Craving 0. rész (Sehun)

"Amikor kislány voltam, egy panellakás negyedik, legfelső emeletén laktunk. Nyáron az elviselhetetlen meleg hatására többször is megfordult a fejemben, hogy kiugrok az aprócska erkélyről, vagy ahogyan anyám hívta - a 43-as kilépőről. Gimnazista voltam, amikor ismét elköltöztünk, de ezúttal egy másik városba. Az aprócska, negyedik emeleti lakásból egy szusszanásnyival nagyobb, nyolcadik emeleti lakást vettünk ki. "

"Kissrác koromban egy kertes házban laktunk, a kert olyan nagy volt, hogy nem is láttam el a kerítésig. Volt egy nagy medencénk, télen pedig mindig megkértem, hogy ne engedjük le a vizet, mert korcsolyázni akartam. Apám ezt nem engedte - helyette karácsonyra egy akkora korcsolyapályát kaptam, ami nagyobb volt a szobámnál is."

"Amíg iskolába jártam, nem voltam kitűnő tanuló, de csak azért, mert testnevelés órán nem volt kedvem dolgozni, illetve a fizika tanárnőm szívből utált, tehát soha nem kaphattam nála a legjobb jegyet. Voltak barátaim, akikkel szerettem együtt lenni, de anyám szerint ők nem illettek hozzám."

"A jó tanuló kifejezés távol állt tőlem, míg éltem. Némelyik tanár körberajongott a gazdag családom miatt, de a legtöbbjük felfuvalkodott hólyagnak nevezett, amin a mai fejemmel már meg sem lepődök. Több ezer haverom volt, de csak tizenegy fiút nevezhettem a barátaimnak. Ők mellettem voltak, nekik köszönhetően bírtam ki a gimnáziumot."

"Felkeltem, reggeliztem, bepakoltam, majd elmentem az iskolába. Az órákon figyeltem, jegyzeteltem, közben a nem létező álmaimat tervezgettem. Vártam az utolsó óra utáni kicsengőt, utána pedig a barátnőmmel hazasétáltam. Nem tudom már, melyik lehetett az a nap, amikor észrevettem, hogy minden ugyanaz. A napi rutinom egyetlen egy napon sem tért el, az ételek, amiket ettem sem különböztek. A nappalt az éjjel váltotta, a csillagok ugyanott voltak minden nap. Talán akkor sokalltam be, amikor minden nap ugyanannak a hajléktalannak az arcát kellett bámulnom kutyasétáltatás közben. "

" Mindegyik barátom egyetemre akart menni, így elterveztük, hogy ugyanarra jelentkezünk, messze a szülővárosunktól, Seoulban. Természetesen engem nem kellett volna felvenniük, de apám keze bármeddig elér - elég volt egyetlen telefon, és máris bejutottam. Ekkor kezdett el idegesíteni, hogy semmire sem vagyok képes saját erőmből, így megfogadtam, hogyha bekerülök az egyetemre, akkor keményen fogok tanulni. Említenem sem kell, hogy ez nem sikerült. "

" Egy szombati nap volt, arra emlékszem. A szüleim akkor mentek vissza meglátogatni a nagyszülőket, és ott is maradtak egész hétvégére. Én azért nem mentem, mert hétvégén is koreai óráim voltak. Hazaérve egyszer csak gondoltam egyet, és a fontosabb cuccaimat beraktam egy bőröndbe. Búcsúzóul írtam egy levelet a szüleimnek, hogy ne keressenek, mert világot akarok látni. Természetesen nem fogadták meg a kérésem, a rendőrség is keresni kezdett, így amint tehettem, átszöktem Franciaországba. Leginkább stoppolással, de egyszer felszöktem egy kamionra is - amire a bal lábamon lévő sérülés a mai napig emlékeztet."

" A fiúkkal csak bulizni jártunk, az első ZH-kon éppen csak átcsúsztam. Akkor jelent meg az első szerelmem, Mia, a csendes, franciaországi cserediák. Már voltak kapcsolataim, de mellette éreztem magamat először igazán jól, a vele töltött idő minden egyes pillanata kellemes volt. Sokat segített a tanulásban, így - életemben először - jobb lettem, mint az átlag, a barátaim csak csodálkoztak rajtam. De mint minden jónak, ennek is véget kellett érnie. "

" Gyermeki vágyakkal vágtam neki a nagy világnak, de a megtakarított pénzemet alig egy nap alatt elköltöttem, a ruháimat egy hét elteltével ellopták tőlem. Ott ültem Reims egyik terén egy durván faragott padon, és miközben a sírás erőteljesen rázta a testem, csak arra tudtam gondolni, hogy mégis hogyan tudnék hazamenni. Magam elé képzeltem a szobámat, a kellemes ágyamat, szinte már éreztem a hűvös légkört, ami mindig belengte a szobámat. De rögtön utána megjelent előttem a szüleim arca, és tudtam, hogy soha többé nem mehetek haza. Ismertem őket - ha előkerültem volna, csak még keményebben fogták volna a pórázt, amivel kikötöttek. Így amikor odalépett elém egy férfi, nem tehetettem semmit..."

"Miának lejárt a vízuma, és nem is kapott még egy év ösztöndíjat, így vissza kellett mennie Franciaországba. Semmit nem tudtunk tenni, neki mennie kellett, én pedig nem hagyhattam magam mögött mindent miatta. Miután elutazott, egy hónapig a detoxikáló rendszeres kezeltje voltam. Apám eleinte haza akart vinni, de ebből az egyből nem engedtem. Csak arra tudtam gondolni, hogyha a barátaimat is elveszik tőlem, akkor nincs értelme az életemnek. A végtelennek tűnő sötét éjszakáknak egy újabb szerelem vetett véget - Minseo, a kedves pultos lány, az egyetemhez közeli kávézóban dolgozott, ott ismertem meg. "

" Egy tizenkilenc éves lány pénz és végzettség nélkül, ismerősök híján kizárólag prostituáltként keresheti meg a napi kenyerére a pénzt. Szánalmasnak, visszataszítónak gondoltam magamat, de ebben a munkában ezt nem szabad kimutatni. Rövid időn belül megtanultam, hogyan kell viselkednem a férfiakkal - és néha nőkkel -, akiket a stricim hozott fel a lakásomra. Hamar húsz éves lettem, lassan már a nevemre és a szüleim arcára sem emlékeztem..."

"Minseoval eleinte minden tökéletes volt, de egy idő után megéreztem, hogy jobban szereti a pénzemet, mint engem. Sok időnek kellett eltelnie, mire rájöttem, hogy az a kapcsolat már régen halott. Ekkor voltam harmadéves az egyetemen, de szakot váltottam, a külkereskedelmi szakon folytattam tovább tanulmányaimat, ahol már odafigyeltem minden előadáson. Apámnak szívinfarktusa volt, én pedig csak akkor döbbentem rá, hogy a szállodaláncot nekem kell majd átvennem. És ha nem tanulom meg, hogyan is mennek a dolgok, akkor hamarabb fogok meghalni, mint egy tiszavirág. "

" Különlegesnek számítottam, hiszen a japán szüleim révén örököltem az ázsiai vonásokat. Sok ügyfelem volt, többen visszatérőek. Talán a szakmám csúcsának is mondhatnám ezt az időszakot. De ami azt illeti, kinőttem Reimst. Elegem volt, hogy itt is ugyanaz megy minden nap, pedig pont ez elől menekültem el oly sietve. Így titokban kerestem egy másik férfit, akinek nemzetközi kapcsolatai voltak. Azonnal elfogadta az ajánlatomat, hogy vegyen fel engem is a női közé. Új személyazonosságot kaptam, útlevéllel, mindennel együtt. Azóta a világot járom az új stricimmel együtt, a legtöbb idő, amit egy városban eltöltöttem, az másfél hónap. "

" Apám megörült, hogy megjött az eszem, a lábadozásaimból úgy tűnt, kezdett kijönni. Amint elvégeztem az egyetemet, huszonnégy éves fejjel, az egyik Seouli szállodánkat csak az én irányításomra bízta. A kezdet itt sem volt könnyű, de újabb barátnőm, a tolmács Rin nagy segítségemre volt mindenben. "

" Nem szerettem meg a munkámat, soha nem is fogom. De a világjárást élveztem, huszonkét évesen már bejártam a világ összes nagy városát, és ha épp akadt egy kis cseppnyi szabadidőm is, a városok nevezetességeit néztem, a különböző kultúrákkal ismerkedtem meg. De volt valami, ami hiányzott az életemből... "

" Egy év után szakítottam Rinnel, mert megcsalt. Ez a szakítás már nem rázott meg annyira, azt hiszem, benőtt a fejem lágya. A mindannapjaim részévé vált az öltöny, a megnyerő modor, és a bájolgás. "

A mostani nevem Kimura Misa. Angolul, franciául, japánul és németül folyékonyan beszélek, oroszul, görögül és koreaiul középszinten. Prostituált vagyok, aki járt már New Yorktól kezdve Párizson át, Tokióig mindenhol. Az egyetlen főváros, ami még nincs kipipálva a listámon, Seoul. Épp a repülőn ülök, fél óra múlva száll le a gép. Nem tudom, pontosan mit is várok Dél-Korea fővárosától, de van egy titkos vágyam... Szeretnék végre életemben először szerelmes lenni.
Szeretném, ha valaki végtelen odaadással szeretne, ha elfogadna minden egyes csomagommal együtt. 

Oh Sehun vagyok, ipari mágnás, egy világméretű szállodalánc örököse, a seouli hármas számú hotel tejhatalmú ura. Fekete Ferrari autóm első ülésén ülök, a szél összeborzolta a hajamat. Nem aggódom, hiszen minden második nő az én kedvemben akar majd járni ott, ahová tartok. Esküvőre vagyok hivatalos, ahol ha egy nő nem valakinek a párja, akkor szingli, tehát egy jóképű, gazdag agglegényt keres. Minden kitételnek megfelelek.
Talán most végre meg is találom az igaz szerelmet.