Mire észbe kaptam, már eljött a hétvége. Kedden mindent megbeszéltem az ügyvéddel. Nem volt valami biztató a helyzetünk, mivel semmi bizonyítékunk nem volt arra, hogy Nana nem mondott semmit. Rin jön majd be velem tanú vallomást tenni, így több esélyünk lesz megnyerni a pert.
- Szóval Ari, jössz majd a grillpartira? - kérdezte NiTae az iskola után. Pont ugyanannyi óránk volt, így egyszerre tudtunk hazamenni.
- Igen, szerintem benézek - feleltem mosolyogva.
- Szuper! Akkor majd ötre gyere át hozzánk - örvendezett.
- Rendben - válaszoltam nevetve. Olyan jó érzés volt boldognak látni.
Amikor hazaértem, rögtön anyához mentem.
- Figyelj, ma lesz NiTae-nál egy grillparti. Nem baj, ha elmegyek, igaz? - kérdeztem kiskutya szemekkel.
- Nem is tudom...
- Anya, péntek van! És ez segítene, hogy a per előtt kikapcsolódjak - vágtam közbe.
- De én és apád elutazunk, mert üzleti megbeszélése van. Minyeong sem lesz itthon, tehát ha valami történne...
- De nem fog semmi sem történni! Vagyis de, biztonságban leszek, és jól fogom érezni magam a barátaimmal. Ismered már őket, tudod, hogy vigyázunk egymásra - mondtam aranyosan.
- Rendben. De tudod, hogy bármikor hívhatsz - szögezte le.
- Persze, persze, persze, köszönöm - mondtam, odarohantam hozzá, és adtam neki egy puszit.
Felmentem a szobámba, és elütöttem az időt. Anyáék hamar elmentek, és Minyeong mondta, hogy hétvégére hazamegy ő is.
Hamar egyedül voltam már otthon. Négy órakor elkezdtem készülődni. Pont felvettem a ruhámat, amikor kopogtattak. Mivel a hajam rémesen nézett ki, gyorsan felkötöttem egy lófarokba, és úgy rohantam le ajtót nyitni.
Az egyik csapattársamat vártam, mondjuk Rint, azzal az indokkal, hogy menjünk együtt. De nem ő állt ott, amin kicsit meg is lepődtem.
- Szia YoSeob - köszöntem mosolyogva.
- Szia - köszönt vissza.
- Gyere be - nyitottam ki teljesen az ajtót. Beslisszant mellettem, és megállt.
- Figyu, gyere fel a szobámba, mert nekem még el kell készülnöm - mondtam, mire röviden bólintott.
Az utóbbi időben, vagyis csak ezen a héten, nagyon sok időt töltöttem vele. Nagyon szoros barátság alakult ki közöttünk, aminek felettébb örültem. Sosem engedte, hogy szomorú legyek, mindig felvidított valamivel, amiért nagyon hálás voltam.
Felmentünk a lépcsőn, aztán be a szobámba. YoSeob leült a székembe, közben pedig nézte, ahogy készülődök.
- Tudod, nekem még nem nagyon volt fiú barátom, ezért kicsit furcsa, hogy előtted kell kisminkelnem magam - szólaltam meg kicsit elpirulva.
- Ne is zavartasd magad. Vagy beszéljek esetleg magas hangon, hogy lánynak nézz? - kérdezte, mire kitört belőlem a nevetés.
- Nem, inkább a te hangodon beszélj. Azt sokkal jobban szeretem - kacsintottam rá játékosan. A szekrényemen lévő tükör elé álltam, és elkezdtem magamat sminkelni. Amint végeztem, a hajamat kezdtem el kivasalni.
- Szerinted így jó leszek egy grillpartira? - kérdeztem, és megálltam előtte.
- Hm... - nézett végig rajtam, mire nevetni kezdtem. - Gyere közelebb - intett a kezével. Úgy tettem, ahogy mondott, és közelebb léptem hozzá.
A kezével az arcom felé közelített. Azt hittem, hogy elcsúszott valami a sminkemmel, ezért lehajoltam, így az arcunk egy vonalban volt. Mélyen a szemembe nézett.
A nyakamra rakta a kezét, aztán a tarkómra csúsztatta. Értetlen fejet vágtam. Még közelebb húzott magához, aztán megcsókolt.
A csókja könnyed volt, mégis szenvedélyes. Észre sem vettem, de máris teljesen elmerültem benne. A másik kezét a derekamra tette, és az ölébe húzott. Az agyam teljesen kikapcsolt, és csak követtem a mozdulatait.
Amikor levegőhiány miatt elváltunk, ő haladt tovább. Az ajkam mellett haladt el az állam felé, és mindenhová adott egy puszit.
- Ezt... nem... kellene - mondtam ki nagy nehezen.
- Most ne törődj semmivel - felelte kurtán.
Lehunytam a szemeimet, és átadtam magam neki. Gyengéden a hajamba túrt, és hátrahúzta a fejemet, így felfelé volt az arcom. Könnyebben férhetett így hozzá a nyakamhoz, amit szintén apró csókokkal hintett be. Az egyik részen elkezdte szívni a bőrömet, mire egy halk nyögés szaladt ki az ajkaimon.
A kezeivel a pólóm alá nyúlt be, és egyre fentebb kalandoztak el a kezei. Még rajtam volt a felső, de kikapcsolt a melltartómat, és a melleimet kezdte el kényeztetni.
- YoSeob - suttogtam halkan. Még mindig le akartam állítani, de a testem nem engedelmeskedett nekem.
- Csak élvezd - mondta, és újra visszatért az ajkaimhoz. Újabb szenvedélyes csókcsata vette kezdetét, ami mindent elfeledtetett velem.
Ő szakította meg a csókot, és le is vette rólam a felsőt. Azzal a sunggal a melltartót is levette rólam, és mind a két ruhadarab a padlón végezte.
- Nem! - kaptam hirtelen észbe. - Neked barátnőd van!
- Ari... tanuld meg élvezni az életet - mondta komolyan a szemembe nézve.
Meg sem várta a válaszomat, az ajkaival kezdte el kényeztetni a bal mellemet. A másikat a kezével ingerelte.
Nem tudtam többé a testemnek parancsolni. Belesimultam az ölébe, és előrébb toltam a mellkasomat, jelezve, hogy többre vágyik a testem.
Meg is adta, mert enyhén harapdálni kezdett. Újabb nyögés szaladt ki a számon.
Hirtelen a popsim alá rakta a kezét, és felállt, engem tartva. Az ágyamhoz lépett, és lerakott rá. Még mielőtt felém került volna, teljesen végigmért, amibe én bele is pirultam.
Amint rám feküdt, levettem róla a pólóját. Elismerően nyaltam végig az ajkaimon, mikor megláttam a teljes testét. Ezen elmosolyodott, és csókot hintett az ajkaimra. De nekem már több kellett, ezért az alsó ajkába haraptam. Átcsúsztatta a nyelvét az enyémbe, és heves táncba kezdtek. Átöleltem a nyakát, az egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikkal pedig a hátát kezdtem el karmolászni. Ő sem tétlenkedett, mert levette rólam a rövid farmeromat a bugyimmal együtt. Ezen felbátorodva én is kikapcsoltam az övét, és nagy nehezen leküszködtem róla a nadrágot.
A bal kezével visszatért a melleimhez, de a jobb kezével ott lent kezdett el kényeztetni. Olyan kellemes érzés töltött el, hogy újabb sóhaj hagyta el az ajkaimat. Megragadtam a férfiasságát, és fel-le kezdtem rajta húzogatni a kezemet.
Mind a ketten hangosan lihegtünk már ekkor. Szinte egyszerre éreztünk meg, hogy ennél jóval többre vágyunk. A nadrágja hátsó zsebéből elővett egy kis négyzet alakú tasakot, szétszakította a fóliát, és felhúzta a gumit. Széttette a lábaimat, és közöttük helyezkedett el.
Mélyen a szemembe nézett, és egy pillanatra elmosolyodott. Aztán belém hatolt. Az érzés intenzitása azonnal elárasztotta az egész testemet. Becsuktam a szememet, és hangosan nyögtem fel. Jó érzés volt, hogy teljesen kitölt engem.
A mellkasom mellett könyökölt, és lassan elkezdett mozogni bennem. Ez a tempó hamar fokozódni kezdett. Mind a ketten őrülten kívántuk a másikat, és hihetetlenül gyorsra váltott. Azonnal fel tudtam vele venni a ritmust, és együtt mozogtunk, egyszerre lélegeztünk, sőt, szerintem még a szívünk is egyszerre dobbant.
Lehunytam ismét a szemeimet, és valaki teljesen más arca jelent meg előttem. Az ajkamba haraptam, visszanyeltem a könnyeimet, aztán magával ragadott a beteljesülés, és a hirtelen magasságból ismét a földre zuhantam. YoSeob nem sokkal ezután követett, aztán rám feküdt teljes súlyával.
- Te nagyon nem vagy túl Yonghwán... - szólalt meg hosszas hallgatás után YoSeob. A nyakszirtembe fúrta a fejét, és ott lihegett.
- Ezt meg honnan veszed? Most feküdtem le veled! - vágtam rá.
- Az ő nevét mondtad ki... - suttogta.
A fenébe! Észre sem vettem! Hogy lehetek ekkora tapló...
- Én...
- Nem kell mondanod semmit. Azt hiszem egyértelmű, hogy ennek kettőnk között kell maradnia - mondta. Közben felkönyökölt, és mélyen a szemembe nézett.
- De... NiTae... - mondtam. Amilyen boldog voltam az előbb a beteljesülés miatt, most olyan bűntudat árasztott el. Ezt sosem fogja megbocsájtani.
- Amiről nem tud, nem fáj neki - felelte.
- De hát ennyit megérdemelne! - vágtam rá.
- Szerinted én nem így gondolom? Szeretem őt, de ez...
- Te kezdted - vágtam furcsa fintort.
- Csak úgy... jött az egész... - mondta, a tekintete pedig a távolba révedt.
- Jó, akkor ez köztünk marad - mondtam ki végül egy nagy sóhaj kíséretében.
- Köszi - nézett rám hálásan. Megvontam a vállamat.
Lemászott rólam, és elkezdett öltözni.
- Én ma nem megyek arra a partira - szólaltam meg. Egy nagy pulcsit vettem magamra, és egy bő nadrágot.
- De...
- Ne mondj semmit, így lesz a legjobb. És... soha többé ne legyél ekkora idióta! - ütöttem bele a vállába.
- Jó - felelte. Nem tudtam ránézni.
Kikísértem, aztán visszamentem a szobámba.
Az ágyamba dőltem, és újra sírni kezdtem. Mintha nem lenne enélkül is annyi problémám!
Hogy lehettem ennyire meggondolatlan? Ennyire hülye liba? NiTae a legjobb barátnőim egyike, erre ennél jobban nem is tudnám hátba szúrni!
Az egyik részem azt kívánta, hogy derüljön ki, mert akkor megkapom a magamnak járó büntetést, a másik pedig abban reménykedett, hogy titokban marad, mind a ketten elfelejtjük szépen lassan, és minden úgy megy tovább, mint ha mi sem történt volna.
A telefonom csörögni kezdett. Az órára néztem, ami már hatot mutatott. Ennyire elment volna az idő?
- Igen, tessék? - vettem fel. A hangon elég távoli volt.
- Szóval akkor nem jössz... - szólt bele NiTae. Visszanyeltem a könnyeimet.
- Nem, elég rosszul vagyok - feleltem.
- Tényleg? Akkor csak gyógyulgass otthon. Majd hétfőn találkozunk, szia - mondta, és lerakta.
A háttérben nevetést hallottam, valaki pedig kérdezte, hogy miért nem mentem.
Ők mind a barátaim. A második családom. NiTae a nem létező testvérem helyett a testvérem. És miket teszek?
Visszasüppedtem a sötétségbe, ahol most már semmilyen fény nem volt. Céltalanul bolyongtam továbbra is, és kerestem a kiutat. De senki nem hallotta meg a segélykiáltásaimat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése