Őrült csengetésre keltem fel. Elaludtam volna?
Amint hazaértem, még a hálómig se jutottam el, csak ledőltem a kanapéra, és elkezdtem sírni a hülyeségem miatt.
Ha olvastam egy könyvet, utáltam, amikor a hősnő egy ilyen kis semmiségért felkapja a vizet, összeveszik a barátjával, és minden szó nélkül lelép. Erre nem pont ezt csinálom én is? De talán mindenkinek bele kell futni egyszer ebbe a hibába, csak utána tudja meg, mennyire is fontos számára az a személy.
Letöröltem a könnyeimet, és elmentem ajtót nyitni. A kulcsot az ajtóban hagytam, szóval lehetett Tori is. Sajnáltam, hogy itt élt, és így kiszorítottam. De amikor kinyitottam az ajtót, nem ő állt ott.
YoSeob nyakába ugrottam.
- Sajnálom, sajnálom, sajnálom - ismételgettem könnyes szemekkel. Remélem, nem rontottam el mindent.
- Én is sajnálom - suttogta, de éreztem rajta, hogy mosolyog. Amikor abbahagytam, és a mellkasához dörgölőztem, elkezdett nevetni.
- Most kinevetsz? - kérdeztem durcisan.
- Azt hittem, hogy éjfélig itt kell állnom, hogy megbocsáss. De erre még te kérsz bocsánatot.
- Itt akartál állni éjfélig? - néztem a szemébe csillogó tekintettel. Tudtam én, hogy jó emberbe szerettem bele.
- Ha akkor sem engedsz be, akkor még tovább - mondta büszke mosollyal. A karjaimat a nyaka köré fontam, és megcsókoltam. Vannak pillanatok, amikor a tettek sokkal többet beszélnek a szavak helyett.
- Mennyi az idő? - kérdeztem hirtelen.
- Öt óra körül lehet.
- Szerinted GiKwang még fél óráig le tudja foglalni Torit?
- Fél óráig? Ugyanazokról beszélünk? - kérdezte nevetve.
- Akkor jó - feleltem mosolyogva, és elkezdtem a háló felé terelgetni.
- Várj… biztos vagy benne? - kérdezte az ágyban.
- Már vártam eleget. Nem akarok tovább hezitálni, és kihagyni valami nagyon kellemeset - feleltem, és újra megcsókoltam. Általában fordítva szokott megtörténni ez a párbeszéd, de azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a mi párosunk minden, csak nem megszokott.
Abban a pillanatban, azt hittem, felemészt a szerelmem. Elvesztem a csókjaiban, a tekintetében, mindenében. Annyira szerelmes voltam, mint még soha életemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése