- Mennem kell - mondtam.
- Munka? - kérdezte YoSeob.
- Aha - válaszoltam. Épp az ágyán ültem, a hátamat nekitámasztottam a falnak, az ő feje pedig az ölemben pihent. Szórakozottan ismerkedtem az új narancssárga hajával.
- Veled mehetek?
- Persze - egyeztem bele, miután átgondoltam. Nem hiszem, hogy árkit is zavarna.
Adott egy szenvedélyes csókot, majd hazamentünk a cuccomért. Amint megvolt, kimentünk a szabadtéri helyszínre. Szerencsre sokan eljöttek. Azért örültem neki, mert ez egy jótékony koncert volt. Az összes bejövő összeget felajánlottuk egy árvaháznak.
- Itt ülj le, és ne mozdulj, oké? - mutattam egy dobozra. Onnan mindent tökéletesen láthatott.
- Értettem, főnök - mondta. Nevetve adtam neki egy puszit, és indultam is átöltözni, mivel még civil ruhában voltam.
Miután kimentem, az emberek bombáztak, hogy mit hogyan csináljanak. Hamar rendet raktam közöttük, és én is elmehettek a fényeken dolgozni. Bár az volt az én szakterületem, még a stylist is sokszor segítséget kért tőlem. Ez van…
Azon gondolkoztam, hogy már kaphatnék egy kis fizetésemelést. Bár a mostanira sem panaszkodok.
Miután elkezdődött a koncert, egy kicsit most is megnyugodtam. A vezetékeket személyesen úgy rendezgettem el, hogy jól látható helyen legyenek, és még csak véletlenül se essenek el bennük. Nem tudom, mit csinálnánk még egy kéztöréssel.
Amint véget ért a ráadás, még fél órát kellett rendezgetni mindent. Már teljesen kész volt a helyszín, amikor átmentem átöltözni. A legtöbben már hazamentek, de boldogan láttam, hogy YoSeob még mindig ott ül.
Fáradtan ültem le mellé, és hajtottam a fejemet a vállára.
- Néha irigyelem saját magamat - mondta hirtelen.
- Ugye tudod, hogy az előbbi mondat nem volt értelmes? - kérdeztem nevetve.
- Meg azokat a kölköket is.
- YoSeob, te szívtál valamit? - néztem rá, miközben még mindig nevettem.
- Csak az igazat mondom!
- Milyen kölkök? A B.A.P-ra gondolsz?
- Nem, dehogy. A leendő gyerekeidre. Biztos jó anya leszel - mondta, miközben előre felé nézett mosolyogva.
- Imádlak - öleltem át szorosan. - De honnan jutott most ez eszedbe?
- Most, hogy nem én léptem fel, láthattam igazán, mennyi munkája van a sztaffosoknak. De te mintha kiemelkednél közülük. Mindenki tőled kért segítséget.
- Ez azért van, mert könnyedén el tudom érni, hogy rám figyeljenek. Tisztelnek, mert én vagyok az egyik legtapasztaltabb. Plusz te is elfogult vagy.
- Nem, komolyan mondtam!
- Aha, persze - válaszoltam fülig érő szájjal. - Na, most menjünk haza, mert olyan rament csinálok neked, amilyet még soha nem ettél - álltam fel.
Kivillantak a fehér fogai, miközben rám nézett, és mosolyogva bólintott. Ezt soha nem fogom tudni megszokni.
- Ja, valamit elfelejtettem - csapott hirtelen a fejére. Értetlenül pillantottam rá, mire a csípőmre tette a kezét, és magához húzott. Ajkait éhesen tapasztotta az enyémekre.
Lehunytam a szemem, és a nyaka köré fontam a kezeim. Minden fáradtság elszállt belőlem, már csak a boldogságot éreztem.
Plusz a tüzet, ami végigfutott az egész testemen. Már előre láttam, hogy meg fogok halni ebben az egy hónapban.
Miután elváltunk, belékaroltam, és úgy cammogtunk el a kocsiig. Mielőtt hazamentünk volna, el kellett mennünk bevásárolni.
Otthon előkészítettem a kellékeket, és felkötöttem a hajamat, majd neki is kezdtem. Épp vágtam volna fel a répát, amikor egy kar fonódott a derekamra.
- Így soha nem lesz kész - mondtam nevetve, miközben elkezdte a nyakamat csókolgatni. Lehunytam a szemem, és megtámaszkodtam a pulton.
- Talán van valami, amit jobban szeretek a ramennél. Amit szívesebben felfalnék - suttogta. Ha nem fog, és nem támasztom a pultot, ezektől a szavaktól már rég összeestem volna.
- De ha csak rendelős vacsora lesz, ne nekem sírj - mondtam nevetve. De a hangom úgy gondolta, elutazik nyaralni, így csak suttogni tudtam.
- Nem bánom - felelte, majd maga felé fordított, és megcsókolt.
Nagy nehezen elszakadtam tőle.
- De én igen. Mert egy hónapig, ahogy titeket ismerlek, csak gyorskaja lesz.
- Ez eszembe se jutott - mondta haláli tekintettel. A hasamat fogtam, úgy nevettem. - De utána csak az enyém vagy, igaz? - húzott magához ismét.
- Kis butus, örökre a tiéd vagyok - hajtottam a fejem a mellkasára.
- Megjöttem! - kiáltott be Tori, mi pedig szétrebbentünk. Folytattam a répák felvágását, Seobie pedig engem figyelt.
- Na, milyen napotok volt? - kérdezte lelkesen Tori.
- Hosszú - feleltem kicsit fáradtan.
- Olvastam koncertbeszámolót a mai estéről, és mindenki dicséri őket - mondta a lakótársam, miközben bekapott egy almát.
- Hogyan olvashattál, ha alig volt egy órája?
- Vannak elég elkötelezett rajongók. De azt hiszem, erről pont neked nem kellene kiselőadást tartanom - mondta nevetve, majd elindult a szobája felé.
- Ja, igen. Ma nem alszok itthon - jött még vissza egy kicsit.
- GiKwangnál leszel? - kértem számon.
- Hát, úgy is lehet mondani - pirult el egy kicsit.
- Úgy is lehet mondani? Nem valami biztató…
- Vele leszek. Ez ezer százalék.
- Ó, én tudom hová mentek! - kiáltott fel YoSeob. Tori pillantására pedig elkezdett nevetni.
- Na, áruljátok már el! - nyaggattam őket.
- Egy…egy…egy… - kezdett bele Tori még jobban elpirulva.
- Egy hotelba. Előtte pedig elmennek egy menő étterembe. Ma ünneplik, hogy három éve ismerik egymást - bökte ki végül helyette YoSeob fülig érő szájjal.
- Ohh, értem.
- Ja, igen, és HyunSeung beszélni akar veled. Majd hívd fel - mondta még Tori, és elment készülődni.
- Hogy milyen elfoglalt személy lettem én - sóhajtottam fel, majd elővettem a telefonom. Tárcsázni kezdtem.
- Sziiaaaa Hana! - szólt bele vidáman.
- Szia. Mit szerettél volna mondani?
- Igen, a te hangodat is jó hallani.
- Szóval?
- Kíméletlen vagy…
- Még vacsorát kell készítenem.
- Ja, akkor csak annyi, hogy nem tudnál kivinni minket DooJoonékhoz? A menedzserük ma megtudta, hol vannak, és egy tonna cigit rám akasztott. Azt mondta, ha nem viszem el YooLee-nek, ott tömeggyilkolás lesz.
- Ma nem érek rá. Nem tudsz máshonnan sofőrt szerezni?
- De, igen. Akkor majd holnap.
- Majd holnap. Szia!
- Szia - köszönt el.
Befejeztem a vacsorát, majd leültünk enni.
A végénél YoSeob megköszönte az ételt, majd felállt, és felvett engem, majd bevitt a hálóba. Lerakott az ágyra, és csókokkal halmozta el az egész testem.
…
YoSeob a hajammal játszott, én pedig a mellkasán feküdtem.
- YoSeob, ha meg mersz csalni, soha többé nem akarlak látni - jelentettem ki hirtelen.
- Soha nem tudnálak megcsalni.
- Egy hónap sok idő, ráadásul New York-ban nagyon szép lányok vannak.
- Ez biztos igaz. De Hana, te vagy számomra az egyetlen. Melyik őrült dobna el téged? Istenien főzöl, gyönyörű vagy, szinte mindenhez értesz, és az ágyban is kiváló vagy. - Mélyen elpirultam. Az arcomat eltemettem a nyakában.
- Olyan hülye vagy - mondtam.
- De remélem, megnyugtat a tény, hogy a te hülyéd - mondta, és bár nem láttam, éreztem, hogy fülig ér a szája.
- Ki kellene szívnom a nyakad, hogy mindenki lássa, hogy van barátnőd - mondtam hirtelen.
Hirtelen fordított egyet rajtunk, és ő volt fölöttem.
- Hana, mindenki tudja, hogy van barátnőm. Senki nem fog nálam bepróbálkozni - válaszolta.
Az alsó ajkamba haraptam bele, és eleredtek a könnyeim. Mosolyogva törölte le őket.
- Jaj, úgy fogsz hiányozni - szipogtam, és magamhoz húztam. A jellegzetes illata, a jelenléte, a hangja, a szeme, mindene.
- Nem örökre megyek el, csak egy hónapra.
- De az olyan nekem, mint egy magányos örökkévalóság - szipogtam tovább. A hátam alatt átfonta a kezeit, és magához ölelt.
- De én végig itt leszek veled - rakta az egyik kezét a szívemre. A szívem abban a pillanatban már rég a felhők között szárnyalt.
Mosolyogva öleltem magamhoz még szorosabban, majd aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése