*Minyeong*
Péntek reggel sietősen készülődtem össze. Még soha nem keltem később, de pont ma jött el ez a nap. De amint elkészültem, lesiettem a nappaliba, és ott vártam meg Arit.
Az egyik reggel nagyon összekaptunk. Pedig csak annyit mondtam, hogy szerintem még két hétig bírják Yonghwával.
Most mi a gond azzal, hogy kimondom azt, amit gondolok? Míg egy iskolába jártak, könnyű lehetett a dolguk, de így már egyre csak nehezebb, és nehezebb lesz, és végül nem fogják tovább bírni. Nem hiszem, hogy ennyi idő alatt annyira erős kapcsolat alakult volna ki közöttük.
Ari letrappolt a lépcsőn, elköszönt az anyukájától, majd indult is. Szinte futnom kellett, hogy lépést tudjak vele tartani.
- Ne már, még mindig ilyen mérges vagy? - kérdeztem végül megtörve a csendet.
- Semmi közöd hozzá - vetette oda.
- Nyafizol itt, amiért kimondtam a véleményem...
- Figyelj - állt le egy pillanatra. - Csak tegyél úgy, mintha nem ismernél - mondta fojtott hangon. Láttam rajta, hogy a sírás környékezi meg.
Lehet, hogy fején találtam a szöget? Azért érintheti ilyen rosszul. Ezen a héten csak akkor találkoztak, amikor nálunk aludt a kisherceg. Azóta semmi.
Idegesen indult tovább, én pedig követtem.
A buszon, amikor elkezdett NiTae-vel beszélgetni, úgy tett, mint akinek semmi baja. Nem értettem...
Amint leszálltunk, szinte rögtön belefutottunk a Beast-es fiúkba. Kicsit már untam a társaságukat, bár GiKwanggal egy osztályba kerültem.
Sietősre fogtam a lépteimet, és bementem az iskolába. Ott pedig a tantermem felé vettem az irányt. Leültem, de szinte rögtön megtámadt a többi osztálytársam. Gondosan felépítettem itt is a népszerűségemet.
A nap lassan vánszorgott el. Iskola után a parkban vártam Jonghyunt.
- Szia - köszöntött mosolyogva, és magához húzott. Hátulról ölelt át, de én rögtön felé fordultam. A nyaka köré fontam a kezeimet, és megcsókoltam.
- Szia - köszöntem én is.
- Este akkor találkozunk? - kérdezte.
- Igen, elmegyek - bólintottam. A homlokát az enyémnek támasztotta, aminek nagyon örültem, mert imádtam a szemeit nézni, főleg ilyen közelről.
- Akkor jó - felelte, és újra megcsókolt.
- Most sietek, mert képes, és itt hagy - a fejemmel Ari felé intettem. Épp most lépett ki az iskolából, IU társaságában.
- Rendben - válaszolta, és elengedett. Adtam neki egy utolsó puszit, és siettem a lányok után. Nem az én stílusom volt mások után futni, és akkor meg is fogadtam, hogy többé nem is teszem.
- Sziasztok - köszöntem nekik.
- Szia - köszönt vissza azonnal IU.
Ari csak mormogott valamit az orra alatt.
- Miről beszélgettek? - kérdeztem.
- Csak arról, hogy idén mire számíthatunk az esti bulin. Te is jössz, igaz? - mondta IU kedvesen.
- Természetesen. Csak nem hagyhatom ki - vágtam rá. - Még akkor se, ha a drága látos unokatestvérem elfelejtette megemlíteni - néztem rá szúrósan.
- Ha jól emlékszem, azt mondtam reggel, hogy tegyél úgy, mintha nem is ismernél! - csattant fel mérgesen.
IU ijedten kapta rá a tekintetét.
- És ha nekem nincs kedvem?
- Akkor meg fogod bánni. Már nem vagyok olyan, mint régen - mondta fenyegetőzve.
- Bármit teszel, semmit nem fog érni - néztem rá nevetségesen. Pedig igenis sikerülne neki. De nem adhatom meg azt az örömet, hogy ezt megtudja.
- Majd meglátjuk - mosolyodott el hirtelen. Tényleg megváltozott.
Vállat vontam nem törődöm stílusban, és felszálltam az épp akkor érkező buszra. Teljesen máshol ültem le, mint a lányok, de nem zavart. Volt a buszon pár barátom, akikkel beszélgetni kezdtem.
*Ari*
Rettenetesen ideges voltam Minyeongra. Miért nem képes leszállni rólam?
IU-val azonban továbbra is beszélgettem. Kérdezte, hogy mi történt, mire csak témát váltottam. Nem volt kedvem róla beszélni. Amint hazaértem, levágódtam az ágyamra. Észre sem vettem, de egy kicsit elszundítottam. Mire kinyitottam a szemeimet, már nyolc óra volt. Szóval volt egy fél órám elkészülni, és egy újabb, hogy eljussak odáig.
Felvettem a ruhámat. Egy fehér rövid felsőt választottam, és hozzá egy pici farmer rövidnadrágot. Mindehhez a fekete magas sarkú csizmámat. Pont, mikor felvettem, csörgött a telefonom. Érte nyúltam, és meg sem nézve, hogy ki az, felvettem.
- Igen, tessék, itt Ari - szóltam bele.
- Szia. Vigyelek el? - kérdezte Yonghwa.
- Micsoda? Te is jössz? - kérdeztem vissza elképedve. Erről nem volt szó. De számomra nagyon kellemes fordulat volt.
- Mondjuk úgy, hogy benézek. De el tudlak vinni - felelte.
- Szuper. Mikorra tudnál idejönni?
- Tíz perc múlva ott vagyok.
- Rendben. Akkor látjuk egymást, szia - köszöntem el tőle, majd ő is letette. Az ágyamra dobtam a telefonom.
Felfogtam a hajam, és először a sminkemet csináltam meg. Utána a hajamat egyszerűen leengedve hagytam. Picit vasaltam rajta, de nem sokat.
Mikor teljesen elkészültem, felkaptam a táskámat, a pulcsimat, és indultam is le. Elköszöntem anyától, és kimentem a ház elé.
Kicsit lelkiismeret furdalásom volt azért, mert Minyeong-nak fogalma sem lehetett, hogy hol van az a hely. De majd megoldja... ha olyan okos, hogy mindent kitalál, akkor ez is menni fog neki.
Yonghwára nem sokáig kellett válni. Befordult a ház elé, én pedig mellé ültem.
- Dögös vagy - nézett végig rajtam, és halkan füttyentett. Én is végignéztem rajta, és szinte teljesen leesett az állam. A haját divatosan összekócolva hagyta, és egy fehér póló volt rajta, amit most egy fekete bőrdzseki takart. Egy fekete nadrágot vett. Összességében teljesen úgy nézett ki, mint egy földre szállt Adonisz.
- Ki beszél - suttogtam az ajkaiba, és egy puszit nyomtam a szájára.
Elindult, közben pedig beszélgetni kezdtünk. Sokáig nem tudtunk találkozni, aminek nem örültem, de most mindent bepótoltunk.
Mire odaértünk, már nagyon sokan hemzsegtek ott. Kiszálltunk, és kézen fogva indultunk be. Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor IU-val jöttem először, mert Yonghwának is mindenki köszönt. Bár, már engem is ismertek, ezért egyszerre köszöntek mind a kettőnknek.
Bent, miután szétnéztem, kiszúrtam Rin, és odamentem hozzá. Épp a SHINee-val beszélgetett, IU társaságában.
- Sziasztok - köszöntünk Yonghwá-val.
- Sziasztok - köszöntek vissza szinte kórusban. A zenétől nem nagyon hallottam őket, de már megszoktam. A bárpulthoz mentünk, és ittunk valamit. Akkor csatlakozott hozzánk Min Ji és GiKwang. Ők hogy jöttek együtt?
Mire megkérdezhettem volna, egyre többen lettünk, és nem volt már rá alkalmam. Egy hatalmas bandát alkottunk, ahol mindenki jól érezte magát.
Észre sem vettem, csak úgy telt az idő. Néha mentünk táncolni, de amikor elfáradtunk, csak beszélgettünk. És egyre több alkohol fogyott...
Mindenki hangulata nagyon jó volt. Őrületes, hogy mennyit nevettünk.
- És most pedig az iskola táncos csapata, a Dangerius game! - kiáltott fel a DJ. Mi csak néztünk, mert erre nem számítottunk.
Aztán a tömeg kántálni kezdte a nevünket, és mire észbe kaptam, már középen álltunk. Összenéztünk, és egyeztettük a koreográfiát. Egy csajos számot nyomatott a DJ, ami nagyon jól ment nekünk.
Már pont kezdtem belelendülni, amikor megláttam Nana-t. Csak egy pillanat műve volt az egész. Megláttam a barna, ragyogó haját, de aztán el is tűnt. Rögtön leálltam. Az egész teremben, mindenki csak engem nézett, és életemben először lámpalázas voltam tánc közben.
Nem tudtam, hogyan is kellene reagálnom. Az egyik részem örült annak, hogy láthatom, mivel már nagyon régen találkoztunk. De a másik szinte ordított, hogy tépjem meg, mert beperelt minket. A barátait.
Nem is voltunk a barátai. Csak szórakozott velünk, mert úgy tartotta kedve.
Kiléptem a táncból, és próbáltam elvegyülni. Mondanom sem kell, egyáltalán nem ment. Mindenki elkerekedett szemekkel nézett rám, amiért abbahagytam a táncot.
Kimentem a friss levegőre, ott legalább nem bámultak annyian. Meg is találtam Nana-t. Általában kedves lány vagyok, és ha józan lettem volna, csak odamentem volna hozzá nyugodtan megbeszélni ezt az egészet. De most szinte hajtott az alkohol, és kiabált bennem, hogy ez bosszúért kiált.
*Hyun-sil*
Értetlenül néztem a többiekre. Ari nélkül nem volt olyan a tánc, de azért végigtáncoltuk. Valami feszültség ott lebegett a levegőben, ami nekem nagyon nem tetszett. Mi történt Ari-val? Miért állt le?
A bárpulthoz mentünk, és mind csak egymást néztük.
- Mi történt? - kérdezte végül Rin.
- Biztos látott valamit - vonta meg a vállát Min Ji. A tekintetén azonban látszott, hogy ő is tudni szerette volna, hogy mi történt a mi leader-ünkkel.
- Lányok, mi történt? - jött oda Hyunseung, a többi fiúval együtt. Yonghwát azonban nem láttam.
- Nem tudjuk - felelte Minri.
Végül én indultam el. Ha csak állunk, és találgatunk, semmire sem jutunk. Bent sehol nem láttam Ari-t, de szerintem nem is maradt volna bent.
- Nézzük meg kint - állított meg DongWoon a csuklómnál fogva, és intett a fejével a bejáratra. Bólintottam, és elindultunk.
Nagyon meglepődtem, amikor nem engedte el a kezemet. Összefűzte az ujjainkat, és csak húzott maga után a hatalmas tömegben. Ők nem figyeltek ránk, csak tovább társalogtak.
Szinte rögtön elvörösödtem. Most ez jelent valamit?
Aztán elkönyveltem magamban annyival, hogy biztos csak nem akar szem elől veszíteni.
Kijutottunk, de továbbra sem engedte el a kezemet. Nem volt hideg, de meleg sem - mégis, nekem nagyon melegem lett. Mintha csak egy fűtőtest lett volna a szívemben elbújtatva. Nem is beszélve arról, hogy heves vágtába kezdett.
A hangokat hamar meghallottuk. Jobban mondva Ari dühös ordibálását. Bár, szerintem tíz kilóméteres körzetben bárki hallhatta, mivel olyan hangos volt.
- Mégis mit képzelsz magadról, mi? Komolyan azt hiszed, hogy megúszhatod ennyivel? Nem gondoltál arra, hogy kiderül? Megbíztunk benned, mindannyian! - Amikor befordultunk a sarkon, már láttam is őket.
Nana a falnak dőlt, és nyugodt pillantással hallgatta Ari-t, aki össze-vissza hadonászott.
- Nem akarok semmi meggondolatlant mondani rád, de...
- Akkor ne tedd. Senki nem kíváncsi a szövegedre - szólt közbe hűvösen Nana.
Ari egy pillanatra lefagyott. Megálltam én is, mert tudtam, mi fog következni. Ari szemében tűz lángolt fel, és még mielőtt bárki bármit tehetett volna, fenyegetően Nana felé indult el.
Ekkor szúrtam ki Yonghwát, aki pár méterrel hátrébb állt, és sasként figyelte a lányokat.
- Miért nem csinálsz semmit? - kérdeztem tőle hangosan. Rám nézett, és mosolyogva megcsóválta a fejét.
DongWoon sem akar mozdulni, tehát rajtam a sor. A két lány egymásnak esett, és ott ütötték egymást, ahol csak tudták.
Ari a cipőjével Nana sípcsontjába rúgott, mire Nana fájdalmasan felszisszent. Nem sokáig nyalogatta azonban a "sebeit", hanem rögtön támadásba lendült ő is. Emelte a tenyerét, és ha nem állítom meg, még két nap múlva is meglátszott volna Ari arcán a keze nyoma.
- Mit csináltok? - kérdeztem fennhangon.
- Semmi közöd, húzz el innen - vetette oda Nana, és kirántotta a kezét az enyémből.
- Nem fogok, és ezt most azonnal abbahagyjátok! - mondtam hangosan.
- Hyun-sil, kérlek, ebbe ne avatkozz bele - szólalt meg Ari higgadtnak tűnő hangon, azonban tudtam, hogy tombol benne az indulat.
- Ezt nem így kell megbeszélni! - jelentettem ki. Csak nekem van a helyén az eszem?
- Akkor hogy? Mégis, mit gondoltál, hogy egy ötórai kávé mellett leülök vele megbeszélni, hogy beperelte azt a csapatot, amiben ő is benne volt? Amiben a barátai vannak, és valakinek a jövője? - kérdezte. Az utolsó mondatot szinte kiáltotta.
A helyzet kezdett megint elmérgesedni.
- Egy iskolai tánccsapat senkinek sem a jövője.
- De a barátokon van a hangsúly! Nem emlékszel, hogy mennyire sokat voltunk együtt? - Ari hangja elcsendesedett, és ahogy ránéztem, láttam, hogy könnyek csillognak a szemében.
- Jó időtöltés volt. Ennyi. Neked is tovább kell lépned.
- Nem! Mi csináltuk meg, mi alapítottuk. És amíg lélegzek, addig nem lesz vége! Ha mi már nem is leszünk itt, a csapat szelleme tovább fog élni! - mondta halálosan komolyan Ari.
Ahogy néztem... úgy éreztem, én is elérzékenyülök. Ő teljesen komolyan vette a dolgát, és láttam rajta, hogy nagyon sok kevés dolog van, amit a csapat elé helyez. Amit tapasztaltam is, a próbák során.
- Elmentek máshová táncolni. Ennyi. Az, hogy ennek vége, nem a világ vége.
- Nana, te elfelejtetted, hogy ez nem csak egy csapat? Ez a mi csapatunk. Nem azért hoztuk létre, mert szórakozni akartunk a Big Banggel, vagy mert nem volt jobb dolgunk. Én ennek a csapatnak köszönhetem, hogy barátokat találtam! Nem fogom annyiban hagyni, hogy egy ilyen, mint te, csak úgy jöjjön, és elvegye tőlem. - A tekintet, amivel Nanára nézett, vérfagyasztó volt. Tudtam, hogy ő most teljesen elszánt, és bármit képes megtenni a csapatunkért.
- Jó. Engem nem érdekel. Sem a per, sem a kis játékotok - vonta meg a vállát Nana.
Kikerült minket, és elindult. Mindannyian néztük, ahogy könnyed, mégis magabiztos léptekkel halad egyre távolabb.
- Amúgy egy ribanc vagy. Ezért nem kellettél Jiyongnak sem - szólt utána Ari.
Ezt nem kellett volna...
Nana azonnal visszafordult, és a szemében gyilkos vágyat láttam. Tényleg ennyire szerette volna Jiyongot?
Azt hittem, visszajön, és azon nyomban megtépi Ari-t. De nem tette, hanem megfordult, és végleg eltűnt.
Ari-ra néztem, aki még mindig Nana hűlt helyét nézte, és nagyon mérges volt a pillantása.
Aztán a földre szegezte a tekintetét, és könnyek csorogtak végig az arcán.
Pont mondani akartam neki valami megnyugtatót, amikor Yonghwa lépett közbe. Átölelte Ari-t, aki készségesen bújt hozzá.
- Hazaviszem. Ti maradjatok nyugodtan, majd találkozunk - mondta Yonghwa. Bólintottam, és végignéztem, ahogy ők is pont arra mennek el, amerre Nana.
- Ezek az évnyitó bulik a legjobbak. De ilyet még soha nem láttam - szólalt meg Gikwang. Hátrafordultam, és láttam, hogy mindenki ott állt.
- Ti sem léptetek közbe? - kérdeztem hirtelen.
- Ha komolyabbra fordult volna a helyzet, Yonghwa úgyis cselekszik - vonta meg a vállát IU. Ennyire kiismerte volna?
Bár, volt abban ráció, hogy biztos nem engedte volna, hogy bántsák a barátnőjét.
Kint maradtunk, és beszélgettünk. Eleinte elég fojtott volt a légkör, és végül lassan, de biztosan kezdett mindenki felengedni.
- Min Ji, kérlek, hétfőn add oda a fizika házit - nézett az említettre kérlelve DooJoon.
- Itt a hétvége, hogy megcsináld! - mondta hülledezve Min Ji, mire mindenki nevetni kezdett.
- De tudod milyen gyorsan eltelik az a két nap... sőt, már nincs is annyi!
- De, igen. várjatok, mindjárt éjfél - vette elő a telefonját Rin.
- Kívánjunk! - mondta hirtelen ötlettől vezérelve Minri.
Mi, lányok, lehunytuk a szemünket azonnal.
- És.... éjfél! - mondta ki a végszót Rin.
Erősen lehunytam a szememet, és gondolkozni kezdtem, hogy mit is kívánhatnék. Aztán rögtön eszembe jutott a per.
Azt kívánom, hogy megnyerjük a pert, és minden rendben legyen~ mondtam magamban. Még egyszer el akartam ismételni, de valami megzavart. Jobban mondva valaki.
Az ajkait éreztem az enyémeken. Azonnal felpattantak a szemeim, és teljesen meglepődtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése