Rá kellett jönnöm, hogy az emberek kortól függetlenül, mind képmutatóak.
Az egyik nap még nagyon kedvesek voltak velem a SHINee tagok, de másnap már hozzám se szóltak, ugyanúgy sétáltak el mellettem a folyosón.
De IU-tól sok mindent megtudtam. Pl. a négy lány, akivel az elején beszélgettem, ők a Secret. Akiket pedig a fiúk említettek meg, a Big Bang, a suli "legmenőbbjei". Végzősök, és mindenki ismeri őket. IU telefonján volt pár videó, amit megmutatott az előző tehetségkutatóról. Ja, igen, azt is elmondta, hogy ez nem egy tehetségkutató, mivel mindenki tisztában van a tehetségekkel. Csak itt tudják összemérni az erejüket, képességüket, tudásukat a bandák.
Minden évben más a zsűri, de amint kiderül, kik lesznek a tagok, természetesen rögtön elindul a vesztegetés.
IU azt mondta, hogy velem is ez lesz, miután kiderül, hogy tudok táncolni. Szerinte a Big Bang-el nem lesz gondom, mert nekik van már három táncosuk.
De ép ésszel egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy miért is van ez a rendszer. IU mindent úgy mondott el, mintha képesek lennének vérre menni, csak azért, hogy az igazgató szemében jobbnak tűnjenek. Hihetetlen.
Már péntek volt, és IU-val az ebédlőben ültünk, mint mindig, most is kettesben. Ő volt az egyetlen, aki még szóba állt velem.
- Mit szólnál, ha suli után átugranánk hozzád, összeszednéd a cuccod, és nálam készülnénk el? - kérdezte.
- Rendben. De IU… lenne egy kérdésem…
- Mond nyugodtan.
- Kérlek, őszintén válaszolj. Te miért vagy most velem?
- Mert rossz látni, hogy egyedül vagy. - Úgy mondta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Szóval nem azért…
- Nem, nem azért, hogy nekem táncolj. Az én számaimban egyenlőre nincsenek szükségek táncosokra - mondta mosolyogva.
- Jaa, értem. És köszi, hogy válaszoltál - feleltem mosolyogva.
Délután úgy lett, ahogy ő mondta. Anyának elmondtam, hogy majd későn jövök. Bemutattam IU-t, és kifejezetten bejött neki, ahogy láttam.
IU nem lakott messze. De amint megláttam a lakásukat, leesett az állam. Hatalmas volt, elöl egy kicsi kerttel.
- Szóval, itt lakom - mondta elpirulva, amikor beértünk az előszobába.
- Gyönyörű!
- Köszönöm - felelte. Kiderült, hogy a szülei most nincsenek itthon, ezért rögtön felmentünk a szobájába. A táskámat leraktam az ágyra, és leültem, miközben néztem, ahogy a szerkénye elé sétál.
- Szerinted nem baj, ha ezt veszem fel? - mutatott egy fekete ruhát.
- Nem. Szerintem ez tökéletes!
- Azért felpróbálom - mondta, és átrohant egy másik szobába. Két perc múlva jött vissza.
- Ezt le ne vedd. Tökéletes - mutattam a kezemmel is.
- Rendben. Te mit hoztál?
Nem válaszoltam, hanem kivettem a táskámból. A magas sarkút leraktam a földre, a ruhát pedig az ágyra tettem.
- Szerinted ez jó lesz?
- Tökéletes. A sötétségben kiválóan ki lesz vehető a pólód! - mondta bólogatva. Megmutatta nekem a fürdőszobáját, és mondta, hogy öltözzek át én is.
Egy nagyon, nagyon rövid fekete szoknya volt rajtam, felette pedig egy fehér póló. Ehhez pedig elhoztam a fehér magas sarkúmat.
Mivel nem volt nagy tapasztalatom, IU csinálta meg a sminkemet. Két órán keresztül csinálta, mert valamibe mindig belemozdultam és előröl kellett kezdeni. A sajátját pedig öt perc alatt megcsinálta. A hajamat leengedve hagytam, pont, ahogy ő is.
Mivel korán kezdtünk el készülődni, még volt egy kis időnk. Lementünk a konyhába, és csináltunk magunknak szendvicset. Közben végig röhögtünk, és végre megint olyannak éreztem magam, mint régen. Valaki, akivel felszabadultan tudok nevetni, beszélgetni, minden gátlás nélkül.
Kilenc óra felé indultunk el. Mondta, hogy ebbe az igazgató sosem menne bele, ezért egy régi raktárépületben leszünk.
Felszálltunk a buszra, és két megállót utaztunk. Miután leszálltunk, gyalogoltunk még egy kicsit, majd kilyukadtunk egy kis tó mellett. Tényleg ott állt egy raktárház, de nem olyan volt, mint a filmekben. Teljesen fel volt turbózva, és világított még a teteje is. Gondolom valahogyan kiszedték a tetőt.
IU-val elindultunk a tömeg felé. Még több ismeretlen arc. Egy iskolába járunk egyáltalán?
IU-nak sok mindenki köszönt.
- Ari! - szólt Hyosung.
- Sziasztok - köszöntem a többieknek is.
- Nem is gondoltam, hogy eljössz - mondta Sun Hwa.
- IU mondta - feleltem egyszerűen.
- Mindenesetre én örülök, hogy látlak - felelte Zinger őszintén. Bár a padtársam volt, nem valami sokat beszélgettünk, ezért meglepődtem ezen a kijelentésén.
- Én is - válaszoltam végül.
IU-val bementünk az épületbe. Újabb embereknek mutatott be. A nevüket nem tudtam megjegyezni, csak hogy a csapatuk neve T-ara.
A zene olyan hangosan szólt, hogy alig tudtam kivenni, amit mondtak nekem.
- Hé, Ari! - húzott közelebb magához IU.
- Igen?
- Ha lesz valami jó szám, amit szeretsz, akkor hagyj itt minket, és menj táncolni! - mondta.
Nem mondtam semmit, csak bólogattam. Középen volt egy tömeg, ami táncnak csúfolt valamit csináltak. Ez a tipikus simi-simi tánc volt. Most inkább nem mentem oda.
De már vártam az alkalmat, hogy lenyűgözhessek mindenkit.
Aztán jött az egyik kedvenc számom. Magabiztosan indultam el a táncparkett felé. Szinte azonnal, minden szem rám szegeződött.
Én pedig belekezdtem abba, amit a legjobban szeretek.
(Valahogy így képzelem el, de persze nem ennyire csajosan. Sokkal inkább pörgősebbként, csak azért raktam ki, hogy adjak egy kis kiindulópontot :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése