The funniest Love Day (YoSeob)

- Jó, akkor előröl! - szólt a koreográfus.

Nagyot sóhajtottam, és beálltam a kezdő helyemre. Elindította a számot, mi pedig vártunk. Amikor eljött a megfelelő pillanat, beléptünk a "színpadra". Mosolyogtam, nehogy ez is hiba legyen… pedig már nagyon fáradt voltam.

A mozdulatokat már rég betanultam, csak úgy jöttek egymás után. Szinte koncentrálnom sem kellett rá, egyszerűen átadtam magam. Amikor táncolok, valaki mássá válok, ami sokkal jobb, mint előtte. Ha tehetném, egy táncoló géppé változnék, akiben nincsenek érzelmek. De akkor nem is lennék olyan jó táncos, mert érzelmek nélkül mit ér a mozgásom? Üres lennék…

Mélyen a gondolataimba zuhantam, és észre sem vettem, hogy vége a számnak.

- Rendben, látom fáradtak vagytok, mára elég ennyi - sóhajtott nagyot a koreográfus. Nem értettem, mi baja van, hiszen kitűnőek voltunk. Bár, az ő szótárában nem szerepel ilyen, mindig csak jobbnak, és jobbnak kell lennünk.

Bementem az öltözőbe, és lehuppantam a padra.

- Édes istenem, és totál ki vagyok - mondta nyűgösen MinSeo.

- Nekem mondod? Én még délelőtt is ezzel az őrülttel voltam! Kellett nekem a 4minute háttértáncosai közé bekerülni - kontrázott SongJi.

- Szerintem klassz lehet a mostani koreográfiájukban benne lenne - jelentette ki álmodozó hangon Jaehyun.

- Nagyon jó, de nagyon fárasztó is. Ráadásul holnap után nekem két produkcióban is szerepelnem kell - felelte SongJi.

- Minnie, szerinted is? - kérdezte MinSeo.

- Tessék? - kaptam fel a fejem.

- Nem is figyeltél, igaz? - nézett rám mosolyogva. Az ajkamba haraptam, és megráztam a fejem.

- Minnie, szerelmes vagy? - ült le mellém vigyorogva SongJi.

- Én?

- Igen, te. Alig eszel, folyton elbambulsz, és valahol teljesen máshol jársz - sorolta.

- Nem tudom, miről beszélsz - vágtam rá, és elkezdtem öltözni.

- Na, persze! Ismerlek, mint a rossz pénzt. Tudom milyen az, mikor szerelmes vagy. Na, ki a legújabb?

Ez a kérdés fájt. Tény, hogy gyorsan beleszeretek a fiúkba, de ezt nem kell lépten-nyomon az orromra kötni.

- Csak fáradt vagyok - válaszoltam.

- Én meg XIV. Lajos király - mondta, és szintén öltözni kezdett. A lányok szerencsére leszálltak rólam, és ők is elkészültek.

Négyesben indultunk el. Bár nem tudtam miért, de nekünk is egy házban kellett lakni, pont, mint az énekeseknek. A CUBE dormja nem volt messze, csak 2 percnyi sétára a próbatermektől. Szinte egy helyen volt minden, mert itt volt a kávézó is.

Egy kis kitérővel, az éjjel-nappali felé megvettük a vacsoránkat, és hazamentünk.

Vagyis ez nem olyan vacsora volt, csak az alapanyagok, mert mint mindig, nekem kellett főznöm. Annyi engedményt kaptunk, hogy nekünk külön szobánk volt, de mi négyen folyton együtt lógtunk, és amikor rájöttek, hogy tudok főzni, kijelentették, hogy minden nap nekem kell vacsit csinálnom. Reggelizni nem szoktunk, ebédelni meg a kávézóban. Szerintük szakácsnak is elmehetnék, de sosem szabad a barátnők elfogultságától eltekinteni.

Miután felmentünk a lakásomra, tovább nevettek. Általában én is velük szoktam nevetni, de ma nem.

Ami azt illeti, SongJi-nak igaza volt, telibe talált. De az új "szerelmem" nem volt valami elérhető… Elérhető? Még csak rá se szabadott volna néznem.

De először is bemutatkozok. A nevem Kang HyoMin, 21 éves független nő vagyok, aki a CUBE háttértáncosa már három éve. Apám egy híres operatőr, így simán be tudott szervezni. Hamarabb tanultam meg táncolni, mint járni, ami nem túlzás.

A CUBE-ből szinte mindenkivel jóban vagyok. Sokszor szoktam beugrani másokhoz táncolni, de főállásban a Beast háttértáncosa vagyok. Ami sok szempontból jó, mert nagyon jól kijövök velük.

És elkövettem a legnagyobb hibát. Igen, a mostani plátói szerelmem nem más, mint YoSeob. Eun Ji-val éneklik most az új dalukat, amiben mind a négyen benne vagyunk a lányokkal. Holnap után pedig lesz egy zenei fesztivál, amin sokan fellépnek - köztük YoSeob és Eun Ji is a Love Day-el.

Igazából eddig is bejött, de csak barátként tekintettem rá. Aztán volt egy végzetes pillanat.

YoSeob sokszor szokott hülyülni a próbákon. Amikor tanultuk be a táncot, hirtelen fogta, odaállt elém, és mosolyogva táncolt velem, és énekelte nekem a dalt. Ott vette el tőlem a szívemet…

Persze ő ezt egy pillanatig sem gondolta komolyan, mert a következő pillanatban már Eun Ji-val énekelt tovább (persze a koreográfus rendesen kiakadt ezen a húzásán).

Ez pontosan két napja történt. Igen, két napja vagyok belé szerelmes…

Már éjfél volt, amikor a lányok leléptek a vacsi után, és mentek a saját szobájukba. Én épp tusoltam, amikor hallottam, hogy valaki kopog. Biztos MinSeo hagyott itt ismét valamit…

Magam köré csavartam egy törölközőt, és kimentem ajtót nyitni. Az egyetlen gáz az volt, hogy nem MinSeo állt ott, de nem is valamelyik lány.

Hanem YoSeob.

Elkerekedett szemekkel néztem rá. Ő is pont így nézett, aztán végignézett rajtam, velem egy időben. Igen, még mindig egy szál törölközőben voltam ott. Az ajkamba haraptam, és elfordítottam a fejem. A hosszú barna hajam előre hullott, legalább ezzel is takarva valamit.

- Gyere be, egy pillanat - mondtam, és nyitva hagyva az ajtót a szobámba siettem.

Lányos zavaromban a nappali közepén elestem a saját lábamban, és elterültem a földön. Ne, ezt nem hiszem el!

Amilyen gyorsan csak lehet, felpattantam, és magamra zártam a hálóm ajtaját. Igen, YoSeob rajtam nevetett kint.

Felvettem egy cicanacit, és egy nagy kék pulcsit. A hajamat gyorsan összefogtam egy gumival, és kimentem.

YoSeob a szekrényem előtt állt, és szórakozottan nézegette a képeimet. A lányokkal volt rólunk nagyon sok, szinte minden évszakban, és egy a szüleimről. Meg egy a kishúgomról.

- Öhm, mit szerettél volna? - kérdeztem. Rám kapta a tekintetét, és mosolyogva nézte, hogy átöltöztem.

- Nincs véletlenül majonézed?

- Majonézem? - kérdeztem vissza, mire bólintott egyet.

- Ööö, azt hiszem, van. Máris megnézem - mondtam, és kimentem a konyhába. Követett, és amíg én az egyik szekrényben keresgéltem, felült a pultra.

- Hogy megy a tánc? - kezdett el csevegni.

- Mondanám, hogy jól, de a koreográfusnak semmi sem jó - feleltem.

- Te mennyiben is leszel benne?

- Kettőben. A Beautiful Night-ban és a Love Day-ben.

- Aha, értem.

Még két másodperce sem volt csend, amikor már kezdtem magam kínosan érezni. Ez szerencsére nem tartott sokáig, mert megtaláltam a majonézt, és odaadtam neki.

- Tessék.

- Köszönjük. Komolyan, életet mentettél.

- Nincs mit - feleltem nevetve.

Kimentünk az előszobába, és kinyitottam előtte az ajtót.

- Akkor holnap. Addig is jó éjt - búcsúzott el.

- Neked is - feleltem.

- Ja, valamit elfelejtettem - kapott észhez, és visszafordult hozzám. Kérdőn néztem rá, ő meg adott egy puszit az arcomra.

Ismét elkerekedett a szemem, és úgy bámultam rá. Ő csak nevetve fordult el, és ment vissza a szobájába.

Gyorsan visszaléptem a lakásomba, és becsaptam magam mögött az ajtót.

Az ujjamat kezdtem el harapdálni, nem tudtam hova rakni ezt az egészet. Mégis mi történt velem? Vagyis ezt miért kaptam?

Jó, hagyjuk az egészet. Ő sem gondolta komolyan, biztos csak jót szórakozott rajtam.

Visszamentem a szobámba, átvettem a pizsamámat, és végre lefeküdhettem.

Másnap nagyon korán keltem. Kiálltam a konyhába, és ittam egy kávét. Aztán átöltöztem, és lassan készülődtem. Mivel holnap lesz a fesztivál, ma egész napos próbák várnak rám. A CUBE egy terembe összerak mindenkit, és egymás után próbáljuk el a táncokat. Délután pedig kimegyünk a helyszínre, és ott lesz a főpróba, már fellépő ruhában. Szóval elég nehéz nap vár rám.

A lányokkal a bejáratnál találkoztunk, és mentünk el a próbatermekig. Ők végig nevettek, meg beszélgettek, én pedig csak magam elé bámulva mentem. Általában én szoktam lenni a társaság szíve-lelke, mivel az emberek szerint hihetetlen humorom van. De most csak a tegnap járt az eszemben. Mégis hogyan történhetett?

Oké, koncentráljunk csak a munkára. Leraktam a táskám a padra, és átvettem az edzőcuccom. Egy macinaci, és egy szűk top felett egy bő póló, aminek a válla ejtett. A hajamat felkötöttem egy copfba, hogy még véletlenül se zavarjon. Indulhatunk.

Négyesben a táncterembe mentünk. És ott volt ő is. Kész őrület, amint ránéztem, szinte késztetést éreztem, hogy odamenjek hozzá. Szerencsére nem tettem meg.

Leültünk a fal mellé, amíg vártuk a koreográfust, meg a többi tagot. Az egyik lábamat előretettem, és lehajoltam, hogy nyújtsak. Még félúton sem jártam, amikor valaki ráült a hátamra.

Na, most megkapod! Még akkor is, ha nem is tudom, ki volt az.

A fejemet leraktam a földre, és a hátamat is teljesen lelapítottam. A drága lustaság, aki nem tudott megállni a lábán, előreesett. Röhögve ült fel utána, és akkor láttam, hogy GiKwang az.

- Te, ott! - néztem rá komoran.

- Én csak ösztönözni akartalak, de látom, ennél jobban már nem is lehetnél hajlékonyabb - mondta, miközben fájdalmas arckifejezéssel fogta meg a hátát.

- Megérdemelted - feleltem gonosz vigyorral.

- Héééé!

Csak kinevettem, mikor odajöttek hozzánk a többiek. YoSeob pont mellettem ült le.

- GiKwang, ezt megkaptad - mutatott rá nevetve DooJoon.

Érdeklődve néztem rá, olyan volt, mintha lett volna háttér-infó is. Doojoon hirtelen MinSeo haját találta érdekesebbnek.

- Na, miről van szó? - néztem rá várakozón.

- Csak annyi, hogy GiKwang agyon akart nyomni, mert szerinte egy táncossal több van, mint kellene - mondta szemrebbenés nélkül HyunSeung.

- Ti most szórakoztok velem? - néztem végig rajtuk komolyan.

- Ha egy táncossal kevesebb, akkor az Baekhyun lesz? - kérdezte ártatlan tekintettel Jaehyun. Nos, ő pont olyan lány, aki nem a legokosabb (jó, nem is okos), de mindenki imádja. Lehetetlen nem szeretni. Plusz irtó jó barátnő is.

Csak megfogtam a fejemet, és nagyot sóhajtottam.

- Ha egy táncossal kevesebb lesz, akkor az azért lesz, mert téged elküldenek érettségizni. Komolyan, hogyan tudtad lerakni? - kérdezte SongJi ingerülten.

- Mondtam olyat, hogy sikerült? - tátotta el a száját aranyosan Jaehyun.

Mindenki elkezdett röhögni.

- Sötét vagy, mint az éjszaka - jelentette ki SongJi.

- De az éjszaka nem is sötét, mert megvilágítja az utcai lámpa - válaszolt.

- Jaehyun - néztem rá, miközben az egyik szemöldököm a magasba szaladt. Nehéz volt megőriznem a komolyságomat, amikor YoSeob mellettem úgy röhögött, mint még senki.

- Hé, hé, hé - rohant oda hozzánk hirtelen totál komoly arccal Hyuna. Érdeklődve néztem rá. Talán túl hangosak voltunk?

- Na, mit szeretnél, illatos bazsarózsám? - hajolt oda hozzá DooJoon mosolyogva. Hyuna csak értetlenül meredt rá. Aztán pillanatok alatt kapcsolt.

- Csak annyit, szívszerelmes lovagom, hogy a próba öt perc múlva kezdődik - felelte.

- De előtte nem fogják kirúgni Baekhyun-t? - kérdezte Jaehyun.

- Miért rúgnák ki? - kérdezte Hyuna.

- Azért, mézédes nyuszi fülem, mert GiKwang szerint egyel több táncos van, mint kellene - ismételte el a leader.

- És miért gondolja így GiKwang, ha szabd kérdeznem, gülüszemű plüssmacim?

- Mi az, hogy gülüszemű? Eddig csak kedves jelzőket mondtam rád, de akkor ezentúl bájos cicamica helyett kockafejű barackvirág leszel!

- Nincs is kocka fejem - vágott furi fintort Hyuna. Olyan aranyosak voltak, ahogy így elszórakoztak.

Míg elvoltak ezzel, bejött a Prepix csoport, és már kezdtük is. A próbák egyébként nem voltak valami komolyak, mert Hyuna és DooJoon végig piszkálták egymást, pont, ahogy Hyunseung és Junhyung is (hogy ők min kaptak össze, azt nem is tudom).

Úgy éreztem magam, mintha a diliházban lennénk, nagyra nőtt gyerekekkel. De pont ezt tette olyan családiassá a légkört. Bár köztudott tény, hogy a CUBE-ban vannak a leőrültebbek. Vagyis nem köztudott, de jó volt így kigondolni.

A próba felénél érkezett meg EunJi is, meg a többi plusz előadó. Közösen, hatalmas bandába vergődve mentünk át a kávézóba. Szegény eddigi vendégek, teljesen megijedtek, amiért egy ekkora csürhe ment be.

Kikértük a rendelést, miközben végig röhögtünk.

- De akkor sincs kocka fejem! - bizonygatta még mindig Hyuna. Egész idő alatt egymás idegeit tépték DooJoonnal.

- Jó, akkor döntsön más. Minnie, ugye, hogy Hyunának kocka feje van? - nézett rám hirtelen.

- Mi az, hogy Minnie? - kérdeztem vissza rögtön. Így csak a legközelebbi barátaim hívhatnak!

- Jó, te elfogult vagy. YoSeob?

- Miért hívtad Minninek? - kérdezte ő is.

- Istenem, vagy Buddha, miért akad fent mindenki a részleteken? - forgatta a szemeit.

- Szerintem nincs kocka feje - szólt közbe Junhyung.

- Szerintem meg igen - kontrázott Hyunseung.

- You are in a big trouble! - vágta rá Hyuna.

- So, am I a troublemaker? - kérdezett vissza csintalan mosollyal Hyunseung, mire mindenki nevetni kezdett.

Szinte mindenki elkezdte énekelni, én pedig csak mosolyogva néztem őket.

A refrén résznél, valaki a fülemhez hajolt, és suttogva énekelt csak nekem. Persze rögtön felismertem YoSeob hangját.

- Mit csinálsz? - kérdeztem tőle elkerekedett szemekkel.

- Nem látszik? Éneklek neked! - vágta rá. Kuncogni kezdtem, és visszafordultam. A kajánkat csak lassanként hozták ki, én kaptam meg utoljára.

Két óra múlva végeztünk is, és hatalmas zajjal mentünk ki. Rögtön az előadás helyszíne felé indultunk.

- Oo, otthon hagytam a ruhámat! - kaptam észbe, és már fordultam is volna vissza.

- Elkísérlek - jött velem YoSeob is.

- Ó, erre semmi szükség! - vágtam rá (talán túl gyorsan is).

Nem válaszolt, csak elmosolyodott, és követett. Néma csendben tettük meg az utat a lakásig. Nem mertem megszólalni. Féltem, hogy akár egyetlen szóval is úgy beégetném magamat.

- Miért jöttél velem? - kérdeztem hirtelen. Mégis hol maradt az, hogy nem merek megszólalni?

- Mert így tartotta kedvem? - kérdezett vissza. Mintha olyan egyértelmű lenne.

- Értem - adtam egy értelmes választ. Pont rám vall.

Beszálltunk a liftbe, és meg akartam nyomni a gombot.

De elkapta a csuklómat, a falhoz nyomott, és helyettem nyomta be a gombot, de közben végig rám nézett. Mélyen a szemembe.

Riadtan pillantottam rá. Mit csinálsz? Menj távolabb, nem kapok levegőt! - sikítottam magamban. Megint csak szórakozik…

- YoSeob? - kérdeztem félénken.

- Igen, így hívnak - felelte. Ahh, megtört a pillanat.

Unottan néztem le, és vártam, hogy arrébb álljon.

- Na, menj távolabb. Nem vagyunk az északi sarkon, ahol egymáshoz kellene közel lenni, hogy ne fázzunk - mondtam, mikor már elfogyott a türelmem.

- Nem, igazad van. Koreában vagyunk, ahol a fiú szabadon udvarolhat egy lánynak, bárhogyan - felelte csintalan mosollyal. Komolyan, szinte elvesztem abban a tekintetben. Sajnos gödröcske-fétisem van, ami most tökéletesen kimutatkozott. Ott állt előttem, alig egy pár centire, és ilyen esztelenül szexin mosolygott rám. Komolyan ki akar készíteni.

- Akkor… ezt úgy érted, hogy… - dadogtam. Az előbbi bátorságom tovaszállt, és már rég Amerikában járt, új gazdát keresve magának.

- Talán - felelte, és lehajolt hozzám. Megszűntette azt a minimális távolságot, és megcsókolt.

Szóval eljött ez a pillanat is. Pedig tegnap még olyan plátóinak tűnt…

Automatikusan lehunytam a szemem, és a nyaka köré fontam a kezeimet. Lábujjhegyre is álltam, hogy közelebb legyek hozzá. Ő átölelte a derekamat, és egyre szorosabban ölelt. Nem tudtam elhinni, hogy végre bekövetkezett!

Aztán a varázs el is múlt, amikor a keze kicsit lentebb csúszott.

- Hogyne, gyereket nem akarsz rögtön? - szakítottam meg hirtelen a csókot, mire ő csak nevetni kezdett.

- Most miért? Semmi rosszat nem csináltam - vágott cuki pofát.

Mosolyogva adtam egy puszit az arcára, és szálltunk ki a liftből.

- Szerinted gáz lenne, ha késnénk a próbáról? - ölelt át hátulról, amikor becsukódott mögöttünk az ajtó.

- Akkor ismét megkérdezem. Gyereket akarsz?

- Miért gondolnak rögtön erre a nők?

- Jaaa, értem, hogy te már csak tudod, mi?

- A másik tabu téma…

- YoSeob, ebből már nem jössz ki jól - feleltem, és kibontakoztam az öleléséből.

- Naa, ne csináld ezt - húzott vissza, és a nyakamba csókolt.

- Szerinted minket is olyan kedves jelzőkkel fog illetni DooJoon, mint a bájos cicamica, ha késünk? - kérdeztem.

Igen, itt a pont. Elengedett, én pedig berohantam a szobámba. Az ágyamra kikészített táskát már fel is kaptam a vállamra, és indulhattunk. Fogalmam sincs, hogyan tudtam otthon hagyni…

A liftben ismét kemény harcot vívtunk - ki tudja hamarabb megtalálni az elveszett ereklyét a másik szájában. Komolyan, mint a gimnazisták…

Persze miután megérkeztünk a földszintre, már csak egymás kezét sem fogtuk. Tisztában voltunk azzal, hogy milyen helyzetben vagyunk.

Hívtunk egy taxit, aki el is vitt minket a helyszínre. Rögtön az öltözőkbe siettünk, mielőtt még valaki észrevenné (pl. Haw), hogy kicsit később mentünk, mint a többiek. Ami azt illeti, a főkoreográfusunk megszállottan keresi közöttünk azokat, akik titokban járnak. Egyszer lebukott GiKwang és egy volt táncos, és a táncos csaj két napon belül repült. Én pedig nagyon nem szeretném elveszteni ezt a melót…

A próbák sokkal komolyabbak, és ezzel együtt durvábbak is voltak, mint délelőtt. Ott szabadott hülyülni, de most mindenki teljesen megkomolyodott. A legapróbb hibák is hatalmas problémát vontak maguk után - Tiger azokkal nagyon keményen elbeszélgetett.

Szerencsére, a két szám, amiben benne voltam, minden tökéletesen ment.

Este kilenckor végeztünk. Az öltözőben visszaöltöztünk, és szintén taxival mentünk haza. Most nagyon fáradtak voltak a lányok, így nem jöttek át hozzám.

Aminek utólag örülök is.

Még tízet sem ütött az óra, amikor kopogtattak az ajtómon. Mikor kinyitottam, láttam, hogy YoSeob az.

- Tessék, itt a tegnapi majonéz - adta át a tubust.

- Köszönöm. De miért kell hat fiúnak éjfélkor majonéz? - kérdeztem. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy mégis mit csináltak vele. - Várj, nem akarom tudni! - vágtam rá hirtelen, mire YoSeob röhögni kezdett.

- Te tudod. Mindenesetre, jó éjt - suttogta, és megcsókolt. Már épp átadtam volna, amikor eszembe jutott, hogy éppenséggel mindenki láthat minket. Elhúzódtam, és rögtön körülnéztem.

- Őrült vagy? - kérdeztem halkan.

- Nincs itt senki. Mindenki elment aludni, biztos nem látnának meg. De ha gondolod, folytathatjuk a szobádban is - kacsintott rám, mire vetettem még rá egy utolsó pillantást, és bezártam az ajtót. A majonézt csak leraktam az asztalra, és én is mentem aludni.

Reggel elátkoztam magam azért, mert tegnap nem zuhanyoztam. Így a reggeli készülődésemet kicsit fel kellett pörgetnem.

A fesztivál egész napos, nekünk pedig délután kell fellépni. Nem értettem, hogy miért kell akkor már kezdésre odaérni, de rajtam kívül biztos mindenki tudta.

A szalagnál felmutattam a belépőmet, és be is engedtek. Nem mentem be az öltözőbe, mert még volt időm. Legalábbis én így gondoltam.

- Min, te miért vagy még civilben? Nyomás öltözni! - kiáltott rám Haw. Kicsit összerezzentem, hisz olyan hirtelen jött az egész. Nem válaszoltam, csak bólintottam, és már rohantam is. Érdekes, ha vele beszélek, mindig úgy érzem, mintha kötelező lenne tisztelegnem előtte. Kicsit (nagyon) hatással lehetett rá, amikor be kellett vonulnia.

- Jó reggelt - köszöntött Hyuna az öltözőben, miközben elnyomott egy ásítást.

- Neked is. Most nem külön öltözőnk van? - kérdeztem.

- Ja, hogy ez nem a mi öltözőnk? - nézett rám, mire nevetni kezdtünk. Ő csak a székében ücsörgött, és próbált nem elaludni, míg én átöltöztem.

- Megyek megkeresem a gülüszeműt - mondta, és felállt.

- Várj, előtte öltözz át, mert Haw ma nincs a legjobb kedvében - tanácsoltam neki, mire röviden bólintott.

Megvártam, és együtt mentünk ki. A fesztivál már elkezdődött, és épp a Secret adott elő egy számot.

- Nézzük meg - mondta Hyuna. Bólintottam, és oldalt leálltunk.

- Sziasztooook! - jöttek oda Jaehyun-ék.

- Helló - köszöntünk szinte egyszerre Hyunával.

- Miért vagytok itt? - jött oda a kis társaságunkhoz DongWoon.

- Mert hol legyünk?

- Hát az öltözőnkben!

- Mégis mit keresnénk ott?

- Ott van szinte mindenki. Hiányoltunk is titeket - nézett oldalra a kis maknae.

Már nem nagyon érdekelt az előadás, hanem követtük Wooniet, és bementünk az öltözőjükbe. Tényleg mindenki ott volt.

- Jéé, itt van az én kockafejű táncos babám! - kiáltott fel Doojoon, és rögtön odament Hyunához, és megölelte.

Mosolyogva fordultam el, és a GiKwang - Hyunseung párost kezdtem el hallgatni.

- Nem, szerintem a Love Alone a legnyálasabb számuk - mondta GiKwang.

- Miss A? - kérdeztem.

- Aha - bólintott Hyunseung.

- Vörike, a fellépés után nem jössz velem vásárolni? - jött oda hirtelen Sohyun.

- Hogy én? - mutatott magára Hyunseung.

- Igen, te. Ha jól látom, a teremben csak te vagy vörös…

- És én? - kérdezte Seobie.

- Te Ninjin vagy.

- Ninjin?

- Tanulj japánul - mondta vigyorogva Sohyun, én pedig röhögni kezdtem. Mivel a ninjin répát jelent.

- Ti meg mit kerestek itt? - rontott be hirtelen Tiger.

- Beszélgetünk - vágta rá Junhyung.

- Aha, azt látom - mondta szigorúan. A fenébe, itt megint nagy leb*szás lesz… - És nekem miért nem szóltatok? - kérdezte elámulva.

- Jó, üvegezzünk - csapott le egy üres üveget az asztalra hirtelen DooJoon. Nem számítottam rá, így hatalmasat ugrottam.

- Bocs - nézett rám, de láttam a szemén, hogy magában mosolyog. A kis gonosz…

- Most komolyan üvegezni akarunk? Már elmúltunk 14 évesek… már aki - nézett DooJoonra Tiger.

- Jól látom? Mind itt lebzseltek? - jött be Haw is. Reménykedtem, hogy ő is olyan viccesen fogja felfogni, mint Tiger, de nem lett igazam.

Nagyon kiborult, és mindenkit kiküldött. A legtöbben csak nevetve távoztak az öltözőből, de én csak sunnyogva próbáltam menekülni. Nem jött össze.

- Min, te is itt voltál? Téged kerestelek végig - állított meg Haw. Na, most mit fogok kapni?

- Miért kerestél?

- Csak a Beautiful Night tánc miatt. Lenne egy pár változtatásom - kezdett bele. Komoly arccal hallgattam végig, bár fogalmam sincs, miért pont most kellett változtatni. Bár, nekem jól jött, mert előrébb kerültem, és pár elem helyett improvizálni kell. Szuper.

Délben valamelyik standnál vettünk kaját, aztán kissé megállt a beszélgetés. Mindenki koncentrált, és ilyenkor már nem viccelődött senki. Helyesbítek. Szinte senki.

- Pirospozsgás arcú mackóm, mit csinálsz este? - kérdezte Hyunától DooJoon.

- Alszok?

- Helytelen válasz. Eljössz velem egy étterembe.

- Ez most egy randi meghívás akarna lenni?

- Pontosan.

- Akkor benne vagyok édesem - mosolygott elbűvölően Hyuna. Olyan szép pár… csodálkozom, hogy csak most találtak egymásra. Mármint eddig is nagyon jól kijöttek, de hamarabb is rájöhettek volna, hogy mennyire összeillenek.

- Készüljetek, öt perc és ti jöttök - jött oda Tiger. A Beast-re nézett.

Az ajkamba haraptam. Már táncoltam ennél nagyobb tömeg előtt is, de mindig izgulok.

Valaki megfogta a csuklómat, és maga után kezdett húzni.

- Hé! - kiáltottam fel.

- Csendesebben, ha lehet - suttogta YoSeob. Csak elpirultan bólintottam.

Egy eldugott kis folyosó szerűségre vitt el. Nem mondott semmit, csak hirtelen felém fordult, és megcsókolt. A szemeimet lehunytam, és élveztem. Imádtam.

- Sok sikert - suttogta, és elindult visszafelé. Azt hiszem, meg tudnám szokni, ha minden fellépés előtt így kívánna nekem sok sikert.

Visszamentem én is, és a színpad mellé álltam. YoSeob pont a színpadra lépés előtt hátrafordult, és rám kacsintott. Egy mosolyt küldtem neki, ők pedig felmentek. Nekünk a refrénnél kellett belépni, ott pedig elfoglaltam az új helyem.

Érdekes, hogy míg színpadra nem lépek, úgy izgulok, mint még soha, de amint ott vagyok, minden a helyére kattan, és elmúlik minden izgalmam. A pop szakma már csak ilyen…

Rettenetesen jól éreztem magam. A fiúk is szinte kicsattantak, szerintem ez lett az egyik legjobb live. Mire észbe kaptam, már rohantam le a színpadról az öltöző felé, mert mindjárt kezdődik a másik táncom. SongJi-nak mindössze öt másodperce volt, hogy átöltözzön, mert a 4minute volt a következő. Fogalmam sincs hogyan, de sikerült neki. Egyik pillanatban még ott volt, a következőben meg már nem.

Én is kapkodtam magam. Egy szoknyát kellett felvennem, hozzá pedig egy balett cipőt. Gyorsan megvoltam, és már indultam is kifelé. YoSeobbal pont egyszerre léptünk ki. Olyan jól nézett ki, hogy egy pillanatra azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok.

Miután lement a 4minute előadása, ami nem mellesleg tökéletes volt, elmentem mellettünk. A két műsorvezetők pedig bemondták, hogy most egy romantikus szám következik, egy tökéletes pártól.

Álljunk meg egy pillanatra. Tökéletes pár? Nincsenek is együtt! Ugye…?

Mielőtt még mérgemben ismét az ujjamat kezdtem volna basztatni, már l is kezdődött a zene, én pedig pár pillanat fáziskéséssel indultam. Azonnal elfoglaltam a helyemet, és neki is kezdtem a táncnak. Elég vidám tánc volt, ahogy azt a daltól várni lehetett. Mosolyt erőltettem magamra, és próbáltam hibátlanul kivitelezni a táncot.

Rossz barátnő vagyok. Tudom, hogy YoSeob egy híresség, akinek most éppen egy másik hírességgel van másik száma, ami a szerelemről szól. Nem akadhatok fent ezen, mert nekik ezt pont így kell eladniuk.

De mióta is vagyunk együtt YoSeobbal? Másfél napja? Elég ennyi idő, hogy vakon megbízzak benne?

Végig ezekkel a gondolatokkal küzdöttem, míg táncoltam. Ebből persze csak a lányok láthattak valamit, mivel ők ismertek, de a nézők nem.

A szám végén mi lementünk, YoSeob és Eunji még meghajolt. Már indultam volna az öltöző felé, amikor ismét elkapta a csuklómat, és maga után kezdett húzni.

Ugyanott kötöttünk ki.

- Este mi is mehetnénk valahová - mondta mosolyogva.

- Nem jó, nem akarom, hogy meglássanak. De ha gondolod, főzök magunknak - ajánlottam fel.

- Biztos?

- Aha - bólintottam egy mosoly kíséretében.

Ajkait az enyémekre tapasztotta, és átölelt. Érdekes, amikor a karjaiban voltam, minden tökéletes volt.

Aztán köhintést hallottunk, mire ijedten kaptuk a fejünket a hang irányába. Nem hiszem el, hogy most buktunk le…

De csak DooJoon volt az.

- A helyetekben gyorsan eltűnnék innen, mert Haw YoSeobot keresi - mondta vigyorogva, és elment.

- Milyen rendes - néztem utána.

- Majd meghálálod, de most induljunk - mondta, és elkezdtünk futni a másik irányba.

Azt hiszem, ez volt életem egyik legjobb napja. Nem, ez nem igaz, mert mindegyik YoSeobbal töltött nap tökéletes volt.

Még visszalopakodtunk az öltözőbe, és átöltöztünk. Pont léptem ki, amikor Haw mellettem állt meg.

- Min! Az előbb voltam itt, de nem láttalak… mindegy. Beszédem van veled - mondta, miközben komolyan a szemembe nézett.

A fenébe… lőttek az állásomnak. Király.

A tömegtől kicsit félre mentünk, hogy csak én halljam, amit mondani fog. Mielőtt elkezdte volna, nagyot sóhajtott.

- Rendben, áldásomat adom rátok, de ha lehet, ne feltűnően - mondta. Leesett az állam.

- Köszönöm! Vagyis köszönjük! De honnan…

- Tudtam? Nem vagyok vak - mondta egy apró mosollyal, és otthagyott.

Vigyorogva szökdécseltem YoSeob felé. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de most nem lehetett.

- Haw nem haragszik ránk! - mondtam vigyorogva.

- Klassz - felelte, és megajándékozott a világ egyik legszebb mosolyával.

Mellé léptem, és elindultunk.

Szóval, ez lenne az én legviccesebb szerelmes napom.  Minden tökéletes, és most is azon vagyok, hogy az is maradjon.

~