Furcsa zajokra keltem. Máris szólna az ébresztőm? De nem is ilyen a hangja...
Amint ez azonosult bennem, rögtön felültem az ágyban. A szobatársam, akivel még egyáltalán nem találkoztam, ugyanezt tette.
- Ez a vészjelző. Menjünk! - mondta rémültem. Kiugrottam az ágyból, magamhoz vettem a telefonom, és rohantam is.
Nagyon fárasztó volt azonnal lelépcsőzni, de szinte csak pár pillanatnak tűnt. Nem hiszem, hogy valaki szórakozna, így komoly dologról lehet szó.
Kint hatalmas felfordulás volt. Mindenki pizsamában volt. Én szinte rögtön elkezdtem fázni, mert csak egy rövidnadrág volt rajtam, és egy kis póló.
- Mi történt? - kérdeztem Taemin-t, aki a legközelebb állt hozzám.
- Nem tudom, ez a bombariadó volt. Még sosem volt ilyen... úgy tűnik, ez most komolynak tűnik - felelte.
- Azt mondják, a merénylő miatt volt az áramszünet is - jött oda Kai.
- Komolyan? - kérdeztem,és a szemeim teljesen elkerekedtek. Kai csak megvonta a vállát.
De hogy fordulhat elő ilyesmi az SM-nél?
A tömegben Luhan-t pillantottam meg. Valakit nagyon keresett. Aztán kiszúrt engem, és rögtön odajött.
Kifújta magát, miután megállt mellettem. Érdeklődve néztem rá.
Mielőtt felpillantott volna rám, teljesen végigmérte a lábaimat. Az ajkamba haraptam, kicsit elszégyelltem magam. A mellkasom előtt összefogtam a kezeim, hogy ne fázzak annyira.
Luhan levette a pulcsiját, és odanyújtotta nekem.
- Köszönöm - hajoltam meg egy picit, és elvettem tőle. Kicsit morbid, de mesés illata volt. Rögtön jobban éreztem magam.
- De te pulcsiban alszol? - kérdeztem furcsán. Kai és Taemin egyszerre kezdett el nevetni.
- Nem, ez volt az első dolog, amit megmentettem, ha robbanna a bomba - vonta meg a vállát. Félre nézett, így tudtam, hogy volt valami hátsó szándéka is ezzel.
- Nekem a telefonom volt - mutattam fel a kis készüléket.
- Nekem is! - vágta rá szinkronban Kai és Tae. Ismét nevetni kezdtem.
- Pacsit - nyújtottam fel a két kezem, ők pedig lepacsiztak.
Luhan oldalt elnézett mellettem. Meg akartam kérdezni, hogy mi a baja, de feltűnt Gi Bo. Yurival az oldalán odaálltak hozzánk.
A barátnőm pont úgy nézett ki, mint egy zombi. A haja kócos volt, a hálóinge gyűrött, az arca pedig falfehér.
- Namiiii - nyöszörögte, és a vállamra hajtotta a fejét.
______________
Még mindig nem tudom, hogyan veszett el a fejezet fele, de képtelen vagyok újra megírni. Bocsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése