Reggel szinte elkéstem a suliból. Reggel nem találtam a kiszemelt pulcsimat, és fél óráig hisztiztem, hogy anya kerítse elő. Igen, én is szenvedek olyannal, hogy tiniprobléma.
Egyel későbbi busszal tudtam csak menni, és pont a tanár előtt értem be a terembe. Az első óránk kémia volt, ami elég unalmasra sikeredett. A fél osztály aludt, a másik fele pedig mással foglalta el magát.
Az elején két ember figyelt: én, és Minhyuk. Miután én feladtam, IU-val kezdtem el levelezni. Kérdeztem, hogy ki az a srác, és mondta, hogy a Block B táncosa, de ő sem figyel, hanem a fülében tombol a zene, szimplán csak a táblára mered. Ezen kuncogni kezdtem, és tényleg észrevettem a másik fülében a headsetet.
Miután véget ért az óra, együtt ment ki a teremből az osztály. IU-val a következő terem felé vettük az irányt, voltak, akik velünk tartottak, de a többség leállt a galérián beszélgetni. A sulink úgy nézett ki, hogy ha bejössz a bejárati ajtón az aulában találod magad, de felette volt a galéria, ami a következő emeletet jelentette. Itt lógtak a "menők", és itt volt a büfé is. Még egyszer sem voltam a galérián.
- Eljössz velem a büfébe? - kérdezte IU, mire bólintottam. Felmentünk, IU pedig beállt a sorba. Rettenetesen sokan voltak, de IU egész hamar előre került. Én az asztaloknál álltam meg, és körülnéztem, hátha látok egy ismerőst. Nem is egyet láttam.
- Szia - jött oda hozzám rögtön YoSeob.
- Szia - köszöntem vissza.
- Milyen órád lesz? - kérdezte aranyosan.
- Matek - vágtam egy furi fintort. Soha nem fog nekem menni.
- MinSeo?
- Nem, Baek tanár úr - vágtam rá. A suliban több matek tanár is volt, és bármilyen furcsa szokások is vannak itt, azért megmaradt a szokásos tanár lista. Már első héten sikerült magamban felállítanom egyet, de a többit nem ismertem. Egyetlen egy tanárunk sem hiányzott soha, így nem volt alkalmam másokat megismerni. Bár Hyosung folyamatosan bizonygatta, hogy szerinte Minseo lenne a legjobb, mert még pályakezdő, és nagyon jól tanít, sajnos nem sokat értettem belőle.
- Az szívás. - Hű, micsoda meglepő tény. Mintha nem tudnék róla. Minden órán elsőpadost irat, amikor meg rosszabb napja van, az egész osztály ír. Egy biztos: nem lesz olyan, akinek nincs elég jegye félévkor.
- Sziasztok - jött oda hozzánk egy hosszú, idegesítően sötét fekete hajú lány. Látszik, hogy rettenetesen sokat foglalkozik a hajával, mivel tökéletesen csillogott. A sminkjét meg sem merem említeni. Lehetséges lenne, hogy kozmetikusnál kezdi a napot, vagy ennyire profi lenne?
- Helló Nami - köszönt neki félvállról YoSeob.
Nami? Akkor ez a csaj japán lenne?
- YoSeob, mit csinálsz hétvégén? - kérdezte nyomulósan a lány.
- Egyértelmű. Velem lesz - vágtam rá, és rámosolyogtam. Félelmetest grimaszt vágott, mire odaléptem, és kitéptem a haját - legalábbis a képzeletemben. A valóságban meg sem mukkantam, csak néztem őket.
- Próbánk van a fiúkkal, este meg megyünk valahová - válaszolt unottan Seobie.
Igen, ez az!
Mégis mi van velem? Ki se látszok a sok elfoglaltságom alól, emelett a suli legnagyobb botrányát szervezem a háttérben, és még van időm pasikért aggódni? Megőrültem. Ráadásul 99,9%, hogy YoSeob is csak a csapatába akar beszervezni, ezért nyomul. Ennyire nem lehetek vak. De hogy még belé is essek? Szánalmas vagyok, komolyan mondom.
IU megérkezett egy almalével a kezében, és mosolyogva köszönt mindenkinek.
Bár az osztályban nem sokan beszélnek IU-val, úgy tűnik, a sulira ez nem vonatkozik. Egy kisebb csoport gyűlt körénk, és szinte mindenki vele beszélgetett. Irigyeltem, amiért mindenkit ismert, és mindenkinek, bármilyen hülye kérdése is volt, tudott rá válaszolni.
Mikor már csak két percünk volt, visszamentünk a terembe. Kyung állt meg előttem, Minhyuk, alias B Bomb padtársa.
- Hé, Ari, nincs matek házid?
- Van. De nem hiszem, hogy már lenne időd lemásolni - adtam oda a füzetem. Hálásan megköszönte, és visszament a helyére. Becsengőre tényleg visszaadta, bár fogalmam sincs, hogyan. Biztos nem tudta lemásolni, mivel másfél oldal jött ki nekem, és nem írok nagy betűkkel. Mindegy.
Matekon Baek mogorván csapta be maga után az ajtót, és már tudtuk, hogy itt doga lesz. Így is lett, mindenki vette elő a lapját.
Matek után az énekterembe vándoroltunk át, aminek rajtam kívül mindenki örült. Miért nincs olyan, hogy tánc óra? Miért kell az énekkel szenvednem? Ja, igen, művészeti suli…
Éneken a tanárnő megmentett a totális beégéstől, mert nem nekem kellett felelnem. A többiek előadását nagyon élveztem, az énekóra olyan volt számomra, mint egy hangverseny. Mindenki le akarta győzni a másikat, még akkor is, ha nem volt semmilyen verseny. Megrögzöttöen haladnak a karrierjük felé, és fájt belegondolni, hogy lehet, nem fog valakinek sikerülni. Elég ésszerűtlen lenne, ha mindenkinek sikerülne valahová felvételt nyerni az évfolyamunkról. Én csak annak is őrülnék, ha az én osztályomból mindenkinek összejönne.
Végül is ez még nem téma, ráérek még ezzel. Amin inkább aggódnom kellene, hogy következő szünetben Minrivel van találkozóm.
Amint kicsengettek, idegesen pattantam fel, és vittem át a táskámat az osztálytermünkbe, és rohantam az infóterem felé. Hogy miért, azt nem sikerült megfejtenem, mivel még fogalmam sem volt, hogyan fogom neki tálalni az egészet. Valahogy csak megoldom.
Minri már ott várt rám, az ablakpárkányban ült. Mielőtt odaértem volna hozzá, rászólt a fizika tanár, hogy szálljon le onnan, de egy pillantásra sem méltatta, hanem szokásához híven loholt tovább a folyosón.
- Szia - köszöntem neki mosolyogva.
- Szia - viszonozta a mosolygásom. Annyira kedves lánynak tűnt… és minden reményem tőle függött most. Ha összejön, amit tervezek, akkor garantáltam botrányosan híres leszek. Amit persze nem akartam, tekintettel arra, hogy már most sem akarok hírnevet, de ez van. Seunghyun meg fogja kapni a magáét.
- Miről szerettél volna beszélni? - kérdezte.
- Hát… igazából elég húzós téma…
- Na, ki vele - unszolt.
- Arról lenne szó, hogy… hát… hogy.. - elég gáz, hogy csak így makogni tudok. - Na, szóval, arra gondoltam, hogy egy külön csapatot alakítanék. Csak táncosokból, akik függetlenek más bandáktól - nyögtem ki.
- Tessék? - kérdezte totál leesett állal.
- Tudod, én most jöttem ebbe a suliba, és látom, hogyan megy a versengés a táncosokért. De ennek véget szeretnék vetni, és egy nagyon jó kis csapatot összehozni. Külön indulhatnánk a vetélkedőn, ha jól tudom, nem kötelező énekelni. És ilyenre még nem is volt példa a suli történelmében. - A kis vitámat T.O.P-vel tökéletesen kihagytam.
- Ez egy kicsit hirtelen jött - túrt bele a hajába. Az ajkamba haraptam, és idegesen vártam a válaszát - ami remélem, pozitív lesz.
- Nem kötelező most válaszolnod - mondtam, miután láttam, hogy erősen töri a fejét. Elvégre neki most bomba biztos helye van a suli legmenőbb bandájában, amit nagyon nagy valószínűséggel szerződtetni fognak, még idén.
- Rendben, és köszönöm. Holnap suli után megmondom, hogyan döntöttem - felelte kissé megkönnyebbülve.
- Én köszönöm, hogy elgondolkozol rajta - mondtam mosolyogva, és elindultam vissza, a termem felé. Még nem könyveltem el magamban a biztos sikert, de az már jó jel volt, hogy elgondolkozott.
Még három órám van, utána pedig egy táncórám Chominnel. Igazából azt vártam a legjobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése