- Mit keresel itt? - kérdeztem suttogva.
- Tudod te azt jól - felelte, és megcsókolt. A könnyek lassan, az arcomat perzselve folytak le az arcomon.
Rögtön ellöktem magamtól, és sírva meredtem rá.
- Nem úgy volt, hogy békén hagysz? - kérdeztem suttogva. A hangom elment valahová, így a maradékkal kellett beérnem.
- Komolyan elhitted? Tudhatnád, hogy kellesz nekem - felelte Tabi, közel lépett hozzám, és átölelt. Abban a pillanatban nagyon gyengédnek tűnt, de már átláttam rajta. Ez az egész egy színjáték.
- Neked a hírnév kell, nem más. Le merem fogadni, ha nem táncolnék, nem is érdekelnélek. Felejts el örökre, és ezt most komolyan mondom. - Elhátráltam tőle egy lépést. - És ha még egyszer hozzám mersz érni, komolyan mondom, nem állok jót magamért. És én nem fogok olyan piszkos módszerekhez nyúlni, mint te, hogy kényszerítelek valamire - suttogtam félelmetesen. Soha ennyire nem voltam még indulatos.
- Miattad romlott el a kapcsolatom. Életemben először igazán boldog voltam, de te ezt is elvetted tőlem! - folytattam tovább. - És elárulnád, hogy a hírneven kívül miért pont velem kezdtél ki? Azért, mert akkor neked mentem a folyosón??
- Nem is emlékszel az első találkozásunkra. Nem lepődök meg ezen... - nézett félre. Mintha megbántottam volna...
Kicsit elszégyelltem magam. De mégis miért? Hisz ő folyamatosan bántott, megérdemli ezt.
- Előtte nem is láttalak, soha!
- Akkor kék volt a hajam - bökte ki.
Elkerekedett szemekkel bámultam rá. Te jó ég, ő volt az a srác, akivel az évnyitó bulin táncoltam! Ez lehetséges lenne?
- És... mindezt azért, mert táncoltam veled? - kérdeztem remegő hangon.
- Soha nem láttam még egyetlen egy olyan szexi lányt sem, mint te - miközben mondta, végig a szemembe nézett. Ez nála pedig felért egy komplett szerelmi vallomással.
- Nézd, én sajnálom. De nem értem, miért büntetsz így. Ha igazán szeretnél, elfogadnád, hogy boldog vagyok. Vagyis voltam. De elrontottad. Mindegy. Felejts el, jobb lesz mind a kettőnknek - mondtam.
Kissé megleptek a szavai, így már nem tudtam rá olyan mérges lenni. Tehát ő az első pillanattól fogva tudta, hogy ki vagyok, és mindent azért tett, hogy megszerezzen magának. Ezzel csak egy probléma volt - hogy ő másképp akart engem. Nem azt érte el, hogy belé szeressek, hanem hogy megutáljam. És ez ellen már semmit nem tud tenni, örökre elásta magát a szememben.
Megfosztott egy egyetlen embertől, akit igazából szerettem.
- Szóval most le is koccolhatsz. - A mondat természetesen nem tőlem származott. Mostanában Nana mindenhol ott van?
- Mit keresel te itt? - kérdezte lenézően. Isten hozott ismét, kedves T.O.P. Mondanám, hogy hiányoztál, de ma már túl sokat hazudtam, nem kell többször.
- Közöd? - kérdezett vissza Nana. Tabi inkább visszavonulót fújt, amit meg is értek. Egy fáradt Nana-val én se szívesen néznék szembe.
Miután elment, Nana csak állt mellettem.
- Meg kell említenem, hogy a herceged pontosan elkapta a csókjelenetet. Mint valami szappanoperában - nézett fel unottan az égre. A végét meg sem hallottam.
Ha most azt mondta, amit tényleg mondott, akkor megyek, és felakasztom magam. Yonghwa most azt hiszi, hogy Tabi miatt szakítottam vele?!
- Mit csináljak? - néztem rá kétségbeesetten.
- Nézd, tényleg élvezetes nézni, ahogy szenvedsz, és végül találsz magadnak kiutat, de most nincs. Komolyan mondom, most ez egy ilyen helyzet. Yonghwa helyében soha nem hinnék neked többször.
- Ne - suttogtam, és újra elkezdtem sírni.
- De bömbölj. Inkább azt mondd, hogy beszéltél-e már IU-val.
- Igen. Szerinte jobb, hogy szakítottam Yonghwa-val.
- Igen? Mit mondott? - kérdezte, miközben felcsillant a szeme.
- Hogy ő nem olyan, amilyennek mutatja magát...
- Na, ez meglepett. A másik hercegnő hazugsághoz folyamodott. Igazán kellemes tény - mondta mosolyogva.
- Micsoda? - kérdeztem, és aznap oly sokadjára kerekedett el a szemem.
- Gondoltam, hogy nem fogja mondani, ezért most én leszek az ünneprontó, és elárulom neked. Tavaly IU és Yonghwa jártak. Micsoda undorító szerelem is volt az. - Kirázta a hideg. - A folyosókon végig smároltak, és lehetetlen volt megmaradni közöttük. De aztán szerencsére véget ért. IU hercegnőcske nem akarta, hogy Yonghwa egy japán céghez szerződjön, mert akkor az érettségi után rögtön lépnek is le Japánba. Yonghwa pedig nagyon jól cselekedett. Akkoriban azt is gondoltam, hogy végre valaki, akinek a helyén van az esze. Azt mondta a drága kis barátnődnek, hogy vagy elfogadja, hogy ő ezt akarja csinálni, és a zenélés neki a legfontosabb, vagy vége. Hercegnőcskénk sokra tartotta magát, ezért szakított vele. Gondolom abban a hitben, hogy a hercege majd visszarohan hozzá, de nem így lett. Azóta IU ha jól tudom több kapcsolatba is belekeveredett, de nem értem, hogy miért hazudott. Talán még mindig szeretné? - kérdezte, és az ujját gondolkodva a szája elé rakta.
Próbáltam megemészteni azt, amit hallottam. Tehát Nana elmélete szerint IU féltékeny lenne rám? És el sem mondta, hogy jártak...
Vagy pont azt akarta elmondani? Akkor az én hibám, hogy nem hagytam beszélni. De tényleg elég fájdalmas volt a tekintete, ergó tényleg tetszik még neki.
IU akkor teljesen ugyanabban a helyzetben volt, mint amikor én megtudtam, hogy NiTae és YoSeob járnak. Csak a különbség az, hogy én nem hazudtam egyszer sem NiTae-nak (legalábbis ebben az ügyben).
Én némán álltam ott, és a buszon sem szólaltam meg. Hazamentem, és befeküdtem az ágyamba. Nem volt erőm már semmihez, és minden ismét olyan kusza volt.
Másnap kialvatlanul ébredtem. Sehogy sem tudott álom jönni a szememre, amit végül is nem is csodálok.
A remény bennem még élt, és amikor kiléptem a házból, vártam, hogy újra láthassam az autóját, legfőképpen őt. De nem volt ott. Olyan naiv vagyok, mint mindig...
Elindultam a buszhoz. Nem akartam most senkivel sem találkozni, csak egyedül lenni. Én és a gondolataim. Természetesen ez nem jött össze, aminek végül is örülök, mert NiTae valamennyire feldobta a kedvem. Nana-t most nem láttuk, tehát megint van "fuvara", ahogy ő mondta.
A suli előtt megint sietősre fogtam a lépteimet. Yonghwa nélkül elveszettnek éreztem magam, és nem akartam visszasüppedni megint abba a tehetetlen semmiségbe.
Rögtön a terembe mentem, mert beszélni akartam IU-val. Ő már ott volt, így szerencsém volt.
- Ki tudnál jönni egy percre? - kérdeztem tőle. Csak mosolyogva bólintott, és felállt.
Kimentünk, és várakozva nézett rám.
- Tegnap beszéltem Nana-val, és mindent elmondott. IU, ha nem is akartad elmondani az egész történetet, akkor legalább azt mondhattad volna, hogy még mindig tetszik neked...
- Félreértesz. Nekem már egyáltalán nem tetszik Yonghwa. De csak neked akartam jót. Nagyon sajnálom, hogy hazudtam, de már csak két hónapig van itt. Ha már így jött össze minden, akkor jobb volt ez a kegyes hazugság. Ha Tabi nem zavar bele a képbe, gratuláltam volna, de akkor is rossz lett volna végignézni. Tudom milyen, mikor az, mikor mindennél jobban szereted, de aztán megláttad volna, hogy egy hideg vizes vödörrel, nem egy egész medencével csapott volna arcon, amikor megmondja, hogy ő Japánban fogja folytatni a karrierjét - mondta végig.
Volt benne ráció. Igaza van. Így is elég csúnyán ért véget az amúgy mesés kapcsolatunk, de hát ez van.
IUval még beszélgettünk egy kicsit, aztán visszamentünk a terembe.
Az iskolában rettenetesen unatkoztam. Már semmi kedvem nem volt tanulni, és hogy őszinte legyek, erőm se.
Már csak hónap van az iskolából, így nagyon sok dolgozatot ígérnek be a tanárok. Énekórán jött el a halálom.
- Mindenkinek felhívom rá a figyelmét - kezdett bele a tanár. Vagyis ez csak nekem szól. - Hogy aki megbukik énekből, annak évet kell ismételnie, mivel készségtantárgy, még akkor is, ha ez művészeti iskola - mondta.
Elkerekedett szemekkel néztem rá. Mindenből nagyon jó jegyeim voltak, de énekből tényleg bukásra álltam. És most már nincs is, aki korrepetáljon. Minimum három ötöst kellene szereznem ahhoz, hogy átmenjek. Hogy fog ez nekem sikerülni?
Óra végén a tanár magához hivatott.
- Ari, figyelj ide, most nagyon nagy ajándékot kapsz tőlem. Mivel hallottam, hogy Hyunseunggal felléptél, ahol énekeltél is, ezért megajánlok neked egy ötöst. Jövőhéten írni fogsz a középkorból, és emellett utána való héten még egyet énekelhetsz. Ha mind ötös lesz, lezárlak kettesre. Nem szeretném, ha bárki is megbukna az osztályomból - mondta.
Persze, hogy nem azért mondta, mert szeret engem. Csak az rossz fényt vetne rá az igazgatóság előtt.
- Értettem, és mindent megteszek tanárnő. Köszönöm szépen.
- Nincs mit. És a kedvedért már beszéltem az egyik diákommal is, hogy korrepetáljon téged. Ha ő segít, biztos sikerülni fog az éneklés - mondta vigyorogva.
- Mégis kire gondolt tanárnő? - kérdeztem ijedten.
- Természetesen Kwon Jiyongra! Ő a legtehetségesebb az iskolában. Már meg is beszéltem vele, hogy jövőhét hétfőn és csütörtökön itt gyakorolhattok.
- Én... köszönöm tanárnő - mondtam elfehéredve. Ő ezt nem vette észre, csak kihessegetett a teremből.
Én és a szerencsém. Hihetetlen milyen páros vagyunk. A tanárnő tudta, hogy hatalmas ellentét van a mi csapatunk és a Big Bang között, de ezt nem vette figyelembe. Köszönöm a kedvességét.
És mi az, hogy csütörtökön vele kell énekelnem? Nekünk akkor próbánk van!
De csak egy hét - nyugtattam magam.
Mivel ez volt a harmadik óra, úgy gondoltam, hogy kimegyek az udvarra. Jó lesz egy kicsit, ha kiszellőztetem a fejem.
Meglepően sok ember volt ott. Körbeálltak valakit, és még mielőtt megszólalt volna a gitár, tudtam, hogy ők lesznek azok. Tehát ilyen egy random C.N Blue koncert, amiről NiTae mesélt nekem.
Valami nagyon pörgős számot énekeltek, ami rögtön a fejembe mászott.
Yonghwa felállt egy padra, így láthattam. Még most is ugyanolyan szexi volt gitárral a kezében. Míg énekelt, nem mosolygott, hanem komolyan nézett a közönség szemébe.
Ismét lehengerelt, hogy milyen hatást tud gyakorolni az emberekre. Még a szám végére sem érhettek, amikor az igazgató kirohant az ajtón.
Ami meglepett, hogy nem állította le rögtön. Csak hátul állt, és nézte a fiúkat.
Ismét Yonghwa-ra néztem, aki szintén engem nézett. Fogalmam sincs, hogyan szúrhatott ki ekkora tömegben, de neki sikerült.
Rettenetesen hosszú pillanatnak tűnt. Mintha csak nekem énekelte volna a sorokat, és azonnal elszégyelltem magam.
Ő most azt hiszi, hogy egy hazug lotyó vagyok, aki megcsalta. Pedig ha tudná, hogy soha nem tudtam volna megcsalni, mert én szerettem őt.
Amint véget ért a szám, az igazgató leintette a fiúkat, akik leültek a helyükre. Az igazgató ezután visszament az iskola épületébe. Én is indultam volna, de újra megszólalt a gitár. Most Yonghwa csak egyedül gitározott, és énekelt.
Ez a dal már tényleg nekem szólt. Arról énekelt, hogy mennyire hiányzok neki.
Nem, nem lehetek ennyire egoista. Biztos csak egy csendesebb számot akart énekelni, és erre esett a választása.
Megbabonázva figyeltem. Az ujjai kecsesen jártak a gitáron, és a szemeit lehunyva énekelt. Teljesen beleélte magát.
Lehetséges lenne, hogy tényleg szól most ez a szám?
A többiek biztosra vették, mert nagyon sokan feltűnően hátrafordultak, és engem nézett. Tehát már mindenki tudja, hogy szakítottunk. Kellemes élmény.
Szúrós szemekkel bámultak rám, de nem érdekelt. Úgy éreztem, hogy abban a pillanatban csak ketten vagyunk. Ő meg én, pont mint amikor az autójában énekelt nekem.
A szemembe könnyek szöktek, és nem tudtam őket letörölni. Úgy álltam ott, mint egy baba. A lábaim a földbe gyökereztek, és nem tudtam mozdítani a kezeimet.
Amint ez a szám is véget ért, Yonghwa a szemembe nézett. Meglepett volt, hogy sírni látott. Amint ez azonosult bennem, megfordultam, és berohantam az iskolába.
Gyenge voltam megint. De nem tudtam tovább állni azt az átható pillantását. Ami megtörtént, megtörtént, többé már nem hozhatom helyre.
Az órák után amilyen gyorsan csak tudtam hazarohantam. A buszt szerencsére pont elkaptam, így nem kellett senkivel sem találkoznom.
Mintha csak a tegnapi nap ismétlődött volna meg, az ágyba vetettem magam, és keservesen utat engedtem ismét a könnyeimnek...
Ez az a dal, amit a szünetben először énekeltek.
Ez az, amit Yonghwa egyedül énekelt Arinak a szünetben.
Ez pedig az a szám, amit az előadáson adtak elő, és amit Yonghwa az autóban énekelt
Arinak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése