Az ébresztőm keltett fel, és ennek kivételesen örültem. Végre, aludhattam huzamosabb ideig (kemény négy órát, de nekem az soknak számított).
Elkészültem, és épp a kávémat ittam a kis konyhában, amikor kopogtak az ajtón. Felálltam, és kinyitottam. Legnagyobb meglepetésemre Luhannal találtam szembe magamat.
- Szia - köszöntem kissé megszeppenten.
- Szia.
- Gyere be - álltam félre az ajtóból, így be tudott jönni. A konyhában foglalt helyet, én pedig leültem az eddigi helyemre. - Ja, igen, kérsz valamit? Kávét, teát, stb.
- Igen, egy kávét. Úgyis sok időnk van - felelte.
- Máris hozom - pattantam fel, és elkészítettem neki is. A tejet és a cukrot leraktam neki az asztalra.
Ízesítette magának, és ahogy észrevettem, nagyon édesszájú.
- Ja, amúgy csak annyit akartam mondani - kezdett bele - hogy ma elmarad a forgatás. Egész napra narancssárga jelzés van, szóval lehetetlen lenne forgatni, és emiatt a stúdióba se tudnánk átmenni - fejezte be.
- Narancssárga jelzés? Az mi?
- Veszélyt hordozó időjárási jelenség, amely káreseményekhez vezethet, vagy akár személyi sérülést, balesetet is okozhat. Érvényben lévő veszélyjelzés esetén legyünk nagyon körültekintőek, vigyázzunk saját biztonságunkra és értékeinkre. Részletesen tájékozódjunk az időjárás alakulásáról. Kövessük a megbízható média által közvetített tanácsokat, illetve a hatóságok utasításait.
- Ezt betanultad, mi? - kérdeztem nevetve.
- Debütálás előtt mindenkinek kötelező egészségügyi képzésre továbbjárni. Nekem meg szimplán jó a memóriám - vonta meg a vállát.
- De akkor még mindig esik az eső? - fordultam az ablak felé.
- Az nem kifejezés - mondta nevetve. - Lay megpróbált kimenni, hogy vegyen magának péksütit, de két másodpercig bírta kint.
- Lay és a péksüti?
- Nem is gondolnád mennyire tökéletes párt alkotnak.
Én is elkezdtem kuncogni. Igazán megnéztem volna élőben is.
- Akkor az egész nap a miénk?
- Addig, amíg nem lesz elviselhető az időjárás.
- Volt már ilyen?
- Nem - rázta meg a fejét.
- Szuper - dőltem hátra. Jól jött a szabadnap, de én imádtam a munkámat, és még dolgoztam volna.
Hirtelen rontottak be az ajtón, én pedig majdnem leestem a székről ijedtemben. Hol marad az illem?
- Gyertek, isteni ötletünk van! - mondta Sehun felvillanyozva.
- Remélem nem a rémisztgetés, mert én eléggé megijedtem most is - feleltem, miközben a hevesen dobogó szívemre raktam a helyen.
- Neem, majd elmondjuk. De gyertek már - siettetett. Elpakoltam, aztán indultunk is. Legnagyobb meglepetésemre a tánctermek felé vettük az irányt.
Mikor beléptünk a terembe, az egész SHINee ott volt, az EXO M, EXO K, pár Super Junior tag is, emellett Gi Bo, DongMin és Yuri is. Egyszóval a terem teljesen tele volt.
- Harlem shaket csinálunk! - mondta ki izgatottan Sehun.
Mosolyogva bólintottam, aztán a barátnőmhöz sétáltam.
- Meg sem kérdezem, hogy ez kinek az ötlete volt - szólaltam meg, és a Kai-Taemin páros felé néztem. Csak ők lehetnek ennyire túlmozgásosak.
- Fején találtad a szöget - felelte Gi Bo nevetve. - Jó téged látni - mondta mosolyogva.
- Téged is - bólintottam, és megöleltem.
- Akkor először csinálunk egy próbát, aztán élőben fog menni - szólalt meg hangosabban Yesung. Bólogatni kezdtünk, ő pedig elindította a zenét.
Táncolni kezdtünk, de mindenki röhögött, így elrontottuk az egészet. Az egy próbából kismillió lett, mivel senki nem tudta megállni, hogy ne nevessen.
Két órán keresztül hülyéskedtünk, közben pedig minden volt. Két óra múlva már a földön ültünk (legalábbis mi, voltak, akik már feküdtek) és nevetgélve beszélgettünk.
Akkor először örültem igazán annak, hogy jelentkeztem az SM-hez. Tényleg úgy éreztem, hogy én oda tartozok, és megtaláltam a helyemet.
- Namiiiiiii - kúszott felém Sehun.
- Hm?
- Ha szépen nézek, hozol nekem nasit? - Úgy tett, ahogy mondta, hatalmas kiskutya szemekkel nézett rám, közben pedig pislogott.
- Persze - mondtam nevetve, és felkászálódtam a földről. Amint kiértem a folyosóra, Kai csatlakozott hozzám, hogy segítsen. Mire a lifthez értünk, Luhan lett a társaságunk utolsó tagja.
- Szerintem a konyhára menjünk, ott mindig van valami - adott ötletet Luhan.
- Szerintem is - bólintott Kai.
- Akkor ti vezessetek, mert én még nem nagyon voltam a konyhán - mondtam kicsit elpirulva. Az igazat megvallva, még azt sem tudtam, hogy van konyha. Bár, ki tudja mennyien élünk itt, elég valószínű.
A második emeleten szálltunk ki a liftből, és indultunk el hosszú folyosókon. Elmentünk egy nagy terem mellett, ahol meg is álltam.
- Nem ide jövünk? - kérdeztem. Olyan ebédlő kinézete volt, gondoltam nem kérdezek nagy hülyeséget.
- Nem, hátulról surranunk be - mondta Luhan vigyorogva. Én is elmosolyodtam, és bólintottam.
Úgy lett, ahogy mondta. Amint beléptünk a jóval kisebb helyiségbe, furcsa látvány tárult a szemem elé.
Eunhyuk, Kyuhyun és Taemin beszélgetett SooMannel, miközben falatoztak valami jól kinéző sütiből.
- Ohh, sziasztok - köszöntek mosolyogva, amikor megláttak.
- Ti hogy kerültetek ide? - kérdeztem meglepve. Esküdni mertem volna rá, hogy az imént még láttam Taemint a próbateremben.
- Teleportáltunk - kacsintott rám.
- Ezt meg ne halljam még egyszer! Nincs alkohol fogyasztás! - szólt közbe SooMan. De jó tudni róla...
- Vagyis csak mértékkel - folytatta vigyorogva, és elővett az egyik szekrényből egy üveg bort. Mint ahogy az várható volt, mindenkinek felcsillant a szeme.
- Nami, a mögötted lévő szekrényben vannak a poharak - intett nekem, miközben ő a bornyitót kezdte el keresni.
Megfordultam, és elővettem hét poharat, majd le is raktam őket az asztalra. SooMan mindig, mindenről tudott, és ez nagyon jó érzés volt. Szerettem olyan emberek társaságában lenni, akiknek a kezében volt az irányítás.
Amint SooMan kiöntötte a bort, mindenkinek egy keveset, a kezembe vettem az egyik poharat.
Vicces, amikor egy esős napon elmarad a munka, és az ember lánya a főnökével iszogat, és lop a konyháról.
- Egyszer, mikor még fiatal voltam - kezdett bele SooMan, de Kyuhyun félbeszakította.
- Akkor ez egy ezer éves történet lehet - mondta, mire mind nevetni kezdtünk.
- Nem vagyok én sokkal idősebb nálad - nézett rá a főnök félszemmel. Kyuhyun csak vigyorogni kezdett, és azt tátogta, mikor SooMan már nem nézte, hogy "Hát persze".
- Szóval, amikor még fiatal voltam, és gimnáziumba jártam...
- A békebeli időkben.
- Kyuhyun, még egy szó, és nem mész a következő fan találkozóra.
- Befogtam!
- Én is így gondoltam. Szóval gimnazista koromban az utolsó évben elmentünk inni a haverokkal. A kocsma előtt találkoztunk a testnevelés tanárunkkal, és a fizika tanárunkkal, és meg akartak hívni sörözni - mondta mosolyogva.
- Velem ugyanez történt! Csak én másodikos voltam, és minket hamburgerezni hívtak, ahol mindenki gyomorrontást kapott, miután evett onnan - mondtam nevetve. Annyira nem is volt az olyan régen.
- Másodévesen már alkoholizáltatok? - ráncolta össze a szemöldökét SooMan, mire csak megvontam a vállam. - Következőnek a meghallgatásnál végzünk egy egészségügyi tesztet is.
- Nekem babarózsaszín tüdőm... volt....valamikor.... régen - mondtam nevetve.
- Enyje, cigiztünk? - nézett rám Kai, mire ismét csak megvontam a vállam.
- Most mond azt, hogy nem próbálta ki mindenki egyszer az életben.
- Én nagyon kemény szivaros voltam - mondta SooMan. Teljesen el tudtam képzelni, ahogy menő szemüvegben a kezében áll a hatalmas szivarral, és a csajokat stíröli.
- Gazdagéknál már csak így megy - suttogta Kyuhyun, de persze mindenki hallotta, ezért nevetni kezdtünk megint. Soha nem mertem volna így beszólogatni a főnökömnek. Bár, a mostani helyzetben sokkal inkább tűnt havernak, mint vezérigazgatónak.
- Kyuhyun nem vágták neked kicsit fel a nyelvedet?
- Én csak poénkodok - vonta meg a vállát az említett.
- És ez még semmi nem volt - szólt közbe Eunhyuk, mire még jobban nevetni kezdtünk.
- Néha benézek a tánctermekbe, hogy ellenőrizzetek titeket. Mindenkire ránézek - mondta SooMan, és rám meg Luhanra villant a tekintete. Bakker, mit láthatott? Semmi olyat nem csináltunk... vagyis csak majdnem. - És amikor a Super Junior táncpróbáira nézek be, sosem táncoltok. Soha. Nem csoda, hogy külön tánctanár kellett nektek, Kyungsoo hetekig panaszkodott miattatok - fejezte be nevetve.
Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha SooMan a második apukánk lenne. És nagyon jó kis apuka 2.0 volt.
- Igazából én sem tudom, hogyan tanuljuk meg a táncokat - mondta még mindig fulldokolva a nevetéstől Eunhyuk.
- Bezzeg ha mi csinálnánk ezt... - szólt közbe Kai és Taemin egyszerre.
- Azért a SHINee se panaszkodhat - mondta rejtett vigyorral a főnök.
- Az kivételes alkalom volt! - kiáltott fel Tae. Nem bírtam abbahagyni a nevetést, már a hasamat fogtam, és a pultnak dőltem.
- Akkor mindig kivételes alkalmakkor nézek rátok? - kérdezett vissza érdeklődve SooMan.
- Hát... attól függ, milyen időközönként néz ránk...
- Néha úgy érzem, nem elég gyakran.
A bor fogyni kezdett, nekünk pedig egyre jobb hangulatunk lett. Áldottam az esőt, mert anélkül soha nem jöttünk volna így össze.
Talán két órát lehettünk ott, vagy többet, de aztán feltankoltunk a nasikból, és visszamentünk a táncterembe.
- Hol voltatok ennyi ideig? - kérdezte Sehun.
- Elvoltunk - feleltem, közben pedig úgy vigyorogtam, mint egy vadalma.
- Ne... ittatok?
- Talán - vontam meg a vállam.
- Ugye nem pezsgőt? - kérdezte ijedten Gi Bo.
- Nem, bort, miért? - kérdezett vissza Kai.
- Mert ha Nami kiejti a száján, hogy pezsgő, ott a bulinak vége - mondta nevetve.
Duzzogva fordultam el. Nem is igaz! Bár, jobban belegondolva...
Mindenkinek van gyengéje. Van, akinek a fiúk, van, akinek a szalvéták, a babák, a kisgyerekek, a sminkek, és még sorolhatnám a végtelenségig. Nekem a pezsgő a gyengén. Tíz évente egyszer iszok, de az az este felejthetetlen marad.
Nasizni kezdtünk, közben pedig tovább folytattuk a beszélgetést. Vagyis... már aki. Gi Bo végig Jonghyun szemeiben volt elveszve, a fiú pedig szintén. Szerintem nem is tudták, hol vannak, csak egymásra figyeltek. Olyan aranyosak voltak így ketten, örültem, hogy összejött nekik.
A másik páros Chanyeol és Yuri volt. Yuri Chanyeol ölében ült, és folyton egyszerre nevettek fel, vagy bármi más, a lényeg, hogy egyszerre csinálták. Ők is tökéletesen összeillettek.
És itt vagyok én... egyedül, aki csak a fiúk viccein tud nevetve. Lopva Luhanra pillantottam, aki ugyanakkor nézett rám. Halványan elmosolyodtam, de aztán tovább figyeltem a fiúkra.
Fogalmam sincs mikor, de valakik elkezdtek felfelé szállingózni, és mi is így tettünk. Nagyobb csoportokban mentünk fel, aztán mindenki a szobája felé vette az irányt.
Zuhanyzás után a konyhában tevékenykedtem, amikor valami furcsa hangot hallottam az ajtó felől. Érdeklődve fordultam arra, de aztán hagytam. Amikor újra meghallottam, már odamentem, és kinyitottam.
A folyosó végén először Yurit és Chanyeol-t pillantottam meg, akik rettenetesen kerestek valamit - mondanom sem kell, hogy egymás szájában.
De az ajtó másik felénél Luhan állt, aki furcsán hatalmas szemekkel nézett rám. Mintha meglepődött volna, hogy itt talál.
- Szeretnél.... - A kérdésemet nem tudtam befejezni, mert a csípőmre rakta a kezét, és maga felé húzott. Ajkai egy szemvillantás alatt az enyémeken voltak, én pedig mindent elfelejtettem. Lágyan nyalta meg a felső ajkamat, és én azonnal megadtam neki magamat. Belefeledkezve a szenvedélyes csókjába öleltem át, és húztam magamhoz. Amint körbefontam a kezeimet a nyakán rögtön bele is túrtam a hajába, ő pedig kicsit lentebb csúsztatta a kezét.
Így járnak azok az idolok és gyakornokok, akik kicsit be vannak csiccsentve.
A gondolataim teljesen megszűntek, és csak őt éreztem. Lázasan csókolt, és éreztem rajta a birtoklási vágyat. Ugyanúgy kívánt engem, ahogy én őt.
A levegőhiány vetett véget ismét a csókunknak.
- Luhan, én...
- Nem.
- Öhm...
- Szeretni fognak, és majd elfogadnak.
- De..
- Igen, biztos vagyok ebben.
- És mégis...
- Odamegyünk, és megmondjuk neki.
- Muszáj lesz...
- Nem, majd akkor hozzunk nyilvánosságra, amikor akarod.
- Ez most...
- Ezt tényleg megkérdezed? Hogy komolyan gondolom-e? - nézett rám nevetve.
- Nem, afelől biztos vagyok. Mindegyik kérdésemre tökéletes választ adtál, kivéve az utolsót. Annyit akartam kérdezni, hogy most ez komoly, vagy csak az alkohol teszi.
- Erre is tudod a választ - felelte, és egy puszit nyomott a számra.
- Jó éjt - suttogta, majd még egyszer megcsókolt.
- Neked is - feleltem vigyorogva, aztán visszamentem a szobába.
Nekidőltem a falnak, és szinte szárnyaltam. Mosolyogva hunytam le a szemeimet.
Vicces dolog a sors. Luhannal egy esős napon jöttem össze, és egy esős napon szakítottam, és egy nagyon esős napon váltunk el, egy esős napos kérte meg a kezemet, és egy esős napon hagytam el.
De ez még a jövő zenéje, egyenlőre csak bementem a szobába, és vigyorogva aludtam el.
_________________________
Úristen, mindjárt megvan a 2000 megtekintés, nagyon hálás vagyok <3 köszönöm, hogy ennyien olvassátok a ficimet, pedig még nagyon az elején járunk :) A kritikáitok mindig jobb kedvre derítenek, eddig szinte csak jót kaptam (az egyedüli rossz az én lustaságomból adódik :$ sajnálom, hogy ennyi hiba van benne, de amint készen vagyok a fejezettel, mindig sietek felrakni, hogy olvasni tudjátok.)
És most, hogy ennyien olvassátok, arra gondoltam, hogy lehetne nekem is egy fandom nevem :$ nagyon nagy ökörség? Kérlek, mondjátok el erről is a véleményeteket, plusz ha valakinek van ötlete, azt is (itt az ötlet alatt azt várnám, hogy milyen érzéseket vált ki belőletek, amikor olvassátok a ficimet, mert az sokat segítene. Például Anna fandom neve a miso lett, ami mosolyt jelent, mivel mindig mosolyognak, ha olvassák a ficijét)
És még egyszer nagyon köszönöm <3 imádlak titeket!
- Persze - mondtam nevetve, és felkászálódtam a földről. Amint kiértem a folyosóra, Kai csatlakozott hozzám, hogy segítsen. Mire a lifthez értünk, Luhan lett a társaságunk utolsó tagja.
- Szerintem a konyhára menjünk, ott mindig van valami - adott ötletet Luhan.
- Szerintem is - bólintott Kai.
- Akkor ti vezessetek, mert én még nem nagyon voltam a konyhán - mondtam kicsit elpirulva. Az igazat megvallva, még azt sem tudtam, hogy van konyha. Bár, ki tudja mennyien élünk itt, elég valószínű.
A második emeleten szálltunk ki a liftből, és indultunk el hosszú folyosókon. Elmentünk egy nagy terem mellett, ahol meg is álltam.
- Nem ide jövünk? - kérdeztem. Olyan ebédlő kinézete volt, gondoltam nem kérdezek nagy hülyeséget.
- Nem, hátulról surranunk be - mondta Luhan vigyorogva. Én is elmosolyodtam, és bólintottam.
Úgy lett, ahogy mondta. Amint beléptünk a jóval kisebb helyiségbe, furcsa látvány tárult a szemem elé.
Eunhyuk, Kyuhyun és Taemin beszélgetett SooMannel, miközben falatoztak valami jól kinéző sütiből.
- Ohh, sziasztok - köszöntek mosolyogva, amikor megláttak.
- Ti hogy kerültetek ide? - kérdeztem meglepve. Esküdni mertem volna rá, hogy az imént még láttam Taemint a próbateremben.
- Teleportáltunk - kacsintott rám.
- Ezt meg ne halljam még egyszer! Nincs alkohol fogyasztás! - szólt közbe SooMan. De jó tudni róla...
- Vagyis csak mértékkel - folytatta vigyorogva, és elővett az egyik szekrényből egy üveg bort. Mint ahogy az várható volt, mindenkinek felcsillant a szeme.
- Nami, a mögötted lévő szekrényben vannak a poharak - intett nekem, miközben ő a bornyitót kezdte el keresni.
Megfordultam, és elővettem hét poharat, majd le is raktam őket az asztalra. SooMan mindig, mindenről tudott, és ez nagyon jó érzés volt. Szerettem olyan emberek társaságában lenni, akiknek a kezében volt az irányítás.
Amint SooMan kiöntötte a bort, mindenkinek egy keveset, a kezembe vettem az egyik poharat.
Vicces, amikor egy esős napon elmarad a munka, és az ember lánya a főnökével iszogat, és lop a konyháról.
- Egyszer, mikor még fiatal voltam - kezdett bele SooMan, de Kyuhyun félbeszakította.
- Akkor ez egy ezer éves történet lehet - mondta, mire mind nevetni kezdtünk.
- Nem vagyok én sokkal idősebb nálad - nézett rá a főnök félszemmel. Kyuhyun csak vigyorogni kezdett, és azt tátogta, mikor SooMan már nem nézte, hogy "Hát persze".
- Szóval, amikor még fiatal voltam, és gimnáziumba jártam...
- A békebeli időkben.
- Kyuhyun, még egy szó, és nem mész a következő fan találkozóra.
- Befogtam!
- Én is így gondoltam. Szóval gimnazista koromban az utolsó évben elmentünk inni a haverokkal. A kocsma előtt találkoztunk a testnevelés tanárunkkal, és a fizika tanárunkkal, és meg akartak hívni sörözni - mondta mosolyogva.
- Velem ugyanez történt! Csak én másodikos voltam, és minket hamburgerezni hívtak, ahol mindenki gyomorrontást kapott, miután evett onnan - mondtam nevetve. Annyira nem is volt az olyan régen.
- Másodévesen már alkoholizáltatok? - ráncolta össze a szemöldökét SooMan, mire csak megvontam a vállam. - Következőnek a meghallgatásnál végzünk egy egészségügyi tesztet is.
- Nekem babarózsaszín tüdőm... volt....valamikor.... régen - mondtam nevetve.
- Enyje, cigiztünk? - nézett rám Kai, mire ismét csak megvontam a vállam.
- Most mond azt, hogy nem próbálta ki mindenki egyszer az életben.
- Én nagyon kemény szivaros voltam - mondta SooMan. Teljesen el tudtam képzelni, ahogy menő szemüvegben a kezében áll a hatalmas szivarral, és a csajokat stíröli.
- Gazdagéknál már csak így megy - suttogta Kyuhyun, de persze mindenki hallotta, ezért nevetni kezdtünk megint. Soha nem mertem volna így beszólogatni a főnökömnek. Bár, a mostani helyzetben sokkal inkább tűnt havernak, mint vezérigazgatónak.
- Kyuhyun nem vágták neked kicsit fel a nyelvedet?
- Én csak poénkodok - vonta meg a vállát az említett.
- És ez még semmi nem volt - szólt közbe Eunhyuk, mire még jobban nevetni kezdtünk.
- Néha benézek a tánctermekbe, hogy ellenőrizzetek titeket. Mindenkire ránézek - mondta SooMan, és rám meg Luhanra villant a tekintete. Bakker, mit láthatott? Semmi olyat nem csináltunk... vagyis csak majdnem. - És amikor a Super Junior táncpróbáira nézek be, sosem táncoltok. Soha. Nem csoda, hogy külön tánctanár kellett nektek, Kyungsoo hetekig panaszkodott miattatok - fejezte be nevetve.
Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha SooMan a második apukánk lenne. És nagyon jó kis apuka 2.0 volt.
- Igazából én sem tudom, hogyan tanuljuk meg a táncokat - mondta még mindig fulldokolva a nevetéstől Eunhyuk.
- Bezzeg ha mi csinálnánk ezt... - szólt közbe Kai és Taemin egyszerre.
- Azért a SHINee se panaszkodhat - mondta rejtett vigyorral a főnök.
- Az kivételes alkalom volt! - kiáltott fel Tae. Nem bírtam abbahagyni a nevetést, már a hasamat fogtam, és a pultnak dőltem.
- Akkor mindig kivételes alkalmakkor nézek rátok? - kérdezett vissza érdeklődve SooMan.
- Hát... attól függ, milyen időközönként néz ránk...
- Néha úgy érzem, nem elég gyakran.
A bor fogyni kezdett, nekünk pedig egyre jobb hangulatunk lett. Áldottam az esőt, mert anélkül soha nem jöttünk volna így össze.
Talán két órát lehettünk ott, vagy többet, de aztán feltankoltunk a nasikból, és visszamentünk a táncterembe.
- Hol voltatok ennyi ideig? - kérdezte Sehun.
- Elvoltunk - feleltem, közben pedig úgy vigyorogtam, mint egy vadalma.
- Ne... ittatok?
- Talán - vontam meg a vállam.
- Ugye nem pezsgőt? - kérdezte ijedten Gi Bo.
- Nem, bort, miért? - kérdezett vissza Kai.
- Mert ha Nami kiejti a száján, hogy pezsgő, ott a bulinak vége - mondta nevetve.
Duzzogva fordultam el. Nem is igaz! Bár, jobban belegondolva...
Mindenkinek van gyengéje. Van, akinek a fiúk, van, akinek a szalvéták, a babák, a kisgyerekek, a sminkek, és még sorolhatnám a végtelenségig. Nekem a pezsgő a gyengén. Tíz évente egyszer iszok, de az az este felejthetetlen marad.
Nasizni kezdtünk, közben pedig tovább folytattuk a beszélgetést. Vagyis... már aki. Gi Bo végig Jonghyun szemeiben volt elveszve, a fiú pedig szintén. Szerintem nem is tudták, hol vannak, csak egymásra figyeltek. Olyan aranyosak voltak így ketten, örültem, hogy összejött nekik.
A másik páros Chanyeol és Yuri volt. Yuri Chanyeol ölében ült, és folyton egyszerre nevettek fel, vagy bármi más, a lényeg, hogy egyszerre csinálták. Ők is tökéletesen összeillettek.
És itt vagyok én... egyedül, aki csak a fiúk viccein tud nevetve. Lopva Luhanra pillantottam, aki ugyanakkor nézett rám. Halványan elmosolyodtam, de aztán tovább figyeltem a fiúkra.
Fogalmam sincs mikor, de valakik elkezdtek felfelé szállingózni, és mi is így tettünk. Nagyobb csoportokban mentünk fel, aztán mindenki a szobája felé vette az irányt.
Zuhanyzás után a konyhában tevékenykedtem, amikor valami furcsa hangot hallottam az ajtó felől. Érdeklődve fordultam arra, de aztán hagytam. Amikor újra meghallottam, már odamentem, és kinyitottam.
A folyosó végén először Yurit és Chanyeol-t pillantottam meg, akik rettenetesen kerestek valamit - mondanom sem kell, hogy egymás szájában.
De az ajtó másik felénél Luhan állt, aki furcsán hatalmas szemekkel nézett rám. Mintha meglepődött volna, hogy itt talál.
- Szeretnél.... - A kérdésemet nem tudtam befejezni, mert a csípőmre rakta a kezét, és maga felé húzott. Ajkai egy szemvillantás alatt az enyémeken voltak, én pedig mindent elfelejtettem. Lágyan nyalta meg a felső ajkamat, és én azonnal megadtam neki magamat. Belefeledkezve a szenvedélyes csókjába öleltem át, és húztam magamhoz. Amint körbefontam a kezeimet a nyakán rögtön bele is túrtam a hajába, ő pedig kicsit lentebb csúsztatta a kezét.
Így járnak azok az idolok és gyakornokok, akik kicsit be vannak csiccsentve.
A gondolataim teljesen megszűntek, és csak őt éreztem. Lázasan csókolt, és éreztem rajta a birtoklási vágyat. Ugyanúgy kívánt engem, ahogy én őt.
A levegőhiány vetett véget ismét a csókunknak.
- Luhan, én...
- Nem.
- Öhm...
- Szeretni fognak, és majd elfogadnak.
- De..
- Igen, biztos vagyok ebben.
- És mégis...
- Odamegyünk, és megmondjuk neki.
- Muszáj lesz...
- Nem, majd akkor hozzunk nyilvánosságra, amikor akarod.
- Ez most...
- Ezt tényleg megkérdezed? Hogy komolyan gondolom-e? - nézett rám nevetve.
- Nem, afelől biztos vagyok. Mindegyik kérdésemre tökéletes választ adtál, kivéve az utolsót. Annyit akartam kérdezni, hogy most ez komoly, vagy csak az alkohol teszi.
- Erre is tudod a választ - felelte, és egy puszit nyomott a számra.
- Jó éjt - suttogta, majd még egyszer megcsókolt.
- Neked is - feleltem vigyorogva, aztán visszamentem a szobába.
Nekidőltem a falnak, és szinte szárnyaltam. Mosolyogva hunytam le a szemeimet.
Vicces dolog a sors. Luhannal egy esős napon jöttem össze, és egy esős napon szakítottam, és egy nagyon esős napon váltunk el, egy esős napos kérte meg a kezemet, és egy esős napon hagytam el.
De ez még a jövő zenéje, egyenlőre csak bementem a szobába, és vigyorogva aludtam el.
_________________________
Úristen, mindjárt megvan a 2000 megtekintés, nagyon hálás vagyok <3 köszönöm, hogy ennyien olvassátok a ficimet, pedig még nagyon az elején járunk :) A kritikáitok mindig jobb kedvre derítenek, eddig szinte csak jót kaptam (az egyedüli rossz az én lustaságomból adódik :$ sajnálom, hogy ennyi hiba van benne, de amint készen vagyok a fejezettel, mindig sietek felrakni, hogy olvasni tudjátok.)
És most, hogy ennyien olvassátok, arra gondoltam, hogy lehetne nekem is egy fandom nevem :$ nagyon nagy ökörség? Kérlek, mondjátok el erről is a véleményeteket, plusz ha valakinek van ötlete, azt is (itt az ötlet alatt azt várnám, hogy milyen érzéseket vált ki belőletek, amikor olvassátok a ficimet, mert az sokat segítene. Például Anna fandom neve a miso lett, ami mosolyt jelent, mivel mindig mosolyognak, ha olvassák a ficijét)
És még egyszer nagyon köszönöm <3 imádlak titeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése