Imádtam, hogy fogalmam sem volt, mit takar az a fogalom, hogy másnaposság - egészen addig a napig.
Rettenetes fejfájásra ébredtem. És a gyomrommal sem volt minden rendben. Este úgy aludtam, mint a bunda, egyetlen egyszer sem keltem fel. Talán jobb is…
IU békésen aludta mellettem az igazak álmát.
Nagy nehezen kikeltem, és eltántorogtam a fürdőig. Bementem, és eleinte csak az arcomat mostam meg, de utána jobbnak láttam lezuhanyozni.
Egy törölközőben álltam a tükör előtt, és fésültem a hajamat, amibe valami csodálatos módon valami kosz került.
Nem kopogott senki, egyszer csak kinyílt az ajtó, és bejött valaki.
Teljesen nyugodtan álltam ott, és vártam, hogy IU alakja feltűnjön. De arra várhattam is volna. Egy halk sikoly hagyta el a számat, mikor Key tűnt fel.
- Oh, hát te? - kérdezte teljesen nyugodtan.
- Hát én? Te mit keresel itt? Tudtommal én meg vagyok ide hívva, de te…
- Ja, hát én itt lakok - mondta úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mintha csak arról beszélgetnénk, milyen nehéz volt az előző matek doga.
- Micsoda? - kérdeztem leesett állal.
- IU nem mondta? Tavaly összejöttek a szüleink, de ők nem itt laknak. Ketten vagyunk itt, már egy fél éve.
- Eh? - Ez volt a legértelmesebb, ami az eszembe jutott.
Key nem mondott semmit, csak tovább nézett.
- De… de… én azt hallottam, hogy együtt vagytok - böktem ki.
- Az hülyeség. Az elsősök találták ki, mert tavaly volt egy duettünk. De tényleg csak testvérként tekintünk egymásra - mondta mosolyogva.
Egy hihetetlenül hülye dolog bukkant fel a drága kis agyacskámban. De rögtön el is vetettem. De ha belegondolok…
Mióta Key bejött, egyetlen egyszer nem nézett végig rajtam, pedig csak egy törölköző volt rajtam (igen, vicces volt így beszélgetni). És a suliban is, egyszer sem láttam, hogy megnézett magánk egy csajt.
Nem, ő nem lehet meleg. Ahhoz túl jó pasi.
De basszus, minden buzi jó pasi. Tipikusan kár értük.
De ő akkor sem lehet az. Mégis miért keresem az ellenérveket? Mi történik, ha az? Semmi.
- Min gondolkozol? - kérdezte. Biztos érdekes fejem lehetett.
- Csak azon, hogy mikor mész ki - feleltem.
- Ja, bocs - csapott a fejére, és kiment.
Gyorsan felöltöztem, és visszamentem a szobába. IU már fent volt.
- Mégis miért nem mondtad el? - ültem le vele szemben. A hangom nem volt vádló, csak kicsit csalódott.
- Hát… tudom, hogy el kellett volna. De tegnap nem találtam rá a megfelelő pillanatot. - Érdekes, hogy egyből tudta, hogy Key-re gondolok.
- Ohh, értem - mondtam elhúzva a számat, és a táskámhoz mentem pakolni.
- Nem reggelizünk? - kérdezte egy kis idő után.
A hasam még mindig nem volt a toppon, de már éhes voltam. Menő érzés.
- De, menjünk - bólintottam.
Lementünk a konyhába, és csendben leültünk reggelizni. A gabonapelyhem közepén jártam, amikor Key is csatlakozott hozzánk.
- Akkor ezt senki nem tudja a suliban - jelentettem ki.
- A srácok tudják - vont vállat Key.
- Én szinte mindenkivel jóban vagyok, de még senki nem aludt nálam. És mivel nem kérdezték, nem mondtam semmit - mondta ugyanolyan hangnemben IU.
- Az úgy jó.
Ismét letelepedett a néma csend.
- Mikor mész haza? - kérdezte Key.
- Ja, hogy ennyire nem vagyok kívánatos vendég itt - mondtam, mire IU nevetni kezdett.
- Nem így értettem - vakarta meg a tarkóját mosolyogva.
- Tudom. De amúgy úgy beszéltük meg, hogy délután - mondtam.
- Akkor mi a délelőtti programunk? - kérdezte.
- Majd kitaláljuk - felelte unottan IU.
- Meséljetek nekem. Mivel új vagyok a suliban, nem sok mindent tudok a tavalyi évetekről. De biztos izgalmas lehetett - vetettem fel.
- Érdekes volt - válaszolta Key.
- Micsoda bő szókincs. Irodalomból biztos kitűnő tanuló vagy.
- Nagyon vicces - nézett rám szúrósan.
IU csak nevetett, de aztán elkezdett mesélni. Miután Key is csatlakozott hozzá, nagyon belelendültek. Elment az egész délelőtt. Ebédre rendeltünk valamit, majd délután hazamentem.
Fáradtan dőltem el az ágyamon, és hunytam le a szemeimet. Kíváncsi leszek, mi lesz hétfőn a suliban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése