Nem lett se rövid, de hosszú :D De azért remélem tetszik^^
Mi ez az illat? Valami virág talán?
Megdörzsöltem a szemeimet, és kinyitottam. Egy hatalmas csokor rózsával találtam szembe magamat. Elmosolyodtam, és felültem.
- Jó reggelt - suttogta YoSeob fülig érő szájjal.
- Neked is - válaszoltam, és adtam neki egy puszit. - Gyönyörűek, köszönöm szépen!
- Nincs mit.
Még egyszer megcsókolt, majd kikeltem és elmentem reggelit csinálni.
- Egyébként hogyan jutottál be? - kérdeztem vidáman.
- Torinak tegnap nem volt kedve hazajönni, ma reggel pedig elkértem tőle a kulcsát. Boldogan adta oda.
- Ohh, értem. Neked van kedved este elmenni? - váltottam témát.
- Arra a céges eseményre? Kedvem nincs sok, de DooJoon azt mondta, ha nem megyek el, akkor..
- Jó-jó, nem kell folytatni értem - vágtam a szavába nevetve.
- Eljössz velem? Szabad kísérőket vinni.
- Persze, de mit vegyek fel?
- Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de elmegyek veled akkor ma vásárolni.
- Hős lovagom! - öleltem át a nyakát. Adtam neki egy gyors puszit, majd csináltam tovább a reggelit. Miután megettük, felöltöztem, és elindultunk.
Délután ötig a plázában ütöttük el az időt. YoSeob már hulla volt.
- Mi lesz veled a partin, ha már most ilyen fáradt vagy? - kérdeztem nevetve, amikor leraktam a szatyrokat a kanapéra.
- Ha meglátlak abban a ruhában, amit vettünk, hidd el, nem lesz semmi bajom - mondta fülig érő mosollyal.
Megcsináltam a hajam, a sminkem, és felöltöztem másfél óra alatt. Rekord. Amikor kiléptem az fürdőből, Seobie leesett állal figyelt.
- Figyelj, lehet, nem kellene elmennünk - mondta végül félénken, miután magához húzott.
- Nocsak, beindultál? - kacsintottam rá. Röviden felnevetett.
- Ha csak erről lenne szó! Az emberek még nem tudják, hogy együtt vagyunk. Ha így meglátnak, a fele férfitársaság rád fog startolni - mondta a végét komolyan.
- Milyen aranyos vagy! De lesznek ott modellek is.
- Akik elbújhatnak melletted. Tényleg, sztaffos létedre túl szép vagy…
- Amit te két évig észre sem vettél.
- Én más téma vagyok. És sosem jelentél meg így - nézett végig jelentőségteljesen rajtam.
- Akkor van egy meglepetésem. Most jelentsük be. Ez egy tökéletes alkalom, hogy mindenki tudomást szerezzen rólunk - döntöttem a homlokom az övének.
- Komolyan? - nézett rám elkerekedett szemekkel. Nem mondtam erre semmit, csak megcsókoltam.
- Komolyan. Szeretlek, és itt az ideje, hogy ezt mindenki megtudja - válaszoltam végül. Most ő csókolt meg.
Pont amikor elindultunk, futott be Tori és Kiki. Kiki már készen volt, tehát pontosan fordítva csinálták, mint mi.
Elköszöntünk tőlük, és átmentünk a fiúkhoz. YoSeob fél óra alatt készült el. Még beszélgettünk egy kicsit a fiúkkal (akik megdicsértek, amilyen szép vagyok) és elmondtuk a többieknek, hogy most már nem fogjuk rejtegetni a kapcsolatunkat. Azt mondták, már épp itt volt az ideje.
Ezután együtt indultunk el.
YoSeobbal kézen fogva mentünk be. A paparazzik rögtön lecsaptak ránk. Már tudtak rólam mindent, hogy az ő sztaffosuk voltam, de most a B.A.P-é vagyok, és hogy Himchan az unokatestvérem.
Miután leráztuk őket, sikerült bejutnunk.
YoSeob azt mondta, elbújhatnának a modellek mellettem. Szerintem még életében nem hazudott ekkorát. A vérükben volt a szépség, a szexiség, és a kisugárzásokról beszélni sem merek.
Végig YoSeob mellett voltam. Aztán egyszer csak leszakadtam tőle, mert a Kara-s lányokkal kezdtem beszélgetni.
- Jössz egy koktélért? - kérdezte Hara.
- Persze - válaszoltam.
- És, hogy mennek a dolgok JunHyunggal? - kérdeztem, miután koktéllal a kezünkben kicsit távolabb álltunk a többiektől.
- Minden rendben - válaszolta. De volt valami a mosolyában.
- Biztos? Nekem elmondhatod, jó titoktartó vagyok - mondtam. Szerencsére ehhez értettem a legjobban - hogy egy pillanat alatt elérjem, hogy az emberek teljes mértékben megbízzanak bennem.
- Az igazat megvallva, nem. Mostanában sokat veszekedünk, szinte mindenen összekapunk - felelte elnyúzott arccal. Közben végig az épp nevető Junt figyelte.
- Majd minden rendbe jön. Már elég régóta együtt vagytok, sokat jelentesz neki - próbáltam megnyugtatni.
- De ha nem? Ha itt a vége?
- Erre két dolgot tudok mondani. Az első: nem hiszem, hogy ez lenne a vége. Már túl sok mindent kiállt a kapcsolatotok, ahhoz, hogy ennyi legyen. A második pedig, hogy ha tényleg vége lenne, csak a jó dolgokra gondolj. Nagyon szép négy évetek volt együtt.
- Igazad van…
- Nekem mindig igazam van - kacsintottam rá.
- Miben van igazad? - kérdezte YoSeob, miközben átölelt, és a nyakamra tette az állát.
- Ha te azt tudnád - mondtam mosolyogva, és adtam a szájára egy puszit.
Hara mosolyogva elbúcsúzott, és kettesben hagyott minket.
- Már éjfél van. Lassan vége a bulinak, nem megyünk mi is haza? - kérdezte suttogva, sóvárogva.
- A többiek?
- DooJoon egy modellel beszélget, DongWoon lelépett egy másikkal, JunHyung is lassan menni akar, GiKwangnak és Torinak már régóta hírét se láttam, HyunSeung pedig Hyuna-val társalog. Szóval senki sem venné észre, ha lelépnénk.
- Micsoda? - kérdeztem vissza leesett állal.
- Szerinted észrevennék?
- Nem az, te lüke. DongWoon lelépett egy modellel?
- Aha, a két szememmel láttam. Nagyon csinos volt.
- Most figyelmen kívül hagyom a féltékenységem, és ismét megkérdezem: micsoda? DongWoon meg DooJoon… ők… nem?
- Féltékeny vagy? - csillant fel a szeme.
- Ez csak természetes. Egy másik lányra mondtad, hogy nagyon csinos - hangsúlyoztam ki a "nagyon" szót.
- Egyébként senki nem tudja, mi van, vagy volt közöttük. Vagyis együtt voltak, de most...
Csak hümmögtem, mire YoSeob lehelt egy puszit a nyakszirtemre. Mégis hogyan gondolkozzak így?
- Kis kapzsi - mondtam nevetve, de azért elkezdtem húzni az autóm felé. Mondanom sem kell, hogy ma is nálam aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése