Hello baby

A keresztanyuka szerepében: Maci, alias Szandy.

A keresztapuka szerepében: Béka, alias Minho.

Az apuka szerepében: Madárka, alias YoSeob.

Az anyuka szerepében: Az egyetlen személy a történetben, aki nem egy állatkertből szabadult. Alias Min.

A történetben feltűnhetnek dínók, rappper nyuszik, perverz, gonosz leaderek, félénk maknae-k (akik talán nem is olyan tudatlanok), rámenős főtáncosok, és még többen.

Felelősséget nem vállalok kóros röhögő görcsért, vagy egyéb problémáért. Kérem a telefonokat lenémítani, a zenét bekapcsolni, és kényelmesen hátradőlni a székben. És mindenek felett: élvezzék az általam megszült történetet, ami szintén a gyerekem.

Kicsit idegesen mászkáltam fel-alá a szobában. Már vagy egy hete minden reggel rosszul voltam, ami elég gyanús lett nekem. Ma reggel ki is derült, hogy miért.

Terhes vagyok.

Egy kicsi YoSeobot hordok a szívem alatt - és nem tehettem róla, de erre a gondolatra mérhetetlenül boldog lettem. Eddig szétszórt voltam, sőt, volt olyan, hogy a fejem se tudtam, hogy hol van. De most minden a helyére zökkent, és végre tisztán tudok látni mindent.

Csengettek. Gyorsan elrohantam ajtót nyitni.

- Szandy! - sikítottam fel, és a nyakába ugrottam.

- Csak nyugodtan, nehogy valami baj legyen - ölelt át nevetve.

- Ja, amúgy gyere beljebb - engedtem szabad utat neki. Már számtalanszor járt nálam, így otthonosan mozgott, bement a nappaliba, és leült a kanapéra. Készítettem teát kettőnknek, és odaadtam neki, majd mellé telepedtem.

- Úristen, még mindig alig hiszem el - suttogta mosolyogva.

- Nekem mondod? - Lelőni se lehetett volna, úgy örültem.

- És, elmondtad már neki? - kérdezte izgatottan.

- Nem, még csak neked. És szeretnélek megkérni, hogyha megszületik… lennél a keresztanyukája? - kérdeztem kicsit félve. Már szinte a legjobb barátnőm volt, így számomra nem volt kérdéses, hogy ő a tökéletes jelölt.

- Omo, komolyan? Hát persze! - Gyorsan lerakta a bögrét, és átölelt.

- Köszönöm - suttogtam kicsit meghatódva.

- El ne sírd magad - mondta nevetve.

- De olyan boldog vagyok!

- Azt megértem. És hogy tervezed elmondani a szerencsés apukának?

- Még nem tudom - pirultam el egy kicsit. - Remélem, hogy magától fog jönni a dolog. És, hogy örülni fog neki…

- Viccelsz? Miért ne örülne? Születik egy cuki gyereketek! Tényleg, milyen nemű lesz? Tudod, anyai megérzés…

- Szerintem ikrek lesznek… egy kisfiú, és egy kislány. A legszebb kisfiú és kislány - egészítettem ki magam.

- Omo, az tökéletes!

- Ühümm - válaszoltam ismét elpirulva.

- Egyél sok gyümölcsöt!

- Ne is mondd, egy hete csak dinnyét tudok enni - mondtam nevetve.

- Nem félsz, hogy meg fogják utálni?

- Nem. Ki tudna ellenállni ennek a fenomenálisan finom gyümölcsnek?

Szandy csak nevetett. Majd megcsörrent a telefonja.

- Szia békám - szólt bele. - Nem, most itt vagyok Minnél - mondta. - Mindjárt otthon vagy? Akkor én is megyek - válaszolta, majd lerakta.

- Ne mondj semmit, hazamész az uradhoz - mondtam, még mielőtt megszólalhatott volna.

- Igen, de nem baj, igaz?

- Dehogy.

- YoSeob mikor jön?

- Ma nem jön haza… majd csak holnap - feleltem kicsit elkenődve.

- Ne légy szomorú, ami késik nem múlik - kacsintott rám.

Kiment, felvette a cipőjét, elköszönt, és már ment is.

Nagyot sóhajtva telepedtem le a nappaliban. Bekapcsoltam a TV-t, és valami filmet kezdtem nézni.

Reggel az ágyamban ébredtem. Nem is emlékszem, hogy átsétáltam volna…

Amikor kimentem a konyhába, rá is jöttem, hogy nem egyedül mentem át. YoSeob biztos hazajött még hajnalban, és átvitt. Most éppen a konyhában szorgoskodott, és reggelit csinált nekem.

- Nocsak, mi készül itt? - mentem ki fülig érő szájjal.

- Gyümölcssaláta. Csak mert olyan jó férj vagyok, hogy tudom, hogy egész héten csak gyümölcsöket ettél - felelte, és adott egy csókot. Még nem volt a férjem, csak ezzel hülyéskedtünk.

- Nem is kívánhatnék ennél jobbat - feleltem, és felültem a konyhapultra.

- Sajnos nekem mindjárt vissza kell mennem dolgozni, de este amint tudok, jövök - mondta.

- Ohh, értem - válaszoltam. Rögtön odafordult hozzám, és egy puszit adott az arcomra.

- Sietek, komolyan - mondta, és mélyen a szemembe nézett, mire bólintottam.

Akkor most nem alkalmas elmondanom. Majd este… mit fogok én addig csinálni?

Miután megreggeliztünk, fogta a kabátját, és elrohant.

- Várj, mára esőt mondanak - adtam oda neki egy esernyőt.

- Mi lenne velem nélküled - fordult vissza mosolyogva, mire kissé elpirultam.

Adott még egy búcsú puszit, és most már tényleg rohant.

Délután négy felé csöngettek megint. Tudtam, hogy nem YoSeob az, mivel neki van kulcsa.

Az ajtóban Sessy állt, és Jonghyun. Hatalmas mosollyal rejtegettek valamit a hátuk mögött.

- Gyertek be - invitáltam őket beljebb. A nappaliban ültünk le megint.

- Szóval, minek köszönhetem a látogatásotokat? - kérdeztem megtörve a csendet. Sessy Jonghyunra mosolygott, és bólintott.

Jonghyun elővette a háta mögött rejtegetett szatyrot, és átadta.

- Tudjuk, hogy még kicsit korai, de amint megláttam, nem tudtam ott hagyni - mondta Jonghyun.

- Mégis miről… - nem tudtam végig mondani, amint megláttam, mit rejt a szatyor. Egy dínós pizsamát, és egy dínó plüsst, plusz egy dínós tányért, hozzá illő kanállal, villával, és késsel.

Elkezdtem kacagni, mire furcsán néztek rám.

- Szandy elmondta tegnap, igaz? - kérdeztem nevetve.

- Inkább kiszedtem belőle - mosolygott Sessy büszkén.

- Köszönjük szépen. Bár szerintem, ikrek lesznek - adtam ki a hatalmas titkot.

- YoSeob és az ikrek? Én majd csak egy menő kiscsajszit kérek, oké? - nézett Jonghyun könyörgő szemekkel Sessyre, mire a lány csak nevetni kezdett.

- Ha nem baj, kicsit később kérdd, oké? - kérdezte Sessy.

- De most olyan izgatott lettem - vágott furi fintort a srác.

- Az én babáimtól? - kérdeztem.

- Minden nap látni akarom őket. Valakinek meg kell tanítania őket, hogyan legyenek rosszcsontok - kacsintott rám Jonghyun.

Mielőtt még válaszolhattam volna, újra csengettek.

- Istenem, gyorsabban terjed a hír, mint a futótűz - álltam fel nevetve.

Amikor kinyitottam az ajtót, Hayde állt velem szemben. Rögtön a nyakamba ugrott.

- Gratulálok - mondta szintén hatalmas mosollyal.

Még valaki, akinek Szandy nem mondta el?

Mondjuk mi mind nagyon jó barátnők voltunk, ezért nem volt ebből semmi baj.

- Köszönjük. És gyere bentebb, pont itt vannak Sessy-ék is - engedtem neki szabad utat. Jonghyun mellé ült le a kanapéra, én pedig újfent a fotelben foglaltam helyet.

- Ajándékok? Ilyen korán? - kérdezte Hayde, miután kiszúrta a szatyor tartalmát.

- Mi voltunk az elsők - mondta büszke mosollyal Jonghyun.

- Akkor tudom, ma hová fogok menni - suttogta Hayde.

- Jaj, nem kell! - vágtam közbe.

- Nem szeretnél tőlünk ajándékot? - kérdezte hatalmas szemekkel.

- Nem erről van szó, csak…  na jó - nevettem. - De nehogy valami dínós dolog legyen. Abból van elég…

- Ikrek lesznek - szólt közbe Sessy.

- Honnan tudod? - kérdezte meglepődve Hayde.

- Anyai megérzés - pirultam el újfent.

- Szuper. YoSeob mit szólt hozzá? - Hanyadjára kérdezik ezt tőlem? Három? Mindegy…

- Még nem tudtam elmondani neki. Bár kicsit mérges lesz, ha megtudja, hogy ő az utolsó, aki megtudja - néztem félre zavartan.

Újra csengettek. Basszus, ki jön még?

Az ajtóban GiKwang állt, és HyunSeung.

- Ti mit kerestek itt? Nem dogoznotok kellene?

- Ma csak DooJoon, YoSeob és Junhyung részét veszik fel. Mi pedig meglógtunk - adott választ GiKwang, és bentebb ment. HyunSeung csak meghajolt, és követte a bandatársát.

- Te jó ég, miért vannak itt ennyien? - kérdezte GiKwang, megállva a nappali ajtajában.

- Neked is szia - emelte fel a kezét Jonghyun.

- Ti még nem tudjátok? - kérdezte izgatottan Sessy.

- Mit nem tudunk? - nézett ki HyunSeung GiKwang háta mögül.

- Min terhes YoSeobtól - mondta ki Hayde.

- Ne. Ezt nem hiszem el - nézett rám GiKwang, mire (várhatatlanul) ismét elpirultam. A fotelben foglaltam újra helyet, és felhúztam a lábaimat. A fiúk a másik kanapén foglaltak helyet.

- YoSeob lesz az első apa a társaságból. Tudom is, hol lesz a legénybúcsúja! - csillant fel HyunSeung szeme.

- Legénybúcsúról én hallani sem akarok - ráztam meg a fejem.

- Ne félj, neked is király leánybúcsúd lesz - kacsintott rám Hayde.

- Várj, gyerekekről beszéltünk, hogy kerültünk az esküvő témához? - kérdeztem idegesen kacarászva.

- Szerinted YoSeob nem fogja azonnal megkérni a kezed? Bár már így is "feleségem"-nek hív - utánozta GiKwang YoSeob hangját, mire mindenki nevetni kezdett.

- Fenomenális esküvőtök lesz. Az évtized… nem is, sőt, az évszázad esküvője lesz! - csillogott Sessy szeme.

Mielőtt még megmondhattam volna a véleményem, újfent csengettek.

- Hívtatok valakit? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mire mindenki ingatni kezdte a fejét.

Tudhattam volna, hogy Szandy lesz az. Most Minhoval együtt jöttek - ők is szatyrokkal.

- Min, el kell mondanom valamit…

- Hogy tegnap elmondtad Sessy-nek és Hayde-nak is - mondtam ki helyette.

- Honnan tudod? - kerekedtek el a szemei.

- Fél Soul nálam vendégeskedik most, szóval gyertek csak beljebb - invitáltam be már őket is.

Leültem GiKwangék mellé, akik harsányan nevettek valamin. Én csak kimentem a konyhába, és megfogtam annyi poharat, amennyit csak tudtam, és kivittem a kis kávés asztalra, majd az üdítőket is leraktam melléjük.

- Milyen gonoszok vagyunk, a menyasszonyt ugráltatjuk - mondta Jonghyun, miközben vett magának egy poharat, és öntött bele.

- Menyasszony? Még mindig csak kismama vagyok! - szóltam rá, mire érdekes módon mindenki nevetni kezdett.

Mint kiderült, eltervezték az egész esküvőnket - már csak egy részlet hiányzott, hogy a férjem megkérje a kezem.

Aztán a gyerekekről kezdtek beszélgetni. A kisbaba kort rögtön átugrották, és arra tippelgettek, hogy milyenek lesznek, ha felnőnek. Mit fog szólni YoSeob, ha a lánya elmondja neki, hogy jár valakivel, vagy ha már a szüzesség elveszítését fogja pirulva fejtegetni.

Hé, először szülessenek már meg!

Aztán megkaptam Minhoéktól a szatyrot. Ki sem találjátok, mi volt benne. Egy békás póló, békás mamusz, és békás pellusok (ne akarja senki tudni, honnan szerezték).

Már elkezdett sötétedni, amikor leléptek - mindannyian egyszerre. Azt mondták, az apuka mindjárt megérkezik, ők pedig nem akarnak zavarni.

Fáradtan ültem le az étkezőben az egyik székre. És én még gondolkoztam, hogy mit csináljak délután…

Épp pakolásztam, amikor hallottam a kulcsot megfordulni a zárban, és hogy valaki bejött.

- Megjöttem! - kiáltott be YoSeob.

Természetesen rögtön odarohantam hozzá, és a nyakába ugrottam.

- Fáradtnak tűnsz. Minden rendben? - kérdezte kedvesen egy rövid csók után.

- Mindent elmesélek, csak először üljünk le - húztam be zavartan a nappaliba.

- Min, ugye nem történt semmi rossz? - kérdezte.

- Nem, dehogy! Ennél jobb nem is történhetett volna - mosolyodtam el. Nem értette. - YoSeob, én… én… mi… mi szülők leszünk - nyögtem ki végül. A szemem elé raktam a kezem, és vártam a kitörést.

De nem történt semmi, ezért kikukucskáltam az ujjaim mögül.

YoSeob dermedten ült, és előre nézett. Ajajj, hívjak mentőt?

Aztán hirtelen felkapott, és körbeszaladt velem a nappaliban, miközben harsányan nevettem.

- Apuka leszek, apuka leszek, apuka leszek! - ismételgette végig. Majd kifulladva rakott le a kanapéra megint.

- Igen, az leszel - mondtam fülig érő szájjal.

- Biztos, hogy egy kislány lesz. Ez 100%! - jelentette ki hirtelen.

- Én… azt hiszem, ikrek lesznek…

- Nem, komolyan mondtam. Ennél biztosabban nem éreztem semmit! - Hirtelen odahajolt a hasamhoz, és úgy tett, mint aki hallgatózik. - Kislány hullámokat küld felém. - Úgy mondta, mint egy kommandós.

- Mert az egyikük kislány, de a másik fiú lesz.

- Nem, én csak egy gyereket érzek - most már a kezét is a hasamra rakta, és elkezdte tapogatni, mire kitört belőlem a nevetés.

- Elnyomod a fiúnkat! - mondtam nevetve.

- Ő majd később fog érkezni. De előtte lesz egy csodaszép nővére, aki mindig mellette lesz. De azt hittem, hogy a kislányunknak lesz bátyja… meg tudta volna védeni.

- Nem mintha szükség lenne erre egy ilyen apa mellett - raktam a kezemet az övére. Olyan boldog voltam, hogy ő is ennyire örül neki.

- Most, hogy mondod, hoztam gyümölcsöt! - kapta fel hirtelen a fejét.

- Imádlak, ugye tudod? - suttogva kérdeztem, mire bólintott egyet, és hosszasan megcsókolt.

- Mit csináltál ma? - kérdezte végül.

- Vendégül láttam szinte az összes barátunkat…

- Micsoda?

- Tegnap akartam neked elmondani - pirultan néztem félre. - De Szandynak mondtam el, és megtudta Sessy is, meg Hayde, aztán beállított GiKwang és HyunSeung is, és ők is tudni akarták… - vallottam be, de nem néztem a szemébe.

- Szóval azért lógtak el a kis sunyik - mondta YoSeob, mire kifújhattam a bent tartott levegőt.

- Nézd, miket kaptunk - hajoltam félre, és megmutattam neki a dolgokat.

Nem is kellett mondanom, hogy melyiket kitől kaptuk.

- Nem engedem, hogy a lányom dínós pizsamában legyen. Madárkád pizsamája lesz - jelentette ki. - Na meg, milyen lesz az, ha dínós kanállal fog enni? Meg békás mamusz? Egy rózsaszín, szőrős mamusz kell neki…

- Szivem, biztos vagy benne? Egy rózsaszín, szőrös - minden szót külön kihangsúlyoztam - mamusz - tettem még hozzá.

- Igazad van, a többi kisgádzsó félre fogja érteni - nézett oldalra. Muszáj volt nevetnem. Már most így viselkedik.

Aztán felkapott, és bevitt a szobánkba.

- Most aludj jól, hogy szép kislányunk is jól érezze magát - suttogta, és adott még egy puszit. Annyira fáradt voltam, hogy amint oldalra fordítottam a fejem, én is elaludtam.

(még nincs vége xD)