Hyomin POV ~
- Kérsz még valamit kedveském?
- Egy mentás teát szeretnék - feleltem mosolyogva.
- Máris hozom - bólintott Ahjumma, majd elment.
Nem sok idő után visszatért, a kezében egy tálcával, amin a kért teám volt. Lerakta elém, és leült az asztalomhoz.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Csak várok egy levelet - nagyot sóhajtottam.
- Rossz helyen parkoltál?
Röviden nevettem fel.
- Nem, nem igazán. A férjem el szeretne válni - mondtam ki.
- Omo, te már házas vagy? Ilyen fiatalon?
- Az igazat megvallva érdekházasság volt.
- Akkor nem kellene örülnöd? Szabad lehetsz.
- Igen. Szabad leszek - mondtam elrévedő tekintettel. Ezzel csak egy baj volt - én nem akartam szabad lenni.
Azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy Henry már el is felejtette ezt az egészet. Hét év sok idő, és ő nem hordta a gyűrűjét.
Az én ujjamon mindig ott virított. Amikor már kezdtem kinőni, még el is vitettem egy ékszerészhez, hogy csinálja meg nekem. Szerinte - ahogyan mindenki szerint - ilyenkor újat szoktak nézni, de ez engem nem érdekelt. Azt a gyűrűt akartam viselni, amit ő adott nekem.
- Omma, hazajöttem - hallatszódott egy hang.
Már jóval a zárás után jártunk, de mivel törzsvendég vagyok itt, Ahjumma mindig leül velem beszélgetni.
- JongWoon! Gyere, ülj le te is ide - Ahjumma a kezével integetni kezdett a fiának, aki odasétált hozzánk.
Mikor helyet foglalt, nem akartam hinni a szememnek. De... hiszen ő Yesung!
A szüleié lenne ez a kávézó? Mivel Henry is a Super Junior tagja - még ha nem is teljesen - de jól informált vagyok velük kapcsolatban. Erről mégis miért nem tudtam?
- JongWoon vagyok, de hívj Yesungnak - mondta, miközben rám nézett.
- Hyomin vagyok - feleltem.
- Woonie, drágám, mi szél hozott erre? - kérdezte Ahjumma kedvesen. Biztos régen láthatták már egymást.
- Most tudtam elszabadulni a próbákról. Appa hol van?
- Már hazament, én vagyok még itt egyedül.
- Sokkal jobb lenne, ha csak az alkalmazottak dolgoznának - csóválta meg a fejét Yesung.
- De olyan aranyos a sok kis lányka, aki azért jön, hogy téged láthasson - Ahjumma felkacagott. - Sosem fogom megunni őket!
- Omma, te javíthatatlan vagy.
- És mi lenne velem a drága kis Minnie nélkül? - Ahjumma lágyan a vállamra rakta a kezét, és kedvesen mosolygott rám.
Elpirultan sütöttem le a szemeimet.
- Sokszor jársz ide? Te is engem szeretnél? - Yesung ijesztő pillantással méregetett engem.
- JongWoon! Épp az imént mondta Minnie, hogy ő már házas!
- Ilyen fiatalon? Egyetlen embert ismerek, aki belement egy ilyen érdekházasságba.
Teljesen elpirultam, és lehajtottam a fejemet. Reménykedtem abban, hogy nem fog felhozódni ez a téma, de tessék, itt vagyunk.
- Ya! Te vagy Henry felesége? - Yesung felpattant, és elképedve meredt rám.
- Hát.. öhm... talán...
- Állj fel! - utasított.
- Na de YongWoon! Illedelmesebben beszélj egy lánnyal!
- Rendben. Nagyon szépen kérlek, emelkedj fel a székedből.
Elmosolyodtam, és végül felálltam. Mellém lépett, és megfogta a kezemet. A fejem felé emelte, és megpörgetett.
- Biztos, hogy arra a Henry-re gondolsz, akit én ismerek? Mert ő mindig azt mondta, hogy nálad csúnyább lányt nem is látott.
Az ajkamba haraptam. Ez telitalálat volt Yesung...
- JongWoon! Te semmit nem tanultál tőlem? Illik ilyet mondani?
- Bocsánat omma. Akkor én csak annyit mondtam, hogy Henry mintha, de nem biztos, említette már, hogy látott nálad szebb lányokat.
Ahjumma megfogta a fejét, és megcsóválta.
- Letagadlak, fiam - suttogta. Halkan felkuncogtam.
Az ajtó nyílására kapta fel mindenki a fejét. Egy hosszú, fekete hajú lány lépett be a kávézóba, és magabiztos mosollyal az arcán indult el felénk.
- Kit nem sodort erre a szél - szólalt meg cinikusan.
- Ez a szüleim kávézója, még jó, hogy én erre járok. De te? - Yesung válasza nem volt túl kedves, de érződött, hogy csak szórakozik a lánnyal.
- Errefelé jártam, de aztán megláttalak téged.
- Jinah, igaz? - kérdezte Ahjumma mosolyogva.
- Igen. Jó estét kívánok - felelte a lány, majd meghajolt.
Négyen leültünk az asztalhoz, és beszélgetni kezdtünk.
- Szia, Jinah vagyok - mondta a lány, rám nézve.
- Hyomin - válaszoltam.
- Nem szeretnél összeköltözni velem? - kérdezte csillogó tekintettel.
- Hát, én, öhm...
Szerencsére nem kellett válaszolnom, mert Yesung telefonja csörögni kezdett, amit azonnal fel is vett.
- Helló Wookie. Ott van melletted Henry? Szuper, odaadnád neki a telefont? ... Nem, az nem érdekel, hogy te mit szeretnél mondani.
Ahjumma a konyharuhával jó nagyot ütött Yesung vállára.
- Aucs. Jó, rendben, hallgatlak, mit szeretnél... Holnap? De nekem nincs kedvem! Aludni akartam... SooMan mondta? Akkor még annyira sincs kedvem! ... Szia Leeteuk. Ha te mondod, akkor sem lesz kedvem hozzá... Meggondoltam magam, mégis csak van kedvem!
Egyre furcsább ez a beszélgetés számomra. De miért akar beszélni Henry-vel? Ha miattam, akkor...
Mi történik akkor? Talán Henry ráeszmél arra, hogy még létezek?
- Na, most hogy belementem, add oda Henry-nek a telefont. Köszi - Bár ezt Leeteuk nem láthatta, Yesung elmosolyodott. - Szia. Tippelj, ki ül mellettem ... Nem, Beyonce-vel még nem sikerült találkoznom. De egy olyan szintű bombázó ül mellettem.
Mi-micsoda? Bombázó?
- Nem. A feleséged ül mellettem.
A néma csendben még én is hallottam, ahogy Henry kezéből kiesik a telefon, és nagy recsegéssel ért földet. Wookie felkiáltott a háttérben.
- A TELEFONOM! HENRY LAURENS, HA VALAMI BAJA LESZ, ÉN KITEKEREM A NYAKAD!
Nos, még soha nem láttam - vagyis hallottam - Wookiet ilyen idegesnek.
Yesung csak csendben figyelt. Gondolom már kitapasztalta, hogy a bandatársai mikre ugranak. A telefont Yesung elvette a fülétől, kihangosította, és lerakta a telefonra.
Visszafojtottam a lélegzetemet, és vártam a csodára. Hogy végre hallhassam ismét a hangját, hét év után.
Bár sok videót néztem róla, de az akkor sem olyan.
- Yesung, ez nagyon rossz vicc volt - szólt végül bele Henry.
- Te nem figyelsz rám?! - morgolódott még mindig Wookie.
- Kivel beszéltek? - hallatszott a háttérben Kyuhyun hangja.
- Yesung horror-történeteket mesél - felelte Henry.
Még erősebben haraptam az ajkamba. Hallottam a hangját... de ennyit jelentenék még mindig számára? Egy horror-történet?
- Nem kell aggódnod, a horror nemsokára véget ér, mert válni akarok - jelentettem ki.
A telefon ismét kieshetett Henry kezéből, mert ismét recsegni kezdett, RyeoWook pedig ismét ordibált.
- Ez szép volt - bólogatott Jinah mellettem.
- Minden rendben drágám? - nézett rám aggodalmasan Ahjumma. Talán ő többet foglalkozott velem, mint a saját tulajdon szüleim.
- Itt az ideje, hogy lezárjuk - bólintottam nagyot.
- H-Hyomin? - szólt bele a telefonba újra Henry, de már sokkal csendesebben.
- Micsoda meglepetés, hogy még tudod a nevemet.
- Mégis mit keresel te ott? Hol is vagytok tulajdonképpen?
- Miért érdekel? Majd add meg a címedet, hogy tudjam, hová kell postáznom a levelet.
- Találkozzunk élőben.
Megfagyott bennem a vér is. Henry látni akar engem?
- Itt vagyunk a szüleim kávézójában. Gyere, itt megvárunk - jelentette ki Yesung, aztán kinyomta.
Hallottam egy hatalmas koppanást - csak egy kis idő múlva esett le, hogy én voltam az. A fejem koppant ekkorát az asztalon.
Mit is fogok neki mondani? Én nem is akarok válni!
Kifújtam a levegőt, majd felültem.
- Hozok sütiket. Hányan is vagytok, tizenhárman? Plusz egy fő... Zhou Mi jön? - kérdezte Ahjumma.
Most ide fog jönni az egész Super Junior? Ez egy vicc. Egy nagyon gonosz, beteg, fájdalmas, rossz vicc.
Ahjumma visszament az alkalmazottak helyiségébe, és egy újabb tálcával tért vissza, ami már jóval nagyobb volt, mint amin az én teámat hozta ki.
Tényleg, a teám! Teljesen el is feledkeztem róla.
Elvettem a már kihűlt italt, és szürcsölgetni kezdtem. Még így is tökéletes volt az íze.
Nem kellett sokat várnunk a fiúkra - és Ahjummának lett igaza, mindannyian eljöttek. Az eredeti tagok azonnal üdvözölték Yesung anyukáját, Zhou Mi pedig bemutatkozott neki. Henry viszont csendben megállt az ajtóban, és engem méregetett.
Most kellene megmutatnom neki, hogy mit is veszített.
Felé fordultam, és egy ragyogó mosolyt villantottam fel. Mivel ő nem mozdult, én álltam fel, és indultam el felé.
Mégis, mikor elé értem... minden bátorságom elszállt.
Itt állt velem szemben, és engem nézett a csodaszép, csillogó szemeivel. Sokat változott, mióta nem láttam - be kell ismernem, hogy az idő csak a javára vált.
- Nem szólaltok meg? - kérdezte Kyuhyun, a feje pedig felbukkant kettőnk között.
- Idióta - vágta fejbe Yesung, és maga után vonszolta.
- Mit mondtál? - kérdezte tőle rögtön Ahjumma, de Yesung válaszát már nem hallottam.
- Sokat változtál - kezdte Henry.
- Ahogyan te is - feleltem félénken.
- Mit szeretnél? - kérdezte.
- Én... nem tudom... - Nem bírtam tovább állni a pillantását, ezért lesütöttem a tekintetem.
Leeteuk jött oda hozzánk.
- Kövessetek - szólalt meg. A szemöldököm felszaladt, de azért követtem. A kávézó egyik távoli sarkában ültünk le, én Henryvel szemben foglaltam helyet.
- Szóval. Ti férj és feleség vagytok - jelentette ki. Mind a ketten bólintottunk.
- De nem szeretitek egymást - Henry ismét ugyanúgy bólintott. Én nem tudtam, csak lesütöttem a szemem.
- Miért nem kezditek előröl? - A leader kérdése érdekes volt. Inkább elgondolkoztató. - Nem ismeritek egymást, igaz? Akkor járjatok el randikra, és próbáljátok meg együtt.
Henryre néztem, aki a leadert fixálta.
- Kutyából nem lesz szalonna - vetette oda, felpattant, aztán odament a többiekhez.
- Elég rossz napja volt ma, nem ilyen szokott lenni - nézett rám Leeteuk.
- Másokkal lehet, de velem mindig így viselkedik - feleltem, és megvontam a vállaimat.
Felálltunk, és odamentünk a többiekhez. Már szedtem is össze a cuccomat, és indultam volna, amikor Jinah megállított.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. Van kedved összeköltözni?
- Nézd, én...
- Nagyon szépen kérlek. Egyedül nem tudok fizetni egy egész albérletet, de otthonról szó szerint kirúgtak. Nincs hová mennem.
Azonnal megesett rajta a szívem.
- Rendben - bólintottam nagyot.
- Imádlak! - sikította, és a nyakamba ugrott.
- Akkor ma hol alszol? - kérdezte Kyuhyun. Észre sem vettem, hogy megint itt van.
- Ez... egy tökéletes kérdés - felelte nevetve Jinah.
Már pont fel akartam ajánlani, hogy nálam nyugodtan aludhat, de Kyuhyun megelőzött.
- Aludj nálunk! - jelentette ki.
Azt hiszem, az ilyen esetekben tökéletesen illik rá az őrült maknae kifejezés.
- Tizenöt fiúval egy lakásban? Inkább alszok a híd alatt, ott csak két csöves van.
- Akkor Minnie is aludjon nálunk - vetette fel Yesung.
Most már mindenkinek elmentek otthonról? Egyedül én maradtam józan?
- Én benne vagyok - adta az áldását rá Leeteuk.
- Ha már ketten leszünk, nekem megfelel - bólintott mosolyogva Jinah.
- Én... én nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet lenne... - próbáltam elmondani, de nagyon nehezen sikerült. Kicsit zavarban éreztem magam, amiért ennyire sok tekintet csak rám szegeződött.
- Édeském, JongWoon biztosítani fogja, hogy jól érezd magad, és csak egy éjszakáról lenne szó - kapcsolódott be Ahjumma is.
Ne már, teljesen egyedül maradtam?!
- Legyen - suttogtam lemondóan.
- Most már még jobban imádlak! - mondta Jinah, megfogta a kezemet, és ugrálni kezdett.
Halványan elmosolyodtam. Talán nem is lesz olyan rossz az elkövetkezendő éjszaka... vagy az elkövetkezendő napok. Jinah mellett biztosan nem fogok unatkozni.
- Akkor induljunk. Nem fognak örökké várni ránk - mondta Kyu.
- V-várni? - kérdeztem azonnal dadogva.
- Igen, ma bulizni megyünk - jelentette ki egy őrült vigyor kíséretében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése