Hyomin POV ~
Sosem voltam valami jó alvó, így korán felkeltem. Ahogy elnéztem a kis csapatunkat, mosoly ült ki az arcomra. A fiúk olyan kuszán feküdtek, hogy sokszor nem tudtam eldönteni, hogy melyik láb, vagy kéz, kihez tartozik.
Fel akartam ülni, de több dolog is megakadályozott benne. Az első, hogy Jinah lábai átkulcsolták az enyémeket, valaki pedig a kezemet fogta. Mégis hogy tudnak így aludni?
Jinah lábait lefejtettem magamról, és a csuklómat is kiszabadítottam.
Letettem a lábamat a földre, és csak akkor vettem észre, hogy az túlságosan puha, amikor ráléptem. A délelőtt néma csendjét, és a nyugalmas légkört, ami uralkodott, egy velőtrázó ordítás törte meg, én pedig azonnal hátraugrottam, de a kis kanapé, ami már a végét járhatta, egyszerűen hátradőlt, én pedig hangos sikításban törtem ki.
Mintha csak egy láncreakció indult volna be, a többiek is, ahogyan kinyitották a szemüket, és realizálódott bennük, hogy mégis hol vannak - és kik közvetlen közelében.
Körülbelül két percig teljes őrültek háza uralkodott a nappaliban, mindenki ordítva közölte a másikkal, hogy mégis mit képzel magáról. Én fejjel lefelé szemléltem a történéseket, többet már nem mertem megmozdulni, sem megszólalni.
És ott volt még a tény, hogy valamelyik fiúnak a nem pont kellemes pontjára tapostam rá. Féltem odanézni, és megnézni, hogy ki volt az a szerencsétlen, akit eltaláltam.
A fájdalmas nyöszörgéséből ítélve Kyuhyun lehetett az.
A zajt egy hatalmas kongás szakította félbe. Mindenki a hang irányába nézett, és egy köténykés Ryeowookot láttunk meg, akinek az egyik kezében fakanál volt, a másikban pedig serpenyő.
A látott dolgok túltettek a képzelő erőmön, így elfojtva a röhögőgörcsömet elfordultam, és erősen az ajkamba haraptam.
- Belétek meg mi ütött? - kérte számon. Nem mertem még egyszer odanézni, mert ha a képélményhez még a hang is párosulni fog, biztosan nem bírom ki csendben. - Tudjátok, ki fog nektek reggelit csinálni, ha így hangoskodtok - vetette oda. Hallottam, hogy visszacsoszog a konyhába, így már megengedtem magamnak egy halk kis kuncogást.
- Ya, te kineveted az egyetlen bejárónőnket? - kérdezte Yesung álmos hangon.
- Bejárónő az eszed tokja - válaszolta Ryeowook, és megdobta egy konyharuhával.
Felkászálódtam, és a konyhába mentem. Ryeowook és Yesung olyan jól elvoltak, hogy mindenki megfeledkezett a reggeliről. Vagyis csak Ryeowook, mert ő tudott arról, hogy van.
A tűzhely elé álltam, és befejeztem a rántottát. Kiszedtem egy nagyobb tálba, de kivinni már nem tudtam.
Shindong mellettem termett egy villával, és falatozni kezdett belőle. Kangin követte a példáját, majd Eunhyuk is csatlakozott hozzájuk. Nem kellett sokáig várni, mire az összes fiú a konyhában tolongott.
A kis tányért, amire kiszedtem egy adagot, egy villával bevittem. Jinah lehunyt szemekkel pihent, azt hihette volna az ember, hogy alszik. De amint meghallotta a csoszogásomat, azonnal felült.
- Köszönöm - mondta, és azonnal kivette a kezemből a rántottát. Elmosolyodtam, és leültem mellé.
- Szóval mit fogtok ma csinálni? - kérdezte Kyuhyun, miközben helyet foglalt előttünk, a földön.
- Gondolom, házat nézünk - vonta meg a vállát Jinah.
- Elkísérlek titeket - vágta rá rögtön a maknae.
- De először ki kellene nézni, hogy hová megyünk - sóhajtott nagyot a barátnőm.
- Nálunk van laptop. Elmehetnénk hozzánk, és ott át is tudnék öltözni - ajánlottam fel.
- Tökéletes ötlet! - bólintott Jinah.
Miután ezt tisztáztuk, Kyuhyun és Jinah mély beszélgetésbe elegyedett, így jobbnak láttam, ha eltűnök onnan. Észrevétlenül surrantam el, és mentem ki az erkélyre.
Magamba szívtam a friss levegőt, és lehunytam a szemeimet. A lágy szellő belekapott a hajamba, és leseperte a kósza tincseket a vállamról.
- Ugye tudod, hogy nem válhatunk? - érkezett a kérdés mellőlem. A szemeim azonnal felpattantak, és ijedten meredtem Henry-re. Mégis mikor jött ki?
De nincs értelme, hogy ilyeneket kérdezzek magamtól.
- Mégis mi akadálya lenne? - Saját magam ellen játszok? Nem értettem, még én sem, hogy miért teszem ezt.
- Először is: a szüleink nem hagynák jóvá. Másodszor pedig, mivel csak most debütáltam szóló énekesként, minden kis információ morzsára lecsapnak a paparazzik. Nem lenne jó, ha kiderülne rólam, hogy házas ember vagyok.
- Értem - feleltem halkan.
Bár a beszélgetést lezártuk, Henry nem ment be. A korlátra könyökölt, és az égre szegezte a pillantását. Az ajkai enyhén szétnyíltak, a "most-keltem-fel-de-eszméletlen-szexin-nézek-ki" frizuráját a szél összeborzolta.
Annyival könnyebb lenne számomra, ha nem nézne ki ilyen jól.
Az óráknak tűnő percek azonban elmúltak, mert Henry felegyenesedett, aztán belépett a szobába. Egyedül maradtam.
Átöleltem magamat, és odanéztem, ahová az imént Henry. Sokszor elgondolkozok azon, hogy ugyanazt látjuk-e? Olyan, mintha egy teljesen másik galaxis lenne.
Amikor már kicsit fázni kezdtem, én is visszamentem a nappaliba. Az őrült hangulat továbbra is jelen volt, semmiről nem maradtam le.
- Eunhyuk, menj, és takarítsd ki a szobádat! - mondta szigorúan Ryeowook.
- Miért? Nem akarom!
- A szennyeseid már a folyosón vannak. Ez nem állapot!
- Dehogynem. Férfiak vagyunk - vonta meg a vállát az idősebb. - Mármint a legtöbben - nézett sokat mondóan a legfiatalabbnak kinéző tagra.
Ryeowook nem teketóriázott, rögtön rávetette magát Eunhyukra. A kanapé előtt ülő fiú annyira meglepődött a hirtelen cselekedeten, hogy nem is tudta, mit tegyen. Ryeowook először a hasába ütött egyet, aztán a haját borzolta össze. Erre az idősebb is kapcsolt, és az asztalon lévő pohár vízért nyúlt, aminek a tartalmát ráöntötte a bandatársára. Ryeowook ezután már ott ütötte, ahol csak tudta, nem kímélte egy kicsit sem.
A többiek úgy tettek, mintha semmi sem történne. Tovább beszélgettek, nézték a TV-t, vagy egyszerűen csak a falat nézték - igen, itt Heechulra gondolok.
Közelebb léptem hozzájuk. Mind a kettejüknek a fülük mögé nyúltam, és azzal a mozdulattal bénítottam le őket, amikre csak a nővérek és a nagymamák képesek.
- Befejeztem! Soha többé nem csinálok ilyet, csak engedj el! - siránkozott Eunhyuk. Felfelé kezdtem el őket húzni, egészen addig, míg fel nem álltak.
- Nem én kezdtem! - tartotta fel a kezeit Ryeowook, de közben fájdalmasan sziszegett.
Csak megcsóváltam a fejemet, aztán elengedtem őket.
Jinah-ra néztem, aki még mindig Kyuhyunnal csevegett. Ennyire jól kijöttek volna?
- Nem indulunk? - kérdeztem hangosan.
- De, mehetünk - felelte Jinah, majd feltápászkodott.
- Várjatok meg! - kiáltott fel Kyu, és berohant a szobájába. Mikor pár perc múlva kijött, már teljesen át volt öltözve, és egy kabátot vett fel. - Most már indulhatunk - mondta vigyorogva.
- Hová mentek? - kérdezte Yesung érdeklődve.
- Hozzám - válaszoltam. - Ott fogunk házat nézni.
- Akkor megyek én is - mondta egy kis gondolkodás után. Ő már nem rohant, hanem nyugodtan sétált be a szobájába. Szintén átöltözött, és fel is vette a cipőjét.
- Akkor nem indulunk? - nézett ránk értetlenül.
Fogalmam sem volt, miért akar jönni. De végül bólintottam, és én is felhúztam a cipőmet.
- Én is megyek - szólalt meg Henry.
Épp rá akartam állni a bal lábamra, amikor meghallottam, ennek pedig az lett az eredménye, hogy kibicsaklott a lábam. Veszélyesen gyorsan közeledtem a föld felé, már felkészültem előre a fájdalomra, amikor két kar ragadta meg a derekamat, és rántott magához.
Hálásan néztem fel Yesungra, amiért megmentett az eséstől.
- Köszönöm - fejeztem ki hangosan is magamat.
- Nincs mit - felelte, és akkor láttam először mosolyogni. Hirtelen az én arcomról sem lehetett levakarni a mosolyt.
Henry köhintett egyet, jelezve, hogy ő is ott van.
És életemben először történt meg az a pillanat, amikor nem Henry-re összpontosítottam, és teljesen megfeledkeztem róla.
A fülem tövéig elpirultam, és azonnal hátrébb léptem Yesungtól. Felkaptam a táskámat, és előrerohantam.
Jinah halkan kuncogni kezdett mögöttem, és ő jött ki utánam. A többiek elköszöntek, én pedig majd elástam magam a föld alá, mert nekem az teljesen kiment a fejemből.
Beszálltunk a liftbe, és egyenesen a parkolóba mentünk. Yesung ült a kormány mögé, én pedig mellé akartam, mivel egyedül én tudtam, hogy hová megyünk.
De Henry hirtelen vágott be elém, és ült be az autóba. Kicsit oldalra hajtottam a fejemet, és teljesen értetlenül meredtem az épp a biztonsági övet bekapcsoló férjemre.
Hátul kicsit nyomorognunk kellett, mert nem csak hárman voltunk.
- Te meg mit keresel itt Heechul? - kérdezte kicsit idegesen Kyu.
- Nem volt kedvem otthon maradni - vonta meg a vállát.
- Ez így akkor sem lesz jó - nyöszörgött Jinah mellőlem. Kyuhyun nem sokáig gondolkozott a megoldáson, egyszerűen az ölébe ültette a lányt, így én kerültem középre.
- Hová megyünk? - kérdezte Yesung.
- Cheongdam-dongba* - feleltem.
Yesung bólintott egyet, majd indított.
- Szóval gazdagok vagytok - szólalt meg Heechul.
- Igen - feleltem kicsit elpirulva. Sosem szerettem ezzel kérkedni.
- Szerinted miért kellett elvennem? - kérdezte Henry.
Ez az elevenembe talált. Hátradőltem, és lehajtottam a fejemet, a hajam pedig eltakart mindent.
- Nem volt ez egy kicsit erős? - kérdezte Jinah ellenszenvesen.
- Csak az igazság volt - vonta meg a vállát Henry.
Az út többi részét néma csendben tettük meg. Mikor beértünk a mi kerületünkbe, elmondtam Yesungnak, hogy merre kell menni. A házunk előtt lefékezett, és mindenki a száját tátva szállt ki az autóból - természetesen Henryt kivéve. Ő már volt nálunk egy párszor.
Én indultam el, és a kód után, amit beütöttem, kinyílt az ajtó. Szinte libasorban jöttek utánam a többiek, de az álluk még mindig a földet verdeste.
A házunk egy hatalmas udvar végében állt, mi pedig a lebetonozott részen mentünk végig. Előttünk kinyitották a nagy tölgyfaajtót, és Taewang állt velünk szemben.
- Hyomin - biccentett felém hivatalosan. Örültem, hogy a nevemen szólított.
A barátaimat árgus szemekkel méregette. Még sosem vittem haza senkit, ezért nem is csodálom, hogy meglepődött, és azonnal felmérte a helyzetet.
- Jó napot kívánok, Heechul vagyok, Minnie barátja - lépett előre Heechul, és kezet nyújtott Taewang felé.
Taewang fél szemöldökét felhúzva meredt a felé tartott kézre.
- Oh Taewang - felelte, miközben szigorúan maga mellett tartotta a karját.
- Örülök, hogy megismerhetem Minnie édesapját. Nagyon kedves a lánya - folytatta, és kicsit idegesen a hajába túrt az addig kitartott kezével.
A szám elé kaptam a kezemet, és elfojtottam a kuncogást. Henry lépett a barátja mellé, és fejbe kólintotta.
- Te eszement, Taewang a komornyik! - mondta megrovó hangon.
- Ya, akkor se kellett volna megütni!
- Henry úrfi! - szólalt meg csillogó szemekkel a komornyikunk. - Isten hozta újra nálunk!
Henry nem túl illedelmesen csak bólintott egyet, aztán rám nézett várakozóan.
Csak akkor esett le, hogy nem kellene örökké a verandán ácsorogni, hanem be kellene menni.
A szobám felé vettem az irányt, ami az emeleten volt. Yesung, Kyuhyun és Jinah még mindig néma maradt.
Amint beértünk a szobámba, elővettem a laptopomat, és Jinah kezébe nyomtam.
- Tessék, nézelődj nyugodtan, szólj, ha találtál valamit. Ja, igen, és ha valamit kértek, akkor...
- Csengessünk? - szólt közbe Kyuhyun csillogó tekintettel.
- Nem, csak a szoba elé kell kimenni, a szolgálók mindig itt legyeskednek - fejeztem be a megkezdett mondatomat.
- Pedig egyszer úgy kipróbáltam volna - felelte a maknae lebiggyesztett ajkakkal.
Nevetve fordultam el tőlük, és mentem be a gardróbomba. Próbáltam gyorsan kiválasztani a ruhámat, de a tudat, hogy Henry is látni fog, és egész nap együtt leszünk...
Nos, ez elég nagy kritérium volt számomra. A tökéleteset kerestem, amit nem találtam meg, így végül csak egy csíkos pulcsira és egy cicanadrágra esett a választásom. Visszamentem a többiekhez, akik a laptopomat bújták.
- Szerintem ez nem jó - csóválta a fejét Kyu.
- Szerintem meg tökéletes. Két szoba, egy nappali, fürdő, WC, és egész jó környéken van - ellenkezett Yesung.
- Megengednétek, hogy én is beleszóljak? - kérdezte Jinah.
- Mentsd el, vagy akármi, de ne legyen végleges. Ha nincs más, ez is jó lesz - felelte Henry mosolyogva.
A szívem szakadt meg. Velem miért nem ilyen aranyos?
Megráztam a fejemet, és elkönyveltem annyival, hogy mert én nem vagyok neki szimpatikus. A kanapé mögé álltam, a támlára könyököltem rá, és néztem meg, hogy min vitatkoznak.
- Szerintem ez nagy - szólaltam meg.
- Nagy? Egy ilyen házban, bocsánat, villában élsz, és szerinted ez nagy? - Kyuhyun teljesen hülyének nézett.
- Meguntam a nagy dolgokat. Ha egy kisebb szobám lenne, nem kellene annyit takarítani, és az olyan... nem is tudom, olyan kuckós - válaszoltam.
- Van benne valami. Szerintem is nagy ez a lakás. Nézzük meg a többit.
Két óra múlva sikerült kiválasztanunk. Jinah hívta fel az ingatlan tulajdonosát, és beszélte le vele. A lakás üresen állt, így azonnal be is költözhettünk, csak a kulcsokat kell átvenni.
Kopogást hallottam, ezért azonnal felkaptam a fejemet.
- Szabad - szóltam ki. Láttam, hogy Kyuhyun kuncogni kezd.
- Kisasszony, az ebéd tálalva van.
- Nem emlékszek, hogy kértem volna... - De nem tudtam befejezni, mert Heechul közbevágott.
- Ebééééééd! - kiáltott fel hangosan, és kirohant a folyosóra.
- Ti éhesek vagytok? - néztem a többiekre, és Henryn kívül mindenki bólogatni kezdett. Már csak szóba se áll velem?
Lementünk az étkezőbe, és a forró leves illatától még én is megéheztem. Jinah mellé ültem le, mellette Kyu foglalt helyet, velem szemben pedig Yesung.
- Szóval akkor most hová megyünk? - kérdezte két falat között Yesung, aki akkor szólalt meg először, mióta megérkeztünk.
Nos, ez egy jó kérdés volt...
- Vásárolni. Nekem semmilyen bútorom nincs, és jó lenne valamin aludni - felelte Jinah.
Miután befejeztük az ebédet, újra beszálltunk az autóba - természetesen csak azután, hogy Heechul elköszönt Taewangtól.
Az üzleti negyedhez mentünk, és miután a fiúk felvették az álcázó sapkákat és szemüvegeket, sorra nézelődtünk a boltokban.
Épp egy aranyos rózsaszín fotelt nézegettem, amikor Yesung a semmiből feltűnt mellettem.
- Nagyon fárasztó? - kérdezte. Értetlenül néztem rá.
- Az, hogy válasszak ez és az között? - mutattam az előttem lévő fotelre, majd a mellette lévő bézs színűre.
- Nem, hogy így élsz. A szüleid most sem voltak otthon...
Yesungnak érzéke van ahhoz, hogy rátapintson a lényegre, erre hamar rá kellett jönnöm.
- Az elején még az volt - feleltem mosolyogva. - De most már megszoktam.
- Akkor miért vonakodtál elfogadni Jinah ajánlatát?
- Mert akkor még nem ismertem.
- Most sem ismered.
- Ez igaz, de most már megbízok benne.
- Érdekes lány vagy - felelte, és furcsa tekintettel nézett rám. Az ajkamba haraptam, és elfordítottam a fejemet.
- Szerintem a rózsaszín jobb - mondtam végül, teljesen elterelve a témát.
- Jobban illik hozzád - bólintott.
- Minnie, meg kell nézned, milyen ágyat találtam! - rohant oda Jinah, és elrángatott az üzlet másik felébe.
Jinah POV ~
Az ágy, amit mutattam Minnek, igazából nem volt az igazi, amit végül ő is nagy nehezen kimondott. De nem az volt a lényeg.
Valamiről susmogtak Yesunggal, és már engem zavart, hogy Henry milyen árgus szemekkel nézi a kis párocskát.
Egyre bonyolultabb lesz ez az egész, és hogy őszinte legyek, én Henry pártját fogtam. Hiszen - ha csak papíron is - de ő Minnie férje, és belé szerelmes.
Miután kiválasztottunk jó pár darabot, megadtuk az új címünket, és este hat órára kértük a kiszállítást. A pénztárcám igencsak megrövidült, de nem bántam.
A megbeszélt időpontban már a ház előtt álltunk, és vártuk a főbérlőnket. A megbeszélés nem volt hosszú, csak az alap szabályokat fektettük le. Megadta a számlaszámát, és minden hónap utolsó hetén kellett elküldeni az összeget.
A fiúk végig ott maradtak, és amikor megérkeztek a bútorok, sokat segítettek. Henry és Kyuhyun az én szobámban segédkeztek, Heechul és Yesung pedig Minnie szobájában.
A felállás ismételten nem tetszett, ezért egy kis indokkal áthívtam Heechult az én szobámba.
- Heechul, te hogyan is debütáltál? - kérdeztem tőle csevegő hangnemben. A három fiú áttolta a szoba másik végébe az ágyamat.
- Hát.... a Super Juniorral mondjuk? - nézett rám furcsán az említett.
- De nem úgy értem. Hanem hogy mennyi ideig voltál gyakornok, meg milyen érzés volt?
- Három évig voltam gyakornok... azt hittem, sosem ér véget. Még volt is előtte egy kis bandánk, amiben Kangin, Yunho, Jaejoong és én lettünk volna benne... csak nem lett belőle semmi, mert Yunho és Jaejoong a TVXQ-ban debütáltak.
- Micsoda? Komolyan? - néztem rá elkerekedett szemekkel. - Várj, mielőtt folytatod, Henry, nem mennél át Minnie-hez? Biztos ott is kell segíteni - mondtam kiskutya tekintettel.
Henry nem felelt, csak lassú léptekkel kivonult a szobámból.
Mosolyogva néztem utána, mire valaki átölelte a derekamat.
- Furfangos vagy - suttogta a fülembe Kyu. Röviden nevettem fel, de utána ismét Heechulra figyeltem, mert tényleg érdekelt, amit mondott.
Hyomin POV ~
- Komolyan? - kérdeztem vissza nevetve.
- Szerinted szoktam hazudni? - vonta fel a szemöldökét Yesung.
- Rendben, elhiszem - feleltem még mindig rázkódva a nevetéstől.
- Odaadod azokat a csavarokat? - nyújtotta felém a kezét. Felvettem a kis zacskót, és átadtam neki. Kiválasztotta, hogy melyik lesz az igazi, és a kalapáccsal elkezdte beleverni.
- Mindjárt készen van - mondtam csillogó szemekkel. Az első polcom, amit előttem raknak össze, és nem készen volt véve. Ráadásul nem volt csicsás, egy egyszerű kis világos fa polc volt.
- Segítek én is - szólalt meg Henry, és leguggolt mellém.
Annyira hirtelen jött, hogy ijedtemben oldalra dőltem - pontosan bele a sok csavarhúzóba.
Odébb gurultam, de még így is nagyon fájt. Felszisszenve ültem fel, és csak azt láttam, hogy mind a két fiú engem néz.
- Csak megijedtem - mondtam kínosan vigyorogva.
A munkálatok csendben folytatódtak, nem értettem, miért van jelen ez a síri légkör.
- Nem kértek valami innivalót? - álltam fel hirtelen.
- Egy pohár víz jó lenne - felelt Yesung, Henry pedig csak megrázta a fejét.
- Akkor mindjárt jövök - mondtam, és elindultam a konyhába. Az egyik dobozból kivettem egy poharat, és a nagy vizet megbontva öntöttem ki Yesungnak is, és magamnak is.
Valaki hátulról a derekamra helyezte a kezét, és a fülemhez hajolt.
- Holnap este van kedves elmenni valahová? - kérdezte Yesung suttogva.
Elkerekedett a szemem, és magam elé meredtem. Mégis mit válaszoljak erre? Én házas vagyok már!
De ilyen szempontból Henryt sosem foglalkoztatta ezt, le merem fogadni, hogy már vagy ezer barátnője is volt.
Válaszolnom szerencsére azonban nem kellett, mert kopogtattak a bejárati ajtón.
- Kinyitom - suttogtam, és kicsusszantam Yesung és a pult között. Amint kinyitottam az ajtót, még jobban meglepődtem.
- Házavató ajándék! - mondta Leetezk vigyorogva, és feltartott egy virágcserepet, benne egy gyönyörű rózsabokorral, de nem sokáig tudtam gyönyörködni benne, mert az egész Super Junior beözönlött a nappaliba.
Amikor lerakták a szatyrokat, amikben az üvegek összekoccantak, már sejtettem, hogy nem lesz egyszerű ez az éjszaka sem.
*Cheongdam-dong Seoul egyik kerülete, ahol a gazdagok laknak. A tudásomat természetesen a wikipédia szolgáltatta, ennél többet nem tudok, de most fogadjuk el, hogy igaz :)
Fel akartam ülni, de több dolog is megakadályozott benne. Az első, hogy Jinah lábai átkulcsolták az enyémeket, valaki pedig a kezemet fogta. Mégis hogy tudnak így aludni?
Jinah lábait lefejtettem magamról, és a csuklómat is kiszabadítottam.
Letettem a lábamat a földre, és csak akkor vettem észre, hogy az túlságosan puha, amikor ráléptem. A délelőtt néma csendjét, és a nyugalmas légkört, ami uralkodott, egy velőtrázó ordítás törte meg, én pedig azonnal hátraugrottam, de a kis kanapé, ami már a végét járhatta, egyszerűen hátradőlt, én pedig hangos sikításban törtem ki.
Mintha csak egy láncreakció indult volna be, a többiek is, ahogyan kinyitották a szemüket, és realizálódott bennük, hogy mégis hol vannak - és kik közvetlen közelében.
Körülbelül két percig teljes őrültek háza uralkodott a nappaliban, mindenki ordítva közölte a másikkal, hogy mégis mit képzel magáról. Én fejjel lefelé szemléltem a történéseket, többet már nem mertem megmozdulni, sem megszólalni.
És ott volt még a tény, hogy valamelyik fiúnak a nem pont kellemes pontjára tapostam rá. Féltem odanézni, és megnézni, hogy ki volt az a szerencsétlen, akit eltaláltam.
A fájdalmas nyöszörgéséből ítélve Kyuhyun lehetett az.
A zajt egy hatalmas kongás szakította félbe. Mindenki a hang irányába nézett, és egy köténykés Ryeowookot láttunk meg, akinek az egyik kezében fakanál volt, a másikban pedig serpenyő.
A látott dolgok túltettek a képzelő erőmön, így elfojtva a röhögőgörcsömet elfordultam, és erősen az ajkamba haraptam.
- Belétek meg mi ütött? - kérte számon. Nem mertem még egyszer odanézni, mert ha a képélményhez még a hang is párosulni fog, biztosan nem bírom ki csendben. - Tudjátok, ki fog nektek reggelit csinálni, ha így hangoskodtok - vetette oda. Hallottam, hogy visszacsoszog a konyhába, így már megengedtem magamnak egy halk kis kuncogást.
- Ya, te kineveted az egyetlen bejárónőnket? - kérdezte Yesung álmos hangon.
- Bejárónő az eszed tokja - válaszolta Ryeowook, és megdobta egy konyharuhával.
Felkászálódtam, és a konyhába mentem. Ryeowook és Yesung olyan jól elvoltak, hogy mindenki megfeledkezett a reggeliről. Vagyis csak Ryeowook, mert ő tudott arról, hogy van.
A tűzhely elé álltam, és befejeztem a rántottát. Kiszedtem egy nagyobb tálba, de kivinni már nem tudtam.
Shindong mellettem termett egy villával, és falatozni kezdett belőle. Kangin követte a példáját, majd Eunhyuk is csatlakozott hozzájuk. Nem kellett sokáig várni, mire az összes fiú a konyhában tolongott.
A kis tányért, amire kiszedtem egy adagot, egy villával bevittem. Jinah lehunyt szemekkel pihent, azt hihette volna az ember, hogy alszik. De amint meghallotta a csoszogásomat, azonnal felült.
- Köszönöm - mondta, és azonnal kivette a kezemből a rántottát. Elmosolyodtam, és leültem mellé.
- Szóval mit fogtok ma csinálni? - kérdezte Kyuhyun, miközben helyet foglalt előttünk, a földön.
- Gondolom, házat nézünk - vonta meg a vállát Jinah.
- Elkísérlek titeket - vágta rá rögtön a maknae.
- De először ki kellene nézni, hogy hová megyünk - sóhajtott nagyot a barátnőm.
- Nálunk van laptop. Elmehetnénk hozzánk, és ott át is tudnék öltözni - ajánlottam fel.
- Tökéletes ötlet! - bólintott Jinah.
Miután ezt tisztáztuk, Kyuhyun és Jinah mély beszélgetésbe elegyedett, így jobbnak láttam, ha eltűnök onnan. Észrevétlenül surrantam el, és mentem ki az erkélyre.
Magamba szívtam a friss levegőt, és lehunytam a szemeimet. A lágy szellő belekapott a hajamba, és leseperte a kósza tincseket a vállamról.
- Ugye tudod, hogy nem válhatunk? - érkezett a kérdés mellőlem. A szemeim azonnal felpattantak, és ijedten meredtem Henry-re. Mégis mikor jött ki?
De nincs értelme, hogy ilyeneket kérdezzek magamtól.
- Mégis mi akadálya lenne? - Saját magam ellen játszok? Nem értettem, még én sem, hogy miért teszem ezt.
- Először is: a szüleink nem hagynák jóvá. Másodszor pedig, mivel csak most debütáltam szóló énekesként, minden kis információ morzsára lecsapnak a paparazzik. Nem lenne jó, ha kiderülne rólam, hogy házas ember vagyok.
- Értem - feleltem halkan.
Bár a beszélgetést lezártuk, Henry nem ment be. A korlátra könyökölt, és az égre szegezte a pillantását. Az ajkai enyhén szétnyíltak, a "most-keltem-fel-de-eszméletlen-szexin-nézek-ki" frizuráját a szél összeborzolta.
Annyival könnyebb lenne számomra, ha nem nézne ki ilyen jól.
Az óráknak tűnő percek azonban elmúltak, mert Henry felegyenesedett, aztán belépett a szobába. Egyedül maradtam.
Átöleltem magamat, és odanéztem, ahová az imént Henry. Sokszor elgondolkozok azon, hogy ugyanazt látjuk-e? Olyan, mintha egy teljesen másik galaxis lenne.
Amikor már kicsit fázni kezdtem, én is visszamentem a nappaliba. Az őrült hangulat továbbra is jelen volt, semmiről nem maradtam le.
- Eunhyuk, menj, és takarítsd ki a szobádat! - mondta szigorúan Ryeowook.
- Miért? Nem akarom!
- A szennyeseid már a folyosón vannak. Ez nem állapot!
- Dehogynem. Férfiak vagyunk - vonta meg a vállát az idősebb. - Mármint a legtöbben - nézett sokat mondóan a legfiatalabbnak kinéző tagra.
Ryeowook nem teketóriázott, rögtön rávetette magát Eunhyukra. A kanapé előtt ülő fiú annyira meglepődött a hirtelen cselekedeten, hogy nem is tudta, mit tegyen. Ryeowook először a hasába ütött egyet, aztán a haját borzolta össze. Erre az idősebb is kapcsolt, és az asztalon lévő pohár vízért nyúlt, aminek a tartalmát ráöntötte a bandatársára. Ryeowook ezután már ott ütötte, ahol csak tudta, nem kímélte egy kicsit sem.
A többiek úgy tettek, mintha semmi sem történne. Tovább beszélgettek, nézték a TV-t, vagy egyszerűen csak a falat nézték - igen, itt Heechulra gondolok.
Közelebb léptem hozzájuk. Mind a kettejüknek a fülük mögé nyúltam, és azzal a mozdulattal bénítottam le őket, amikre csak a nővérek és a nagymamák képesek.
- Befejeztem! Soha többé nem csinálok ilyet, csak engedj el! - siránkozott Eunhyuk. Felfelé kezdtem el őket húzni, egészen addig, míg fel nem álltak.
- Nem én kezdtem! - tartotta fel a kezeit Ryeowook, de közben fájdalmasan sziszegett.
Csak megcsóváltam a fejemet, aztán elengedtem őket.
Jinah-ra néztem, aki még mindig Kyuhyunnal csevegett. Ennyire jól kijöttek volna?
- Nem indulunk? - kérdeztem hangosan.
- De, mehetünk - felelte Jinah, majd feltápászkodott.
- Várjatok meg! - kiáltott fel Kyu, és berohant a szobájába. Mikor pár perc múlva kijött, már teljesen át volt öltözve, és egy kabátot vett fel. - Most már indulhatunk - mondta vigyorogva.
- Hová mentek? - kérdezte Yesung érdeklődve.
- Hozzám - válaszoltam. - Ott fogunk házat nézni.
- Akkor megyek én is - mondta egy kis gondolkodás után. Ő már nem rohant, hanem nyugodtan sétált be a szobájába. Szintén átöltözött, és fel is vette a cipőjét.
- Akkor nem indulunk? - nézett ránk értetlenül.
Fogalmam sem volt, miért akar jönni. De végül bólintottam, és én is felhúztam a cipőmet.
- Én is megyek - szólalt meg Henry.
Épp rá akartam állni a bal lábamra, amikor meghallottam, ennek pedig az lett az eredménye, hogy kibicsaklott a lábam. Veszélyesen gyorsan közeledtem a föld felé, már felkészültem előre a fájdalomra, amikor két kar ragadta meg a derekamat, és rántott magához.
Hálásan néztem fel Yesungra, amiért megmentett az eséstől.
- Köszönöm - fejeztem ki hangosan is magamat.
- Nincs mit - felelte, és akkor láttam először mosolyogni. Hirtelen az én arcomról sem lehetett levakarni a mosolyt.
Henry köhintett egyet, jelezve, hogy ő is ott van.
És életemben először történt meg az a pillanat, amikor nem Henry-re összpontosítottam, és teljesen megfeledkeztem róla.
A fülem tövéig elpirultam, és azonnal hátrébb léptem Yesungtól. Felkaptam a táskámat, és előrerohantam.
Jinah halkan kuncogni kezdett mögöttem, és ő jött ki utánam. A többiek elköszöntek, én pedig majd elástam magam a föld alá, mert nekem az teljesen kiment a fejemből.
Beszálltunk a liftbe, és egyenesen a parkolóba mentünk. Yesung ült a kormány mögé, én pedig mellé akartam, mivel egyedül én tudtam, hogy hová megyünk.
De Henry hirtelen vágott be elém, és ült be az autóba. Kicsit oldalra hajtottam a fejemet, és teljesen értetlenül meredtem az épp a biztonsági övet bekapcsoló férjemre.
Hátul kicsit nyomorognunk kellett, mert nem csak hárman voltunk.
- Te meg mit keresel itt Heechul? - kérdezte kicsit idegesen Kyu.
- Nem volt kedvem otthon maradni - vonta meg a vállát.
- Ez így akkor sem lesz jó - nyöszörgött Jinah mellőlem. Kyuhyun nem sokáig gondolkozott a megoldáson, egyszerűen az ölébe ültette a lányt, így én kerültem középre.
- Hová megyünk? - kérdezte Yesung.
- Cheongdam-dongba* - feleltem.
Yesung bólintott egyet, majd indított.
- Szóval gazdagok vagytok - szólalt meg Heechul.
- Igen - feleltem kicsit elpirulva. Sosem szerettem ezzel kérkedni.
- Szerinted miért kellett elvennem? - kérdezte Henry.
Ez az elevenembe talált. Hátradőltem, és lehajtottam a fejemet, a hajam pedig eltakart mindent.
- Nem volt ez egy kicsit erős? - kérdezte Jinah ellenszenvesen.
- Csak az igazság volt - vonta meg a vállát Henry.
Az út többi részét néma csendben tettük meg. Mikor beértünk a mi kerületünkbe, elmondtam Yesungnak, hogy merre kell menni. A házunk előtt lefékezett, és mindenki a száját tátva szállt ki az autóból - természetesen Henryt kivéve. Ő már volt nálunk egy párszor.
Én indultam el, és a kód után, amit beütöttem, kinyílt az ajtó. Szinte libasorban jöttek utánam a többiek, de az álluk még mindig a földet verdeste.
A házunk egy hatalmas udvar végében állt, mi pedig a lebetonozott részen mentünk végig. Előttünk kinyitották a nagy tölgyfaajtót, és Taewang állt velünk szemben.
- Hyomin - biccentett felém hivatalosan. Örültem, hogy a nevemen szólított.
A barátaimat árgus szemekkel méregette. Még sosem vittem haza senkit, ezért nem is csodálom, hogy meglepődött, és azonnal felmérte a helyzetet.
- Jó napot kívánok, Heechul vagyok, Minnie barátja - lépett előre Heechul, és kezet nyújtott Taewang felé.
Taewang fél szemöldökét felhúzva meredt a felé tartott kézre.
- Oh Taewang - felelte, miközben szigorúan maga mellett tartotta a karját.
- Örülök, hogy megismerhetem Minnie édesapját. Nagyon kedves a lánya - folytatta, és kicsit idegesen a hajába túrt az addig kitartott kezével.
A szám elé kaptam a kezemet, és elfojtottam a kuncogást. Henry lépett a barátja mellé, és fejbe kólintotta.
- Te eszement, Taewang a komornyik! - mondta megrovó hangon.
- Ya, akkor se kellett volna megütni!
- Henry úrfi! - szólalt meg csillogó szemekkel a komornyikunk. - Isten hozta újra nálunk!
Henry nem túl illedelmesen csak bólintott egyet, aztán rám nézett várakozóan.
Csak akkor esett le, hogy nem kellene örökké a verandán ácsorogni, hanem be kellene menni.
A szobám felé vettem az irányt, ami az emeleten volt. Yesung, Kyuhyun és Jinah még mindig néma maradt.
Amint beértünk a szobámba, elővettem a laptopomat, és Jinah kezébe nyomtam.
- Tessék, nézelődj nyugodtan, szólj, ha találtál valamit. Ja, igen, és ha valamit kértek, akkor...
- Csengessünk? - szólt közbe Kyuhyun csillogó tekintettel.
- Nem, csak a szoba elé kell kimenni, a szolgálók mindig itt legyeskednek - fejeztem be a megkezdett mondatomat.
- Pedig egyszer úgy kipróbáltam volna - felelte a maknae lebiggyesztett ajkakkal.
Nevetve fordultam el tőlük, és mentem be a gardróbomba. Próbáltam gyorsan kiválasztani a ruhámat, de a tudat, hogy Henry is látni fog, és egész nap együtt leszünk...
Nos, ez elég nagy kritérium volt számomra. A tökéleteset kerestem, amit nem találtam meg, így végül csak egy csíkos pulcsira és egy cicanadrágra esett a választásom. Visszamentem a többiekhez, akik a laptopomat bújták.
- Szerintem ez nem jó - csóválta a fejét Kyu.
- Szerintem meg tökéletes. Két szoba, egy nappali, fürdő, WC, és egész jó környéken van - ellenkezett Yesung.
- Megengednétek, hogy én is beleszóljak? - kérdezte Jinah.
- Mentsd el, vagy akármi, de ne legyen végleges. Ha nincs más, ez is jó lesz - felelte Henry mosolyogva.
A szívem szakadt meg. Velem miért nem ilyen aranyos?
Megráztam a fejemet, és elkönyveltem annyival, hogy mert én nem vagyok neki szimpatikus. A kanapé mögé álltam, a támlára könyököltem rá, és néztem meg, hogy min vitatkoznak.
- Szerintem ez nagy - szólaltam meg.
- Nagy? Egy ilyen házban, bocsánat, villában élsz, és szerinted ez nagy? - Kyuhyun teljesen hülyének nézett.
- Meguntam a nagy dolgokat. Ha egy kisebb szobám lenne, nem kellene annyit takarítani, és az olyan... nem is tudom, olyan kuckós - válaszoltam.
- Van benne valami. Szerintem is nagy ez a lakás. Nézzük meg a többit.
Két óra múlva sikerült kiválasztanunk. Jinah hívta fel az ingatlan tulajdonosát, és beszélte le vele. A lakás üresen állt, így azonnal be is költözhettünk, csak a kulcsokat kell átvenni.
Kopogást hallottam, ezért azonnal felkaptam a fejemet.
- Szabad - szóltam ki. Láttam, hogy Kyuhyun kuncogni kezd.
- Kisasszony, az ebéd tálalva van.
- Nem emlékszek, hogy kértem volna... - De nem tudtam befejezni, mert Heechul közbevágott.
- Ebééééééd! - kiáltott fel hangosan, és kirohant a folyosóra.
- Ti éhesek vagytok? - néztem a többiekre, és Henryn kívül mindenki bólogatni kezdett. Már csak szóba se áll velem?
Lementünk az étkezőbe, és a forró leves illatától még én is megéheztem. Jinah mellé ültem le, mellette Kyu foglalt helyet, velem szemben pedig Yesung.
- Szóval akkor most hová megyünk? - kérdezte két falat között Yesung, aki akkor szólalt meg először, mióta megérkeztünk.
Nos, ez egy jó kérdés volt...
- Vásárolni. Nekem semmilyen bútorom nincs, és jó lenne valamin aludni - felelte Jinah.
Miután befejeztük az ebédet, újra beszálltunk az autóba - természetesen csak azután, hogy Heechul elköszönt Taewangtól.
Az üzleti negyedhez mentünk, és miután a fiúk felvették az álcázó sapkákat és szemüvegeket, sorra nézelődtünk a boltokban.
Épp egy aranyos rózsaszín fotelt nézegettem, amikor Yesung a semmiből feltűnt mellettem.
- Nagyon fárasztó? - kérdezte. Értetlenül néztem rá.
- Az, hogy válasszak ez és az között? - mutattam az előttem lévő fotelre, majd a mellette lévő bézs színűre.
- Nem, hogy így élsz. A szüleid most sem voltak otthon...
Yesungnak érzéke van ahhoz, hogy rátapintson a lényegre, erre hamar rá kellett jönnöm.
- Az elején még az volt - feleltem mosolyogva. - De most már megszoktam.
- Akkor miért vonakodtál elfogadni Jinah ajánlatát?
- Mert akkor még nem ismertem.
- Most sem ismered.
- Ez igaz, de most már megbízok benne.
- Érdekes lány vagy - felelte, és furcsa tekintettel nézett rám. Az ajkamba haraptam, és elfordítottam a fejemet.
- Szerintem a rózsaszín jobb - mondtam végül, teljesen elterelve a témát.
- Jobban illik hozzád - bólintott.
- Minnie, meg kell nézned, milyen ágyat találtam! - rohant oda Jinah, és elrángatott az üzlet másik felébe.
Jinah POV ~
Az ágy, amit mutattam Minnek, igazából nem volt az igazi, amit végül ő is nagy nehezen kimondott. De nem az volt a lényeg.
Valamiről susmogtak Yesunggal, és már engem zavart, hogy Henry milyen árgus szemekkel nézi a kis párocskát.
Egyre bonyolultabb lesz ez az egész, és hogy őszinte legyek, én Henry pártját fogtam. Hiszen - ha csak papíron is - de ő Minnie férje, és belé szerelmes.
Miután kiválasztottunk jó pár darabot, megadtuk az új címünket, és este hat órára kértük a kiszállítást. A pénztárcám igencsak megrövidült, de nem bántam.
A megbeszélt időpontban már a ház előtt álltunk, és vártuk a főbérlőnket. A megbeszélés nem volt hosszú, csak az alap szabályokat fektettük le. Megadta a számlaszámát, és minden hónap utolsó hetén kellett elküldeni az összeget.
A fiúk végig ott maradtak, és amikor megérkeztek a bútorok, sokat segítettek. Henry és Kyuhyun az én szobámban segédkeztek, Heechul és Yesung pedig Minnie szobájában.
A felállás ismételten nem tetszett, ezért egy kis indokkal áthívtam Heechult az én szobámba.
- Heechul, te hogyan is debütáltál? - kérdeztem tőle csevegő hangnemben. A három fiú áttolta a szoba másik végébe az ágyamat.
- Hát.... a Super Juniorral mondjuk? - nézett rám furcsán az említett.
- De nem úgy értem. Hanem hogy mennyi ideig voltál gyakornok, meg milyen érzés volt?
- Három évig voltam gyakornok... azt hittem, sosem ér véget. Még volt is előtte egy kis bandánk, amiben Kangin, Yunho, Jaejoong és én lettünk volna benne... csak nem lett belőle semmi, mert Yunho és Jaejoong a TVXQ-ban debütáltak.
- Micsoda? Komolyan? - néztem rá elkerekedett szemekkel. - Várj, mielőtt folytatod, Henry, nem mennél át Minnie-hez? Biztos ott is kell segíteni - mondtam kiskutya tekintettel.
Henry nem felelt, csak lassú léptekkel kivonult a szobámból.
Mosolyogva néztem utána, mire valaki átölelte a derekamat.
- Furfangos vagy - suttogta a fülembe Kyu. Röviden nevettem fel, de utána ismét Heechulra figyeltem, mert tényleg érdekelt, amit mondott.
Hyomin POV ~
- Komolyan? - kérdeztem vissza nevetve.
- Szerinted szoktam hazudni? - vonta fel a szemöldökét Yesung.
- Rendben, elhiszem - feleltem még mindig rázkódva a nevetéstől.
- Odaadod azokat a csavarokat? - nyújtotta felém a kezét. Felvettem a kis zacskót, és átadtam neki. Kiválasztotta, hogy melyik lesz az igazi, és a kalapáccsal elkezdte beleverni.
- Mindjárt készen van - mondtam csillogó szemekkel. Az első polcom, amit előttem raknak össze, és nem készen volt véve. Ráadásul nem volt csicsás, egy egyszerű kis világos fa polc volt.
- Segítek én is - szólalt meg Henry, és leguggolt mellém.
Annyira hirtelen jött, hogy ijedtemben oldalra dőltem - pontosan bele a sok csavarhúzóba.
Odébb gurultam, de még így is nagyon fájt. Felszisszenve ültem fel, és csak azt láttam, hogy mind a két fiú engem néz.
- Csak megijedtem - mondtam kínosan vigyorogva.
A munkálatok csendben folytatódtak, nem értettem, miért van jelen ez a síri légkör.
- Nem kértek valami innivalót? - álltam fel hirtelen.
- Egy pohár víz jó lenne - felelt Yesung, Henry pedig csak megrázta a fejét.
- Akkor mindjárt jövök - mondtam, és elindultam a konyhába. Az egyik dobozból kivettem egy poharat, és a nagy vizet megbontva öntöttem ki Yesungnak is, és magamnak is.
Valaki hátulról a derekamra helyezte a kezét, és a fülemhez hajolt.
- Holnap este van kedves elmenni valahová? - kérdezte Yesung suttogva.
Elkerekedett a szemem, és magam elé meredtem. Mégis mit válaszoljak erre? Én házas vagyok már!
De ilyen szempontból Henryt sosem foglalkoztatta ezt, le merem fogadni, hogy már vagy ezer barátnője is volt.
Válaszolnom szerencsére azonban nem kellett, mert kopogtattak a bejárati ajtón.
- Kinyitom - suttogtam, és kicsusszantam Yesung és a pult között. Amint kinyitottam az ajtót, még jobban meglepődtem.
- Házavató ajándék! - mondta Leetezk vigyorogva, és feltartott egy virágcserepet, benne egy gyönyörű rózsabokorral, de nem sokáig tudtam gyönyörködni benne, mert az egész Super Junior beözönlött a nappaliba.
Amikor lerakták a szatyrokat, amikben az üvegek összekoccantak, már sejtettem, hogy nem lesz egyszerű ez az éjszaka sem.
*Cheongdam-dong Seoul egyik kerülete, ahol a gazdagok laknak. A tudásomat természetesen a wikipédia szolgáltatta, ennél többet nem tudok, de most fogadjuk el, hogy igaz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése