* Ari POV*
A mai reggeltől különösen féltem. Mivel ma már Tempoval kell suliba mennem…
Azon kaptam magam, hogy a tükör előtt állok, és azt nézem, hogy jól áll e rajtam a ruha, és a hajamat is tökéletesre próbálom meg beállítani. Mégis mi ütött belém?
- Elmentem - szóltam anyáéknak, és a buszmegálló felé vettem az irányt. A szokásos, második ajtónál szálltam fel, és rögtön elbújtam NiTae mellett. Ha szerencsém van, akkor T.O.P nem szúr ki.
- Minden oké? - kérdezte NiTae.
- Hát, T.O.P elől bujkálok - suttogtam, hátha nem hallja meg.
- Sziasztok - köszönt Tempo. Hát, ez már késő bánat…
Odalépett mellém, és megfogta a kezem. Azért kicsit jól esett. Hogy lehetek ilyen hülye? Csak meg akarja bosszulni.
Négyesben beszélgettünk, mert ott volt még egy másik lány is. Mikor leszálltunk a suli előtt még odajött még egy csomó ember, és hatalmas bandába vergődve indultunk a suliba.
- Ti együtt vagytok? - kérdezte Jiyong. Nem akarta elhinni.
- Nem mondtad el? - néztem Tabira.
- Mit? - kérdezte hirtelen YoSeob. A fenébe, ő hogy került ide?
- Azt, hogy együtt vagyunk - emelte fel az összekulcsolt kezünket Tabi.
Nem tudtam YoSeobra nézni. Lesütöttem a szememet, és hallottam, ahogy halkan gratulál. Azt hiszem, erre senki sem számított. Még én sem.
Síri csendben voltam, míg beértünk. A többiek közben hatalmasakat nevettek, és ahogy láttam, NiTae is nagyon jól elvolt. A bejárat előtt T.O.P kicsit félre húzott, és ismét meg akart csókolni. A földet néztem, és nem akartam neki engedni.
De ő az állam alá tette a kezét, nagyot sóhajtott, és mélyen a szemembe nézett.
- Miért ilyen nehéz veled? Csak legyél jó kislány - suttogta, és megcsókolt.
Egy másodpercig engedtem neki, aztán elhúzódtam, és indultam volna be. De pont elkaptam valaki szomorú pillantását.
A fenébe, én YoSeobbal akartam összejönni!
Nem, senkivel sem akartam összejönni. Egyedül a táncra akartam összpontosítani, hogy kiválóan tudjunk szerepelni.
Vajon ez lenne Tabi célja? Hogy elterelje a figyelmem, és ne tudjunk olyan jók lenni?
Mindegy. Otthagytam, és bementem a terembe. IU kérdőn nézett rám.
Még óra előtt el akartam neki mondani, de pont akkor csengettek be, és már nem volt rá időm. A tanár idegesen vágta be maga mögött az ajtót.
- Kang Ari - szólított fel.
- Igen? - kérdeztem.
- Felel, most - mondta. Ó, milyen óránk van egyáltalán?
Kimentem a táblához, és várakozón néztem rá. Nem mondja meg, hogy miből kell felelnem?
- Ezt a példát oldd meg - mutatta a füzetében leírt feladatot. Mi, hogy matekunk van?
Felírtam a táblára, és ott álltam előtte. Hogyan is kell ehhez hozzákezdeni?
Valami aztán eszembe jutott, és elkezdtem írni. Mind a három táblát igénybe vettem, de ott virított a válasz.
- Ülj le, négyes - nézett végig a munkámon gorombán.
- Miért? - kérdeztem. Ha jól számoltam, hibátlan volt.
- Ott, a harmadik sorban - mutatott rá.
- Igen?
- Mínusz helyett pluszt írtál - bökte ki.
Komolyan egy ilyen miatt négyes?
Jó, oké, nem fogok stréberkedni, leültem a helyemre, és beírtam az ellenőrzőmbe. Most ilyen napja volt, és kész.
A szünetben IU-val a teremben maradtam, és meséltem neki, amikor Minri jött be a terembe.
- Sziasztok. Ari, tudnál jönni? Nana akar beszélni - mondta. Bólintottam, és elbúcsúztam IU-tól, majd követtem Minrit.
- Ari, egy pillanatra - szólt ki az egyik teremből DooJoon, ami mellet elmentünk.
- Igen? - fordultam felé.
- Mindegy - mondta. Nem értettem. A tekintetével Minriét kereste, de a lány csak unatkozva a többi diákot nézte.
- Oké - mondtam furcsálló hangon, aztán újra elindultunk.
A galérián találkoztunk a többiekkel. Csak egy rövid kis megbeszélés volt, miszerint ma is próbálnunk kell, és szombaton is. Nanának sikerült szombaton négytől hatig lefoglalnia a tornatermet, úgyhogy muszáj lesz ma kiválasztani a számot, hogy készülni tudjunk.
Miután visszamentem a terembe, IU-val beszélgettem.
És pontosan így teltek el a napjaim. Délután próba, ha nem épp a saját csapatommal, akkor a Secrettel. Tempo-val sulin kívül nem találkoztunk.
A tanárokat nem nagyon érdekelte, hogy nincs időnk tanulni, folyamatosan feleltettek. Sőt, nyolckor értem haza, amikor a másnapi töri témazáróra még tanulnom.
A két hét nagyon gyorsan eltelt. Mire már észbe kaptam, a suli öltözőjében készültünk. A koreográfiával sikerült elkészülnünk, viszonylag hamar. A Secretnek is betanítottam, és nagyon jól ment nekik.
A délelőtti programok elég szórakoztatóak voltak, de mindvégig a délután miatt izgultam.
- Min, gyere - szólt NiTae.
- Igen? - kérdeztem. Éppen nem értem rá, a hajamat kellett megcsinálnom.
- Csak gyere - mondta. Kérdőn néztem rá, de azért követtem. Kint ő ment tovább, de engem elkapott egy kéz. Vagyis a csuklómnál fogva visszarántottak.
Kérdőn néztem fel, de nem Tabi volt ott.
- Sok sikert - suttogta YoSeob, és magához ölelt.
Elkerekedett a szemem. A mellkasához szorított, és nem is tudtam levegőt venni. Amikor már sikerült, mélyen beszívtam az illatát. Ő is tökéletesen nézett ki, hiszen szintén fellépő lesz. De mi most ellenségek vagyunk…
Jó, ez volt az, ami a legkevésbé érdekelt abban a pillanatban. Bár erősen ellenkeztem ellene, a karjaim maguktól mozdultak, és öleltem én is magamhoz. A mellkasába temettem az arcomat, és majdnem elsírtam magam. Én vele akartam összejönni.
Nem, én senkivel nem akartam összejönni! Olyan nehéz dolog lenne szinglinek maradni?
Ebben a suliban igen. Komolyan. Mégis milyen már, hogy minden második srác ilyen jól néz ki? Ha ezekből nem lesz sztár, akkor senkiből se…
Csak ott álltunk, és öleltük egymást, miközben mindenki rohant mellettünk. De számunkra megszűnt a külvilág. Egészen a következő pillanatig.
- Ti meg mit csináltok? - hallottuk a kérdést. Hát ezt megszívtuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése