*Minri*
Az álmom lassan ért véget, én pedig felkeltem. Kinyitottam a szemeim, és egy teljesen új szobában találtam magam. Rögtön felültem, de annyira megszédültem, hogy a kezemet a fejemhez kaptam. Hirtelen hasítani kezdett, én pedig halkan felszisszentem.
Hová kerültem? Nem úgy volt, hogy Hyun-silnél alszunk? HOVÁ KERÜLTEM?
Félve néztem magam mellé. És igen, egy fiú aludt mellettem. Azonnal az ágy legtávolabbi felébe húzódtam, de még így is túl közelnek éreztem magam hozzá.
Megpiszkáltam a lábát, mire morgott egyet, és arccal felfelé fordult.
TE JÓ ÉG, HOGY KERÜLTEM IDE?
*Min Ji*
Egy könyököt éreztem meg a bordáim között, ami nagyon ingerelni kezdett. Mérgesen, csukott szemekkel hesegettem arrébb, de nem hatott. Megfordultam, és megpróbáltam arrébb rakni az illető kezét, de az szokatlanul nehéz volt, és szőrös. A csapattársaimnak biztos nincs ilyen keze...
Azonnal felpattantak a szemeim, és néztem az előttem békésen alvó fiút. Mindenre emlékeztem pedig... vagy mégsem?
Miután elfáradtunk, Hyun-silhez jöttünk. Le is feküdtem... pont ebben a szobában. De itt nincsenek a lányok, de annál több fiú van. Hogy kerültek ők ide?
Nem is láttam őket a bulin!
Lassan megpróbáltam fentebb tornázni magamat, és minél távolabb húzódni. De ő hirtelen a derekam köré fonta a kezeit, és magához húzott.
*Hyun-sil*
Én keltem a leghamarabb. Lementem a konyhába, és egy pohár kávét csináltam magamnak. Szerencsére alig ittam tegnap, így most nem küzdöttem a fejfájással.
- Jó reggelt - jött be a konyhába Minhyuk.
- Jó reggelt - köszöntem vissza. - Kávét?
- Kérnék - felelte mosolyogva. Kiöntöttem egy bögrébe, és odaadtam neki. Tettem ki mellé cukrot, és tejet.
- 'Reggelt - bicegett be a konyhába DongWoon.
- Jó reggelt - köszöntem kissé elpirulva.
Azonnal a tegnap történtek jutottak eszembe. Ha felidézem, pont olyan, mintha csak most történt volna...
Amikor kinyitottam a szememet, DongWoont pillantottam meg akkor... Magához húzott, és még jobban csókolt. Közben a többiek mondtak valamit, amire már nem emlékszek, meg nem is figyeltem.
DongWoon most is könnyedén odasétált hozzám, és egy puszit nyomott a homlokomra. Elpirultan meredtem magam elé.
Minhyuk ezt a pillanatot választotta, hogy lelépjen. Szuper... de legalább tudunk beszélni.
- DongWoon, a tegnapi...
- Hát, nem így akartam elmondani - vakarta meg a tarkóját mosolyogva. Olyan aranyos volt még így álmosan.
- Tetszem neked? - kérdeztem suttogva, teljesen vörösen.
- Azt hittem, ez nyilvánvaló - felelte félmosollyal.
Erre nem tudtam mit mondani, csak idegesen mosolyogtam.
- Mit szólnál, ha hétfőn elmennénk valahová kettesben? - kérdeztem könnyedén.
- Rendben - bólintottam nagyot.
- Na, most hogy ezt megbeszéltétek, én kérek egy nagy pohár vizet, és advilt - jött be teljesen zavartalanul a konyhába Rin.
- Persze - bólintottam, és odaadtam neki azt, amit kért.
*Ari*
Az álmomra már nem emlékeztem, csak arra, hogy nagyon jó volt. Amikor felébredtem, melegség árasztotta el a testemet.
Aztán jött a hideg víz - szó szerint. Lassan, cseppenként csöpögött a homlokomra. Felültem és szétnéztem - legnagyobb meglepetésemre egy fürdőszobában találtam magamat. Méghozzá a saját fürdőszobámban, a kádban feküdtem.
Rögtön ki akartam szállni, de valami túlságosan puhára léptem - és az a puhaság hirtelen felkiáltott.
Visszakaptam a lábamat, ennek következtében akkorát zakóztam, hogy még a kádból is kiestem. A fejemhez kaptam, mert rettenetesen beütöttem.
De az csak mellékes volt. Pontosan egyszerre ültünk fel, és néztünk farkasszemet a kád két oldaláról.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem meg, megtörve a kínos csendet.
- Nem emlékszel? - kérdezett vissza mosolyogva.
- Arra emlékszem, hogy veszekedtem Nanával, aztán Yonghwával eljöttünk. De te nem Yonghwa vagy - jelentettem ki.
- Ez egy tökéletes megállapítás - bólintott nagyot, mire nevetni kezdtünk. Felkászálódtunk a földről, és átmentünk a szobámba. Végighasaltam az ágyamon, ő pedig az ágy mellé, a földre ült le.
- Úgy érzem magam, mint a Másnaposokban a fiúk - szólaltam meg, mire nevetni kezdett.
- Nem csodálom - mondta nevetve.
- Ne nevess, nem vicces - vágtam fejbe egy párnával, amivel csak azt értem el, hogy még jobban nevetett.
- És nem is mondasz el semmit! - tettem hozzá durcizva.
- Mert jobb, ha az titok marad - felelte nagyot sóhajtva. Mintha gondterhelt lenne.
Micsoda?
*Min Ji*
Nagy nehezen leszenvedtem magamról Jonghyun kezeit. (CN Blue). Felálltam, és indultam volna ki, de előtte még végignéztem a szobán. Ott aludt DooJoon, GiKwang, Jungshin és Daesung. Ő meg mit keresett itt?
A kérdések elől kimenekültem a szobából, és egyenesen a konyhába mentem. Ott volt Rin, Hyun-sil és DongWoon.
- Jó, valaki most mondja el nekem, hogy mi történt tegnap - szögeztem le, és leültem az egyik székre.
- Majd ha mindenki felébred. Az úgy viccesebb lesz - mondta kacagva Hyun-sil.
- De ez egyáltalán nem vicces! - vágtam rá.
- Talán nem kellene annyit inni, meggondolatlanul - csóválta a fejét.
- Mintha te nem ittál volna.
- Ittam, de én tudom, hol a határ!
- Jó, hagyjuk. Túl fáradt vagyok a veszekedéshez.
Hyun-sil csak vállat vont. Rin ült le mellém.
- Egyébként én sem emlékszem semmire. Mennyit ihattunk? - kérdezte szerintem inkább magától, mint tőlünk.
- Inkább az, hogy mit - vágtam rá.
- Az a bor tett be nektek - mondta DongWoon.
- Mondja ezt a smár-király - feleltem. Ő csak mosolyogva vállat vont, és közelebb húzta magához Hyun-silt. Szóval így született meg a kapcsolatunk. Mondanám, hogy aranyos, de... nem, ez tényleg aranyos. Persze, kicsit ilreálisan aranyos, de már a huszonegyedik században élünk. És van, akinek egy ilyen buli kellemes kapcsolatokat von maga után, és van akinek pedig csak emlékezetkiesést.
A többiek is elkezdtek leszállingózni. Hyun-sil és Rin elkezdtek reggelit csinálni, mi pedig a nappaliban telepedtünk le. Végignéztem a hatalmas társaságon.
Itt volt Jungshin, Minhyuk és Jonghyun a CN Blue-ból, az egész Beast, NiTae, és még pár SHINee tag, meg IU.
Akkor, akik hiányoztak: Ari, Yonghwa és Minri. Ari és Yonghwa együtt vannak, de mi lett Minri-vel?
Felálltam, és kitántorogtam a főző lányokhoz.
- Hol van Minri? - kérdeztem.
- Nincs itt? - fordult felém azonnal Rin.
- Szerinted ha itt lenne, kérdezném?
- Nézted már fent a szobákban? - vetette fel Hyun-sil.
- Nem, de megnézem - feleltem.
Felmentem a lépcsőkön, aztán minden szobába benyitottam. Sehol senki. Igazából áldottam az eget, hogy Hyun-sil szülei nincsenek itt, mert biztos nem ekkora tömegre számítottak.
Ahogy mi sem. Csak lányok akartunk idejönni, de erre a fiúk többen vannak.
- Nincs sehol - jelentettem be, miután visszatértem a konyhába.
- Hívd fel - javasolta Rin.
- Oké - mondtam. Nem értettem, miért én keresem, de végül is ő is csapattag.
Három csöngés után vette fel a telefont.
- Te-tessék? - szólt bele suttogva.
- Minri, hol vagy? - kérdeztem tőle. Miért suttog?
- Én... mindjárt ott leszek. Hol is vagytok? - kérdezte bizonytalanul.
- Hyun-silnél.
- Rendben. Fogalmam sincs, mennyi idő, míg odajutok, mert nem tudom pontosan hol is vagyok, de majd ott leszek. Csak várjatok meg - mondta. Miért suttog? Miért nem tudja, hol van?
- Minri, minden rendben? - kérdeztem.
- Nem tudom - mondta, és leraktam. Mi történt tegnap este?
Visszatértem a konyhába, elmondtam a lányoknak a fejleményeket. Pont indultam vissza a nappaliba, amikor megint csörögni kezdett a telefonom.
- Igen, tessék? - szóltam bele.
- Hyun-silnél vagytok? - kérdezte Ari.
- Igen, ha sietsz, még pont eléred a reggelit - feleltem.
- Szuper. Tíz perc, és ott vagyok - mondta, és lerakta.
A nappaliban a hangulat tipikusan másnapos volt. Senki nem volt a helyzet magaslatán, de mégis, mindenen nevetett mindenki.
Feszülten vártam már, mikor érkeznek meg a többiek, és mikor fog végre kiderülni, hogy mik is történtek tegnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése