A Fairy Story 23. rész (YoSeob)

Rettegve néztem szembe az egész vállalat fejesével. Nem tudtam sokáig állni a tekintetét, így hamar lesütöttem a szemeim. 

- Szóval meg sem próbálja megmagyarázni, hogy miért szökött be? - kérdezte halkan, de annál magabizotsabban.

- Hát, én szívesen elmondanám, de úgy tűnik, ebben a házban nem nagyon akarnak nekem hinni - néztem félre.

- Értem. Akkor ne mondja el. Azonban kérem, kövessen - indult el. Nem akartam kibújni a tetteim alól, így követtem.

A néma folyosón csak a cipőm kopogását lehetett hallani. Megállt az egyik ajtó előtt, bevárva engem. Valószínűleg egy tárgyaló lehet, ahol hemzsegnek a világ legjobb ügyvédjei. Talán először csak értetlenül méregetnek majd, de elég egy pillantás Hyun-sukra, és tudni fogják, hogy csak egy parazita vagyok. 

Bár ez az ajtó teljesen másképp nézett ki, mint ami a CUBE lépcsőházában van, mégis az jutott eszembe. Legalábbis a pillanat, mikor először találkoztunk Yoseobba. Még mindig élénken él bennem, amikor csak hallottam az ajtó nyílását, majd zárulását. Ahogy felnéztem rá, soha nem fogom elfelejteni azt a magabiztos, mégis szelíd mosolyt. Jó ideje már annak, hogy rá gondoltam. Az emlékek súlya mintha kicsit könnyebb lenne...

YG kinyitotta az ajtót, és nem akartam elhinni, mikor megláttam, hová hozott. Jobban megrémültem, mint egy tárgyalónyi ügyvéd képzeletbeli látványától. Meg sem várva engem, belépett, én pedig kis késéssel némán követtem.

Egy táncterembe hozott. Hatalmas szoba volt, és végig tükrök borították a falakat, azok közepén egy rúd futott körbe. Az egyik fal, ahol nem voltak tükrök, kék színű volt. Középen pedig volt egy ajtó, gondolom az öltözőkhöz vezető folyosóra nyílt.

Olyan gondolatok jutottak eszembe, minthogy meg sem várja a bírói végzést, ő maga lép a végrehajtó szerepébe. 

- Figyel maga? - kérdezte ingerülten.

- Tessék? - Meg sem hallottam, hogy hozzám beszélt.
Nagyot sóhajtott.

- Amit az ablakban mutatott be, tökéletes mozdulatsor volt. Három percet adok magának, hogy lenyűgözzön a tánctudásával. Ha sikerül, eltekintek a büntetéstől - mondta komolyan. 

Jól hallottam?

Tehát azon múlik minden, hogy hogyan fogok táncolni neki? Igazán klassz. Elkeseredve néztem a cipőm orrát, hiszen akkor máris borítékolhatom a börtönbüntetést. 

Nem akartam küzdelem nélkül feladni, így bólintottam, és középre álltam, a tükörrel szembe. Ő átsétált a túloldalra, hogy pontosan engem láthasson, de nem figyeltem rá. Végig magamat néztem, kizártam mindent a gondolataimból. 

Bólintottam egyet, jelezve, hogy felkészültem, mire Hyun-suk elindított egy zenét a lejátszóban.

Az ütemek ritmikusan kúsztak bele a fülembe, pár pillanatig hagytam, hogy átjárja az egész testemet. 

Csak egy tipikus táncos dal volt, pedig azt hittem eleinte, hogy a saját zenészei számai közül fog választani. 

A mozdulataimat próbáltam a zenére hangolni, és a tükörben magamat nézve tökéletesen kivitelezni.

A végén a hajamat hátracsaptam, és nagy levegőt vettem, még mielőtt YG-re mertem volna nézni. Érzelemnek semmilyen nyomát nem láttam rajta, de ez így is volt rendjén. Egy üzletemberrel állok szemben, akinek el kell rejtenie a véleményét mindenki elől. 

Azonban, még mielőtt megszólalhatott volna, tapsolni kezdtek. Riadtan kaptam a hang irányába a fejem, és teljesen elkerekedett a szemem. 

Ott állt Jiyong, aki továbbra is tapsolt, az egész Big Bang, PSY, és még a mogorva portás is. Gondolom, ahogy megtudta, hogy valaki belógott az épületbe, rögtön rohant, mert tudta, hogy én leszek az.

- Min, ez meseszép volt! Megérte eljárni azokra az órákra! - jött közelebb Jiyong.

- Köszönöm - mondtam elpirultan.

- Ismeritek egymást? - kérdezte Hyun-suk.

- Főnök, ő itt az én nevelt lányom. - A kijelentése után hihetetlen röhögő görcs fogott el, de hamar visszafogtam magam.

- Csak egy házban élünk. És a telefonom tényleg az irodájában van - néztem szúrósan a portásra, aki védekezőn maga elé emelte a karjait, majd gyorsan kihátrált a teremből.

- Miért nem vagy most is ott? - kérdezte Jiyong.

- Őszintén? Eltévesztettem az emeletet, és miután kilyukadtam valahol, találkoztam PSY-al, aki nem hallgatott végig, és kiterelt az épületből. Utána megpróbáltam bejönni, de a portás nem engedett be, mert azt hitte, csak egy rajongó vagyok. Ezután a hátsó ajtón próbáltam visszaszökni, de mivel az zárva volt, az ablakon másztam be. Ezt pedig látta Hun-yuk-sshi - néztem rá elpirultan.

- Miért van az, hogy a te életedben egyetlen nyugodt pillanat sincs? - kérdezte nevetve Jiyong.

- Ezt én is szeretném tudni.

- Szóval, ha jól vontam le a következtetést, Jiyong menedzsere helyett álltál be dolgozni, de visszafelé már nem jutottál be - mondta Daesung. Én csak bólintottam.

- Gyerekeket dolgoztatni… ezt nem vártam volna tőled Jiyong - csóválta a fejét Hyun-suk.

- Nem vagyok gyerek!

- Jobban csinálta a munkát, mint a menedzser! - Teljesen egyszerre mondtuk GD-vel. Aztán összenéztünk, és nevetni kezdtünk.

- Na, de térjünk a lényegre. Mivel sikerült tisztázni a körülményeket, már nem vagy bűnös - nézett rám az igazgató. Mereven bólintottam, mert volt egy olyan érzésem, hogy ennek itt még nincs vége. - Őszinte leszek, soha nem is akartalak megbüntetni. A mozdulataid tiszták, és tökéletesek. Arra szeretnélek megkérni, hogy csatlakozz a táncos csoportunkhoz - fejezte be.

Elképedve meredtem rá. De ha tényleg komolyan gondolja, akkor...

- Már táncolok egy csapatban - suttogtam. 

- Nem is szeretsz oda járni! - jelentette ki Jiyong.

- Ez nem így van! Csak… ők nem szeretnek - vontam meg a vállam. 

- Akkor tökéletes. Ha jól tudom, még iskolába jársz, így az esti edzéseken kellene részt venned. Jiyonggal egyeztetem, hogy melyik számlára legyen átutalva a fizetésed - mondta Hyun-suk.

Alig akartam hinni a fülemnek. Már tervezgettem egy ideje, hogy dolgozni szeretnék, de álmodni sem mertem volna erről.
Hyun-suk nem sokáig maradt ott, sietős léptekkel távozott. 

- Mostantól egy helyen fogunk dolgozni! - vigyorgott rám Jiyong.

- Ja, így is lehet mondani.

- Majd elintézem, hogy a mi klipjeinkben is szerepelj - kacsintott rám.

- Mi? Nem! Erről szó sem lehet! Most ígérd meg, hogy senkinek nem fogod elmondani, hogy mi ismerjük egymást! Nem akarom, hogy emiatt másképp nézzenek rám… - jelentettem ki azonnal.

- Legyen - mondta lemondóan.

- Király! Most pedig… hanyadik emeletre is kell menni? - kérdeztem, mire mindenki elkezdett röhögni.

- Várjatok! Muszáj megörökíteni ezt a pillanatot! - szólt közbe PSY.

- Mire gondolsz, öreg? - kérdezte Seungri.

- Nem vagyok öreg! Rohanj el a 2NE1-os lányokért. Két teremmel odébb vannak - utasította.

- Esetleg egy kérem?

- Most!

- Minél öregebb az ember, annál zsémbesebb is - sóhajtott nagyot Seungri, mire én nevetni kezdtem. 

PSY a tükör elé sétált, és lerakta a telefonját. Ha jól láttam, már ment a videó.

- Mit csinálsz? - kérdezte Taeyang.

- Nem elég egyértelmű? Táncolni fogunk! Így együtt még soha nem jöttünk össze. Muszáj ezt megörökíteni - ismételte magát.

Jiyonggal csak nevettünk, de azért beálltunk. Nem sokára megérkeztek a lányok is, és miután ők is elfoglalták a helyüket, Daesung elindította a zenét, gyorsan közénk állt. Természetesen a Gangnam style szólalt meg, mi más. 

Miközben nevettem a többiekkel, és idióták módjára táncoltunk, kissé elmerengtem. Furcsa dolog az élet, teljesen kiszámíthatatlan.

Négy évvel ezelőtt még nem ismertem őket, három évvel ezelőtt javában birkóztam a nevük kiejtésével. Két éve határoztam el, hogy eljutok ide, és egy éve csak ezen mesterkedtem. Négy hónappal ezelőtt reményekkel érkeztem ide, most pedig valóra váltak az álmaim.
De nem volt minden rendjén. Belülről üresnek éreztem magamat, de már pontosan tudtam, miért. Mert az a lány, akinek az volt az álma, hogy beolvadjon a koreai pop előadók világába, már eltűnt. Vicces, mert végig egy olyan dologért küzdöttem, ami lényegében már nem is az enyém.
Nem keseredtem el azonban, mert sokkal többet hoztam ki belőle, mint gondoltam volna. Igen, szereztem ellenségeket, de az új barátaimat nagyon sokra tartottam. Úgy érkeztem ide, hogy csak azt láttam bennük, amit mindenki más - a csillogást, a hírnevet. Megismerve őket, csak abban reménykedek, hogy ha egyszer el is kell válnom tőlük, az nagyon soká lesz.