajkunk alig találkozott egy pár pillanatra, de mesés érzés kerített hatalmába.
Kyu elvált tőlem, a homlokát az enyémnek döntötte.
- Felébresztettelek? - kérdezte alig hallható hangon.
- Igen. De örülök neki - feleltem ugyanolyan halkan.
- Mondanám, hogy nem volt szándékos, de...
Nem hagytam, hogy befejezze, hanem pajkosan magamra húztam, és az előző szűz csókhoz képest kész csatározásba kezdtünk.
Hirtelen csörömpölésre kaptam fel a fejemet, és szakítottam meg a csókot. A hang irányába kaptam a fejemet, és egy bűnbánatos képű Leeteuk nézett vissza rám.
- Épp távozni készültem - mondta mosolyogva, és tovább kúszott, de előtte visszahelyezte a kis képkeretet a polcra. Útközben egy lábért nyúlt oda, és maga után kezdte húzni a még mindig szunyókáló Kangint, aki ebből semmit nem vett észre. A másik kezével egy újabb lábért nyúlt, de ezúttal már nem volt ilyen csendes az "ismeretlen" kéz fogadtatása.
Ryeowook eszelős ordításban tört ki, és azonnal visszahúzta a lábát.
- KI AZ AZ ESZEMENT, BALGA, FÉLKEGYELMŰ, TÖKKELÜTÖTT, NEM NORMÁLIS... - Itt nézett rá a leaderre, és azonnal a torkán ragadt a következő "szitokszó".
- Ő sosem káromkodik? - kérdeztem Kyut, és az énekesre mutattam. Ő csak nevetve rázta meg a fejét.
- Később még beszélünk erről - szólalt meg egy kicsit hűvösen Leeteuk, majd tovább húzta a nagy lármában tovább alvó Kangint. Azon gondolkoztam, hogy vagy nagyon kiütötte magát, vagy ennyire képes figyelmen kívül hagyni a külvilágot. Nem sokáig töprenghettem rajta, mivel Kyu nem zavartatta magát, és a nyakamra adott apró puszikat. Elmosolyodtam, és a hajába túrtam.
Még egy ideig az ágyban lustálkodtunk, majd mi is kikeltünk. A konyha felé indultam, és lefőztem egy jó nagy adag kávét. A nappali, vagy étkező, éppen úgy nézett ki, mint egy detoxikáló, azzal a különbséggel, hogy most nem fiatalok próbáltak józanodni, hanem milliók által kedvelt szupersztárok. Amint meghallották, hogy lefőtt a kávé, többen is felugrottak, és kiskutya szemekkel várták, míg odaadom nekik a poharukat.
A szobát egy leszegett fejű Minnie vágta át, és mire meg tudtam volna szólalni, már el is tűnt a fürdőszobában.
- Nem Yesung van bent? - kérdeztem elmélkedve.
Shindongnak nem kellett több, azonnal odarohant, és hallgatózni kezdett. Nem sokkal utána nagyot ciccentett, és visszatért a kávéjához.
- Elküldtek. - Úgy mondta ki, mintha ez lenne élete legnagyobb tragédiája. Csendben kuncogni kezdtem, de amint Yesung feltűnt, csendben maradtam.
Henry már nem volt ott, azután elment, hogy behozta Minnie-t, így a fiúk nyíltan letámadhatták.
- Mi történt tegnap?
- Miről beszéltetek?
Yesung csak mosolygott magában, majd elvett egy poharat, és töltött magának kávét. A kérdések tovább záporoztak felé, de ő nem válaszolt egyikre sem.
A helyzet csak akkor kezdett el rosszabbodni, amikor Minnie is kijött a fürdőből.
- Kávét? - kérdeztem tőle mosolyogva. - Elég nyúzottnak tűnsz...
- Igen, szeretnék - suttogta alig hallható hangon.
Shindong Minnie vállára rakta a kezét, és úgy nézett rá, mintha ezer éve ismernék egymást, sőt, legjobb barátok lennének.
- Minnie, csak nekem áruld el, hogy mi történt tegnap - mondta mézes-mázos hangon.
- Nem fogja elárulni, mert az én védelmem alatt áll - jelentette ki Eunhyuk, és magához húzta a barátnőmet.
- Nincs kedved lelépni? - kérdezte Kyu csendesen, és hátulról ölelt át.
- De, menjünk - feleltem szórakozottan, majd észrevétlenül elosontunk onnan.
HyoMin POV ~
- Mi az, hogy a védelmedben áll? - emelte fel a hangját Shindong.
- Úgy, hogy én védem meg az olyanoktól, mint te - felelte Hyukkie ugyanolyan magabiztosan, mint az előbb.
Értetlenül kapkodtam a fejemet a két fiú között, egyszerűen nem értettem, hogyan alakulhatott ki ez a helyzet.
- Miért, én milyen vagyok?
- Túlságosan tolakodó.
A fejem ismét hasogatni kezdett, és a konyha felé fordultam, és a tegnap kirakott dobozkát kezdtem keresni, amiben a gyógyszerek voltak. Szinte azonnal meg is találtam, és az első dolgom az volt, hogy bevegyek egy fájdalomcsillapítót.
- Fiúk, lassan indulnunk kellene - szólt közbe Leeteuk.
- Már többen le is léptek - nézett körbe Heechul.
Körülbelül tíz percet vett igénybe, míg a fiúk elkészültek, majd az ajtóban állva öleltek meg sorra.
- Majd még találkozunk - ölelt át Donghae, majd a fülemhez hajolt. - És hogy tudd, én Henry pártját fogom - suttogta úgy, hogy csak én halljam. Futólag elmosolyodtam, majd a következő Eunhyuk volt.
- Eljöhetnél az egyik koncertünkre - mondta, majd ugyanúgy mint a barátja, közelebb hajolt hozzám. - Bármit is mondott bárki, Yesung való neked - suttogta. Kicsit de ja vum támadt, de elhessegettem.
Kikísértem őket a liftig, majd egy elég filmbe illő jelenettel búcsúztak - még mielőtt bezárult volna a lift ajtaja, mind felém nyújtották a kezüket, és a szokásos, "super juni-OR" felkiáltás után már nem is láttam őket.
Fáradtan mentem vissza a teljesen üres lakásba, és az első dolgom az volt, hogy ledőltem az ágyamra, és lehunytam a szemeimet.
Most mégis mit csináljak?
________________________
Na, akkor, itt lennék, jó sok kihagyás után. Eléggé elkeserítő virgonc napokon vagyok túl, szóval ezt a kihagyást kérlek erre a számlára írjátok fel. Igyekszem bepótolni a lemaradásomat, és nem érkeztem teljesen üres kézzel - nem tudom, ki látta, de az oldal tetején, a jobb felső sarokban van a teaser vidi, amit én csináltam.
Csak hogy egy kicsit spoilerezzek - a csók Yesunggal történik, amit az elkövetkezendő fejezetben lesz benne.
És remélem élveztétek ezt a kis részt, és továbbra is olvassátok a ficimet :3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése