- Van szabad asztaluk kilenc főre? - kérdezte HyunSeung.
- Természetesen. Kérem, kövessenek - indult el a pincér, mi pedig követtük. Egy hatalmas asztalnál foglaltunk helyet.
- Szóval, miket csináltatok, az utóbbi látogatásunk óta? - kérdeztem.
- Lementünk a partra. Versenyeztünk, hogy ki úszik gyorsabban - mesélte Ji Hye.
- Én nyertem - mondta büszkén a leader.
- De nem sokkal! - Mindenki nevetni kezdett. - És ti?
- Elmentünk egy Big Bang koncertre YoSeobbal - Elmosolyodtam. Micsoda nap volt!
- Király. Amúgy már kérdezni akartam, hogy Tori hová tűnt? - kérdezte GiKwangot.
- Egy barátnőjével találkozik - mondta furcsa mosollyal.
Ah, a hős szerelmes.
Ezután már csak általánosabb témákról beszéltünk. YooLee viszont nagyon csendben volt, ahogy DongWoon is. Fogalmam sem volt, hogy miért csinálják ezt. De ez kicsit nem is akartam mások problémáival foglalkozni.
Miután kihozták az ételt, mindenki elkezdett enni. A beszélgetés megállt, mivel mindenki csendben volt.
Végül én törtem meg a hallgatást.
- YooLee, mit fogsz csinálni, most, hogy végre hazaértél? Annyira nem volt ez az egy hét rémes, igaz? - néztem rá, de teljesen elkalandozott. Szerintem az ország határain belül sem találtam volna meg. - YooLee? - kérdeztem újra, mire felkapta a fejét.
- Öm, tessék?
- Itt vagy közöttünk? Már egy ideje neked beszélek - mondtam nevetve.
- Ja, elnézést, csak egy picit elkalandoztam - felelte mosolyogva.
- Semmi baj. Csak azt kérdeztem, hogy minden rendben? Olyan hallgatag vagy… - jobbnak láttam ezt kérdezni. Talán válaszol is rá.
- Persze! Miért is lenne vele bármi baj? - A menedzsere szólalt meg. Komolyan lerúgom azt a férfit. Hogy lehet ennyire minden lében kanál valaki?
- Csak fáradt vagyok - mondta nevetve YooLee.
- Akkor jó - bólintottam. Hazudik.
A pincér elvitte az ételt.
YoSeob felé fordultam, és gyengéden rámosolyogtam. Értetlen pillantást vetett rám. A fejemet a vállára hajtottam.
- Fogalmam sincs, hogyan fog menni - suttogtam. Ebből már rögtön tudta, hogy az 1 hónapra gondolok.
- Sikerülni fog - felelte, majd megsimogatta az arcom.
- Elnézést - YooLee felemelte a kezét, mire a pincér odajött hozzánk. Rögtön felültem.
- Igen hölgyem? - kérdezte behízelgő hangon. Most ez az, aminek látszik? A pincér flörtölni próbál?
- Koktélt lehet itt kapni? - kérdezte YooLee. Ő meg folytatja… DooJoon felé kaptam a pillantásom, és tökéletesen kiszúrtam az egy pillanatra felvillanó tekintetét. Kezét ökölbe szorította, majd lerakta az asztal alá.
Kedves pincér barátom, azt javaslom, menekülj.
- Persze. Melyiket szeretné?
- Egy Szex On The Beatch-et - mondta ravaszul elmosolyodva. Nagyot nyelt, és elment.
A pincér úgy rakta le mellé a poharat, hogy a karja súrolta a YooLee-ét. Enyhén oldalra billentette a fejét, és hagyta, hogy végigsimítson az arcomán.
Gyorsan másfelé néztem, hogy ne a jelenetet nézzem. Elvégre ez nem TV.
YooLee egy ideig még szórakozott a koktéljával, majd felállt. Sejtésem szerint cigizni ment.
- Ma még be kell pakolnom - mondta DongWoon.
- Talán nem lenne rossz ötlet - válaszoltam nevetve.
- YoSeob, még te sem pakoltál, igaz? - nézett a szobatársára.
- Nem - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Remélem az ottani rendezők nem lesznek azért olyan kemények - folytatta a társalgást.
- Azt hiszem, én kimegyek a WC-re - állt fel DooJoon. Szinte mindenki végig követte a mozgását a tekintetével.
- A telefonomban fogadok, hogy nem WC-re ment - suttogta Jun.
- Lehet, hogy a pincér után ment - néztem kicsit oldalra.
- Ennyire szerelmes lenne? - tette fel a kérdést HyunSeung.
Ez elég nyilvánvaló. De tekintettel DongWoonra és Ji Hye-re nem válaszoltam.
Miután visszataláltak hozzánk a drágaságok, fizettünk, és elindultunk.
YooLee és a menedzsere hazamentek, Ji Hye-t is hazavitték, mi pedig beszuszakoltuk magunkat az autómba, már GiKwang nélkül. Kapott egy telefont, és elrohant.
Lefékeztem a házuk előtt, és megvártam, míg mind kiszállnak. YoSeob behajolt az ablakomon.
- Te nem is jössz fel? - kérdezte szomorú tekintettel.
- Nem. Jó utat kívánok - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Bentebb hajolt, és megcsókolt. Ajkai amint az enyémeket érintették, lehervadt a mosoly az arcomról, és csak azt tudtam, hogy nekem most mindennél jobban szükségem van Rá.
Rajta is ezt vettem észre, mert a fél teste már a kocsiban volt.
- Inkább a szobában csináljátok, ne ilyen nyilvános helyen - szólt közbe DongWoon.
Nagyot sóhajtottam, miután YoSeob eltávolodott.
- Majd találkozunk - mosolyogtam ismét rá.
- Hívni foglak - felelte, és bement a többiek után.
Csak néztem a távolodó alakját. Komolyan, miért éreztem úgy, mintha ezzel valaminek vége lenne? Csak egy hónapra megy el, utána minden újra tökéletes lesz.
Miért súgja minden megérzésem azt, hogy ez nem így van? Miért érzem azt, hogy ez az utolsó, hogy így láthatom?
A kormányra hajtottam a fejem, és beszívtam a levegőt.
Végül összeszedtem magam, és elindultam hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése