Ez sem lett a leghosszabb, de a következőt tényleg megpróbálom kicsit hosszabbra írni ^^
Hazafurikáztunk, de még mindig szakadt az eső. Egy fél órás dugóba keveredtünk bele.
- Úgy tűnik, ma nem akarják az égiek, hogy hazajussak - hajtottam a fejemet a kormányra.
- Mert mindenki azt szeretné, ha kettesben lehetnénk - hallottam YoSeob hangján, hogy vigyorog.
- A meleg hálószobámban, zárt ajtók mögött, két tonna takaró alatt is kettesben lennénk - mondtam elnyűtten.
- Ha fázol, felmelegítelek - válaszolta, és átölelt. A fejemet a vállára hajtottam. Mikor két centit mozdult a sor, csak le kellett nyomnom a gázt, így nem volt baj ebből.
- Miért akartad, hogy veled menjek? - kérdeztem hirtelen.
- Mert jó lenne, ha ott lennél…
- Egész idő alatt dolgozni fogtok, nem?
- Igen, de a tudat, hogy oda mehetek aludni, ahol te is vagy, jobb, mint az, hogy több ezer kilométerre vagy tőlem.
- Ez csak egy hónap. Túl fogjuk élni - adtam neki egy puszit, mire hirtelen mögöttem dudálni kezdtek.
Mosolyogva hajoltam egy kicsit előre, és léptem a gázra.
- Holnap mennünk kell DooJoonékért - sóhajtottam nagyot.
- Kíváncsi vagyok, mi alakul közöttük.
- Nekem mondod? Ennél érdekesebb szerelmi sokszöget keresve sem találnánk - mondtam nevetve.
- Kicsit sajnálom azért őket…
- Mert nem mutatják ki az érzelmeiket, és hamis kapcsolatokba mennek bele, mikor a szívük mélyén mindannyian tudják, hogy kit szeretnek? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Mintha olyan könnyű lenne kimutatni az érzelmeket - mormogta az orra alatt, de szerencsétlenségére hallottam.
- Most rám célzol ezzel? - kérdeztem vissza.
- Például. Két évig te sem léptél semmit…
- Ez teljesen más - néztem rá. Fájt, hogy ő ezt nem látta be. - Tegyük fel, hogy két évvel ezelőtt bepróbálkozok nálad. Ez már ott megbukott, hogy soha nem rohantam férfiak után. Másrészt pedig 100%-ig biztos voltam abban, hogy te nem úgy érzel irántam. Csak magamnak okoztam volna fájdalmat, ha visszautasítasz.
- De ha nem tettem volna? Ha már akkor rádöbbentem volna, hogy téged szeretlek? - kérdezett vissza.
Ránéztem egy sokatmondó pillantással. Két évvel ezelőtt YoSeob azt sem tudta, hogy nő vagyok. Csak egy sztaffos voltam neki a sok közül. Ha az egyikőjük randira hívta volna, biztos kikosarazta volna. Ezt mind a ketten jól tudtuk.
A kisebb nézeteltérésünk után csendben ültünk az autóban, csak az eső kopogása hallatszódott. Be akartam kapcsolni a rádiót, de szerintem beázott, vagy valami ilyesmi, mert meg sem mukkant.
Tovább ültünk csendben.
Idegesen a hajamba túrtam, és szidtam magam, amiért ennek pont most kellett megtörténnie.
- Kicsim, ne frusztráld magad - fűzte YoSeob az ujjait az enyémekbe.
- Valld be, hogy a gondolataimban olvasol - mondtam nagyot sóhajtva.
- Szívesen mondanám, de csak azért mondtam, mert szinte fújtatsz, és csak akkor szoktál a hajadba túrni, mikor ideges vagy - válaszolta vigyorogva.
Mégis mikor ismert ki ennyire?
Odahajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam, de most nem egy duda zavart meg minket - hanem valaki kopogtatott az ablakomon. Idegesen húztam le, és minden ámulatomra JunHyung állt ott.
- Nem baj, ha beszállok? - kérdezte.
- Dehogy - vágtam rá, és figyeltem, ahogy beszáll.
- Hol jártál? - kérdeztem tőle.
- Találkoztam valakivel - mondta kissé mogorván. Messziről látszott, hogy nem volt jó a kedve.
- Ugye nem Harával? - kérdeztem. Remélem, nem veszekedtek megint.
- Nem - vágta rá. Többet inkább nem is kérdezek.
Ismét beállt egy kisebb csend. Már idegesítő volt, szinte késztetést éreztem, hogy valamiről csacsogni kezdjek, ezzel is megtörve a csendet.
- Holnap vasárnap, igaz? - kérdezte Jun végül.
- Aha - felelte YoSeob.
- Akkor mit szólnátok, ha holnap délelőtt mennénk értük, és elmennénk ebédelni együtt? Utána már úgyis pakolni fogtok, nem? - vetettem fel, mire mind a ketten helyeslően bólogattak. Szerintem a többiek is bele fognak menni.
A sor ismét megindult, és végre eljutottunk a fiúk házáig. Nem kockáztattunk még egyszer, ezért felmentem YoSeobékhoz, és ott bújtam bele egy pokrócba. YoSeob hozott nekem egy forró csokit, amit egy csókkal háláltam meg.
Kicsit üresnek éreztem már a lakást. DongWoon és DooJoon nem volt itt, Jun a szobájába zárkózott, GiKwang és Tori szerintem nálunk voltak, HyunSeung meg fogalmam sincs, hol lehetett. Egyszóval szinte kongott a hatalmas ház.
De amint megittam a forró csokit, YoSeob elfeledtette velem még azt is, hogy holnap korán kell kelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése