.jpg)
Az ágyam puhaságát teljesen átértékeltem, amikor ott ébredtem fel. Egy ideig élveztem a kellemes semmit tevést, majd kinyitottam a szemeim. Yoseob alig pár centire feküdt tőlem, a kezét a derekamon nyugtatta.
Mosolyogva érintettem meg az arcát. Lágyan, csak az ujjaimmal tettem, nehogy felébresszem. A tekintetemmel követtem, ahogyan az arcáról áttérnek az ujjaim a hajára, ahol el is vesznek a dús tincsek között.
A derekamon erősebb lett a szorítása, majd közelebb húzott magához. Reménykedtem abban, hogy ez csak egy ösztönös reakció volt nála, de sajnos felébresztettem.
Mosolyogva érintettem meg az arcát. Lágyan, csak az ujjaimmal tettem, nehogy felébresszem. A tekintetemmel követtem, ahogyan az arcáról áttérnek az ujjaim a hajára, ahol el is vesznek a dús tincsek között.
A derekamon erősebb lett a szorítása, majd közelebb húzott magához. Reménykedtem abban, hogy ez csak egy ösztönös reakció volt nála, de sajnos felébresztettem.
- Tina! - szólított meg remegő hangon.
- Jó reggelt - válaszoltam halkan.
- Sajnálom... - motyogta, kerülve a tekintetem.
- Mégis mit?
- Ott kellett volna lennem veled. Munka után fel akartalak hívni… de Monica mondta, hogy Sohyunnal vagy. Meg se fordult a fejemben, hogy nem kísér haza.
- Yoseob - szólítottam meg, de nem nézett rám. A tenyerem az arcára fektettem, így már elértem a kívánt hatást. - Nem vagyok már kislány, nekem kellett volna jobban vigyáznom.
Hirtelen hátrább hajolt, és mindkét kezével megfogta az arcomat.
- El tudod képzelni, milyen érzés volt, amikor senki nem tudta, hogy hol vagy? Pont azután tűntél el, hogy megszakadt a vonal.
- De erről nem te tehetsz - próbáltam megnyugtatni, de ezen nem segített, hogy pár könnycsepp legurult az arcomon. Nem szeretem ezt az aggódást a szemében, sem az önvádat, amit kihallani a hangjából.
- Nem vagy jól? - kérdezte hirtelen a könnyeimre utalva.
- Minden rendben - feleltem, miközben letöröltem a kis cseppeket. - Csak örülök, hogy végre itt vagyok.
- Biztos?
- Tuti. De egyébként te hogy kerülsz ide?
- Nem is örülsz? - kérdezte durcisan, mire elnevettem magam.
- Már hogyne örülnék! Ennél jobban nem is indulhatna a napom.
- Amúgy Monica hívott, hogy itthon vagy, én meg rögtön iderohantam.
- Köszönöm.
- Mégis mit?
- Hogy itt vagy mellettem - feleltem mosolyogva. Ő is elmosolyodott, és adott egy puszit a számra, de én nem értem be ennyivel. A nyaka köré fontam a kezeimet, visszahúzva magamhoz mélyítettem el a csókot. Yoseob sem ellenkezett, de a karjait mellém helyezve változtatott a helyzetén. Bár tartotta magát, mégis, néhol enyhe fájdalmat éreztem, ami nem tartott tovább a másodperc törtrészéig. A szívem heves dobogása, és az ajkai az enyémeken teljesen elfeledtették velem azt.
Egyre szenvedélyesebb lett a csókunk, de a korgó gyomrom eszembe juttatta, hogy már egy napja nem ettem egy falatot sem.
Szégyenemben majd' elsüllyedtem, ki se mertem nyitni a szememet, mikor eltávolodott tőlem.
Egyre szenvedélyesebb lett a csókunk, de a korgó gyomrom eszembe juttatta, hogy már egy napja nem ettem egy falatot sem.
Szégyenemben majd' elsüllyedtem, ki se mertem nyitni a szememet, mikor eltávolodott tőlem.
- Menjünk enni - jelentette ki nevetve Yoseob, majd adott egy puszit a homlokomra.
Továbbra sem mozdultam, tényleg nagyon elszégyelltem magam. Már meg se kellene lepődnöm a bénázásomon.
Yoseob azonban nem várta meg, míg visszatalálok magamhoz, az ölébe kapva indult el az ajtó felé.
- Hercegnőm, a konyhába? - kérdezte lovagiasan.
- Igen, ha kérhetem - feleltem halkan. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek inkább.
Átkaroltam a nyakát, majd a vállára hajtottam a fejemet, közben pedig navigáltam. A konyhában lerakott az egyik székre és nekiállt keresni a reggelihez való dolgokat.
- Igazán segíthetnél - szólalt meg, mikor már jó ideje kereste a vajat.
- De olyan vicces - feleltem. Az asztalon könyököltem, és végig mosolyogva figyeltem a ténykedését.
- Akkor legalább egy támpontot adj.
- A teavajat nem szokták a hűtőbe rakni - mondtam.
Tudósokhoz méltó komoly arccal kezdett el bólogatni. Becsukta a hűtő ajtaját, majd pár lépést hátra lépve nézett körül ismét a polcokon. Nem tudom, hogy ennek mi értelme lehetett, mert tudtommal nem voltak lézerszemei, nem láthatott be az ajtók mögé.
Tudósokhoz méltó komoly arccal kezdett el bólogatni. Becsukta a hűtő ajtaját, majd pár lépést hátra lépve nézett körül ismét a polcokon. Nem tudom, hogy ennek mi értelme lehetett, mert tudtommal nem voltak lézerszemei, nem láthatott be az ajtók mögé.
Mégis egész hamar megtalálta a vajat, csinált nekem egy igazán ízléses szendvicset. Mikor lerakta elém, majdnem csöpögni kezdett a nyálam.
- Nyami - szemeztem a szendviccsel csillogó tekintettem, de nem vártam sokáig az elfogyasztásával.
- Örülök, hogy tetszik, mert ennyiben kimerül a konyhai tudásom - vakarta meg a tarkóját kacarászva.
- Mmm, szerintem tudsz te mosogatni is - néztem rá, mire még jobban nevetett.
Ezt végül nem tudtam meg, mert az utolsó falat után ismét felkapott az ölébe, és felvitt a szobámba.
- El fognak sorvadni a lábaim - szólaltam meg, miközben ő a lépcsőn vitt fel.
- Egy egyszerű köszönöm is megfelelne - vonta meg a vállát.
A válláról megemelve a fejem adtam egy cuppanós puszit az arcára.
- Köszönöm - suttogtam. Szélesen elmosolyodott és rám kacsintott.
Csak a szobámban rakott le, akkor is az ágyamra. Törökülésben helyezkedtem el, ő pedig szorosan mellém telepedett le, átölelve a derekam, majd a vállamon támasztotta meg az állát.
- Szereznem kellene valahonnan új telefont - billentettem oldalra a fejem.
- Emiatt nem kell aggódnod - legyintett egyszerűen.
- Mire gondolsz? - kérdeztem érdeklődve.
- Monica már vett neked egy újat. Csak gondolom, akkor akarja majd odaadni, mikor már fent leszel.
- De én fent vagyok - szóltam közbe.
- Még egy picit nem szeretnél pihenni? - kérdezte, de nem várta meg a választ, mert rögtön az ajkaimra tapadt.
Egyre hevesebben csókolt, képtelenek voltunk fékezni magunkat. A hátamra helyezte a kezét, majd ledöntött az ágyra, de közben egy pillanatra sem váltunk el. Átöleltem a nyakát, míg az egyik kezemmel beletúrtam a hajába, a másikkal belemarkoltam a hátán a pólójába. Ő is ugyanezt tette, csak a csípőmnél.
A kopogás hangjára gyorsan rebbentünk szét. Gyorsan vettem pár mély lélegzetet, eligazgattam magamon a ruhámat és a hajam.
A kopogás hangjára gyorsan rebbentünk szét. Gyorsan vettem pár mély lélegzetet, eligazgattam magamon a ruhámat és a hajam.
- Szabad - szóltam ki, egy gyors összenézés után Yoseobbal.
Mónit és Jiyongot vártam, de helyettük a Beast és a 4minute toppant be a szobámba. Az utóbbiakon egy kicsit csodálkoztam, mivel Sohyunon kívül még nem beszéltem velük sohasem, de ugyanaz azt aggódást láttam rajtuk, mint a fiúkon.
- Tina, jobban vagy már? - kérdezte aggodalmasan Dongwoon.
- Igen, minden oké - feleltem szemrebbenés nélkül hazudva. Ha azt mondanám, hogy még fáj az ütések helye, csak több aggodalmat gerjesztenék bennük, amit igazán nem szerettem volna.
- Hogy történhetett ez veled? Nem tudom elképzelni, hogy bárki is tudna bántani egy ilyen lányt, mint te...
- Én sem - értett vele egyet Sohyun. - Ráadásul fogalmam sincs, hogyan szökhetett be valaki a dormba.
- Mindegy, ez már lényegtelen. Inkább az a fontos, hogy el fog.e múlni a partira. - Hogy hangsúlyosabbá tegyem mondandóm, tüntetőleg a karomra néztem. A fiúk csak sóhajtottak egyet, a lányok pedig elmosolyodtak.
- Ismerek egy nagyszerű sminkest, ő biztos tud majd segíteni! - ajánlotta fel Hyuna.
- Azt szuper lenne - válaszoltam felvidulva.
Hosszú ideig voltak ott, és a jó hangulat miatt még maradtak is volna mind, de a munka miatt vissza kellett menniük a céghez. Yoseob ment el legutoljára, bár annyi kedve volt egyedül hagyni, mint hétfő reggel felébredni.
Gikwang nem jött el, amit egy kicsit sajnáltam, de összességében örültem neki. Ha tényleg komolyabb érzései is lettek volna irántam, csak jót tesz a távolság.
A következő hét számomra végig a parti körül forgott. Minden nap háromszor bekentem egy krémmel a sebeket, amik egyre szebben néztek ki. Közelebbről tisztán lehetett látni a foltokat, de távolról már egyáltalán nem tűntek olyan rémisztőek.
Ezen felbátorodva, mikor eljött a péntek, nem kértem el Hyuna sminkesének a telefonszámát. A fürdőszobában ülve majdnem elhasználtam egy tubus alapozót, de egész normálisan festettem. A sminkem és a hajam is ott készítettem el, majd fehérneműben léptem ki onnan. Az ágyamhoz sétáltam, ahová a ruhámat készítettem ki, de amint megláttam, dermedten álltam egy helyben. Összevagdosott, szana-szét hevert cafatjai beterítették az egész ágyat.
A félelem ismét átjárta az egész testemet, de ezúttal ki tudtam belőle törni. Ökölbe zártam az ujjaimat, majd a félelem átalakult egy teljesen más érzéssé.
Mindent elsöprő harag lett úrrá rajtam.
A félelem ismét átjárta az egész testemet, de ezúttal ki tudtam belőle törni. Ökölbe zártam az ujjaimat, majd a félelem átalakult egy teljesen más érzéssé.
Mindent elsöprő harag lett úrrá rajtam.
.jpg)
.jpg)
agar.jpg)
