Költözzünk! (YoSeob)

Ezt a ficimet egy hirtelen felindulás ihlette^^ Tudom, nem lett a legjobb, de remélem tetszik Sung Young *-*

- Most lett elegem! - kiáltott fel Hana.

- Mi történt? - kérdezte Sung Young.

- Nem akarok tovább itt maradni! El akarok menni innen, jó messzire!

- Korea?

- Tökéletes. Megveszem a repjegyeket - válaszolta egyszerűen. Rögtön jobb lett a kedve.

- Most komolyan? Ilyen könnyedén itt hagyunk mindent?

- Ott is fogunk tudni sulit találni, ahová járhatunk, és gondolom albérletet sem nehéz keríteni. Addig egy hotelban lakhatnánk…

- Ezt nem kellene esetleg bejelentenünk?

- Omo, igazad van! Felhívom YoSeobot, hogy csináljon vacsit - mondta elkerekedett szemekkel, és már tárcsázott is. Sung Young csak nevetett rajta.

Már egy ideje együtt éltek, mivel nagyon jó barátnők. Nem is volt kérdéses, hogy az egyikük maradna-e.

- Szia! Van egy nagyon jó hírem - szólt bele a telefonba Hana.

- Szia. Mondd csak.

- Mindjárt elmegyek Koreába Sung Younggal! Csinálsz nekünk vacsit?

- Eh? Ezt komolyan mondod?

- Nem is örülsz? - biggyesztette le az ajkait.

- De, nagyon is. Csak ez nem hirtelen egy kicsit?

- Lehet, de akkor sem fogom meggondolni magam. Nem mindegy, hogy most, vagy egy fél év múlva megyünk Koreába?

- Igazad van, minél hamarabb, annál jobb - válaszolta mosolyogva. Hirtelen nagy recsegést hallott Hana.

- Itt JunHyung. Jól hallottam, hogy miről beszéltek? - kérdezte szigorúan.

- Ha arra gondolsz, hogy Koreába megyünk, akkor igen.

- Itt egyedül nekem van eszem?

- Jön velem Sung Young is…

- Megvettétek már a repjegyeket? - Hirtelen rögtön megváltozott a hangszíne, amin Hana jót nevetett.

- Először YoSeobot akartam felhívni, de egy őrült elvette tőle a telefont…

- Őrült? Szerintem csak egy aggódó barát. Egy nagyon helyes aggódó barát…

- Ki a helyes? - hallatszódott bele a telefonba YoSeob hangja.

- Akkor most lerakom. Ha minden rendben, egy teljes nap múlva ott vagyunk - mondta Hana, és elbúcsúztak.

Megrendelték a jegyeket a két óra múlva induló gépekre. Budapestről nem indul közvetlen járat ma Koreába, ezért Szentpéterváron át kell szállniuk a soeuli gépre.

Mindent beraktam a bőröndjeikbe, és mire lerendezték az albérletet a főnökkel, már siettek is a reptérre.

A gépet pont hogy csak elérték. Közben sokat nevettek. Azt hitték, hogy nem lesznek álmosak, mivel annyira izgatottak voltak.

Egész Szentpétervárig nem aludtak, de amikor felszálltak a koreai gépre, már elnyomta őket az álom. Az egyik stewardess ébresztette őket azzal, hogy 10 perc múlva leszállás.

Hana nem tudott megszólalni. Végre valóra válik az egyik álma. Sung Young ugyanebben a cipőben járt.

Egymásba karolva léptek ki a repülőről.

- El sem hiszem, hogy itt vagyunk - suttogta Hana.

- Én sem… tulajdonképpen miért is jöttünk?

 - Hogy valóra váltsuk az álmainkat

- Nem arra céloztam. Mitől borultál ki ennyire?

- Kérlek, most ne rontsuk le ezzel a hangulatomat. Inkább élvezzük ki, hogy itt vagyunk! - nézett nagy szemekkel körbe.

Hirtelen elsötétedett előtte a világ, mert egy kéz takarta el a szemeit. Hana nagyon megijedt.

- Kislány, most azonnal velünk kell jönnötök, vagy megbánjátok! - suttogta a fülébe egy eltorzított mély hang.

De amint Hana felismerte rögtön megfordult, és YoSeob nyakába ugrott.

- Mit keresel itt?

- Mind kijöttünk - szólalt meg DooJoon kis köhintés után. De ezt Hana már meg sem hallotta, mert lefoglalta, hogy viszonozza YoSeob csókját.

- Menjetek inkább szobára… - szólalt meg JunHyung.

- Eredeti vagy, mint mindig - vágott vissza YoSeob mosolyogva, és összefűzte az ujjaikat. - Egyébként meg te beszélsz? - nézett JunHyung kezére, ami enyhén le volt csúszva Sung Young derekáról.

- Inkább induljunk! Már éhes vagyok - vágott furcsa arcot Hana.

- Te mindig éhes vagy? - kérdezte DongWoon kedvesen.

- Ohh, ha te azt tudnád - szólalt meg Sung Young.

- Jól van na!

- Ami azt illeti… én tényleg megpróbáltam nektek főzni egy rament - kezdett bele YoSeob, mire a többiek nevetésben törtek ki.

- Mi történt? - kérdezte Sung Young a mellette álló röhögő Juntól.

- Konkrétan tűzriadót rendeltek el - nyögte ki végül nagy nehezen. A két lány is elkezdett nevetni.

- Majd én megtanítom főzni - kacsintott YoSeobra Hana.

- Azt ne felejtsétek el, hogy itt van a maknaenk is - szólt közbe DooJoon, mire DongWoon szúrósan nézett rá.

- Nem tudom, ki takarta el a múltkor a szemét, amikor… - de nem tudta befejezni, mert DooJoon betapasztotta a kezével a száját.

- Nem akarunk elindulni? Már én is éhes vagyok - terelt hirtelen a leader.

Nevetve indultak el egy étterem felé, de előtte felmentek a fiúkhoz. A lányok ragaszkodtak ahhoz, hogy szállodában lakjanak, de a fiúk nem engedték. (Emiatt nagyon boldogok szomorúak voltak.)

Az étteremben végig hülyéskedtek. Sőt, több vendég is rájuk panaszkodva hagyták el a helyszínt ("Hihetetlenek a mai fiatalok", "Ezek mást sem tudnak, csak ordibálni?").

Egy fél óra múlva a tulajdonos tapintatosan tudatta velük, hogy nem szívesen látott vendégek. Így az utcán kezdtek el sétálni.

- Nézd már ezt a pofátlanságot! A Beastet kidobták egy étteremből! Pedig csak jól éreztük magunkat… - biggyesztette le az ajkait HyunSeung.

- Ilyen senkiket én be sem engednék az éttermembe - mondta nevetve Hana.

- Igen? Ilyen senkik? - nézett rá megjátszott durcival a szemében YoSeob.

- Pontosan. Sőt, azt mondtam volna, hogy egy kilóméterre kerüljék el az éttermem - folytatta még mindig nevetve.

- Cöhh, akkor én is azt mondom, hogy kerüld el a szobánkat. Amúgy sem vagyok kíváncsi a természet filmetekre - mondta DongWoon, mire mindenki nevetett. (Köztudott, hogy DongWoon és YoSeob egy szobán osztozkodnak.)

- De én nem amiatt jöttem - pirult el hirtelen Hana.

- Én pedig hiszek a Mikulásban - szólt hozzá HyunSeung is.

- Egyébként Jun és Sung Young hol vannak? - tette fel hirtelen a kérdést Hana.

- Valaki nagyon terelni akar - nézett rá sunyi mosollyal DooJoon.

- De ez amúgy tényleg jó kérdés - mondta YoSeob és körbenézett.

Mivel nem találták őket, hazamentek. Két óra múlva még mindenki fent volt, és várták a gerlepárt.

- Megjöttünk - kiáltott be Sung Joung, majd Junnal bejöttek a nappaliba.

- Hol voltatok? - szegezte neki a kérdést DooJoon.

- Elnézést apuci, elmentünk várost nézni - válaszolta elpirulva Sung Young, mire mindenki nevetni kezdett.

- Ha kerestetek, miért nem hívtatok? Tudjátok a 21. században élünk, már feltalálták a hordozható mobiltelefont.

- Nagyon vicces vagy Joker…

Még beszélgettek egy kicsit, majd elmentek lefeküdni.

Hana aludt YoSeob ágyán, és a fiú (mivel rossz fiú volt) a földön kapott csak helyet. De éjfél körül megunta a kemény talajt, és felmászott Hana mellé az ágyra, aki készségesen bújt hozzá, és bújt el a karjaiban.