Amint felébredtem, egy orvosi szobában találtam magam. A pilláim nehezek voltak, de küzdöttem ellenük, míg végül felnyitottam a szemem. Ragyogó napfény sütött be a szobámba, ami először túl erős volt, de aztán megszoktam.
Egy steril szoba vett körül. Minden fehér volt, kivéve a takaró, ami halvány zöld színben pompázott. Kicsit fojtogató volt, de tudtam, hogy hamar szabadulhatok innen.
- Hát felébredt. Köszöntöm sok szeretettel - mondta mosolyogva a nővér.
- Mennyi ideig voltam eszméletlen? - kérdeztem.
- Egy fél napig. Az ön esetében ez teljesen normális.
- Sikeres volt a műtét? - kérdeztem félve.
- Igen, minden a legnagyobb rendben ment. Gratulálok, maga most már teljesen egészséges. A mai nap még bent tartjuk, de ha minden rendben, este hazamehet.
- Az édesapám mikor jöhet be?
- Miss Shin... maga nem jelölt meg semmilyen hozzátartozót - mondta furcsán.
- Ja, igen... nem jutott eszembe, hogy összevesztünk - feleltem elrévedve. Még egy kicsit kábának éreztem magam.
A napom nagyon unalmasan telt el. Sétálgattam, de már rettenetesen vártam az estét. A viziteken az orvosok teljesen le voltak nyűgözve, örültek, hogy ilyen rohamosan fejlődök. Este hét órakor már teljesen éber voltam, és ami még jobb - egészséges.
- Itt vannak a ruhái. Az orvosával egyeztesse holnap az időpontokat, hogy mikor kell visszajönnie utó-vizsgálatokra - jött be az egyik ápolónő egy nagy szatyorral.
- Értem, és köszönöm.
- Igazán nincs mit, érezze jól magát - felelte egy őszinte mosollyal, és kiment.
Hatalmas öröm és boldogság keveréke járta át a testemet, amikor átöltöztem. Vége a rémálomnak.
Kiléptem a friss, éjszakai levegőre, és mélyen magamba szippantottam a szabadságot. Érdekes, hogy minden ugyanolyan maradt, mégis teljesen más. Egyetlen éjszaka alatt mennyi minden változhat.
Fogtam magamnak egy taxit, és haza vitettem magam. Amint felmentem a lakásomra, még nagyobb öröm öntött el.
Mivel ennyire jól éreztem magam, még nem akartam, hogy véget érjen a nap. Lepakoltam a cuccaimat, le sem öltöztem, és már mentem is tovább.
Csak az utcákon sétálgattam. A mosolyomat erőszakkal sem lehetett volna letörölni az arcomról.
Mikor megéheztem, egy japán étterembe tértem be. Leültem, és elkezdtem falatozni. Nem tudtam sokat enni, de amikor végeztem, még ott ültem egy ideig.
- Jó estét kisasszony - ült le a velem szemben lévő helyre egy férfi.
Bámulatosan jól nézett ki. Festett szőke haja volt, és csodálatos, mély barna szemei. Tudtam, hogy nem sok kellene ahhoz, hogy elvesszek bennük.
- Jó estét - köszöntem egy biccentés kíséretében.
- Mi dolga egy ilyen szépségnek ily késői órákon? - kérdezte aranyosan.
- Csak megéheztem - mutattam az előttem heverő tányérokra.
- Ki hinné? Azért jönnek az emberek az éttermekbe, hogy egyenek. Micsoda felfedezés, hogy nem jöttem rá eddig - megfogta az állát, és roppant elgondolkodó arccal nézett oldalra. Elnevettem magam rajta.
- Sétálgattam - feleltem.
- Akkor nem vár senkire? - csapott le rám rögtön.
- Nem - ráztam meg a fejem. Most ez a helyes fiú komolyan nálam akar bepróbálkozni?
- És nem jöhet szóba esetleg egy barát sem, aki otthon vár? - kérdezősködött tovább.
- Nem, egyedül élek - feleltem fülig érő mosollyal.
- Akkor nyugodtan elrabolhatom kegyedet - jelentette ki. Olyan félelmetesen szexi mosolyt villantott rám, hogy ha nem ülnék, biztos össze esnék. Hogyan képes erre? Még két perce sincs, hogy ismerem, és máris ilyen reakciót vált ki belőlem.
- Attól függ - feleltem huncut mosollyal.
- Nem, félreértelmezett. Ha én elrabolom, abba nincs beleszólása - vágta rá, mire ismét nevetni kezdtem. A tekintete mintha meglágyult volna.
Sok pénzt rakott le az asztalra, felállt, és megállt mellettem. A kezét felém nyújtotta, és biztatóan mosolygott rám.
A szemébe néztem, aztán a kezébe csúsztattam a sajátomat. Felálltam, és követtem. Nem engedte el a kezemet, amiért hálás voltam.
Bár már rég besötétedett, az utcákon még rengeteg ember hemzsegett. Boldognak éreztem magam, amiért végre én is közéjük tartozok, egy ilyen helyes fiúval az oldalamon. Erről jut eszembe, még nem is tudom a nevét.
- Egyébként hogy hívnak? - kérdezte helyettem.
- Shin ChoiRin. De csak Choi. És téged?
- Én a bámulatos Kwon Jiyong vagyok! G-Dragonnak is szoktak hívni, de hívhatsz bárhogy - nézett rám. Bólintottam.
- Hová megyünk? - kérdeztem végül.
- Egy mesés helyre - vágta rá. Kuncognom kellett.
Egy bulizó helyre vitt el, ami nem is volt annyira messze attól az étteremtől, ahol találkoztunk.
Azt gondoltam, hogy ez csak egy egyéjszakás kapcsolat lesz, ezért nem is aggódtam olyan dolgokon, mint a "holnap". Végtére is, egyedülálló, felnőtt nő vagyok, aki bárkivel bulizhat.
Bementünk, miután elhaladtunk a hatalmas sor mellett.
- Nekünk nem kell sorba állni? - kérdeztem kételkedve.
- Engem bárhová beengednek, és amúgy is, itt már ismernek. Jó, hol nem?
- Egó az van - mondtam nevetve.
- Ez nem egó, ez a színt tiszta igazság. Bár, fogalmam sincs, téged honnan szalajtottak, hogy nem tudod, ki vagyok.
- Híresség vagy? - torpantam meg hirtelen. Ekkora szerencsém nem lehet... ez biztos csak egy álom.
- Igen, a Big Bang leadere, és rappere vagyok - felelte büszkén.
- Ja, akkor biztos ezért nem ismertelek - mondtam halvány mosollyal az arcomon.
- Ezt nem értem - nézett rám aranyosan. A szemöldöke a homloka közepére szaladt fel.
- Másfél évig kórházban kellett lennem, és ott nem szabadott ilyeneket hallgatnom - vontam meg a vállam. Ha rejtegetném, vagy hazudnék, azzal nem érnék el semmit.
- Mikor engedtek ki? - kérdezte társalgó hangnemben. Mintha nem is nézne minket mindenki, vagy nem üvöltene mellettünk a zene.
- Ma.
- Akkor hatalmas bulit csapunk ma - kacsintott rám, amitől egy rövid tűz futott végig a testemben. Csak mosolyogva bólintottam egyet, aztán tovább indultunk.
Igaza volt, simán beengedtek minket. Bent még hangosabb volt a zene, de gyorsan alkalmazkodtam hozzá. A bárpulthoz vezetett az első utunk.
- Mit kérsz? - kérdezte.
- Lepj meg - kacsintottam rá. Szélesen elmosolyodott, amitől nagyon boldog lettem.
Egy vodka-narancsot kaptam, amit elszürcsölgettem. Végül is, már egészséges vagyok, ihatok alkoholt.
- Menjünk táncolni - fogta meg a kezemet ismét. Csak bólintottam, leraktam az üveget az asztalra, és követtem a tömeg közepére.
A tér- és időérzékem teljesen kikapcsolt. Az alkohol hamar elkezdett hatni, én pedig egyre jobban elengedtem magam. Táncolni kezdtem, Jiyong pedig mögém állt. A derekamra tette a kezét, és úgy éreztem, mintha csak kettesben lettünk volna.
Soha nem tudtam a normálisak életét élni, és most végre bepótolhatok mindent.
Fogalmam sincs, mennyi ideig táncolhattunk. Már nagyon sok szám lement, és a körülöttünk táncoló emberek is kezdték leváltani egymást. Egy idő után én is elkezdtem fáradni.
- Kimegyek cigizni - suttogta a fülembe Jiyong. Mintha valami elektromos feszültség futott volna végig rajtam, annak a hatására, hogy az ajkai hozzáértek a fülemhez.
- Megyek veled - fordítottam kicsit oldalra a fejem. A szemébe néztem, és hirtelen a világ legszexibb nőjének éreztem magam. A pillantása perzselő volt, én pedig büszke lettem magamra. Az ajkaink között csak pár milliméter volt.
Elmosolyodott, megfogta a kezem és maga után kezdett el ismét húzni. A hátsó kijáraton mentünk ki. Egy kis utcán lyukadtunk ki, ami már sokkal csendesebb volt - de ami még furcsább - teljesen kihalt.
- Kérsz? - kérdezte, miközben felém tartott egy dobozt.
- Még sosem cigiztem - mondtam félénken.
- Akkor itt az ideje, hogy kipróbáld - kacsintott rám ismét. Ezzel fog a sírba vinni...
Elővett egy szálat, a szájához emelte, és meggyújtotta. Amint végzett odaadta nekem, én pedig el is vettem tőle.
Egy éjszaka alatt hogyan képes még megrontani?
- Csak szívd - mondta. Bólintottam, és beleszívtam. Érdekes, mentolos íze volt, és eleinte perzselte a torkomat. Rögtön köhögnöm kellett.
Jiyong nevetni kezdett, közelebb lépett hozzám, és finoman paskolni kezdte a hátamat.
- Azért ne úgy, mintha nem lenne holnap - mondta még mindig nevetve.
Életemben nem hallottam még ilyen szép dolgot, mint a nevetése. Teljesen elvarázsolt.
Közel maradt hozzám, és meggyújtotta a saját cigijét is. Ahogy néztem, szétnyíltak az ajkaim. Hihetetlen, hogy az a szál cigi, amit az előbb a számba vettem, az ő ajkainál is járt. Amik nem mellékesen a fülemet is érintették.
- Milyen türelmetlen vagy - sóhajtott egy nagyot. De éreztem rajta, hogy nem ideges, csak jól szórakozik.
A derekamra rakta a kezét, és maga felé fordított. A kezeimet a mellkasára rakta, és felnéztem rá.
- Ki ne égesd a felsőmet, ez a kedvencem - suttogta, lehajolt, és....
Megcsókolt.
Életem első csókja volt. Félénken engedtem utat neki, ő pedig szakértői hozzáértéssel vette birtokba az ajkaimat. A félénkségem nem sokáig tartott. Az érzés, a hév teljesen magával ragadott, és szenvedélyesen csókoltam vissza.
A kezeimet a nyaka köré fontam, és annyira hozzásimultam, amennyire csak tudtam. Eddig féltem, hogy milyen is lesz az első, de nem éri meg parázni. Az érzések irányítanak, és teljesen átveszik a tested felett az irányítást. Ez mindenkiben benne van, csak meg kell találni a tökéletes embert, aki mindezt kihozza belőled.
Hamar elfogyott a levegőm, ezért kénytelen voltam megtörni azt a csodálatos pillanatot.
Csillogó szemekkel néztem a kutató tekintetébe.
Elmosolyodott, egy puszit nyomott az ajkaimra, szívott egy slukkot a cigijéből, aztán a homlokát az enyémnek döntötte.
- Szóval ilyen tehetségeket rejtegetnek a kórházakban. Következőnek odamegyek csajozni - mondta.
- Ha negyvenéves nénikékre buksz, akkor igazad van, az a tökéletes helyszín neked. De ha ez sem elég, van egy ötven éves papa. Nagyon aranyos, szerintem tökéletes párt alkotnátok - feleltem, és mind a kettőnkből kitört a nevetés.
Aztán újra megcsókolt. Ugyanazt a hatást váltotta ki belőlem, mint az előző alkalommal.
Most ő szakította meg a csókot, megfogta a kezemet, és sietősen maga után kezdett húzni. A cigi ki is esett a kezemből, de abban a pillanatban az érdekelt a legkevésbé.
Egy taxit fogott kettőnknek, és meglepett, hogy ilyen gyorsan sikerült neki. Bezzeg, ha én próbálnám, fél óráig kellene itt állnom.
Egy nagyon puccos hotelhez vitt el. A taxiban nem beszéltünk egy szót sem.
Izgatottan meredtem magam elé. Édes istenem, most lesz nekem az első alkalom... ha ezt tudom, nem hisztiztem volna azért, mert ennyit kellett a kórházban raboskodnom.
A recepcióstól kért egy szobát. Gyorsan elintézte, aztán már indultunk is a lift felé.
Egyszerre éreztem gyorsnak ezt a tempót, és egyszerre lassúnak. Nem tudtam eldönteni, melyik a jobb...
Amint beszálltunk a liftbe, hirtelen teljesen megváltozott a légkör. A levegő szinte szikrázni kezdett közöttünk. Nem állt tőlem messze, és ugyanabban a pillanatban néztünk egymásra. A tekintete vágytól izzott, pont, mint az enyém. Hozzám lépett, a falhoz préselt, és újra csókolni kezdett. Most rajta éreztem azt, hogy belead mindent, mintha nem lenne holnap...
Automatikusan lehunytam a szemeimet, és átadtam magam az érzésnek. Már pont kezdtünk belejönni, amikor a lift megérkezett, és egy hangos sípolással adta ezt a tudtunkra.
Szétrebbentünk. Megfogta a kezemet, és szinte maga után rángatott. Nagyon tetszett ez a hevesség benne.
Egy pillanatig sem babrált a bejutással. Tehát már ebben is sok tapasztalata van...
Biztos előttem már több lányt is felhozott ide. Lehet, hogy nem pont ebbe a lakosztályba, de ebbe a helyzetbe. Kicsit úgy éreztem, mintha eladtam volna a lelkemet...
De a csókjai hamar elfeledtették velem ezt az érzést. Amint bezárult mögöttünk az ajtó, rögtön felkapott az ölébe, és az ágy felé kezdett cipelni. Eleinte csak a számra adott puszit, de aztán egyre lentebb kalandozott. Amikor a nyakamnál járt, hátravetettem a fejem, és egy halk sóhaj hagyta el a számat. Nagyon értette a dolgát.
Nem tudom hogyan, de eljutottunk az ágyig. Végigfektetett, majd felém feküdt. Miközben az ajkaival a kulcscsontomat halmozta el puszikkal, elkezdte kigombolni az ingemet. Amint végzett vele, lehúzta a kezeimről, és valamerre eldobta.
Az érzések olyan intenzitással törtek rám, hogy már azt sem tudtam, hol a fejem. Csak a színtiszta selymet éreztem magam alatt, és az Ő csókjait a testemen. Ésszel már nem bírtam felfogni, hogyan képes ezt kiváltani belőlem.
A gondolataimat hamar elhanyagoltam, és csak az érintésekre koncentráltam. Kikapcsolta a melltartómat, és azt is valamerre eldobta. Az egyik mellemet vette birtokba a szájával, a másikat pedig a kezével cirógatta. Egy újabb sóhaj tört elő az ajkaim közül. A kezemmel mélyen a hajába túrtam.
Mikor végzett az egyikkel, áttért a másikra. Egyre jobban úgy éreztem, hogy lebegek, és fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Talán az alkohol hatása...
Nem kényeztetett örökké, a hasamon kezdett el egyre lentebb haladni. A rövid farmeromat pillanatok alatt levarázsolta rólam a bugyimmal együtt.
Ekkor kezdett el zavarni, hogy ő még ruhában van. És érinteni is akartam.
- Várj - nyögtem ki.
Értetlen fejjel nézett rám. Azt hitte, hogy meg akarom állítani, és befejezni? Aha, jó vicc...
Gyenge karommal próbáltam átfordítani. Mikor vette az adást, segített nekem. Ragyogó, fülig érő mosollyal került most alulra. Első dolgom az volt, hogy levettem róla a pólóját. Az ágy mellé dobtam, és végignéztem a testén. Égető szenvedély lehetett a tekintetemben, mert belül is azt éreztem. Még soha nem láttam egy férfit félmeztelenül, és most itt feküdt alattam a megtestesült Adonisz.
Átvetettem rajta az egyik lábam, és lovagló ülésben helyezkedtem el a hasa alján. Kissé remegő kezekkel próbáltam hozzáérni. Már csak pár centi volt hátra, amikor az enyémre rakta a kezeit, és a mellkasára helyezte. Azonnal elpirultam, és ránéztem. Az egyik része rettenetesen jól szórakozott ezen, amit onnan tudtam, hogy a szája szélén egy mosoly bujkált. A másik része pedig el volt ragadtatva.
Újra a kezeimre pillantottam, amin még mindig ott volt a nagy keze. Olyan tökéletesnek láttam... mintha csak egymásnak teremtettek volna minket.
A másik kezemet is ráhelyeztem. Aztán lehajoltam, és egy puszit adtam a nyaka aljára. Éreztem, hogy visszafojtja a levegőt. Újabb puszit adtam neki, de ezúttal már lentebb.
Egyre lentebb haladtam, és a kezeim az ajkammal felváltva barangolták be az egész felső testét.
Amikor eléggé alulra értem, megpróbáltam kioldani az övét. De annyira izgultam, hogy alig sikerült nekem. Ebben is ő segített, mire még jobban elpirultam.
- Majd belejössz - suttogta.
Ezzel mire célzott?
Nem tudtam végiggondolni, mert a csípőmre rakta a kezét, és visszafordított minket, így ismét én voltam alul. Levette magáról a nadrágot, és gyengéden szétfeszítette a lábaimat.
A szemébe néztem végig, így csak a fólia recsegését hallottam. Hát persze, erről sosem szabad megfeledkezni...
Őszintén szólva, annyira kusza voltam, hogy nekem ez eszembe se jutott volna. A lábaim között helyezkedett el, és lehajolt hozzám.
Ahogy a szemembe nézett, mintha azt mondta volna, hogy "Nem fog fájni, vigyázok rád". Ezen elmosolyodtam, mivel soha nem mondott volna ilyet.
Megcsókolt, és közben belém hatolt. Hangosan nyögtem fel a fájdalomtól. Az egyik kezét a hátam alá rakta, csak akkor vettem észre, hogy teljesen megfeszült a testem. Simogatni kezdett, és apró csókokat hintett az arcom oldalára.
Kellemesebb lett. És már bennem is munkált a vágy. Át akartam élni az elsőt, most és vele. Mintha csak egy jelet adtam volna neki, elkezdett lassan mozogni. Furcsa érzés öntött el - de minden szempontból jó volt. A csípője köré fontam a lábaimat, és hamar felvettem vele a ritmust.
Ahogy fokozódott a tempó, úgy nőtt vele egyenesen arányosan a szenvedély is bennem. Mindent elfelejtettem, és úgy éreztem, mintha egyesültünk volna.
A kezem magától mozdult. Az egyik újra Ji hajába túrt, a másik pedig görcsösen szorongatta a fényes selymet.
A számon olyan hangok törtek ki, amikről eddig nem is tudtam. De a fülem mintha kikapcsolt volna, ahogy minden egyes érzékszervem is. Csak érezni tudtam - és én nagyon is jót éreztem.
Az első orgazmusom erősen vette birtokba a testemet. Még egyszer, utoljára megfeszült, aztán elernyedt. Jiyong egy hangos nyögéssel követett engem.
A nyakszirtemhez helyezte az arcát, és gyorsan lihegett.
Nem szólalt meg egyikünk sem, mert ez pont így volt tökéletes. Egymás heves lélegzetvételét hallgattuk.
Aztán hirtelen jött a fáradtság. Még arra emlékszem, hogy Jiyong kihúzódott belőlem, és mellém feküdt. Szorosan magához húzott, a hajamba temette az arcát, és ő is, ahogyan én is, az álmok világába merültünk.
___________________________________
Nagyjából 5-6 részes lesz ez a mini-fici :) Szomorú vége lesz, de azért remélem tetszeni fog ^^
Basszus Zuzu >< ne legyen sad end >< jó tudom ez a te stílusod... de... brühühü T-T kíváncsian várom a kövit :33
VálaszTörlésSietek vele :D de, igen, az lesz ><
Törlés