Amit mindenki lát.
A kedvessége.
Amit a rajongók látnak.
A hangja, a tánca, a zongorázása, a hegedülése.
Amitől mindenki elájul.
A közöny.
Amit én látok belőle.
A nevem Oh Hyomin. A barátaim Minnie-nek hívnának - ha lennének. 23 éves vagyok, nincs munkám, de nincs is rá szükségem. Édesapám multicége rengeteg pénzt hozott nekünk, majd egyszer én fogok kerülni a helyére.
Házas asszony vagyok - papíron.
Tíz éves voltam, amikor hozzá kellett mennem életem szerelméhez. Henry családja mindig is közel állt a miénkhez, ezért arra jutottak a szülők, hogy egy érdekházasság mindenkinek jól fog jönni. Apám biztosította, hogy a cégét nem csak egy nő fogja irányítani, ott lesz mellette egy férfi is. Henry szülei már kiskora óta a popszakma felé terelgették a fiúkat, ezért is taníttatták zongorázni és hegedülni, táncolni. De ez nem volt biztos pont senki számára sem, hiszen nincs arra garancia, hogy egyszer debütál, és sikeres lesz a szakmájában. Mivel nekünk pénzben sosem kellett hiányt szenvedni, ők így biztosították a fiúk jövőjét.
A szülők öröme is az egekig ért, de én voltam a legboldogabb. Henry volt az első szerelmem, már első látásra belé habarodtam.
Míg fiatalok voltunk, kedves is volt velem... de a tinédzser korban rájött, hogy neki a házasságunk csak púp a hátán.
Kegyetlenül hozzám vágta a gyűrűt, és kijelentette, hogy csak papíron vagyunk házasok, az igazi életben felejtsem el őt.
Hét éve nem láttam. Azóta ő debütált, én pedig napról napra egyre jobban remegek attól, hogy egyszer csak a postás a válóperes papírt fogja nekem hozni.
Igaz, eddig sem tartottuk a kapcsolatot. De a tény, hogy már egy papír sem láncol hozzá... lelomboz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése