Reggel napsütésre ébredtem. YoSeob még aludt mellettem, felkaptam magamra a pólóját, és kiálltam az erkélyre.
Kellemes eső utáni illat csapta meg az orromat, és a nap sütötte az arcomat. De még korán lehetett, mert a lábam elkezdett fázni. Bemenni azonban még nem volt kedvem.
A karomat a mellkasom előtt fontam össze, és csodáltam azokat az embereket, akik végig rohannak az utcán. Ne is néznek egymásra, csak az számít nekik, hogy leadják a gyereket az iskolába, vagy hogy beérjenek időben a munkahelyre. Mindenkit a saját maga gondja foglalkoztat, és ez talán így is van rendjén.
Felnéztem az égre - ami szerencsére színtiszta kék volt. Sehol egy felhő.
Hamar csatlakozott hozzám YoSeob, és a karját a derekam köré fonta.
- Jó reggelt - adott egy puszit az arcomra.
- Neked is. Azt hiszem, most már haza tudok menni - néztem az útra.
- Elkísérlek, ha vársz egy percet - mondta.
A csodás pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. Kibontakoztam YoSeob öleléséből, és bementem. Leültem az ágyra, betakartam a lábam, és csak utána vettem fel a telefont.
- Itt Hana beszél - szóltam bele.
- Jó reggelt, YooLee menedzsere vagyok.
- Jó reggelt.
- Mikor szándékoznak indulni? Szeretnék magukkal menni, hogy egyszerre tudjuk őket hazahozni.
- Rendben. Úgy egy óra múlva indulnánk, mert arra gondoltunk, hogy elmegyünk ebédelni közösen.
- Tökéletes ötlet. Hova menjek?
Lediktáltam neki a címet, és megbeszéltük, hogy legyen itt időben, majd leraktuk.
YoSeobbal elkészültünk, és gyorsan átugrottunk hozzánk. Mint ahogy sejtettem, ott találtunk rá GiKwangra és Torira.
Felébresztettük őket, elmondtuk nekik, mi a szitu, majd Tori mondta, hogy ő most nem ér rá, mert egy iskolai barátnőjével találkozik, így ő nem jön.
Visszamentünk a fiúk lakására, és a maradék időben felmentünk, és mindenki ivott egy csésze kávét. Utána már mentünk is lefelé, ahol várt minket YooLee menedzsere. Bemutatkoztak egymásnak, és indultunk is.
Viszonylag hamar odaértünk, bár amikor már nem volt betonút a tegnapi eső miatt latyakban mentünk.
Amikor kiszálltunk, mindenki a ház felé vette az irányt.
- Majd bemegyünk - mondta YooLee menedzsere és egy fényképezővel a kezében elindult a part felé. Csak ekkor vettem észre, hogy ott állt a lány. Az állam is leesett, olyan gyönyörű volt abban a pillanatban.
Gyorsan megfogtam YoSeob kezét, és még mielőtt jobban szemügyre vehette volna, magam után húztam be a házba. Ott fogadott minket DongWoon a nappaliban. A srácok leültek vele beszélgetni, én pedig Ji Hye szobája felé vettem az irányt.
- Kop-kop, bejöhetek? - nyitottam be.
- Hát persze - mosolyogott rám Ji Hye.
- Mizujs? - ültem le az ágy szélére.
- Pakolgatok. Egyébként mindenki szakított mindenkivel - mondta nevetve.
- Komolyan? - néztem rá. Erre még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.
YoSeob kopogott be.
- Bejöhetek? - kérdezte, mire Ji Hye bólintott. YoSeob rögtön hozzám jött, megfogta a csípőmet, és az ölébe ültetett vissza. A mutatványát egy rövid kacajjal jutalmaztam meg.
- Szóval, visszatérve, tényleg? - kérdeztem Ji Hye-től.
- Igen.
- Miről maradtam le? - kérdezte YoSeob.
- Szakítottak. Mindenki - mondtam ki nagy nehezen.
- És most mi lesz? - nézett Ji Hye-re a barátom.
- Nem tudom… majd meglátjuk.
Ji Hye ezután folytatta a pakolászást, én pedig megkérdeztem tőle, hogy lenne e kedve velünk ebédelni. Természetesen igent mondott.
Miután végzett, kivittük a bőröndjét a kocsihoz, majd visszamentünk a nappaliba. Leültünk, és beszélgettünk, miközben vártuk, hogy a többiek elkészüljenek. DooJoon és JunHyung jött ki hamarabb, majd HyunSeung, DongWoon és GiKwang.
Még ki se nyílt az ajtó, amikor rossz előérzetem támadt, ezért oda néztem. YooLee jött be a menedzserével, de kicsúszott a lába a papucsból, és a szemem láttára esett hátra, és koppant a feje egy hatalmasat. Szinte a vér is megfagyott az ereimben, annyira megijedtem.
Én az elsők között voltam, akiknek sikerült kapcsolnunk. Mivel sztaffos voltam, kötelező volt számomra, hogy egy kisebb elsősegély tanfolyamot elvégezzek, ami most elég hasznos volt.
- Álljatok távolabb, hogy levegőt kapjon. YoSeob, segíts bevinni a kanapéra - utasítottam mindenkit.
Seobie rögtön odament, és egyszerűen felkapta. Amint lerakták, elmondtam neki, hogy emelje magasba a lábát, én pedig addig szemügyre vettem az arcát.
- Csak elájult, nem hiszem, hogy vészes. Nem vérzik semmije. Ji Hye, hozz egy hideg vizes rongyot, valaki pedig csináljon egy jó cukros teát - adtam ki a többi parancsot. Ji Hye elrohant sejtésem szerint a frdőbe, DooJoon pedig a konyha felé vette az irányt.
DongWoon csak állt ott, és nem tudta, mit tegyen.
Fél perc múlva YooLee elkezdte nyitogatni a szemeit.
- Hol vagyok? - kérdezte.
- Elestél, és elájultál. De nincs semmi baj - nyugtattam, és még egyszer megtöröltem az arcát.
Elvettem DooJoontól a teát, és vártam.
- Már jobban vagy? Nem szédülsz? - kérdeztem kis idő után.
- Minden rendben. Felülhetek?
- Persze, de csak lassan. Semmi hirtelen mozdulat. Nagyon fehér vagy még - állapítottam meg.
YooLee hátra rakta a kezét, és ahogy mondtam, lassan ült fel. Egy pillanatra lehunyta a szemét, majd ki is nyitotta. Odaadtam neki a bögrét, és lassan kezdte kortyolgatni.
- Te jó ég, ez nagyon édes - vágott furcsa fintort, mire mindenki megkönnyebbült egy kicsit.
- Nincs itt semmi baj - mondtam mosolyogva, majd felálltam. YooLee menedzsere olyan pillantásokkal nézegette a lányt, mint aki azt se tudja, hogy fiú e vagy lány.
Miután YooLee megitta a teát, kicsit visszaköltözött a szín az arcába, de még mindig sápadtnak tűnt egy kicsit.
Ott maradtam YooLee mellett, és beszélgettünk egy kicsit. Neki is elmondtam az ötletünket az ebédről, és beleegyezett.
Fél óra múlva, mikor már teljesen meggyőződtem arról, hogy YooLee teljesen rendben van, elindulhattunk. Az én autómban ült Ji Hye, DongWoon, GiKwang és YoSeob. A másik autóban ült YooLee, a menedzsere, JunHyung, és Hyunseung meg DooJoon.
Először az étterem felé vettük az irányt. Leparkoltunk, és bementünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése