A Fairy Story 8. rész (YoSeob)

Miután rájöttem, hogy kénytelen leszek fent maradni, a hátamra fordultam és a sötét plafont kezdtem el bámulni. Érzelemmentesen közöltem magammal a tényeket.

Sikeresen elköltöztem Dél-Koreába. Az unokanővérem, és lassan már az anyukám szerepét betöltő Móni minden képzeletet felül múl. A Cube kávézójában dolgozik, ott ismertem meg a Beastet. Yoseob elhívott randira, és azt hiszem, már egy párt alkotunk. Gikwang adott egy puszit, aztán hazaérve Seung Yo kirúgott minket, most pedig Jiyong lakásán vagyunk.

Mindez három nap alatt történt. Elgondolkoztam azon, hogy lehetséges-e. De most komolyan, mennyi az esélye, hogy megismerem a koreában élő rokonomat, összejövök a kedvenc biasommal, és a másik megpuszil, aztán a harmadik pedig magához fogad?
A jobb oldalamra fordultam, és kinéztem az erkélyen. Alig tizenkét órával ezelőtt még olyan nyugis volt minden... mit sem sejtve nyitogattam a szemeim.
Felálltam, és kimentem végül. Mélyet szippantottam az ottani levegőből. Más volt, mint az otthoni...

Felpillantotta az égre - és kiszúrtam a göncöl szereket. Ez teljesen úgy nézett ki, mint otthon.
Mégis miért gondolkozok ilyen hülyeségeken? 

A honvágy lehetetlenül erősen tört rám. Anyu arca lebegett a szemeim előtt, a szobámat képzeltem el. Elfogott a vágy, hogy elbújjak a szekrény miatt beláthatatlan ágy részére, és a fülhallgatót bedugva megszűnjön számomra a külvilág. Hetvenkét óra alatt olyan sok dolog történt, mint az eddigi tizenhét évem során soha.
Valami hangot hallottam a szobámból, ezért visszamentem. Csak a telefonom csörgött megint.

Kissé félve vettem fel, remegő kezekkel.
- Igen? - szóltam bele félénken. Én hülye a kijelzőt is elfelejtettem megnézni.
- Szia, GiKwang vagyok. Minden rendben veled? - kérdezte aggódó hangon.
- Persze - vágtam rá.
- Biztos vagy benne? - faggatott tovább.
- Nem értem, hová akarsz kilyukadni...
- Este felé átmentem hozzátok, de Monica férje azt mondta, hogy már nem ott laktok - adott választ.
Mégis miért keresett? Az arcomba akarta dörgölni, hogy mennyire naiv és ostoba kislány vagyok?
- Történt egy kis baleset.
- Hol vagy most?
- Hát... öhm...

Mondjam el neki? - filóztam magamban. Végül valamiért mégis amellett döntöttem, hogy igen. 

 - G-Dragon lakásában.
Nem válaszolt, egy árva neszt sem hallottam. Megnéztem a kijelzőt és még tartott a hívás. Ennyire rémes lenne?
- Gikwang? - kérdeztem félve. 

Továbbra sem szólalt meg. Sokkot kapott volna?
Talán mégse kellett volna elmondanom? - futott át az agyamon.
- Értem - nyögte ki végül, aztán köszönés nélkül lerakta. Ezt meg mire véljem?
Hátradőltem, és ismét a plafont kezdtem el bámulni. Meddig maradunk itt tulajdonképpen?
A szemeimet lassan lehunytam, és már félig álmodtam, amikor mellettem újra megzörrent a telefon. Ne már, hogy ilyen népszerű lettem...
Azt gondoltam, hogy Gikwang az. De csak Yoseobtól jött egy üzenet.
Bocsánat, nem akartam olyan kemény lenni Veled. Kicsit fáradt voltam, de holnap kiengesztellek, jó?
Azonnal megnyugodtam, sőt, legszívesebben már most a karjaiba ugrottam volna. 

Lehunytam a szemeim, elmosolyodtam. Egy egyszerű kis üzenet annyira feldobott, hogy már nem tűnt minden olyan rémesnek. Elalvás előtt még arra gondoltam, hogy nem is érte meg annyira sokat parázni. 

A napsugarak ébresztettek fel. Az arcomra húztam a lepedőt, még egy kicsit lustálkodni akartam, de aztán eszembe jutott, hol is vagyok.
Rögtön felültem, és a tekintetem újra bejárta a szobát. Ugyanazt láttam, mint tegnap.
A bőröndömhöz léptem, és kivettem a törölközőm, egy új ruhát, és elmentem letusolni.
Miután végeztem, lebattyogtam a konyhába. Mielőtt beléptem, megdörzsöltem a szemem. Ugyanaz a látvány, újra. Szépen sarkon fordultam, és halkan visszamentem a szobámba, félve, nehogy meghalljanak.
Móni a pultnak dőlt, Jiyong pedig hátulról átölelte. Ahogy ismertem az unokatestvéremet, ő még koránt sem tette túl magát a férjén.
Mindenesetre majd megkérdezem tőle, hogy mi is volt ez. A szobámba érve írtam egy üzenetet YoSeobnak, hogy én benne vagyok. Fél órán keresztül elütöttem az időt, aztán újra megpróbálkoztam a konyhával. Szerencsére már senki nem volt ott. Összeütöttem magamnak egy sajtos omlettet, majd miután megettem, újra a szobám felé vettem az irányt. És most mégis mit csináljak?
Sokáig nem kellett gondolkoznom, mert jött egy SMS Yoseobtól.
Arra vártam, hogy elmondja, hol találkozzunk.

Szakítanunk kell!

Ennyi állt benne, se több, se kevesebb. De ez a két szó is pont elég volt ahhoz, hogy a tegnap esti kitartásom semmivé váljon és összetörjön engem. 

Lecsúsztam az ágyról, a kezembe temettem az arcom.