Itt a megígért fejezet :D Nem sok dolog történik benne, inkább csak kihasználtam YoSeob aranyosságát *-* Remélem tetszik. A következő fejezetben mennek a vidámparkba, amit elég izgalmasra tervezek :D
*Hana POV*
Tori fél óra múlva sem jött. Ezért gondoltam, szerzek egy kis örömöt a mérges madárkámnak.
- Szia. Mivel nálatok van egy plusz ember, nem jönnél át? Olyan magányos vagyok egyedül…
- Plusz ember? Éppen hogy mínuszban vagyunk… várj. VÁRJ! Ezt nem mondod komolyan! Kérlek, mond, hogy ugyanarra gondolunk!
- Ha arra gondolsz, hogy GiKwang eljött hozzánk, és leléptek Torival, akkor pontosan egyre gondolunk.
- Kibékültek? - kérdezte.
- MICSODA? - kiáltott a háttérben Jun.
- GiKwang elrabolta Hanát.
- Csak a szívét - egészítettem ki YoSeobot.
- Akkor önszántából ment vele? Pedig arra számítottam volna, hogy felkapja a vállára, és erőszakkal elviszi…
- Akkor én ezt most meg sem hallottam. Szóval valószínű, hogy nem lesznek ma elérhetőek.
- Elvégre két évet kell bepótolniuk…
- YoSeob! Nem illik ilyeneket mondani!
- Elnézést - mondta nevetve.
- Szóval, akkor válaszolsz? Átjössz hozzám?
- Bűn lenne egy ilyen szép lányt egyedül hagyni egy akkora lakásban…
- Magyarul?
- 20 perc múlva ott vagyok - mondta, de hallottam, hogy már a cipőjét húzza.
- Várlak - mondtam, és letettem.
Még elpakoltam a konyhában, aztán kicsit leültem a nappaliban. Seobie-nak tényleg csak 20 perc kellett.
- Yang YoSeob rendelkezésére áll, hölgyem! - állt vigyázba, mikor kinyitottam az ajtót.
- Ez felettébb nagy boldogsággal tölt el. Kérem, fáradjon bentebb - engedtem be.
Amint belépett, rögtön megcsókolt. Mondanom sem kell, hogy szinte rögtön elvesztem.
- Végre nem fog zavarni senki sem - mondta, célozva "egyes" dolgokra.
- Arról letehetsz, szivi. Vagyis… - mosolyogtam el csintalanul.
- Mit kérsz? Megteszem! - Talán kicsit meg kellene ijednem, hogy ennyire férfiból van. De őszintén szólva, nekem nagyon bejött, hogy előttem nem tetteti a "cuki fiú vagyok, imádjatok"-at.
- Ha megnézel velem egy filmet. Utána minden további nélkül a tiéd vagyok.
- Egy film? Tényleg ilyen könnyű?
- Pontosan.
- Akkor csinálsz popcornt? - kérdezte felcsillanó szemekkel. Elmosolyodtam rajta, mert még nem tudja, mi vár rá.
A DVD-m között nem kellett sokáig keresgélnem, szinte rögtön megtaláltam. Beraktam, majd leültem a kanapéra Seobie mellé, aki persze rögtön átölelt.
- Ez… meg micsoda? - kérdezte, amikor elindult. Nagyot nevettem az elképedt arcán.
- Ifjú Viktória Királynő. Nagyon tanulságos, és aranyos film.
- A szabadidődben tényleg ilyeneket nézel? - nézett rám elszörnyedve.
- Mondhatjuk így is. De nem muszáj végignézned! - mondtam ártatlan arccal.
- Ja, ez nekem semmi. Bírom az ilyen… romantikus filmeket - Úgy ejtette ki, mintha valami szitokszó lenne.
Fél óra múlva aranyosan durmolt a vállamon. Elővettem a telefonom, és készítettem egy képet rólunk. Tökéletes bizonyíték - pipa.
A film végig ment, de én jobb elfoglaltságot találtam. Ha valahol hozzáértem Seobie arcához, vagy fura hangokat adott ki, vagy elkezdett nyammogni. Mondanom sem kell, hogy egész idő alatt ezzel foglalkoztam.
Már jóval vége volt a filmnek, amikor felébredt.
- Ohh, de jó film volt! De szerintem nem annyira jó, hogy megnézzük még egyszer - mondta színlelt éberséggel. Mosolyogva mutattam meg neki a fotót.
- Tudod, az úgy volt, hogy… - próbálta kimagyarázni, de inkább valami mással foglaltam le az ajkait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése