Hate being the best 3. rész (Luhan)

Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Azonnal benyúltam a párnát alá, és leállítottam a rezgő vacakot. Felültem az ágyamba, és körbe néztem.
Igen, itt vagyok. Az SM-ben, még mindig. Tehát tényleg nem csak álom volt.
Erről pedig az erős kialvatlanságom is biztosított. Számomra 6 óra alvásra szükség van, ami most minden szempontból nézve nem volt meg. De ez a pop-szakma, haladni kell a korral.
Fél hét volt, tehát volt időm. Általában hamar készülök el, amit most is sikerült kiviteleznem. Felkaptam magamra az aznapi ruhámat, kifésültem a hajamat, kihúztam a szememet, és már készen is voltam. 50-kor mentem ki, hogy megnézzem, hogy áll a barátnőm.
A konyhában ült teljesen komásan. A kezében egy kávét szorongatott, és még mindig pizsama volt rajta.
- Gi Bo, azonnal fel kell öltöznöd! - sikítottam, mire azonnal felpattant.
- Persze, persze, rohanok! - mondogatta, és visszarohant a szobájába. Hihetetlen ez a lány...
Extra gyorsan készült el, aminek per pillanat nagyon örültem. Együtt indultunk SooMan irodája felé.
- Milyen volt a tegnap este? - kérdeztük teljesen egyszerre. Nevetni kezdtünk.
- Nekem kellemes. Elviekben az EXO-val lesz az első munkám, mivel új klippet akarnak forgatni, és abban fogok szerepelni - válaszoltam először én.
- Hát én... - Nem tudta végig mondani, mert amikor be akart zárulni a liftajtó, az utolsó pillanatban ugrott be Taemin.
- Jó reggelt lányok. Úgy tűnik, nem csak én vagyok késésben - mondta megkönnyebbülten.
- Nekünk még van... pontosan három percünk, hogy beérjünk SooMan irodájába - egészítettem ki, mikor megnéztem az órámat.
- A fenébe! Nekem háromnegyedre már a stúdióban kellett volna lennem! - káromkodta el magát.
- Semmi baj. Biztos nem a te részeddel kezdenek majd - próbáltam nyugtatni.
- Ez az első nap, tehát most van a megbeszélés. Ha arról lemaradok, a fejemet veszik...
- Nyugi már, minden oké lesz - mondta Gi Bo is.
- Mondjátok ezt most... - sóhajtott nagyot.
A lift lefékezett, mi pedig kiszálltunk. Taemin futva indult a másik irányba, mint mi.
Mi is sietősre vettük a lépteinket, és pont beértünk hétre SooMan irodájába.
- Te kopogsz - suttogtam.
- Nem gyerekes ez egy kicsit? - kérdezett vissza Gi Bo.
Csak sokat mondóan néztem rá.
- Inkább kopogj te - szólalt meg Gi Bo. Elfojtottam egy mosolyt, és kopogtam.
- Szabad! - szólt ki egy női hang.
Bementünk, és nagyon elszégyelltük magunkat, mert már sokan ott voltak. Ezek szerint mi vagyunk az új gyakornokok. Gyorsan megszámoltam, és pontosan kilencen voltunk.
- Akkor most már teljes a létszám. Kérem, mindenki jelezze, ha meghallja a nevét - kezdett bele a nő. SooMan az asztalánál ült, és érdeklődve nézett végig rajtunk.
- Ae Fei - mondta a nő, és az egyik lány felemelte a kezét.
- Bom HyeKyung - szólalt meg ismét a fekete ruhás nő.
- Jelen - felelte a fiú. Felismertem a válogatóról, ő volt az, aki nagyon jól táncolt.
- Kim Gi Bo.
- Itt vagyok - válaszolt a barátnőm.
- Oh Kim?
- Jelen.
Én voltam az utolsó előtti.
- Shin Namiko?
- Jelen - mondtam.
Miutn befejeződött a név sor olvasás, SooMan vette át a szót.
- Köszöntelek titeket az SM Entertainment-nél. Először is gratulálok nektek, hogy bejutottatok. De illik megemlítenem, hogy keményen kell dolgoznotok azért, hogy bent is tudjatok maradni. Nem tűrjük a lustaságot. Mindannyian azért vagytok itt, mert tehetségesek vagytok, és híresek szeretnétek lenni. Csak rajtatok áll, hogy mikor érkezik el az a pillanat, hogy debütálhassatok. De addig is kemény munkára lesz szükségetek. Van valakinek esetleg ilyesféle múltja?
Az egyik lány emelte fel a kezét.
- A TS-től jöttem át - mondta.
SooMan bólintott, aztán folytatta.
- Nem szeretnék sokáig beszélni az itteni szokásokról, hisz majd mindannyian belerázódtok reményeim szerint. Az épületet hamar ismerjétek ki, ne tévedjetek el. De most elmondom mindenki feladatát egyesével - vágott bele.
Ismét névsor szerint haladt. Az első feladatok mindegyike nagyon tetszett nekem. Fellépéseken kellett háttértáncosként dolgozni, esetleg dalokban háttérénekesként szerepelni.
Gi Bo is ilyesfajta munkát kapott, bár az övé volt mind közül a legjobb. A SHINee új dalt ad ki, és a refrénnél kell énekelnie. Tehát ő most megy majd Taemin után a stúdióba.
Amikor az én nevemhez ért, már nagyon izgultam. Vajon tényleg az EXO-val lesz az első közös feladatom?
- Shin Namiko. Az új EXO klipben fog szerepelni, mint táncos, aztán a comeback stage-nél is velük fog táncolni.
- Értem - bólintottam.
Miután kiosztották a feladatokat mindenki ment a dolgára. Vagyis.. nekem fogalmam sem volt, hová kell mennem.
Aztán eszembe jutott, hogy először be kell tanulnom a táncot, így a tánctermek felé vettem az irányt. Az egyikre hatalmas betűkkel volt kiírva, hogy EXO M.
Bekopogtam, miután összeszedtem minden erőmet.
- Gyere! - hallottam meg Kris hangját.
Benyitottam, és a szemem elé tárult a hatalmas terem. A falakon végig tükrök voltak, kivéve az egyik falnál. Ott volt a nagy zenelejátszó is. Bentebb mentem, és helyet foglaltam a többi táncos között. Mindenki a földön ült egyenlőre.

(ez az új daluk)

- Most, hogy mindenki itt van, először is, hallgassuk meg az új zenét - szólalt meg egy férfi. Gondolom, ő lesz  tánctanár.
A dal nagyon jól kezdődött, rettenetesen jó üteme volt. A földet néztem, közben pedig próbáltam elképzelni, hogy milyen lesz a tánc. Mindenesetre, biztos nagyon jó lesz szerintem.
- Na, ez lenne az - mondta a tanár, miután befejeződött a szám.  - Már megvan a fejemben az egész koreográfia, kezdjünk is neki.
Mindenki felállt, én pedig követtem a példájukat. Szétszórtan helyezkedtek el.
A tanár állt legelőre, velünk szemben.
Akkor gondolom először mindenki megtanulja a lépéseket, utána következik a térforma, és csak a legvégén fog összeállni minden. Őszintén reménykedtem benne, hogy a hátsó sorba osszanak be, mert semmit nem tudtam még.
Amikor belekezdtünk a táncba, rögtön elátkoztam magam, amiért nem melegítettem be reggel. De egész könnyen vettem az akadályokat.
Egy teljes órán keresztül táncoltunk, mire sikerült összeraknunk két és fél percet. A mozdulatokat erősen a fejembe véstem, hogy még álmomban se felejtsem el.
A fiúk táncoltak elől. Rájöttem, hogy nincsenek mind itt, és csak utána esett le, hogy nem is lesznek mindannyian benne. Csak Luhan, Sehun, Kai és Lay. Idegesített egy picit, hogy semmiről sem tudok. De majd egyszer...
Most csak a táncra kellett koncentrálnom. Ami elég jól ment.
Amint letelt a második óra, már kezdett összeállni az egész.
- Rendben, öt perc szünet - mondta a tanár.
Sokan elmentek inni, de én sikeresen a szobámban hagytam a palackom. Majd holnap nem fogom elfelejteni. Leültem a fal mellé, és nagyot sóhajtottam.
- Na, milyen az első próba? - ült le mellém Luhan.
- Nagyon jó! Csak a szobámban hagytam a vizet - vágtam egy furi fintort.
- Tessék - nyújtotta felém az övét.
- Nem kérek, köszönöm - ráztam meg a fejemet.
- De, igyál. Már volt olyan, hogy valaki nem ivott, és összeesett. Nem lenne a legjobb, ha az első próbádon összeesnél, igaz? - kérdezte komolyan.
Elvettem tőle, és ittam két kortyot.
- Azért szép próbálkozás volt - mondtam, miközben a fejemet a falnak döntöttem.
- Tudom - felelte, mire mosolyognom kellett.
- Luhan, délután hánytól lesz az interjú? - kérdezte Sehun, miközben leült elénk.
- Öttől - felelte.
- Akkor addig nem szabadulunk... - sóhajtott nagyot Sehun.
- Addig próbálunk? - kérdeztem elképedve.
- Persze, egész nap. Az első nap a legnehezebb. Még ma be kell fejeznünk teljesen a táncot, hogy holnap már tudjunk menni forgatni - adott választ Luhan.
- Értem - bólintottam nagyot.
- Az első nap a legnehezebb. Valószínűleg hajnalig bent maradunk, sőt, van, hogy nem is tudunk aludni. attól függ, Kyungsoo hogy ítéli meg - vont vállat Sehun.
- Kyungsoo?
- Ő a tanár - mutatott az épp ivó férfira.
Bólintottam egyet. Lehunytam a szemem, és relaxáltam egy kicsit. Luhan és Sehun végig beszélgetett, később pedig csatlakozott hozzánk Kai is.
- Emberek, letelt az öt perc - szólalt meg hangosan Kyungsoo.
Felkászálódtunk, és kb. ugyanoda álltam, ahol az előbb táncoltam.
Újabb óra telt el, és egyre jobban élveztem. Egész nap tudnék táncolni, ezért is választottam ezt a hivatást. A fizikumom szerencsére megvan hozzá.
- Akkor most következzen a térforma - csapta össze a tenyereit Kyungsoo.
Balról jobbra haladt. Amikor jobb legszélre ért, engem szólított először.
Ne.. ne... már elsőre az első sorba kerülök? Ezt nem tudom elhinni.
Oda álltam, ahová mondta. Miután mindenkit beállított a helyére, eltáncoltuk az első három nyolcast. Tízszer egymás után.
Utána következett az újabb térforma váltás. Egyszerre hármat vettünk, így már fél perc készen volt. Azt gyakoroltuk egy órán keresztül. Nem táncoltam mindig az első sorban, de a második sorban mindig ott voltam.
- Rendben, a következő térformában vannak, akik a fiúkkal fognak táncolni. Sehunnal fog Nami, Kai-al HeeRin és Doona, Luhannal Kim, és Lay-jel HyoMin és Rin. Akik a nevüket hallották, jöjjenek előre - szólalt meg Kyungsoo.
Az addig rendben, hogy az első munkámnál első sorban állok (kit akarok becsapni, nincs rendben..), de hogy még a fiúkkal is táncoljak?
Előre mentem, és megálltam Sehun mellett.
- Középen lesz Lay és Kai, bal szélen Sehun, jobb szélen pedig Luhan. Lányok, ti menjetek lassú léptekkel a fiúk mellé. Kerüljétek meg őket, aztán pedig mindenki kezdje el az eddig betanult táncot, addig, amíg meg nem állítom. Hátul pedig... - kezdett bele, és hátra ment beállítani a többieket.
- Jók leszünk - nyújtotta felém az öklét Sehun.
- Jók? Mi leszünk a legjobbak - feleltem, és öklöztem vele egyet. Nagyon boldog voltam, hogy ennyire jól kijövünk egymással, nekem ez sokat jelentett.
Miután Kyungsoo végzett, előre állt, és mondta, hogy próbáljuk el. Először zene nélkül ment, ő számolta az ütemeket.
Azonnal ráéreztem arra, amit mondott, így könnyű volt.
- Elég - szólalt meg Kyungsoo. - Most pedig szélen a lányok rakják fel a lábukat a fiúk vállára, középen pedig Doona és Rin spárgázzon, Lay ölelje át Rin-t, ahogy Kai is HeeRin-t - osztotta az utasítgatást.
Visszamentünk az előző térforma utolsó állásához, és újra kezdtük az új anyagot.
Amikor megcsináltuk a pózt, Kyungsoo csak nézett minket.
- Ez azt jelenti, hogy nem tetszik neki - suttogta a fülembe Sehun.
- De miért? Tök jó - suttogtam vissza.
- Magyarázd ezt el neki is - mondta nevetve.
- Oké, előröl az egészet, de most zenére - mondta Kyungsoo. A zenelejátszó mellé sétált, elindította, mi pedig elkezdtük. Végig a tükörben néztem magam, és próbáltam a mozdulataimat még jobban tökéletesíteni.
Az új rész után leállította a zenét.
- Senki ne mozduljon - mondta. A lábam továbbra is Sehun vállán pihent.
Kyungsoo lassan járt végig körbe minket. Mindenkit egyesével szemügyre vett, egyedül előttünk állt meg.
- Sehun, a kezedet rakd Nami derekára - utasította, Sehun pedig tette, amit mondott.
- Kicsit közelebb egymáshoz - mondta tovább, és még jobban elgondolkozott. Sehun mindkét kezét a derekamra rakta, felemelt egy kicsit, és úgy rakott magához közelebb.
- Oh! - kapott észhez a tanárunk. - Nami, körözz egyet a felső testeddel! - mondta. Úgy tettem, de amikor hátra hajoltam, hirtelen felkiáltott. - Állj!
Úgy maradtam, ami kicsit furcsa helyzet volt. Nem lesz ez egy kicsit túl szexi ehhez a számhoz?
Kyungsoo odaállt Sehun mellé szorosan.
- Csináld utánam - mondta suttogva, mintha valami bizalmas titok lenne.
Kyungsoo kezei az arcomhoz értek, aztán levándoroltak a felső testem közepén, egészen a derekamig.
- Engedj ide - szólt Sehunnak.
Egyre furcsábbnak éreztem ezt az egész helyzetet. Nem úgy volt, hogy már a fejében megvan minden?
Felegyenesedtem, aztán levettem a lábam Sehunról, de aztán már rakhattam is rá Kyungsoo vállára.
- Csináld, amiket mondtam - szólalt meg. Bólintottam, aztán belekezdtem. Először egy pillantást vetettem magamra a tükörben, aztán elindultam lefelé körben. Középen ismét megálltam, aztán Kyungsoo megint végighúzta rajtam a kezét. Amikor a derekamra ért, hirtelen felrántott magához, így ugyanabban a pózben voltunk, ahogy elindultunk.
- Na, ezt csináljátok. Ti is, Luhan - nézett át a túlsó oldalra. Amikor követtem a pillantását, csak akkor vettem észre, hogy mindenki minket figyelt az egész teremben.
Visszamentem az előző helyemre, ahogy a többiek is. A zene elindult, mi pedig belekezdtünk a táncba.
És pontosan így ment, egészen délután háromig.
- Rendben, ebéd szünet. Egy óra múlva legyen itt mindenki pontosan. Ha valaki fél percet is késik, repül - mondta Kyungsoo.
Ott leültem, ahol voltam, és kifújtam magam.
- Hé Nami, nem tudsz főzni? - kérdezte Sehun.
- Hát, isteni tamago gohan-t készítek - feleltem.
- Az valami japán étel? - kérdezett vissza.
- Igen, elég egyszerű elkészíteni.
- Szuper, akkor főzz meg nekünk - jelentette ki.
- Öhm... rendben - néztem félre.
Feltápászkodtam, és elindultam kifelé. Az ajtóban vártam meg a többieket.
- Nami, te is velünk eszel? - kérdezte Kai.
- Így is lehet mondani - feleltem nevetve.
- Ő fog főzni nekünk, japán kaját - mondta Sehun ragyogó arccal.
- Te nem koreai vagy? - érdeklődött Luhan.
- Csak félig. Anya japán, így sokszor csináltunk japán ételeket - feleltem.
Mindannyian bólogatni kezdtek.
Felmentünk a lakásukra, aztán megálltunk az egyik ajtó előtt.
- Hol együnk? - kérdezte Lay.
- Nálunk - vágta rá Luhan, és elővette a kulcsát. Kinyitotta az ajtót, és bementünk.
Mielőtt még beléptem volna, átsuhant az agyamon, hogy mennyire szerencsés vagyok. Röpke két percig még szentül hittem, hogy tényleg így van.
De aztán rá kellett döbbennem, hogy amennyire jók a fiúk a színpadon, annyira rosszak a konyhában.
Feltettem a rizst főni, aztán nekidőltem a pultnak. Megtöröltem a homlokomat, és nagyot sóhajtottam.
- A továbbiakban egyedül szeretném csinálni - mondtam.
Luhan próbálta először megmosni a rizst, de sikeresen kiöntötte a felét. De az még mindig jobb volt, mert ő a mosogatóba öntötte, Kai viszont a padlóra. Míg én csináltam, ők feltakarították.
Kris jött ki a konyhába.
- Sziasztok. Mit csináltok? - kérdezte.
- Tamago gohan-t - adtam egyszerű választ neki.
- Én is kérek - mondta, miközben felült a pultra.
- Hogy hogy itthon? - kérdezte Sehun.
- Nem rég értem vissza a megbeszélésről - vonta meg a vállát a leader.
- Suho pedig mintha említette volna, hogy egy interjúra kell mennetek - felelte elmerengve.
- Én nem tudok róla.
A következő pillanatban csörögni kezdett a telefonja.
- Itt Kris beszél... Mi? ... Máris ott vagyok! - mondta, leugrott a pultról, és rohanni kezdett.
Ez is ritka alkalom, hogy Kris-t rohanni látom.
- Szóval tényleg van egy interjúja - mondta nevetve Kai.
- Úgy néz ki - mondtam én is nevetve.
- Gyere, körbevezetlek - ajánlotta fel Luhan.
Bólintottam, elrugaszkodtam a pulttól, és követtem.
- Ez itt Tao és a menedzserünk szobája - mutatott az első ajtóra. Bólintottam.
- Ez pedig Lay és Chen-é - mondta, mikor a következő ajtóhoz értünk.
Az utolsó ajtót viszont ki is nyitotta.
- Ez pedig a mi szobánk - mondta, és mosolygott.
Hatalmas rendetlenség uralkodott.
- Hogy tudtok ilyen rendetlenségben élni? - kérdeztem hangosan.
- Alig vagyunk itthon, vagy ha mégis, csak alszunk vagy eszünk. Nincs idő rendet rakni - vonta meg a vállát.
Bólintottam. Lehet, hogy egyszer én is így fogok járni.
Bentebb mentem, és széjjel néztem.
- Egy gitár? - mutattam az említett tárgyra. Ha jól emlékeztem, nem gitározik egyikük sem.
- Ez egy hosszú sztori - felelte nevetve.
- Van időnk - néztem rá.
- Volt egy lány, aki tetszett Xiuminnek, és ezzel próbált bevágódni nála.
- Oh, értem - bólintottam nagyot. - De igazad van, rettenetesen hosszú történet - csóváltam meg a fejemet, mire nevetni kezdett ismét.
Egy poszter volt kiragasztva a falra, amin mindannyian rajta voltak. Megálltam előtte, és csillogó szemekkel néztem. Már lassan egy év telhetett el azóta, hogy ez a kép készült.
- Ez az első közös képünk - mondta Luhan mellőlem. Észre sem vettem, hogy ilyen közel van már.
Nem feleltem, csak bólintottam. Imádkoztam, hogy egyszer számomra is eljöjjön az a pillanat, amikor a csapatommal elkészülhet az első képünk.
Egy kis nézelődés után visszamentünk a konyhába.
Amikor a rizs készen lett, megcsináltam rá a tojásokat is, aztán leültünk enni. Közben végig nevettünk, ami nagyon jó volt.
Amint végeztünk, Lay csak a mosogatóba vágta a mosatlant.
- Ez nem így működik - csóváltam meg a fejemet. A mosogató elé álltam, és elkezdtem mosogatni.
Luhan felkapott egy rongyot, és eltörölgette, amiket én elmostam. Aranyos gesztus volt tőle.
Miket beszélek? Ez az ő lakásuk, én vagyok kedves, mert elmosogatok, miután megfőztem!
Amint végeztünk, visszamentünk a terembe. Már páran voltak ott, akik beszélgettek.
Még volt tíz percem, így a szobám felé vettem az irányt, hogy hozzak magamnak innivalót.
- Megyek veled - állt fel Luhan is.
- Rendben - bólintottam. Együtt indultunk el.
A szobámban magamhoz vettem az üveget, aztán újra a liftben álltunk meg.
- Nami, te... - kezdett bele Luhan, de valami nem volt rendben a világítással.
Először a lámpák kezdtek el pislákolni, aztán a lift teljesen megállt.
- Jól érzem, hogy nem mozgunk? - kérdeztem a teljes sötétségben.
- Azt hiszem... - válaszolt Luhan.
- Hol van a vészjelző? - a kezemmel elkezdtem matatni az általam gondolt magasságban, de valami teljesen mást találtam meg.
Valami puhát...
- Sajnálom! - mondtam hangosan, és visszarántottam a kezemet. Hihetetlen, hogy az ujjaim Luhan arcához értek, sőt, az ajkához is...
- Semmi baj - felelte kuncogva.
- Ya, ne merj kinevetni! - vágta rá.
- Mert mi lesz, ha igen? - kérdezett vissza incselkedve.
- Ne akard megtudni - válaszoltam sötéten.
- Tehát semmi.
- Luhan, ha egyszer kijutunk innen, komolyan mondom...
- Csak ha kijutunk?
- Tudod mit? A sötétben megkeresem a hátsódat, és akkorát rúgok beléd, hogy a lift elindul felfelé, és meg sem állt a legfelső emeleten!
- Nem számítottam arra, hogy ennyire harcias vagy.
- Ahelyett, hogy analizálsz, megkereshetnéd a vészjelzőt, vagy a segélyhívót! - mondtam türelmetlenül.
Hirtelen a karjait a derekamon éreztem meg, a leheletét pedig a nyakszirtemnél.
- És ha én mást akarok megkeresni? - kérdezte.