Egész átlagos hosszúságú fejezet :D Mindjárt hozom a következőt, amiben a foci lesz leírva :D
Még álmos voltam, de a napsugarak úgy döntöttek, hogy nem hagynak tovább aludni. Miután feladtam a próbálkozást, elkezdtem nyitogatni a szemem.
YoSeob még aludt. Az ajkai egy résnyire nyitva voltak, és ott vette a levegőt, csak nagyon halkan szuszogott.
Elmosolyodtam a látványra. Nem ez az első, hogy együtt alszunk, de most valami megváltozott. Most mintha valami sokkal magasabb "szintre" léptünk volna.
Egy idő után ő is elkezdett ébredezni.
- Jó reggelt - mosolyogtam rá, miután kinyitotta a szemét.
- 'Reggelt - morogta, és közelebb húzott magához, mint egy kismacskát.
Valami munkált bennem, ami folyton arra késztetett, hogy keljek fel, és csináljam a dolgomat. De most inkább csak kiélveztem a csodás pillanatot.
Már megszokhattam volna, hogy egy telefoncsörgés törte meg a pillanatot.
- Ne vedd fel - kérlelt cuki fejjel Seobie.
- Lehet, hogy valami fontos - mondtam, és az éjjeli szekrényemhez hajoltam, majd felvettem a telefont.
- Igen, tessék? Itt Hana beszél.
- HyunSeung vagyok. YoSeob veled van, igaz?
- Aha, itt fekszik mellettem.
- Részletekre nem vagyok kíváncsi.
- Ha-ha-ha - mondtam epésen.
- Holnaptól elkezdődik az ősz, és egyre hidegebb lesz.
- És?
- DooJoon szeretne az egész csapattal egyszer elmenni focizni. Már megvan a helyünk is, csak oda kellene jönnötök. Utána pedig együtt mehetnénk el ebédelni.
- YoSeob, megyünk focizni a srácokkal? - néztem rá, mire elkezdett bólogatni, mjd ismét a fülemhez emeltem a telefont. - Megyünk, de én csak néző leszek.
- Ezt majd DooJoonnal beszéld meg - mondta nevetve, majd lerakta.
- Mi az, hogy csak néző leszel? Pedig mi lennénk az aranypáros! - mondta durcisan Seobie.
- Aranypáros leszünk így is! Amikor kifulladtan, lihegve kérsz egy kis vizet, én adok neked egy nagy hűtött palackot! A háttérből támogatlak! - feleltem mosolyogva.
- Nem hiszem, hogy ebbe DooJoon bele fog menni, de legyen - válaszolta. Utána a csípőmre tette a kezét, fordított a helyzetünkön, és ő került felülre. - De remélem, nem lesznek mérgesek, ha késünk egy kicsit - mondta pajkos vigyorral. Nem válaszoltam, csak megcsókoltam.
Egy fél óra múlva sikerült kikelni az ágyból. A szekrényemben kerestem valami ruhát, és utána elvonultam a fürdőszobába. Amikor kijöttem, YoSeob a konyhában ült, és rágcsált valamit.
- Először menjünk fel hozzátok jó? Gondolom, nem ebben szeretnél focizni - néztem rá végig rajta mosolyogva. Szegény, mindig olyan hirtelen mondom neki, hogy aludjon nálam, sosem tud összepakolni.
- Rendben. Utána felhívhatjuk a srácokat, hogy hova mentek - válaszolta bólogatva. Aztán odajött hozzám, a kezeit a csípőmre tette, és a homlokát az enyémnek támasztotta.
- Egyébként mondtam már, hogy gyönyörű vagy ma reggel is? - kérdezte ártatlan arccal.
- Még nem - feleltem kicsit elpirulva.
- Akkor most mondom: gyönyörű vagy! - suttogta, és újra megcsókolt.
Aztán elindultunk. A fiúk háza kicsit rendezetlen volt most. Rendezetlen? Inkább hasonlított egy szeméttelepre.
- Itt… meg mi történt? - kérdeztem, amikor beléptem az ajtón.
- Ja, általában így szokott kinézni a házunk. Csak mostanában sokan jöttek, ezért rendet tartottunk.
- De már nem - vontam le a következtetést.
- Hát, nem éppen - mondta nevetve, majd elment a szobájába. Addig én kint vártam.
10 perc múlva átöltözve jött ki, egy táskával a kezében.
- Várj egy pillanatot! - mondta, mikor már mentem volna ki.
Érdeklődve néztem rá, mire mellém állt, és csinált egy képet a telefonjával.
- Ez mire volt jó? - kérdeztem.
- Lefényképeztem, milyen az, amikor igazán boldogok vagyunk! És végre van egy normális hátterem - mondta, és még nyomkodta egy kicsit a telefonját, majd elrakta.
YoSeob felhívta DooJoon-t, aki elmondta, hova menjünk (egy rövid lebaszás után, hogy csak most indulunk el), és végre sikerült elindulnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése