Észrevettem, hogy szinte mindenki abbahagyta a táncolást, és engem nézett. Jó érzés volt.
A tavalyi évemben annyi fellépésem volt, hogy két kezemen se tudnám megszámolni, így megszoktam, ha néznek engem.
És meg kell mondjam, boldog voltam. Mert eddig mindenki lenézett, mivel futótűzként terjedt a hír, hogy nem tudok énekelni. De most bebizonyítottam, hogy én is való vagyok valamire.
A szám végénél mosolyogva néztem körbe. IU jött oda hozzám.
- Te lány, azt nem mondtad, hogy ennyire jól táncolsz. Mi volt az, amit a SHINee előtt mutattál? Semmi ehhez képest- mondta hatalmas mosollyal.
- Köszönöm. Ilyen az, amikor meg akarom mutatni, hogy tudok valamit - válaszoltam a kérdésére. Nagyon jól esett az elismerése, főleg, hogy ma közelebb kerültünk egymáshoz.
- Most megyek, mert mindenki le akar majd támadni - mondta, és elindult.
Mivel nekem nem volt kedvem a többiekhez, a következő számra is elkezdtem táncolni. Mivel már megmutattam, mit tudok, már nem tettem bele mindent. Voltak nehezebb figurák is, de ez is lenyűgözte a tömeget.
A végére teljesen kifulladtam, ezért kimentem. Az ajtó mellett álltam meg, és fújtam ki magam.
- Ari! Te átvertél minket! - jött oda Taemin.
- Nem átvertelek titeket, csak nem adtam bele mindent - feleltem mosolyogva. Adtunk egymásnak két puszit köszönésképp.
- Azért ez nagyon jó volt! - mutatott be a táncparkettre.
- Ismeritek egymást? - jött oda hozzánk egy fiú.
Amint ránéztem, 180°-os fordulatot vett az életem. A szívem hevesebben kezdett verni, és a torkom is elszorult. Mégis, hogy az istenbe lehet valaki ennyire helyes?
Igazából inkább aranyos volt. Vörös haja szinte világított a sötétben, a sötét szemei pedig szikráztak. Az arca is ragyogott, és épp mosolygott, mire úgy éreztem, hogy mindjárt remegni kezdenek a lábaim. A teste tökéletes volt. Nem volt egy kigyúrt állat szerencsére, mert az nekem nem is tetszik. Minden pontosan jó volt rajta. Mint azt ahogy az előbb is mondtam: tökéletes.
- Igen, már találkoztunk - felelte Minnie helyettem. Ja, hogy mondanom kellett volna valamit…
- Szuper. Akkor én YoSeob vagyok - nyújtott nekem kezet. Ha én azt megfogom, biztos elalélek. De tegyük próbára az életemet.
- Ari - feleltem mosolyogva, és megfogtam a kezét. Magához rántott, és adott egy puszit az arcomra. Az istenért, ne akard, hogy megverjelek!
- Nagyon jól táncoltál odabent - mondta, miután elengedett. Rögtön hátráltam két lépést.
- Köszönöm. Tudod, az embereknek nem csak énekelni kell tudni - feleltem, mire a markába nevetett. Igen, ez tíz pontos beszólás volt.
- Lehetséges.
- Biztos!
A tekintetembe fúrta a sajátját, de nem hátráltam meg, hanem álltam. Éreztem, ahogy egyre jobban elgyengülnek a térdeim. Nem, most nem veszíthetek!
- Sziasztok! - jött oda Hyosung is.
- Szia - köszöntem neki, és ránéztem.
- Ari, nem is mondtad, hogy táncolsz! - mondta szinte leesett állal.
- Hát, senki nem kérdezte.
- De ilyen dolgot nem szabad titkolni!
- Most már kiderült, szóval…
Ekkor többen jöttek oda. Egy kisebb kör alakult ki körülöttem. Szinte mindenki arról beszélt, hogyan tudok táncolni.
Nagy kérés lenne, ha azt mondanám, hogy valaki mentsen meg? Bár innen nincs kiút, mostantól bárhová megyek, követni fognak.
- Ari, mióta táncolsz? - kérdezte Hyuna. Gyönyörű szép lány volt, pont ezért jegyeztem meg a nevét.
- Hát, azt hiszem, hamarabb tudtam táncolni, mint járni - adtam választ.
- És gondolkoztál azon, hogy csatlakozol valakihez? - kérdezte. Hirtelen síri csend lett. A kis aljasok, mind ezért vannak itt. De most kiábrándítom őket.
- Nem, egyenlőre nem szeretnék másnak táncolni. De már megígértem valakinek - Taeminre néztem - hogyha táncolni lesz kedvem csapatban, hozzájuk megyek - fejeztem be.
- Ezt nem kell így elhamarkodni - győzködött Hyuna. - Nálunk biztos jobban szeretnél táncolni, hiszen lány csapat vagyunk.
- Álljon meg a menet - szólt közbe Zinger. - Miből gondolod, hogy akkor hozzátok csatlakozna?
- Az nem jelent semmit, hogy mellette ülsz! - vágott vissza rögtön.
Ezek komolyan képesek ölre menni ÉRTEM? Röhögnöm kellett.
Elfordultam, és elkezdtem kuncogni.
- Te meg min nevetsz? - suttogta a fülembe YoSeob. Hatalmasat ugrottam ijedtemben.
- Közöd? - kérdeztem.
- Heh, merész - mondta. Összeszűkült szemekkel néztem rá.
- Beszóltál?
- Én? Dehogy!
- Azért - mosolyogtam rá angyalian.
- Ari, hát itt vagy! - jött oda IU is. Átverekedte magát a tömegen, és mellém állt. - Szia YoSeob - köszönt neki mosolyogva.
- Hello IU - köszönt vissza YoSeob egy irtó aranyos mosollyal. Nagyon szerettem IU-t, de abban a pillanatban olyan féltékeny voltam rá, mint még soha senkire.
- Hallom, már megy a cirkusz - nézett rám IU, és fejével Hyuna meg Zinger felé intett. Nevetve bólogattam.
- El sem hiszem! Pedig csak táncoltam - mondtam.
- De nem akárhogyan - szólt közbe YoSeob.
- Csak hoztam a színvonalat. De azt mondjátok el nekem, ha ennyire kellenek a táncosok, miért nem hívtok külsősöket?
- Mert az sulin kívül van - vonta meg a vállát YoSeob.
- Ja, hogy alja néppel nem vegyültök. Teljesen érthető - mondtam félvállról, mire édesen felkacagott. Valaki ássa meg a síromat.
- Nem, nem erről van szó. Csak mindenki az iskolát akarja erősíteni. De ha valaki nem a mi iskolánkba jár, azzal más iskola hírnevét erősítjük, és elismerjük, hogy valamiben jobbak, mint a mi - magyarázta.
- Ez a versenyszellem már beteges - csóváltam meg a fejem.
- Majd beleszoksz, és hamar te is így fogsz gondolkozni - mondta egy hatalmas mosollyal. Azt kétlem, de mindegy.
- Nem megyünk vissza? - kérdezte IU.
- De, igen - feleltem. Először a pulthoz mentünk, mert szomjan döglöttem.
Miután ittam, IU-val kettesben mentünk fel a parkettre. Hülyéskedve táncoltunk, és végig nevettünk. Aztán itt is utolértek, és körülöttünk kezdtek el táncolni, és csatlakoztak hozzánk.
Igazából nem is volt olyan rossz a figyelem középpontjában lenni. Csak hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem miattam vannak itt, hanem, amit tudok.
- Ari, nem iszol egy kicsit? - kérdezte Hyuna. Már rávágtam volna, hogy már ittam, amikor megláttam, hogy alkoholra céloz.
- Adj egy kicsit - fogadtam el tőle mosolyogva.
Most szólok mindenkinek, hogyha én iszok, előbújik belőlem az ördög.
Rendesen meghúztam a bort, aztán visszaadtam. Visszafordultam IU-hoz, és egy hatalmas mosoly terült el az arcomon. Nem nagyon bírom a piát, így hamar elkezdett érződni rajtam.
Részeg az nem voltam, mert ennyitől lehetetlenség berúgni. A mozdulataim egyre durvábban nézhettek ki.
A következő pillanatban azt vettem észre, hogy vészesen közel táncolok egy magas kékes-barnás hajú sráchoz. De nem számított, csak az, hogy ő is ugyanolyan jól nyomta, mint én.
- Ari, nem megyünk haza? - jött oda hozzám IU.
- De hisz olyan kevés ideje vagyunk itt - húztam el a számat.
- Nem, már hajnali három van.
- Ömm… oké… - mondtam, majd elindultam.
Az utcán végig táncolva mentem. IU csak nevetett rajtam, hogy hogyan lehetek ilyen hülye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése