- Szia - köszöntem magabiztosan. Legalábbis, remélem az volt…
YoSeob rám nézett, és kérdezni akart valakit, de NiTae közbeszólt.
- Ó, valamit elfelejtettem. Ari, velem kell jönnöd - pattant fel hirtelen, és már vitte is vissza a tálcáját. IU-val összenéztünk, de utána követtem. Szinte futva mentünk végig a folyosókon, mire az udvaron lyukadtunk ki.
- NiTae, miért kell ennyire rohannunk? - kérdeztem kissé kifáradva.
- Be akarlak valakinek mutatni, de nem mondhatod el senkinek, amit most látni fogsz - fordult felém, és felemelte a mutató ujját. Bólintottam, mire tovább indultunk, szerencsére már nem olyan rohanó tempóban.
Befordultunk, és egy kis folyosó szerűségen végigérve, a kisebb udvarnál lyukadtunk ki. De még itt sem álltunk meg, hanem tovább mentünk az egyik kis szegletébe. Messziről nem látszódott semmi, de közel már láttam egy lány sziluettjét. Hamar észrevettem, hogy táncol.
Tíz méterre álltunk meg tőle.
- Ő itt ChoMin, a suli másik táncosa. Róla senki nem tud, mivel átlagos hangja van, nem figyeltek fel rá. De fél megmutatni magát - suttogta NiTae.
- És nekem ezt miért kellett volna látnom? - kérdeztem.
- Mert hatalmas tehetség a csaj, mint látod. Pazarlás lenne, ha nem csatlakozna egy csoporthoz. Ahogy te is - nézett rám.
- De én…
- Nem kell semmiféle magyarázat. Hülyeség, amit csináltok. Ha ilyen tehetségetek van, miért nem mutatjátok meg?
- Rendben. Belemegyek. Megbeszélem, hogy csatlakozzunk ChoMinnel egy bandához, már ha majd beszélő viszonyban leszünk, de egy feltétellel.
- Mi lenne az?
- Hogy te leszel az énekes. Plusz, ha még akarsz valakit - mondtam.
- Ti mit kerestek itt? - jött oda ChoMin. Lebuktunk…
- Épp hozzád jöttünk - mondta széles mosollyal NiTae.
ChoMin csak értetlenül nézett a barátnőmre.
- Megígérted, hogy senkinek nem mondod el - felelte összeszűkült szemekkel.
- De én is táncos vagyok. Gyakorolhatnánk kettesben - szóltam bele. ChoMin rám nézett, és végigfuttatta rajtam a tekintetét. Elsőre azt gondoltam róla, hogy ő egy hűvös szépség. Gyönyörű lány volt, meseszép barna, szinte csillogó hajakkal, és az alakja is tökéletes volt. De a stílusa, vagyis a beszéde eléggé flegma volt.
- Egyedül táncolok, csak magamnak - jelentette ki.
- Várjatok - szólt közbe NiTae. A táskájában kezdett el kutatni, majd elővett egy dobozt. - Vegyél egyet - nyújtotta oda ChoMinnek.
A lány összeráncolt szemöldökkel nézegette a dobozt. NiTae fordított rajta, így én is el tudtam olvasni. Elmosolyodtam. Az állt rajta, hogy "Leszarom tabletta".
Azt hittem, ChoMin majd neki fog ugrani NiTaenak, de csak elmosolyodott ő is. Sőt, halkan kuncogni kezdett.
- Rendben. Szerdánként, és péntekenként ráérek - nézett rám mosolyogva.
- Nekem is tökéletes. Tanítás után találkozzunk az aulában, mert nekem bonyolult egyedül ide jutnom - feleltem nevetve. Ő is nevetni kezdett, aztán elindultunk a termeink felé, mielőtt még becsengetnek.
A délutáni óráim unalmasan teltek, mint mindig. Utáltam az iskolapadban szenvedni, és várni a megváltást jelentő kicsengetést.
IU-nak közben elmondtam, hogy mit beszéltem a lányokkal. Azt mondta, szerinte jó ötlet.
- Igen, a Beasthez fog csatlakozni. YoSeob fel fogja szedni, hogy biztosra menjenek.
- Milyen hülye ez az Ari - mondta a másik lány. Meglepődve fordultam hátra a folyosón, és néztem a két lány után, akik beszélgetve mentek tovább. Annyira lefoglalta őket a pletykálás, hogy észre sem vették, hogy én is ott vagyok. Szánalmas…
De az még inkább, amiről beszéltek. Na, majd le fog esni az álluk, amikor rájönnek, hogy ez nem épp így van. De megvárom a tökéletes pillanatot.
És tudtam is, hogy mikor fogjuk bejelenteni. Elmosolyodtam, és indultam volna tovább, de valakinek frontálisan nekimentem. Elterültem a padlón, és a táskámra estem, ami nagyon fájt (a könyvek még csak arra sem jók, hogy felfogják az esést).
- Nézz az orrod elé - morogta a srác előttem.
- YA, nem is tudom, ki jött nekem - vágtam rögtön vissza, és azonnal felpattantam.
- Te álltál meg a folyosó közepén - mondta. Ahogy ránéztem, leesett, hogy ő T.O.P.
- Nincs szemed, hogy észrevedd, és kikerülj? Vagy olyan felsőbbrendűnek gondolod magad, hogy utat kellene nyitni előtted? - kérdeztem. Nagyon felment bennem a pumpa.
- Beszóltál, töpszli? - nézett le rám.
- Mit mondtál? - kérdeztem azonnal vissza, mire gúnyosan elmosolyodott.
- Töpszli - ismételte meg. Nem illik a magasságommal gúnyolódni!
- Te - szegeztem rá az ujjamat.
- Uhh, de félek! - színlelte.
- Meg fogod bánni - suttogtam, mire nevetni kezdett. Elment mellettem, és a hátát néztem végig. Ha lézerszemem lenne….
Nem, az túl könnyű lenne. De már tudtam, hogy mit fogok tenni. Tökéletes terv rajzolódott ki előttem, amit muszáj lesz megvalósítanom. De ehhez kell nekem egy kis segítség.
A következő termünk felé vettem szélsebesen az irányt, mert muszáj volt IU-val beszélnem.
 |
| ChoMin |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése