Married 6. rész (Henry)

Jinah POV ~


Kézen fogva sétáltunk végig a Han folyó partján. Kyu-val már megjártuk a Super Junior ügyeletes lakását, így fel tudta venni az álcázó öltözetet, tehát úgy tehettünk, mint minden más pár - csak élveztük egymás társaságát, villogó kamerák és sikítozó rajongók nélkül.
- Nem veszünk fagyit? - kérdezte hirtelen.
- Jó ötlet - bólogattam. Odasétáltunk a standhoz, és mind a ketten kértünk. Leginkább én beszéltem, bár nem hiszem, hogy egy ősz hajú, sokat látott nagypapa titkon imádná a Super Juniort.
- Sosem tudhatod - mondta Kyu, miután felhoztam neki. - Lehet, hogy a lánya az egyik hatalmas rajongónk. Volt már rá példa, hogy egy nagymama jött el a dedikálásra, mert az unokája lebetegedett.
- Ez már hihetetlen...
- Ugye?
- Mármint az, hogy a gyerek képes volt elküldeni a nagymamáját.
- Hát persze, hogy én is erre gondoltam!
Kyuhyun feltűnően kezdte el nézni a vizet, mire csak elmosolyodtam.
- Holnapra van valamilyen programotok?
- Igen, kijön egy új játék, a neve... - Pontosan ennyi volt, amit értettem abból, amit mondott. Megállt, és felém fordulva magyarázott valamiről, annyira beleélte magát, hogy úgy éreztem, mintha egy idegen bolygóról jött volna.
Végül felemeltem a kezemet, mivel elértem, amit akartam - belefojtottam a szóáradatot.
- Kocka - mondtam egyhangúan.
- Nem vagyok kocka.
- De, igen, az vagy. Bár koreaiul beszéltél, semmit nem értettem belőle.
- Akkor elmagyarázom úgy, hogy te is megértsd.
- Oké, de van egy feltételem.
- Mi lenne az?
- Húsz szó a maximális kereted. Nem lépheted át.
- Húsz szó? De hát az úgy lehetetlen!
- Akkor kénytelen vagy a lényeget mondani.
- Inkább hagyjuk - suttogta lemondóan, majd lehajtotta a fejét.
Odaléptem közvetlenül elé, és adtam egy puszit a szájára, majd a füléhez hajoltam.
- Menthetetlen kocka vagy - suttogtam. El akarta kapni a derekamat, de addigra én már messze jártam, és nevetve néztem vissza. Utánam iramodott, így nekem is be kellett gyorsítanom.
Mivel ő sokkal jobb kondiban volt, mint én, hamar beért, és hátulról karolta át a csípőmet. Nevetve próbáltam szabadulni, de nem engedett.
Maga felé fordított, és mereven nézett a szemembe. Bár a szája sarka felfelé görbült, így tudtam, hogy ő is csak szórakozik.
- Mond ki még egyszer - suttogta.
A nyaka köré fontam a kezeimet, és vészesen közel hajoltam hozzá. Arcomra egy szexi vigyor ült ki, fogva tartottam a tekintetét.
- Kocka - suttogtam vissza neki.
Szinte alig tudtam kimondani, azonnal megszüntette közöttünk a távolságot, és az ajkaimra tapadt.


HyoMin POV ~


Három óra körül magamra parancsoltam, hogy keljek ki az ágyból. Jinah még sehol sem volt, de biztos voltam abban, hogy Kyu-val van, aminek nagyon örültem. Irigyeltem őket, amiért ilyen könnyen ment nekik.
A ruhás dobozom előtt ülve az ujjamat rágcsálva gondolkoztam el azon, hogy mit vegyek fel. Ez nem egy randi lesz, csak találkozunk, hogy nyugodtan meg tudjuk beszélni a történteket. Semmi több, hiszen én férjnél vagyok.
Elővettem egy egyszerű felsőt, amihez egy farmer társult. Az póló felé végül felvettem egy fehér, kötött pulcsit is, majd a fürdőbe mentem.
Amint megnéztem magamat, elkerekedett a szemem. Én így néztem ki egész nap?
Mivel nem volt hátra sok időm, csak kifésültem a hajam, majd felcsatoltam a fru-frumat. Taxival mentem el a megbeszélt helyre, de így is késtem egy pár percet.
Yesung már ott állt, és nézelődött - gondolom engem keresett. Csak egy napszemüveg fedte az arcát, mégsem ismerte fel senki, pedig itt aztán hemzsegnek a rajongói.
Kiszálltam a taxiból, miután kifizettem, és felé vettem az irányt. Hamar kiszúrt engem, és azonnal el is mosolyodott, majd elindult felém.
- Szia - köszöntem neki kicsit félénken.
- Szia. Menjünk, még mielőtt valaki leleplez - mondta. Megfogta a kezemet, és maga után húzott. Sokáig gyalogoltunk, majd egy kis, néptelen parkban álltunk meg. Két méterre volt tőlem, de így is túl közelinek éreztem.
Nem szólalt meg egyikünk sem, pedig lenne miről beszélni. Végül én vettem a fáradtságot, hogy belekezdjek, és kinyitottam a számat.
- Minnie, csak annyit szeretnék mondani, - vágott közbe - hogy szeretném, ha többször is találkoznánk. Tudom, hogy ott van neked Henry, de nézzünk szembe a tényekkel. Nem szeretitek egymást.
Ő nem szeret engem - akartam rögtön kijavítani, de inkább magamban tartottam ezt a gondolatot.
- Nem is tudom... attól, hogy nem szeret, még a férjem.
- De megpróbálhatnád elfelejteni. És én segítenék neked ebben - mondta reménykedve.
Annyira nehéz volt választani. Henry-t hét évig nem láttam, és ha nem lenne idol, akkor nem is hallottam volna felőle. Nem érdeklem, és ahogy megmondta, csak a szüleink miatt nem válhatunk el.
De ugyanakkor az a gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy Henry biztosan járt más lányokkal, engem teljesen elfelejtve. Most pedig itt áll előttem egy eszméletlenül aranyos fiú, aki képes lenne elfogadni a tényt, hogy házas vagyok, és többet szeretne tőlem.
A józan eszem sajnos cserben hagyott. Taewong kötelességtudóan nevelt fel, úgy, aki mindig vállalja a tettei felelősségét. De szembe tudnék nézni továbbra is Henry-vel, úgy, hogy én és Yesung...?
Az ajkamba haraptam, miközben magamban morfondíroztam, és lehajtottam a fejemet. Időre lenne szükségem, akkor talán át tudnám gondolni a dolgokat.
Láttam, hogy Yesung tesz felém egy apró lépést. Automatikusan hátrálni kezdtem. Még egy lépés, majd még egy. A távolság ugyanakkora maradt közöttünk, de tudtam, hogy ez nem sokáig fog így maradni.
Félénken emeltem fel a fejemet, ő pedig céltudatosan nézett rám. Több sem kellett neki, alig két lépéssel áthidalta azt az két métert, a kezeit az arcomra helyezte. Nem kellett volna, hogy váratlanul érjen, de mégis meglepődtem, amikor megéreztem a számon az ajkait.
Motoszkált bennem egy kis rossz érzés, de talán a másodperc töredékéig érezhettem. A szemeimet lassan lehunytam, és engedtem, hogy megcsókoljon.
Képtelenség ellenállni neki. Úgy éreztem, mintha csak egy kis baba lennék, akit ő megragad, és kedvességével körülölelve bűnbe csábítana, amit úgy adna el, mintha csak a paradicsom lenne.
Lágy csókunkat ő szakította meg, és nézett le rám csillogó szemekkel. Nem, nem is csillogtak, sokkal inkább... ragyogtak, ahogyan Eunhyuk mondta.
Ennyire boldog lenne?
- Holnap után lesz egy koncertünk, szóval holnap nem érek rá. De a koncert után elmehetnénk valahová. Kettesben - szólalt meg olyan halkan, hogyha nem lett volna ennyire közel hozzám, nem tudtam volna kivenni a szavai értelmét.
- Rendben - feleltem egy apró bólintás kíséretében. Halvány mosoly ült ki az arcomra, és olyan boldogság kerített hatalmába, amihez foghatót talán még sosem éreztem.
Szorosan magához húzott, majd átölelt. Ahogy lehunytam a szemeimet, és belélegeztem jellegzetes illatát, olyan érzésem támadt, mintha elvonultunk volna egy kis szigetre, ahol csak ketten vagyunk, és hatalmas falak vesznek minket körül, amik távol tartják a problémákat. Talán ezt jelentette nekem Yesung. Egy pillanatnyi mennyország, egy csöppnyi elképzelhetetlen boldogság, egy apró kéz, ami a sötétségben is ragyogva csak értem nyúl.
Nem is kellett rá gondolnom, a kezeim automatikusan indultak el felfelé, és mire észre vettem, már visszaöleltem őt, és olyan szorosan próbáltam bújni hozzá, mint még soha azelőtt.
Yesung nevetve kezdett, mire értetlenül néztem fel rá.
- Azért megfojtani nem kell - mondta, és egy hatalmas vigyort kaptam tőle. Kezdtem azt hinni, hogyha Yesungnak nem lenne füle, a mosolya körbeszaladna az egész fején. Bár vizuális típus voltam, így azonnal megjelent előttem a kép, szóval boldogan nyugtáztam, hogy Yesungnak van, és mindig is lesz füle.
- Bocsánat - hajtottam le a fejemet teljesen elvörösödve. A kezét éreztem meg a fejemen, és lágyan kezdte el simogatni a hajamat.
Olyan halkan kezdett el motyogni, hogy nem hallottam meg. Ismét felkaptam a fejemet, és kérdőn néztem rá.
- Mit mondtál?
- Semmit - csóválta meg a fejét, majd adott egy puszit a számra.
A kezei lecsúsztak rólam, de összekulcsolta az ujjainkat.
- Szóval, mit lenne kedve csinálni a kedves hölgynek? - kérdezte pajkosan. Azonnal elmosolyodtam, és szinte elviselhetetlen vágyat éreztem meg magamban, hogy megölelhessem. De elfojtottam, és gondolkozni kezdtem.
- Hát az igazság az... - szólaltam meg végül - hogy én még sosem voltam randin. Nem tudom, mit szoktak ilyenkor csinálni...
Annyira zavarban voltam. Minden teljesen új volt számomra, de mégsem éreztem azt, hogy ez rossz lenne. Sikerült mindent kizárni, és csak Yesungra tudtam koncentrálni, amitől úgy éreztem, mintha az egész kis világon gyönyörű rózsaszínben pompázna.
- Nem voltál még randin? - kérdezte teljesen meglepetten, mire én csak megráztam a fejemet. - Akkor imádni fogod ezt a napot! - mondta magabiztosan, és elindult.
Különös érzés volt valakivel kézen fogva bejárni az utcákat, nevetve beszélgetni teljesen alap dolgokról, édességet enni, és egy pohárból inni a jégkását. Szokatlan volt más érintése a bőrömön, apró, jelentéktelennek tűnő kis puszik, amik hatását le sem tudnám írni.
Mégis, a sok újdonság közepette azt vettem észre, hogy sosem szórakoztam még ilyen jól.
Este felé járhatott már az idő, amikor Yesung hazakísért. Megállt a lakásunk előtt, és mosolyogva nézett le rám.
- Biztos nem jössz fel? - kérdeztem körülbelül tizedjére.
- Ha felmegyek, lehet, hogy soha nem jutok haza - mondta nevetve. Aztán a csuklómra terelődött a keze, magához húzott, és egy újabb szenvedélyes csókot adott nekem. A telefonom csörgésére figyeltem fel, de nem érdekelt, hiszen csak mi ketten voltunk.
Egészen addig a pillanatig...
- Ti mit csináltok már megint?