- Két felnőtt jegyet kérünk! - mondtam mosolyogva. A jegyárus csak unalmas arccal elvette a pénzt, és odaadta a jegyeket. Az őr eltépte, én pedig elraktam a táskámba. Elég sokan voltak már.
- Mivel kezdjünk? - álltunk meg a hatalmas térkép előtt.
- Azzal - mutatott csillogó szemekkel a halálomra.
- YoSeob… te tényleg a legkomolyabbal akarsz kezdeni? - néztem rá könyörögve.
- Majd fogom a kezed - kacsintott rám, és már indultunk is. A hatalmas hullámvasút, ami össze-vissza tekergőzött (még fejjel lefelé is ment) nem volt túl messze. Mivel már nagyjából ebédidő lehetett, nem volt nagy a sor. Mi is korábban akartunk jönni, de valaki lusta volt felkelni. Bár egy ilyen koncert után meg is értem.
A hullámvasutaktól mindig is féltem, de ez überelte mindet.
Igazából amíg fent voltunk, végig csukva volt a szemem, és erősen harapdáltam az ajkaimat. YoSeob kezét egy pillanatra sem engedtem volna el. Egy hang sem jött ki a torkomon. Ha én elkezdek sikítozni, akkor itt nem marad ép üveg.
Amikor leszálltunk, gyorsan leültem egy közeli fa tövébe, mert annyira remegett a lábam. Seobie egy percre egyedül hagyott, és két perc múlva két fényképpel a kezében tért vissza.
- Omo, lefényképeztek? - néztem a fényképre elkerekedett szemekkel. Ezeket el kellene égetni, nem pedig felvásárolni!
- Milyen aranyosak vagyunk! - mondta mosolyogta YoSeob.
- Aranyos az te vagy. - Mosolyogva nézett egy kamerába, az egyik kezét én szorítottam görcsösen, a másikkal pedig egy békejelet mutatott. - Én pedig mint valami…
- Megijedt kislány - vágott közbe.
- Halálra rémült szörnyeteg. Te is erre gondoltál igaz? Annyira megijedtem, hogy szelektív a hallásom - motyogtam a végét. Csak nevetett, és adott egy puszit a számra.
Negyed óra múlva (amikor már fel tudtam állni), tovább mentünk. Szerencsére már ilyen ördög-vasút már nem volt. Vagyis fogalmazzunk úgy, hogy ennyire durva. De Seobie mindegyikre fel akart ülni. Én aranyos barátnő módjára pedig végigszenvedtem vele. A végére már nem is volt annyira rémisztő.
Úgy egy óra múlva éhesek lettünk, és bementünk az egyik étterembe. Nevetve ültünk le valamelyik asztalhoz.
- YoSeob oppa. Nem szeretnélek zavarni, de tudnál adni egy autogramot? - jött oda egy rajongó, miután kiszúrt minket.
- Persze - vette el mosolyogva a papírt.
- És ha nem veszed tolakodásnak - kezdett bele elpirulva - akkor ti most jártok? - Nézett rám.
- Nem. Csak kedves ismerősök vagyunk! - vágtam rá. Semmi kedvem nem volt nyílvánosságra hozni. Láttam, hogy Seobie ezen meglepődik. Majd kiengesztelem "valahogy".
- Ohh, értem. Akkor még csak annyit szeretnék mondani, hogy hat éve balettozok. Nagyon hajlékony vagyok - rakta le a telefonszámát YoSeob elé. Szegény köpni-nyelni nem tudott. Ami rám nem volt igaz.
Sötéten meredtem a lányra. Ha lenne egy kanalam… víz se kellene bele, meg tudnám fojtani.
- Én… öhm… köszönöm - mondta mosolyogva zavarban, de hozzá nem nyúlt a papírhoz. A lány elpirultan ment el.
- Hogy képzeli, a kis alávaló… - Nem vagyok büszke a szókincsemre sokszor. Ez is egy olyan pillant volt.
- Ez a te hibád! Ha azt mondtad volna, hogy együtt vagyunk, akkor nem csinál ilyet! Még meg is kérdezte.
- Még őt véded? - néztem rá, és a szemöldököm a magasba szaladt.
- Miért, nincs igazam? Most mi lesz akkor, ha megtudják, hogy van barátnőm? Én nagyon vidáman elmondanám, már most, mindenkinek - felelte őszinte tekintettel.
- Én pedig nem szeretném, ha úgy járnék, mint Tori. Nem bírom az ilyen fanpicsákat.
- Pedig nem olyan vészesek. Én szeretem őket is.
- Igen? Akkor nyugodtan hívd fel, ha ilyen büszke a hajlékonyságára.
- Ő legalább nem fél tőlem…
- Micsoda? Mert én félek? - Nagyon mérges voltam. Nem akartam így beszélni YoSeobbal, de ez a csaj tényleg nagyon felnyomta bennem a pumpát.
- Már háromszor aludtam nálad, teljesen üres lakásban.
- És mióta vagyunk együtt? Egy hete talán?
- A 21. században élünk.
- Jaj, de férfi vagy! - vágtam hozzá, majd felálltam, és kirohantam. Egyedül akartam lenni, csak én és a gondolataim.
Még a vidámparkból is kimentem. Gonosz voltam, beszálltam az autómba, és hazamentem. Üres lakás várt rám. De miért is voltam meglepve?
Sajnálom ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése