Just sh*t up, and love me (Minho)

Hangosan sikítottam fel.

- Te őrült, most ide vonzasz minden ragadozót! - fogta be a számat.

- M-m-m-m-már megtörtént - suttogtam, miután kiszabadultam a szorításából. Reszketve előre mutattam.

- Ez csak egy keresztes pók. Ha nem bántod, ő sem bánt.

- Csak?!

- Ne hisztizz, inkább induljunk tovább, vagy sosem érjük utol őket - sóhajtott fel.

Hogy is kerültem én ide?

*múltban*

- Ma este nem jössz el velem egy partira? - kérdezte Minho hirtelen.

- Nem! - néztem rá egy fintorral.

- De miért? Onewet nem zavarná…

- Két indokom is van. Első: ugyanarról az emberről beszélünk? Onew ki lenne bukva, ha veled randiznék. Kettő: nem akarok elmenni veled.

- Onew egy idő után elfogadná. És te is jól éreznéd magad - próbált meggyőzni azzal a hatalmas mosolyával.

- Az unokatestvérem. Inkább tépné k egyesével az összes szemöldökét, minthogy lásson egy bandataggal együtt. Mellesleg, tudom, hogy milyen perverz vagy. Nem hiszem, hogy csak bulizás lenne belőle.

- Ígérem, egy ujjal sem nyúlok hozzád, amíg nem kéred. De gyere el velem! - kérlelt tovább.

- Azt várhatod - vetettem rá még egy utolsó pillantást, majd kiviharoztam a szobából.

Onew tényleg az unokatestvérem volt, és most meghívott egy koncertre. Mint rokon, utána bemehettem az öltözőbe. Eleinte jól szórakoztunk, de egy idő után kettesben maradtunk Minho-val.

Őszintén? Szerintem ő egy nagyon jó pasi. Mármint olyan szexi, hogyha nem lenne helyén az eszem, egy pillantásától széttettem volna a lábamat.

De hangsúly azon, hogyha NEM lenne eszem. De van, ezért kikosaraztam őt.

Miután felöltöztek, még beszélgettünk egy kicsit. Onew hívott nekem egy taxit, amivel haza is mentem.

Az ágyamban átkoztam magam, amiért nem egyeztem bele. Egész éjszaka Minho-n járt az eszem. Miért kell ilyen aranyosnak lennie? Miért nem lehet csúnya? Akkor olyan könnyű lenne visszautasítani..

Nagyot sóhajtottam, és oldalra fordultam. A rezgő telefonommal találtam szembe magam, ami az éjjeli szerkényemen pihent.

Nem tudtam, ki lehet az, de felvettem.

- Hugiiiiii - szólt bele elnyújtottam Onew.

- Minden rendben, oppa?

- Ugye tudod, hogy szeretlek?

- Szívtál valamit? - A kérdés abszurd volt. Bár ő is férfiből volt, és néha rájött, hogy innia kell, de soha, soha nem szívott volna semmit. Tisztességes férfiként ismerték.

- Ha csak az lenne…

- Mi történt? Minden rendben?

- Egyébként felébresztettelek?
- Ne terelj. Bökd már ki végre, vagy lerakom.

- Eladtalak - mondta síri hangon.

- Tessék? Jól hallottam? - kérdeztem vissza.

- Hát az úgy volt, hogy…

- Jó, ne Ádámtól és Évától kezd - szóltam közbe ingerülten.

- Koncertek után mindig olyan jó a hangulatunk. És a srácokkal leültünk kártyázni. És veszítettem…

- Milyen meglepő - mondtam epésen.

- Hé! Mégis ki oldalán állsz?

- Biztos nem a tiéden, mivel eladtál. De szabadna megtudnom, hogy mégis hogyan?

- Az előző körben Key veszített. A menedzser pedig arra kényszerített mindenkit, hogy elmenjünk túrázni a hegyekbe. Aztán amikor én veszítettem, tettek egy ajánlatot. Hogy kiválthatom magamat, ha valaki mást küldök el. Te jutottál eszembe - mondta végre végig.

Valahogy éreztem, kinek volt az ötlete. Minho… ezt még megkeserülöd, te béka!

- Szóval csak egy túra. Azt hittem, már sztriptízelnem kell…

- Nem! Azt soha! - Hirtelen, hogy megtalálta a hangját.

- Üzenetben küld el a részleteket, de ha nem baj, most inkább aludni megyek.

- Rendben, jó éjt!

Miután letettük, csak nem jött álom a szememre. Minho tökéletesen kitervelte ezt. Nem lesz ott Onew, de én pedig igen. Mikre képes még?

Édes bosszút forraltam az agyamban, mikor végre sikerült elaludnom.

Másnap későn keltem fel .Már dél felé járhatott az idő. Összeütöttem valamit magamnak, majd megnéztem a telefonomat. Onew elküldte az üzenetet.

Délután kettőre gyere a dorm-hoz, innen indultok. Hozz magaddal jó sok vizet, lehetőleg rövidet vegyél fel, és hat tonna szúnyogirtót kenj magadra. Ha késen, engem nyúvasztanak meg, szóval el ne merj késni.

Hogy micsoda? Jól olvastam?

Ma? Délután? MA?

Beburkoltam a kaját, és rohantam készülődni. Egy óra volt pontosan. Tehát egy órám van, hogy átöltözzek, szerezzek valahonnan szúnyogirtót, és még el is jussak a dorm-hoz.

Király…

Előhalásztam egy rövid bemelegítő nadrágot, felvettem egy dupla toppot, felkötöttem a hajam, majd összedobáltam mindent egy táskába.

Bezártam az ajtót, és először a bolt felé vettem az irányt. Két liter vizet vettem magamnak, talán elég lesz. Utána beszaladtam a patikába, és vettem egy szúnyogirtót.

Két percet még így is késtem.

- Itt vagyok! - szólaltam meg lihegve.

- Noona! Azt hittem, nem is jössz - bigyesztette le cukin az ajkait Taemin.

- Elnézést, kicsit elaludtam - mosolyogtam rá.

- Semmi baj, már indulhatunk - szólt közbe Jonghyun.

Bólintottunk, majd kivittek minket Seoul területéről. A kis busz két óra múlva állt meg, és rakott ki minket. Rögtön utána el is indult.

- Sziasztok! - szólalt meg a hátunk mögött egy hang. Ijedten ugrottam egy hatalmasat, mire Minho kinevetett. Na várj csak, te szemtelen béka…

- Én lennék a túravezetőtök! Indulhatunk? - kérdezte lelkesen. A többiek bólogatni kezdtek.

- Egy kicsit várjunk még egy kicsit. Meg szeretném enni a szendvicsem - szólt közbe cuki fintorral Key. Leültünk az ottani sziklákra. Most jön a bosszúm első része.

Elővettem a szúnyogirtót. Feltettem a lábamat, és elkezdtem bekenni. Közben Minho tekintetét kerestem - de ő megbabonázva bámulta a kezeimet. Aha, ő is férfiból van!

Akkor most jöhet a másik lábam. Aztán a kezem, és végül a mellkasom. Minho szerintem még csak pislogni sem mert.

- Minho oppa, bekennéd a hátam? - fordítottam neki hátat, és félre húztam a hajam.

- Sejthettem volna, hogy valami ilyesmit tervelsz - sóhajtott, de azért elkezdett kenni.

- Te ajánlottad fel Onew-nek, hogy én jöjjek, igaz? - kérdeztem sunyin.

- Azt hittem, ez nem is kérdéses - válaszolta szemtelen vigyorral.

- Ezért még kapni fogsz. Csak annyit mondok, hogy azt nem teszed ki az ablakba! - mondtam, majd elfordultam tőle, és a táskám mélyébe süllyesztettem a szúnyogirtót.

- Indulhatnánk végre? - türelmetlenkedett az idegenvezető. Csak nagyot sóhajtottam, majd elindultunk.

*Jelen*

Nos, igen, így kötöttem itt ki. Az idegenvezetőnk egy debil állat, aki rohant még akkor is, amikor út sem volt. A legnehezebb túravonalat választotta ki nekünk.

Sikeresen lemaradtam - és csodálkoztam volna is, ha Minho nem. Ravasz egy csávesz…

Miután csillapodott a szívverésem, továbbindultunk.

- Szóval, csak azt mond el, hogy miért én? - kérdeztem, amikor három szúnyogot ütöttem le egyszerre. Aha, persze, 10 kilóméteres körzetben nem lesz szúnyog, mi?

- Mert szexi vagy - érkezett az egyszerű felelet.

- Rajtam kívül van más szexi lány is Seoul-ban - mondtam, de azért jól esett a bók. Még senki nem mondta, hogy szexi vagyok.

- De te messze felülmúlod mindet - felelte szimplán. Megőrít!!

- Ugye tudod, hogy nálam semmire nem mész a bókokkal? - kérdeztem vissza. Szemen szedett hazugság. Még egy ilyen bók, és remegni kezd a lábam.

Hirtelen megfogta a kezem, és magához rántott.

- M-Minho? - kérdeztem riadtan.

- Azt mondod, hogy semmire sem megyek a bókokkal? - Az ajkaival végigsimította az enyémeket. Istenem, adj erőt! Vagy egy műlábat, ami nem remeg ennyire, mint a sajátom…

- N-nem - dadogtam.

Elmosolyodott, majd elengedett. Szórakozik velem…

Elengedett, és továbbindult. Így nem láthatta, hogy egy pillanatra összeestem. Azonnal felugrottam, és gyorsan megelőztem.

- Továbbra is így menjünk, szerintem tökéletes a kilátás - szólalt meg.

Ravaszul hátranéztem, és rávigyorogtam, majd elkezdtem ringatni a csípőmet járás közben.

Még levegőt is elfelejtett venni. Nagyot nyelt, majd ismét elindult.

- Szóval te sem vagy olyan szende kislány - mondta kicsit mélyebb hangon. Legszívesebben hozzádörgölőztem volna. A fenébe, mégis mióta vannak ilyen gondolataim?

- Fogalmazzunk úgy, hogy… - Nem tudtam befejezni.

Jóval előttünk, felröpült sok madár, aztán pedig…

- MINHOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO! HOL VAGY?

- E-e-ez Taemin volt? - kérdeztem remegő hangon. Mintha valami ősember ette volna éppen.

- Elég valószínű - mondta merengő arckifejezéssel. - Szerinted elképzelhető, hogy csak most vették észre, hogy lemaradtunk?

- MINHO, AZONNAL GYERE IDE!!! - folytatta a maknae. Most félnem kellene?

- Szerintem siessünk, mielőtt Taemin szívrohamot kap, vagy még rosszabb: elmegy a hangja - javasoltam.

Nem válaszolt, csak bólintott.

Szinte futólépésben haladtunk tovább. Közben nem volt időnk beszélni, mert inkább arra koncentráltunk, hogy nehogy leessünk.

Fél óra múlva értük utol a többieket.

- Mégis hol voltatok?

- Hogy mertetek lemaradni?

- Történtek más dolgok is, mi?

- Minhooo, miért nem szóltál?

- Jonghun, ne gondolj már mindig rosszra…

- Key, egy szép nő, és Minho kettesben maradnak. Szerinted mit csinálnak?

- Megszegik a szabályokat! Világosan megmondtam az elején, hogy TILOS lemaradni!

- Minhooooo, ne tűnj el máskor! ><

- Szerinted meddig mentek el?

- Egy erdőben vagyunk. Csak nem…

- Jól ismerjük Minhot…

- Végül is igazad van.

- Ha még egyszer előfordul egy ilyen eset, jelentem magukat a főnöküknél! Miért nem akarnak rögtön visszafordulni?

- Minhooo, láttam egy békát *-*

- Ha már erről beszélünk, a túra felénél sem járunk még, maguk meg kifáradtak máris?

- Kifáradtak, mert egymással játszadoztak.

- Jonghyun, ne legyél már ennyire perverz.

- Mintha te nem erre gondolnál…

- Minhooo, megcsípett egy szúnyog :O

- KUSS LEGYEN! - ordítottam. Lehet tippelni, ki melyik mondatot mondta…

Mindenki elkerekedett szemekkel figyelt rám, és fejezték be a saját monológjukat.

- Mr. Akárkicsoda, lemaradtunk, mert maga egy rabszolgahajcsár, és nem bírtam a tempóját. Nem vagyok sportoló. Taemin, ha látsz egy békát, vigyázz velük. Lehet, hogy leharapják az ujjadat, ha hozzájuk akarsz érni. Jonghyun és Key… - Nem mondtam semmit, csak gyilkos pillantást vetettem rájuk. Vették a lapot.

- Leharaphatják az ujjamat? Minho is meg szokott harapni… - mondta gyermeki csodálkozással. Jonghyun és Key elkezdett röhögni, Minho csak fogta a fejét.

- Liliomtiprás - morogtam.

- Na, induljunk végre, és talán alkonyatra visszaérünk - mondta az idegenvezető. Bólintottunk, majd elindultunk.

Ez az őrült nem vett vissza a tempóból. Ugyanúgy loholtunk tovább. Kifulladva ültem le végül egy sziklára.

- Én ezt nem bírom. Hívjatok egy mentőt, én haza akarok menni - nyafiztam.

- Na, azt már nem - mondta Minho.

A derekamra tette a kezét, és könnyedén a hátára dobott. Mintha valami tollpihe lennék.

- Te őrült, tegyél le! Mi lesz, ha elesünk? - kértem számon idegesen. De nagyon jól esett, hogy ilyen közel kerültem hozzá. Tudjátok, vannak olyan srácok, akiknek sztár segge van. Minho is ilyen. Felülről is tökéletes…

Szűz Mária, már hol járnak megint a gondolataim?

Minho nem foglalkozott velem, csak elindult. Inkább becsuktam a szemem, nehogy kísértésbe essenek a gondolataim.

- Minho, miért csinálod ezt? - kérdeztem suttogva.

- Már mondtam: mert szexi vagy.

- De olyan visszautasító vagyok veled mindig. Nem akarod végre feladni?

- Nem.

- Tartalmas válasz - sóhajtottam egy nagyot.

- Mit mondjak még? Azt nem akarod, hogy valljak szerelmet?

- Te idióta - ütöttem meg nevetve a vállát.

- Akkor mond el, mit tegyek azért, hogy eljöjj velem randizni. Csak egy randit kérek, és nem többet.

- Először egy randi, aztán még egy, és aztán járjunk, aztán már gyűrű, esküvő, gyerekek… - Minho felnevetett. Szent József, ments meg! Így közelről halálos a nevetése. Meg kell tanulnom újra, hogyan lélegezzek. Kezdjük könnyedén: csak beszív, és kifúj. Ez az, sikerült!

- Kicsit nem szaladt el veled a ló?

- Nem akarok több futó kapcsolatot. Akkor senki nem vesz komolyan.

- Tehát a következő pasid, a férjed lesz…

- Nem ezt mondtam. Csak azt nem akarom, hogy játszadozzanak velem.

- Te tényleg Onew rokona vagy - sóhajtott egyet.

- He?

- Mintha csak az ő szavait hallanám: "Minho, élőlényként kezeld a lányokat, ne úgy, mint a zakókat. Ha kedved tartja, felveszed, de ha megunod, kidobod. Ne játszadozz velük!" - imitálta Onew hangját. Hangosan nevettem fel.

- Pont ő mondja!

- Van benne valami - nevetett velem együtt.

Tíz percig mentünk így.

- Minho, most már lerakhatnál… - szólaltam meg.

- Rendben - felelte egyszerűen, majd lerakott.

A saját lábamon mentem tovább. A hátsó párosunkhoz hamar csatlakozott Taemin.

- Ugye nem tervezitek megint, hogy lemaradtok? Ha igen, akkor veletek maradok - jelentette ki.

- Az előbb sem terveztem, hogy lemaradjunk, de nem bírom ennek az őrültnek a tempóját - mondtam.

- Pedig ez semmi ahhoz képest, amiket a külföldi városokban teszünk meg. Kevés időnk van megnézni a városokat, az idegenvezetők meg mindent bele akarnak sűríteni - szólt közbe Minho.

- Az annyira nem gáz, mert szeretem a külföldi kultúrát, de ezt a dzsungelt rühellem - ráztam meg a fejem.

- Megnézném, hogy ugyanezt mondanád-e a 10. unalmas múzeum után is.

- Szeretem a múzeumokat - húztam fel az orromat.

- Noona, te őrült vagy - mondta Taemin.

- Hé, nem illik ilyet mondani! - szóltam rá nevetve. Olyan aranyosan mondta, egyszerűen képtelen voltam rá haragudni bármi miatt is.

- De ez az igazság. A múzeum a világ legrosszabb találmánya. Unalmas, egyhangú, és semmit nem tudok meg belőle egy országról. Engem sokkal inkább érdekelnek az emberek viselkedései, szokásai, nem pedig, hogy milyen hülyeségeket találtak fel a múltban.

- Ez nagyon bölcs kijelentés volt - dicsértem meg, majd megpaskoltam a fejét.

- Noona, én nem vagyok már gyerek, felnőtt vagyok - mondta sértődött arccal.

- Persze, persze - feleltem meg mosolyogva.