Tudom-tudom, nem a leghosszabb fejezet... de azért remélem tetszik ^^
Az étteremben ott volt még az MBLAQ is. Még valaki esetleg, akik csatlakozni akarnak hozzánk?
Szinte mi foglaltuk el az összes helyet. A kis fanok követtek minket, és csak vihogva ültek le az egyik sarokba.
Ebéd helyett inkább veszekedett a két csapat, mint az óvodások. A vesztesek csak azt tudták mondani, hogy csaltak, a nyertesek pedig még jobban magasztalták magukat. Az egészből hatalmas üvöltözés keveredett ki, mire kitiltottak minket.
Amikor az utcán álltunk, felvetődött az a kérdés, hogy hova menjen több, mint 20 éhes felnőtt.
- Nekem van egy ötletem! - kiáltott fel Joon, mire mindenki ránézett.
- Itt van egy szupermarket, ott be tudnánk vásárolni, és elmenni a közeli parkba! - mondta. Az ötlet mindenkinek tetszett.
Az üzletbe szinte mindenki be akart menni.
- Srácok! - kiáltottam. Mint sztaffos, tudtam, hogyan kell elérnem, hogy mindenki rám figyeljen.
-Max. 5 ember menjen be. Nincs semmi értelme, hogy mindenki bemenjen - mondtam.
Végül nekem, YoSeobnak, HeeChulnak, Himchannak, és YongGuknak kellett bemennünk. Rengeteg mindent vásároltunk. Persze a fiúknak nem vettem hasznát, de csodálkoztam is. Sőt, inkább kicsit hátráltattak, de csak nevettem rajtuk. YongGuk például levert három üveg bort, amit ki is kellett fizetnünk. YoSeob a paprikákat küldte a földre. Esküszöm, mintha még sosem jártak volna bevásárló központban.
A kocsi teljes tartalmát feltettük a futószalagra, és kifizettük. Ekkor tették hasznossá magukat a fiúk, mert a hatalmas szatyrokat ők cipelték. De annyi minden volt, hogy még nekem is kellett vinnem kettőt.
Joon azt mondta, hogy nincs messze a park. Végül is, viszonyítás kérdése. Csak egy fél órát kellett sétálnunk. Persze már mindenki minket figyelt. 25 nagyra nőtt gyerek vonult végig az utcán, ebédidőben.
Amikor kiértünk a parkba, már kicsit elcsitultak a kedélyek, és már nem vitatkoztak, inkább csak nevettek.
Valahogy érezhettem volna, hogy nem fognak tudni főzni. De ahogy osztogattam az utasításokat, egész jól ment nekik.
Egy kar fonódott a derekamra.
- Elrabollak! - suttogtam YoSeob a fülembe.
- Kedves rabló, nem tudna még 10 percet várni? Ha felgyújtják a parkot, akkor az az én lelkemen fog száradni - mondtam mosolyogva.
- Tudtátok, hogy a paparazzik is mindjárt megérkeznek? - kérdezte HyunSeung, szinte dúdolva és ment is tovább. Gyorsan kibontakoztam YoSeob öleléséből.
- Hana, miért titkoljuk? - nézett rám fájdalmasan Seobie.
- Még egy hónapot kérek. Utána esküszöm, hogy mindenkinek el fogom mondani, aki szembejön velem az utcán! - próbáltam győzködni.
- Rendben - mondta, és szomorúan továbbállt. Sajnáltam, hogy megint miattam szomorú. De ki akartam élvezni, hogy az emberek nem néznek rám furcsán, és őszintén, annyira intim volt néha a kapcsolatunk, hogy szerettem volna csak kettőnknek megtartani (ami már most nem jött össze, mivel az ott tartózkodók valószínűleg mind rájöttek).
A főzés után egy nagy körben ültünk le, és meséltünk vicces sztorikat. Sokan mondtak a debütálásuk előttről is dolgokat, amik elég meglepőek voltak.
Délután négy felé, miután eltakarítottunk, mindenki ment a dolgára. Mi Torival úgy terveztük, hogy hazamegyünk, de mivel minden BEAST tagot nekem kellett hazavinnem, nem igazán jött össze, mert amikor náluk voltuk, arra kértek minket, hogy majd este menjünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése