Craving 1. rész (Sehun)

Sehun POV~

- Ki gondolta volna... - meredt a maga előtt álló martinis pohárra Kai.
- Én nem, az biztos - feleltem nevetve, majd lehúztam a boros kólám utolsó kortyait.
- Én már az első szakításuknál is tudtam, hogy ebből valami komoly lesz - jelentette ki Chanyeol mosolyogva.
- Még a tizensokadik után is? - kérdezett vissza cinikusan Suho.
- Miről folyik a bájcsevej, agglegény barátaim? - ült le Suho mellé Kris.
- Tudod, ki az agglegény... - morogta Baekhyun.
- Ó, igen, Minri kapta el a csokrot - vigyorgott rá Channie.
- És ez tudod mit jelent - szóltam közbe én is, ugyanúgy vigyorogva.
- Vajon hogy értessem meg vele, hogy egy csokor még nem jelent esküvőt? - sóhajtott nagyot.
- Nem olyan nagy cucc ez - szólalt meg Kris, és hátrafordult. Szemei csillogni kezdtek, így nem is kellett odanéznem, már tudtam, hogy az újdonsült kis feleségét nézi.
- De Minri hatalmas esküvőt akar, háromszáz főnél meg sem áll!
- Ki lehet bírni - vonta meg vállait.
- Mi a titok? - Baekhyun szó szerint rátapadt barátjára, karját rángatva sarkallta arra, hogy válaszoljon.
- A gondolat, hogy már mindenhogy a tiéd.
- És?
- Nincs és.
- Mindig van.
- Ilyen hozzáállással tényleg jobb, ha nem veszed el szegény lányt.
- Ne már!
- Holnap mennek egy hétre a Bahamákra - mondta Kai, kajánul elvigyorodva. - Ez sem egy elhanyagolható tényező.
- Igazad lehet...
- Mindig igazam van!
Erre mind nevetni kezdtünk, Kai pedig csak összeszűkült szemekkel méregetett minket.
- Nem is értem, miért vagyok még mindig veletek - sziszegte.
Ekkor döntöttem úgy, hogy elfordulok a kis társaságtól, és szemügye veszem a teremben lévő nőket. Legtöbbjük valakivel beszélgetett, csak nagyon kevesen voltak azok, akik egyedül ültek. Az egyiküket jobban meg is néztem magamnak. Rövid, fekete haja kiengedve, különleges, megnyerő arcán nem ült semmilyen érzelem nyoma.
- Ő ki? - böktem Krist oldalba, miközben a fejemmel felé biccentettem.
- Choi Jiwoo, Ha Eun egyetemi csoporttársa - mondta, miután meglátta, kire gondolok. - Egyedül jött - tette még hozzá, miközben megveregette a vállamat.
Nekem nem kellett több, otthagytam a fiúkat, és egyenesen felé indultam el. Ahogy egyre közelebb értem hozzá, még több dolgot vettem észre - az ujjaival a szalvéta szélét birizgálta, a szemei alatt mintha apró karikák lennének. Nem tudtam eldönteni, hogy csak nagyon halvány, vagy sminkkel takarta el. A ruhája nem pánt nélküli volt, csak a kulcscsontjánál az anyag annyira átlátszó volt, hogy távolról bárkit megtéveszthetett.
A figyelmét az előtte álló díszvirágnak szentelte, így észre sem vette, amikor elé értem.
- Elnézést - szólítottam meg. Mikor rám nézett világos barna szemeivel, csak akkor folytattam. - Szabad egy táncra?
- Persze - felelte halkan. A hangját alig hallottam, ha nem épp az ajkait figyelem, akkor nem is tudtam volna, hogy mit válaszol.
Felé nyújtott kezembe csúsztatta a sajátját, majd kecsesen felállt a székről. A táncparkett felé vezettem, kissé bent álltam meg vele, és fordultam teljesen szembe kutató szemeivel.
- Oh Sehun vagyok - mutatkoztam be neki, és az egyik legmegnyerőbb mosolyomat mutattam.
- Choi Jiwoo - felelte.
Tudom drágám, tudom.
- A menyasszonyt ismered, igaz? - kérdeztem tőle, mintha nem is tudnám.
- Igen - mondandóját egy bólintással erősítette meg. - Gondolom, te Krist ismered.
- Már akkor ismertem, amikor még szobatiszta sem volt - feleltem.
Szélesen mosolyodott el, kivillantak apró, hófehér fogai is. Milyen aranyos ez a lány...
- És te? Hol ismerted meg Ha Eunt?
- Ugyanarra az egyetemre jártunk, és később együtt béreltünk egy albérletet.
- Értem. Most mivel foglalkozol? Persze, csak ha nem vagyok túl tolakodó.
Jiwoo még jobban mosolygott, az arcáról le tudtam olvasni a sikerem ténylegességét.
- Gyakornok vagyok egy ügyvédi irodában.
- Tényleg? Ahhoz nem kevés kitartás kell.
- Lehet - felelte, közben egy kis pír költözött az arcára.
Ideális lány volt számomra - nem hivalkodó, kellően félénk, de nem zárkózott. Kedves, és kellemes a társasága.
Legalábbis ezt gondoltam egészen addig, amíg meg nem jelent az exe, aki megkérte a kezét, épp előttem. Jiwoo könnyekig meghatódott, és igent mondott neki.
Húsz perccel egy koktéllal és két tequilával később a fiúk még mindig csak rajtam nevettek.
- Egyébként tudok neked valakit - ült mellém Kai, átkarolta a nyakamat, hogy csak én hallhassam.
- Kai, tudod hogy nekem nem kell olyan nő...
- Számtalanszor ajánlottam már neked, de most az egyszer igent kell mondanod. Ilyen leányzóval még soha nem találkoztál!
- Pont azért nem kell. Nekem komoly kapcsolat kell, nem játszadozás. És fogalmam sincs, neked hogy van gusztusod az ilyenekhez.
- Nekem legalább van ágymelegítőm.
- Ugye most már takarókról beszélünk, és nem nőkről?
Hiába, Kai még mindig gyerek volt ilyen szempontból, az ő feje lágya nem fog benőni még egy ideig.
- Fogadjunk akkor - jelentette ki hirtelen.
- Mégis miben?
- Nézd azt a lányt ott - mutatott az egyikre, aki a pult túloldalán ült. - Ha sikerül felszednem, akkor elfogadod az ajánlatom, de ha nem, akkor örökre békén hagylak ezzel.
Mielőtt bármit is mondtam volna, jobban szemügyre vettem azt a nőt. Szögegyenes, természetes barna haja lágyan omlott a vállára, szigorú arckifejezése egy pillanatra sem enyhült, miközben barátnője siránkozását hallgatta. A pultostól csak egy vizet kért magának, és nem is tudtam elképzelni, hogy alkoholt iszik.
Kai szöges ellentéte.
- Jó - mentem bele, hisz tudtam, hogy nyerni fogok. Én nem becsültem alá a másik nemet, Kaial ellentétben.
A barátom csak vigyorgott, majd ott is hagyott.
Néztem, ahogy lazán odasétál hozzá, és beszélgetni kezd azzal a lánnyal. A lány természetesen azonnal elutasította, ha jól vettem ki, a barátnőjére hivatkozott. Kai nem adta fel, folyamatosan beszélt, és le is ült a lány másik oldalára.
A barátnője azonnal belezúgott a szoknyapecér barátomba, első ránézésre. De a kiszemelt lány úgy tűnik, megingathatatlan volt.
Nyugodtan dőltem hátra, és rendeltem magamnak egy újabb koktélt. Chennel kezdtem el beszélgetni, később csatlakozott hozzánk Tao, majd Lay is.
Teljesen kiment a fejemből a kis fogadásunk Kaial, egészen addig, amíg Kris ismét oda nem jött hozzánk.
- Kai mikor lett ilyen megnyerő? - kérdezte, miközben intett a pultosnak, hogy kér egy koktélt.
- Miért is? - kérdezte Lay, de én már tudtam, hogy vesztettem.
- Oda nézz - mutatott oldalra. Kai és a szigorú külsejű lány a sarokban álltak, igazán közel egymáshoz, és egymásba feledkezve. - Az a lány Ha Eun unokatestvére, egy igazi könyvmoly. Azon se csodálkoznék, ha ez lenne neki az első ilyen.
- Valamit tudhat a srác - nézet rá komolyabban Chen.
- Ugye te nem akarsz olyan lenni? - kérdeztem kissé rémülten.
- Dehogy, isten ments - legyintett nevetve.
Újra a pult felé fordultam, és próbáltam elfogadni a tényt, hogy veszítettem... és annak a következményét.

Misa POV ~

- Misa - hallottam valahonnan távolról.
- Misa! - Vajon kinek szól?
- Misa, fel kell kelned, fél órán belül itt van az első ügyfeled! - A hangja egyre mérgesebb lett. Nem lennék annak a lánynak a helyében, akinek szól.
Még szerencse, hogy az én nevem nem...
Misa.
A szemeim hirtelen pattantak fel, pont olyan gyorsan, ahogyan felültem a méretes ágyban. A töménytelen fény mennyiségétől egy pillanat erejéig úgy éreztem, mintha megvakultam volna, de nem volt időm ilyenekkel foglalatoskodni.
Az ágyból kikelés már nem ment ilyen könnyen - elgémberedett tagjaim szinte visítottak a hirtelen mozgástól. A padlón kötöttem ki, de ez sem akadályozott meg abban, hogy elérjem a célomat, vagyis a bőröndöm. Alig három órája szállt le a repülőm, sem időm, sem kedvem nem volt kipakolni. Félálomban turkáltam az egyikben, de miután rájöttem, hogy az a cipőimnek van, a másikhoz kúsztam át.
Közben Carl folyamatosan beszélt nekem, de nem figyeltem rá.
- Mégis miért raktál be egy embert ilyen korán? - vontam kérdőre. Nekem nem kellett felemelnem a hangom, hogy megfélemlítsem, így azonnal elhallgatott.
- D-d-d-de te e-egyezt-t-tél bele - dadogta.
Hát igen. Akármelyik férfi bátorsága elszáll, ha egy olyan nővel áll szemben, aki tudatában van az elsöprő erejének. Illetve, ha az említett nő akár visszaküldheti a koszos sikátorba egyetlen mondatával a megfelelő embernek címezve, az is sokat segít.
- Ó, igen? - kérdeztem hidegen, majd egy szemöldökömet megemelve néztem rá.
Nem tudott mit felelni, lesütötte a szemeit.
- Gondolom nem lehet lemondani - mondtam, az órára vetett gyors pillantás után.
Délután négy óra van, általában azok a férfiak jönnek ilyenkor, akik egy órára ellógnak a munkahelyükről, hogy megcsalhassák a feleségeiket.
A legalattomosabb fajta.
De hiába szidtam őket, belőlük éltem meg. A sas sem szidja a pockokat, ha túl rágósak.
Egy fehér, pánt nélküli tunikát varázsoltam elő a bőröndből. A fehérneműs táska felé kúsztam, de melltartót nem is kerestem.
- Most már leléphetsz - vetettem oda az idegesen telefonját babráló férfinak.
- Másfél óra múlva itt leszek - felelte, és el is indult.
- Nem kell. Írd le a mai beosztásom, majd csak holnap reggel kelts fel időben - mondtam.
Megfordult, és láttam, hogy mondani akart valamit, de egyetlen pillantásommal belé fojtottam azt. Az ajtó felé vette az irányt, de ezúttal már meg se próbált mondani valamit.
Tudta, hogy nem lenne szabad ezt megengednie nekem. Egy stricinek minden alkalom után ellenőriznie kell a nőjét a sérülések és a szökés-kísérletek végett.
De még kiélveztem, hogy egy kezdővel van dolgom. Valószínűleg ő is tudatában volt annak, hogy ha akarnék, akkor megszökhetnék könnyűszerrel, de már régen rájöttem arra, hogy akkor csak csöbörből vödörbe jutnék. Itt sem mondanám, hogy megbecsülnek, de a befolyásos ügyfeleimnek köszönhetően senki nem mer rám kezet emelni.
Épp el tudtam készülni, amikor kopogtattak az ajtón. Elővettem a legszebb mosolyomat, úgy nyitottam ajtót. Amint megláttam az első vendégem, a földbe gyökerezett a lábam.
De hiszen ez a fiú alig tizennyolc! Az arca mindent elárult - azt, hogy nem ez az első, hogy ebben a helyzetben van, és azt, hogy a pénz annyira felveti, hogy nincs jobb dolga.
Viszont azt is el kellett ismernem, hogy elég helyes fiú volt. A vonásai tiszták voltak, a szeme körül nagyon kezdetleges nevetőráncok sorakoztak, ezzel arra is rájöttem, hogy sokat mosolyog. Hogy az műmosoly, vagy igazi-e, az már nem rám tartozik.
- Üdvözlöm - mondtam, miközben bűbájos énemet vettem elő. - Jöjjön beljebb - mutattam neki kezeimmel az utat.
- Csá - vetette oda nekem, és be is ment.
Nem teketóriázott, azonnal lefeküdt az ágyra, majd kiéhezett ragadozó tekintetével bámulva, ahogyan követem. Négykézláb másztam közelebb hozzá, a tekintetét végig fogvatartottam a szemeimmel.
Nem beszéltem többet, hiszen értelmetlen lett volna. Kezdetben még mindenkitől megkérdeztem a nevét, de hamar felismertem, kik azok, akiket csak egyszer látok, és azok, akik állandó ügyfelek lesznek.
A fiú szenvedélyesen akart szeretkezni velem, amivel csak újabb titkokat fedett fel előttem. Nem voltam rá kíváncsi.
A ruháimat gyorsabban levette rólam, mint ahogyan én nem is olyan régen felöltöztem. Magas sarkú szandimat viszont rajtam hagyta.
A nyakamnál fogva vont magához közelebb, egy pillanat alatt megszüntette az ajkaink között lévő távolságot. Úgy csókolt engem, mintha az első szerelme lennék, akit soha nem akar elengedni. Sürgető volt, heves, és felettébb vággyal teli. Egy rövid pillanatra még azt is elfeledtette velem, hogy ez csak munka nekem.
Nem engedhettem, hogy átvegye felettem az irányítást, így azonnal a nadrágjához nyúltam. Seperc alatt kioldottam divatos övét, kigomboltam, majd lehúztam a cipzárt. Férfiasságához érve egy új érzés kerített hatalmába - a bűntudat.
Elnyomtam magamban, miközben kezeimmel kényeztettem. Ajkaimat továbbra sem akarta elereszteni, így nekem kellett leállítanom. A szerszámán ezek után már nem csak a kezeimmel dolgoztam, hanem a számmal is igyekeztem kielégíteni. Száját nyögések hagyták el, ha nem lett volna a számban, akkor is sejtettem volna, hogy már felizgult. Felé néztem, és ahogy láttam, hogy hátrahajtja a fejét, szemeit erősen lehunyja, kezeivel a lepedőt markolássza, kiégett testemben fellángolt... a sóvárgás.
Ez a fiú ma azért jött el hozzám, mert nemrég elhagyta a barátnője, szeretője, vagy valaki, aki közel állt hozzá. Én voltam felette, de ennek nem már rég nem volt tudatában, azt a nőt képzelte a helyemre, akinek az elvesztése oly nagyon fájt neki, hogy kénytelen volt kurváknál keresni a vigaszt.
Sóvárogtam az után, hogy valakinek én is ilyen sokat jelentsek. Azt akartam, hogy egy férfi ugyanilyen odaadással szeressen engem, hogyha elhagynám, majd belepusztuljon a fájdalomba.
A fiú, mintha csak az öntudatlanság határán lett volna, megfogta a vállaimat, gyengéden magához húzott. Újabb csókcsatát kezdeményezett, én pedig nem tudtam leállítani. Forró érintését a derekamon megéreztem, majd a következő pillanatban már én voltam alul. Követelőző ajkaival lefelé indult el a testemen, úgy kényeztetett, mintha nemcsak egy nőcske lennék.
Szájával a nőiességemhez ért, már ott is meg akart csókolni, amikor a vállára tettem a kezem.
- Erre nincs szükség - suttogtam neki pihegve.
Hangom hallatán felismerte a helyzetet, de amint belém hatolt, ismét átadta az emlékeknek az eszét. A szobát megtöltötték a nyögéseink hangja, én pedig lehunytam a szemeimet.
Az ismeretlen dinamikus volt az ágyban, lökései határozottak és mélyek voltak. A jól ismert fájdalom ismét elöntötte a testem, könnyeimet teljesen elfojtva imitáltam, hogy élvezem.
Nem tudom, hogy érezte-e a szenvedésem, vagy csak megszokásból, de az arcomhoz ért. Keze nem volt stabil, de hüvelykujjával simogatni kezdett. Csakúgy, mint alig fél órával korábban, a szemeim ismét gyorsan nyíltak fel, hogy megnézzem.
Nem, a fiú nem érezte a fájdalmam.
Lehunyt szemekkel lökött a csípőjével egyre erősebben, szemöldöke felszaladt a homloka közepére. Éreztem, hogy már nincs sok hátra neki, hiszen mozgása az eddiginél is jobban felgyorsult.
- Ohh, igen, Yuzuri! - kiáltotta, miközben elélvezett.
Az intenzív orgazmusa után még nem eszmélt fel, erőtlenül mozgatta előre csípőjét.
Bennem megállt az ütő is. A szívem kihagyott egy pillanatra, a három év alatt abban a pillanatban álltam a legközelebb ahhoz, hogy elsírjam magam. Erősen hunytam le a szememet, és nyögtem megszokásból, amikor leszállt rólam.
Elképzeltem, ahogyan az érzéseimet bezárom egy széfbe, és ez a módszer szerencsére most is bevált.
A fiú már a nadrágját vette fel, abból kiesett pénztárcáját felvette a földről.
- Fiatal korod ellenére igazán jó vagy - szóltam oda neki doromboló hangomon.
Egyszerűen megvonta a vállait, majd egy hatalmas köteg pénzt dobott elém. Még én is tudtam, hogy ez jóval több a tarifámnál.
- Kitalálok egyedül is - mondta jéghideg hangon, amikor fel akartam ülni.
Ha csak az utcán, vagy valahol összefutottam volna ezzel a fiúval, akkor soha nem tudtam volna meg, hogy ő milyen egy szenvedélyes szerető tud lenni.

Amint meghallottam a mögötte bezáruló ajtó hangját, két percig csak feküdtem az ágyban, és próbáltam leküzdeni a fájdalmat. Amikor mérsékelődött, felálltam, hogy megnézzem a papírt, amit Carl hagyott hátra.
Istenem, sóhajtottam fel hangosan, miután megláttam a beosztást. Ha ez lesz holnap is, egy ideig ki se mozdulhatok innen.